Észak-Magyarország, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
14 ÉSZAIGMagyarország Szólástér — 1993. Augusztus 12., Csütörtök A magyar föld nem eladó Az FM részéről dr. Szabó János miniszter úr által előterjesztett földtörvény-tervezet vissza akarja állítani Magyarországon a cselédsorsot, ami középkori állapotokba taszítaná vissza az országot, ahelyett, hogy a sokat hangoztatott nyugat-európai jóléthez vezetne. A nagy föld- birtokosok természetszerűen igénylik a cselédsorba taszított tömegeket is, ezért ezt a miniszteri tervezetet én a magyar parasztság elleni ádáz merényletnek tudom felfogni. Ez a tervezet nem más, mint a második Trianont idéző földrabló diktátum; hiszen a Magyarországnak meghagyott földterületeknek idegen kézre való átjátszására irányul. Ezeket mind figyelembe véve a Független Kisgazdapárt megyei szervezete részéről, de az egész magyar nép számára is elfogadhatatlan. Komjáti Miklós FKgP megyei elnök Reméljük, csak félreértés Az Észak-Magyarország augusztus 5-i számában az Agrárszövetséget, sőt parlamenti képviselőjét, Vargáné Piros Ildikót - szerintünk - méltatlanul sérti egy kommentár. Sajnáljuk, de reméljük, csak félreértés miatt! A kommentár a Szabolcs megyei képviselő-el- nökasszonyt úgy mutatja be, mintha nem akarná a kárpótlási törvényt végrehajtani. Nem így van, legfeljebb jobban” szeretné végrehajtani. Miről is van szó? Arról, hogy a parlamentben a koalíció többsége rendre leszavazza az ellenzéki törvényjavaslatokat automatikusan akkor is, ha a módosító javaslat a miattuk rossz törvény hibáit kívánja javítani. Ez sajnálatos, de így történt akkor is, amikor Vargáné Piros Ildikó, az Agrárszövetség képviselője módosító javaslatot terjesztett be a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban, konkrétan azt, hogy a jogi személyek is élhessenek kárpótlási igényükkel. (így az önkormányzatok, volt legeltetési bizottságok.) Tisztában voltunk az elutasítás várható következményeivel, amelyből azóta sok községben helyi konfliktusok sora származott. így van ez a képviselőasszony szövetkezetében, községében is, de például megyénkben, Sajószentpé- teren is. A törvény következetes végrehajtását most sokan sérelmezik, viszont a felelősséget az ügyben rendszerint vétlen helyi szövetkezeti vezetőkre hárítják. Az 1990-ben választási fogásként felkapott jelzős szerkezetbe ágyazott téeszelnök, agronómus a „zöld báró”, Bekecsi Szabó László újságíró új köntösben felfrissített jelzője szerint a „bárónő”. Talán elfelejtette, hogy ez a lemez már lejárt és azóta a sértés kiagyalói is bocsánatot kértek a méltatlanul meg- bántottaktól. Bekecsi Szabó úr meghallgatva a rádió egyik műsorát, sajátos felfogásban értelmezi és kommentálja a műsort. Azt emeli ki a riportból, amit a polgármester mond, de a képviselőasz- szony véleményeként, az ő általa mondottakat pedig elhallgatva. Az általa írt glossza pont az ellenkezőjét tartalmazza, mint amiről a riport szólt. Talán nem is gondolt arra, hogy véleményét mennyien félreérthetik, ez esetben okkal, hiszen úgy tűnhet a kommentárból, mintha az elnökasszony nem akarná végrehajtani a törvényt, pedig ő csak jobban, a parasztság jövőjét is nézve szerette volna, vagy szeretné végrehajtani. Az újságíró azért legyen ezzel tisztában, és másokat félreérthetetlenül tájékoztasson — mint tette ezt eddig elismerő tárgyilagossággal Bekecsi Szabó úr is. az Agrárszövetség B.-A.-Z. megyei Elnöksége B. Szabó László megjegyzése: Nem legelőről volt szó, hanem a kárpótlásra kijelölt földekről. E földkijelölést a képviselőnő-elnök megtagadta, ezért a Szabolcs megyei Földhivatal - a téesz költségére - kénytelen volt hivatalból elvégezni e munkát. A Rádió 1993. augusztus 3-án riportban számolt be az önkényeskedéséről! Levél fiatal cigány barátomhoz... ...nem kellett volna! Most nagyon fáj. Most különösen nagyon fáj. A legrosszabbkor tapostál bele örömömbe, boldogságomba. Most, amikor közel három évtized után visszatértem felnevelő egyetememre... Ifjúságomba... „Kollégista” lettem... A „hatos” - melynek klubjában boldogult lányságom szombat éjszakáit végigtáncoltam - jó hónapja a miskolci otthonunk. A kollégiumi élet romantikája iránti vágyam teljesült be, mikor az épületbe, melynek „fejére nőttek” az akkor fiatal csemetefák -, beköltöztünk. A véletlen - mely szerintem nincs - úgy hozta, hogy a hazakészülődés izgalmas napjaiban megszólított Budapesten egy cigányasszony. Ápolt, gondozott volt. A becsületes munkával megszerezhető jólét nyomait viselte ruházata.- Elnézést, de nem járt a hatvanas évek elején a Miskolci Egyetemre? - kérdezte. Igenlő válaszomra elmesélte, ott volt kislány akkoriban. A „barakkokban” nőtt föl. Kőműves édesapját sokszor nyaggatta a szép ruháért, a keményített csipkés fehér alsószoknyáért, a mintás kartonruháért. Járt akkoriban vagy kilencven lány a három karra. Ruházkodásunk mellett - melyet ő úgy irigyelt (mi is került a köpeny alá akkoriban) -, minta volt számára az is, hogy tanulunk. Tanult hát ő is. Tanult és dolgozott. Erre sarkallta a legényt is, s ma családi házukban nevelik a gyermekeiket becsületes életre. Persze akkor sem volt minden fiatal ilyen a „barakkokban”, mint ahogy remélem ma sem olyan minden fiatal barna legény - ahogy a portás hölgy téged leüt -, mint te. Betörted a kocsim hátsó háromszögablakát, elszaladtál a magnómmal, s megintcsak elszaladtál a belétek vetett reményem, hitem egy darabjával. Tudod ki volt Jean Valjean? Honnan tudnád, hisz ma már én sem tudom biztosan. Élt-e, élhetett-e, avagy csak Victor Hugo találta ki, hogy a szeretet arany gyertyatartóinak fényénél visszatalál(hat) a megtévedt bárány. Nekem „aranyom, ezüstöm nincsen”. Jó évtizede tártam felétek a szívem, s bizony ez-az veletek ment „kitárt ajtómon”... Mégis olyan na- gyon-nagyon szeretnék hinni, bízni bennetek. Miért, hogy sorra-rendre csalódást okoztok, oly kevés a sikerélmény, s alig-alig ajándékoztok meg örömmel, önzetlen viszontsze- retettel? Miért akarjátok, hogy én is feladjam, s elnézően mosolyogjak csupán az olyan „megszállottakon”, akik foggal-körömmel harcolnak értetek. Mosolyogjak, ahogy az öreg bíró rajtam azon a tárgyaláson, ahol tanúként szerepeltem, s ahol „Marianne néni kisírt nekünk még százezer forintot”... Nem szokványos tárgyalás volt. Felperes egy állami gondozásban felnőtt cigány. Alperes a Büntetés Végrehajtó Intézet. A lopás miatt börtönbüntetését töltő Jancsi három ujját elvitte az esztergagép. Kiszabadulva Juliskájával elhatározták, munkából élnek ezután. Hajlékot szereztem nekik, berendeztük, szintén megszállott ügyvéd barátnőmmel hittük, reméltük, nagyon akartuk, a kártérítés is segíti őket a jó ütőn tartani, s Gabikából is becsületes embert nevelnek. Az igazság része, hogy a fiatal cigánycsalád beilleszkedését számtalan előítélet nehezítette. Julit megérintette a szeretet, meghatotta Jean ValjEan története, küszködik ma is, hogy tiszta maradjon. Jani viszont a könnyebbet választotta. Hol vannak már nagy, gyönyörű fogadkozásai, s mi lesz Gabikából?... Mi lesz Évikéből? Évikéből, aki már priusszal született. Tíznaposán „szabadult” a tököli börtönből, ahol kiskorú apátlan-anyátlan árva édesanyja világra hozta. 1987-et írtunk, akkor még nem divat volt a kereszténység. A hívőt szeme árulta el. - Jó lehet az a maga Istene, ha ilyen örömmel szolgálja- szóltak utánam, mikor a két frissen szabadult Évával kiléptem a kapun - csak ne csalódjon „ezekben”. Akkor, boldogan, mint kinek leánya és unokája születik egyszerre, a csalódásról szóló passzust szinte meg sem hallottam, csupán az „ezek” ütött szíven. Nem, Tisztelt Tolvaj Fiatalúr, nem csak sikertelenségeim vannak. Büszkeségem például a börtönvi- seltből lett raktáros. Aki ma már három gyermekét neveli havi fizetéséből. Állását a munkanélkülivé válás áradata sem sodorta el. Nem tudom, hogy te, aki rutinos lehetsz, hisz fényes délelőtt vetted a bátorságot a kocsi feltörésére, miközben a riasztó hangosan jajongott, megjártad-e már a börtönt. Azt sem tudom, próbált-e már valaki jóvá” szeretni, s azt sem, olvasod-e majd soraimat. Tudom viszont, ha így folytatod, soha nem lesz családi házad, melyben becsületes életre nevelhetnéd leendő gyermekeidet. Kár lenne érted, a portás hölgy szerint jóképű barna legény vagy... Bízom benned,: Dobos Marianne. Utóirat: Kérlek, ha már eltulajdonítottad a kazettát, melyen Carreras, Domingo, Pavarotti énekelnek - a magnóban volt -, ne dobd a szemétbe! Nekem sok gyönyörűséget szerzett, hátha te is élveznéd. Hollandiai, tilburgi tapasztalatok Július 12-20. között a tilburgi egyházközség meghívására egy 45 fős diósgyőri küldöttséggel Tilburgba utaztam. A két egyházközség között a kapcsolat már 5 éve fenn áll. Azóta évente váltakozva hol ők jönnek, hol mi megyünk. A nyaraláson és a turizmuson túlmenően politikai, gazdasági kérdésekkel is foglalkozunk. Mostani utunk alkalmával megtekintettük Amszterdamot, Hollandia királyi székvárosát. Részt vettünk egy kulturális műsoron, melynek keretében egy beszámolót is meghallgattunk a többnemzetiségű (indián, hindu, néger, holland) Surinám békés életéről. Á műsor másik érdekessége a holland kórus volt, mely - bár magyarul nem tudott - hibátlan kiejtéssel énekelt magyar népdalokat. Ezen az estén színjátszó csoportunk nagy sikerrel adott elő egy magyar pásztorjátékot. Egész napot kitöltő program keretében meglátogattuk a gazdasági és kereskedelmi kamarát, a helyhatóság szociális osztályát és egy nagy bútoráruházát. A kereskedelmi és gazdasági kamarában megtudtuk, hogy a szervezet elsődleges feladata a törvényesség betarttatása. Ezenkívül - nem direkt módon - egyfajta irányítási tevékenységet is végeznek. Munkájukat a gazdasági minisztériumtól függetlenül végzik. Érdeklődtek a magyar exportáruk felől, és a bra- banti régió termékeiről katalógust adtak át küldöttségünknek. Ezt követően a helyhatóság szociális osztályát látogattuk meg, ahol a szociális igazgató tájékoztatott bennünket atérségésezenbelül Tilburg szociális helyzetéről és elmondta, hogy náluk jelenleg 11 %-os a munkanélküliség, ami a pár évvel korábbi 15 %-hoz képest jelentős javulás, de még mindig nagy teher, s ezt egyre inkább áthárítja az állam a városi önkormányzatra. > Tudni kell, hogy Hollandiában a munkanélküli segély maximális időtartama 5 év. Énnek kezdetén a munkanélkülivé vált ember korábbi keresetének 70 %-át, de legalább a létminimumot (1200 gulden/fő) kapja. A létminimum náluk a kocsitartást, a kultúrszükségletek kielégítését és a nyaralást is magába foglalja. A munkanélküli segély lejárta után automatikusan szociális segélyt kapnak azok, akik még mindig nem tudtak munkát kapni, és 65. éve elérése után mindenkit megillet az állami nyugdíj, ami szintén a létminimumnak megfelelő összeg, mindenkinek egyformán. Kiegészítő nyugdíjbiztosítások számtalan variációja köthető, mely nem kötelező, de a nyugdíj összegét emelheti. Meggondolandó egy ilyen nyugdíjrendszer nálunk is, végeredményben aktív korában mindenki a munkája szerint kap fizetést, de mi indokoja, hogy ez alapján kapjon nyugdíjat is, amikor már ugyanúgy nem dolgozik mint más. A munkanélküliség csökkentésére tett intézkedések szintén tanulságosak. Jutalmazzák a munkanélküliek munkába lépését. Ez úgynevezett biztosítási jutalom a mi társadalom- biztosításunknak megfelelő forrásból. Ezenkívül különféle módon igyekeznek foglalkoztatni a munka- nélkülieket. Égyik ilyen intézményük a START, mely maximum 12 hónapig biztosít ideiglenes munkahelyet a munkanélkülivé váltaknak. Másik intézmény a „BANEN POOL”, mely tulajdonképpen egy nem profitorientált szociális innováció. Feladata, hogy a 3 éven túl munka nélkül maradiaknak tartós foglalkoztatást biztosítson. Végül beszélni kell a PUBELL (kuka) intézményről. Ez a társadalom emberi és fizikai értelemben vett roncsait gyűjti össze. Alkoholisták, drogosok és hajléktalanok dolgoztatásával használt tárgyakat újítanak fel, és az ebből származó bevételt a dolgozók között szétosztják. így ezek az emberek hasznos munkát végeznek és némi jövedelemhez is jutnak. Még egy érdekesség, hogy a munkanélküliek legálisan dolgozhatnak heti 8 órát fizetésért, anélkül, hogy munkanélküli segélyüket megvonnák. Érdekes és tanulságos volt a mező- gazdasági nap is. Ez alkalommal először egy családi tehenészetet (80 db tejelő tehén, 35-40 boíjú és 1 bika) látogattunk meg. Itt elmondták, hogy az állatok etetése nyáron (márciustól októberig) legeltetéssel és tápkiegészítéssel történik, a többi hónapban a legelők kímélése érdekében csak silón és tápon élnek az állatok. A takarmánykészleteket országosan nagyon pontosan nyilvántartják és, a beküldött adatokat ellenőrzik. így a takarmány-tartalékok ismertek. A farmot a család (férj, feleség és 2 kisgyermek) látja el. Ha valahová el kell menniük a szomszédok segítenek kölcsönösen egymásnak. Innen egy paradicsomtermelő gazdaságba mentünk. A 30 000 négyzetméter üvegház fűtésére évi 1,5 millió köbméter gázt használnak fel. Itt mondták el azt is, hogy azért nem foglalkoznak Hollandiában szénbányászattal, mert a könnyen kezelhető gáz szinte korlátlan mennyiségben áll a hollandok rendelkezésére, (nem ügy mint nálunk) és így nincsenek kiszolgáltatva az importnak. A fűtést, a tápanyag adagolását és a csepegtető öntözést számítógép vezérli. A paradicsomot szín és méret szerint gép osztályozza és dobozolja. A nap harmadik programja egy gombatenyészet meglátogatása volt. Tanulságos volt látni, hogy mennyit költenek a légkondicionálásra, a megfelelő páratartalom beállítására. Nálunk köztudottan vannak olyan helyek, ahol ez adott és a micériummal kezelt termőtalajon kívül egyéb beruházás szinte nem is kellene. A vasárnapi misén adtuk át egyház- községünk ajándékát, egy fából fa-' rágott gyertyatartót gyertyával. Egyházi kísérőnk Mikolai Vince, aki korábban Diósgyőrben volt káplán, jelenleg az egri szeminárium rektora elmondta, hogy a gyertya azt a világosságot szimbolizálja, mely kapcsolatunkat beragyogja. Este a közösségi házban csoportunk Kenyeres Tamásné vezetésével nagy sikerrel adta elő a palotást, majd énekkarunk magyar népdalokkal szórakoztatta a holland közösséget, végül egy közismert holland dallal zártuk műsorunkat, melynek nagy sikere volt. Több alkalommal tartott megbeszélést a tilburgi kelet-európai és a diósgyőri nyugat-európai munkacsoport. A megbeszéléseken körvonalazódott a további kapcsolattartás több alternatívában, és végleg egyeztettük a szeptember 24-26-án megrendezésre kerülő nemzeti kisebbségi konferencia részleteit. Mándy András a KDNP B.-A.-Z. megyei alelnöke Még egyszer a világnézeti semlegességről Néhány gondolat Kartal Ernő plébános cikkéhez Egy férfi áll a bíróság előtt azzal a váddal, hogy megölte az édesanyját. A bírónő megkérdezi tőle: mondja, nem szólalt meg a lelkiismerete? Mire a vádlott visszakérdez: az meg micsoda? Ahhoz kétség nem fér, hogy az illető nem volt hívő keresztény, sem hithű mohamedán, de még az akkor divatos és kötelező szocialista erkölcsöt sem vallotta magáénak. Hiszen annak is az volt a lényege, hogy anyát megölni nem szabad! (Kivéve, ha osztályellenséggé válik.) Ez utóbbiról azonban a konkrét eset kápcsán szó sem volt. Negatív hősünk tehát - mai divatos szóhasználattal élve - semleges világnézetet képviselt, más szavakkal nihilistának volt tekinthető. Az „én azt hiszem amit látok, én nem hiszek semmiben” primitív filozófiai irányzat tipikus és megrögzött követője állt bírái előtt. Nyilván nem hallotta Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas professzornak azt a megállapítását sem, hogy még a kőkorszaki embernek is volt etikája. Az egy barlangban élők nem ették meg egymást. Arról sem értesült, hogy egy régész csoport valahol a Közel-Keleten ősi kultúrák után kutatva kiásott egy síremléket, amelyiken a következő felirat volt olvasható: „Senkinek nem okoztam fájdalmat életemben.” Feltehetően a mózesi törvényeket sem ismerte és fogalma sem volt arról, hogy ezek - ne ölj, tiszteld atyádat és anyádat, szeresd felebarátodat ... - azóta is a társadalmi egymás mellett élés legfontosabb szabályai. Ezek a kőtáblába vésett törvények tették lehetővé azt az óriási minőségi változást, hogy egy pusztában bolyongó horda néppé szerveződött. Ázt még csak feltételezni sem merem, hogy ismerte volna a szeretet evangéliumát. De moziba sem járhatott és azt a filmet sem nézhette meg, amelyikben a hadtest komiszszár olyan szuggesztív módon az arcunkba mondta a nagy igazságot, hogy: „minket a gyűlölet tart össze, az osztályellenség gyűlölete!” Mert a maguk sajáto^módján ők is meghatározták - méghozzá nagyon keményen - hogy kiket kell gyűlölni és kiket kell forrón szeretni. Őszintén sajnálom azokat, akik most teljesen tanácstalanok és nem tudják, hogy értékeljék át az olyan fogalmakat, mint pld. haladó és maradi, bigott és felvilágosult. Ezért most kitalálták a világnézeti semlegesség szlogenjét, ami a maga nemében legalább olyan zseniális felfedezés, mint a fából vaskarika. Ennek hirdetői viszont a képzeletbeli semleges sorokban viszont elfelejtkeztek többek között arról, hogy még a papnevelő intézetekben is órarendbe iktatva, főműsoridőben foglalkoznak többek között a marxista filozófiával is. Fel sem merült annak a követelése, hogy ezeknek az „eretnek” tanoknak a lényegét csak szabadidőben szabad tanulmányozni. A világnézeti semlegesség hirdetői valójában homokba dugják a fejüket és erre biztatják követeiket is. Pedig erről a magatartásról már jó néhány évvel ezelőtt az volt a véleménye egyik sajtó orgánumunknak, hogy: „homokba dugott fejjel nem lehet a probléma mellett elmenni.” Kiss József ny. mérnök Humán megoldás
