Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
12 ESZAK-Magyarország 1993. Július 7., Szerda Szólástér SZDSZ válasz egy nyílt levélre Tisztelt Tóth Bertalan Polgármester Úr! Az Ön június 22-i nyílt levelében megjelent néhány félreértés és jogos aggály jó alkalmat teremt arra, hogy a Szabad Demokraták agrárprogramjáról szóljak.Először is: programunk lényege kezdettől fogva épp az a „földhözragadt” realizmus, amit Ön szemrehányva számon kér rajtunk. A ma létező gazdálkodási szokások, szándékok, felszerelési és infrastrukturális adottságok alapján lehet és kell biztosítanunk mező- gazdaságunk folyamatos működését. A kormánypártok mezőgazdasági jogalkotását és a kormány téveteg agrárpolitikáját épp azért bíráltuk (és ezért dolgoztuk ki — sajnos visszhang nélkül - minden törvényjavaslat alternatív koncepcióját), mert osztályharcos hevületükben és soha összefüggően végig nem gondolt ábrándjaiktól vezetve nem figyeltek arra, hogy a tulajdonosi rendszer átalakulása könnyítse és ne nehezítse a résztvevők egyezkedéseit, a fold és az eszközök együttmozgását. így ezek a törvények és ez a politika nem az üzemrendszer átalakulását, hanem pusztulását segítették. Másodszor minden lelkiismeretes politikai programhoz hozzátartozik a gazdasági és szociológiai adottságok és lehetőségek számbavétele. Ennek alapján úgy becsüljük (és nem pedig tervezzük!), hogy az a több mint egymillió család, aki ma - a válság és a zűrzavar miatt fogyatkozva - rendszeres árutermelést végez, döntő többségében továbbra is mellékfoglalkozású gazdálkodó marad. (Legjobb esetben is csak néhány tízezren tudnak és akarnak „farmerek” lenni.) ezek a mellékfoglalkozású gazdálkodók körülbelül a művelt terület 20 %-át veszik igénybe. A földterület 80 %-án tudnak így gazdálkodni a hivatalos gazdálkodó szervezetek. Ezek pedig három üzemforma típusba sorolhatók: kertészeti vállalkozások középparaszti típusú - ideális esetben tanyasi - gazdaságok és amerikaias méretű óriásfarmok. A területi adottságok, a kialakított infrastruktúra hasznosítása, a tejtermelés, a vetőmagtermelés és a biotermelés sok típusának technikai szükségletei, a forgóba illesztett zöldségtermelés mind-mind azt teszik ésszerűvé, hogy az amerikaias óriásfarmok foglalják el a terület nagyobb részét. Az óriásfarmok jogi formájukban nagyon különböznek már ma is. Van amelyik egy szövetkezet vagy szövetkezetből létrejött Rt. (esetleg Bt.) többé-kevésbé önálló része. Van amelyik szövetkezetből kivált csoport kisszövetkezete vagy kft.-je. Van amelyik családi vállalkozás - például a kárpótlási jeggyel rendelkező rokonok és ismerősök társulására alapozva, ahogy Zsíros Géza vállalkozása kialakult. De lehetőséget kell teremteni új típusú szövetkezeti és egyéb társulási formákra is. Harmadszor: természetesen nem a politika dolga, hogy rákényszerítse az emberekre, milyen formák közt gazdálkodjanak. Az azonban ránk tartozik, hogy elhárítsuk azokat a jogi akadályokat, amelyek egyik vagy másik működőképes forma stabilizálódását fenyegetik. A mi dolgunk, hogy a létezőt tisztelve megtaláljuk a jövőhöz formálódás lehetőségét. A mi dolgunk, hogy segítsük a mezőgazdasági üzemformák sokszínűségét, mert csak az a nemzetgazdaság versenyképes, amelyik vállalat- és vállalkozásszervezetében is változatos. Az agrárpolitika legfőbb feladata azonban nem ez. Fő figyelmünket azokra a piaci és új szövetke- zési formákra fordítjuk, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelő fel tudja mérni esélyeit. így ésszerűen tudjon dönteni arról, mibe érdemes belefognia és mibe nem, miben van együttműködésre utalva és kikre. Nem azzal kell ma törődnünk, hogy hogyan alakult vagy alakul ki egy-egy üzem, hanem, hogy stabil szerephez, biztonsághoz és tervezhető jövőhöz jusson a benne dolgozó. (Aki reményeink szerint a jövőben is társ- tulajdonos.) Programunk, ahogy 1989-90-ben, úgy most is elsősorban az agrárium, a hozzá szükséges ipari, kereskedelmi és pénzügyi rendszer fölépítésének kérdéseivel foglalkozik. Ehhez az építkezéshez keressük a vitapartnereket és a társakat. Pető Iván Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a Szólástérben közölt írások - válaszaink kivételével - nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. Természetesnek tartjuk, hogy különböző politikai megközelítésből fogalmazódnak a hozzászólások. Mi tiszteletben tartjuk ezek tartalmát, de teijedel- mi okok miatt alkalmasint kénytelenek vagyunk tömöríteni. Természetesen e rovatban sincs helye a gyűlöletet szító, a mások személyiségi jogait sértő közleményeknek. Ki a szélsőséges, ki a jobb és baloldali! Nagy«n régi előfizetője és olvasója vagyok az Észak-Magyaror- szágnak. Most is kezembe vettem a lapot a június 23-it és rögtön megragadta a figyelmemet egy cikk, amelyet Három az igazság címen írtak. Elolvasása után kissé bosszúsan felhívtam a cikk íróját. Elbeszélgettünk, természetesen nem értettünk egyet. Ezért meg is egyeztünk, hogy leírom a véleményem. A cikk úgy kezdődik, hogy bekövetkezett, amit vártunk! Mármint kik várták, igen tisztelt cikk írója? Mert mi munkások megvoltunk nélkülük. Nekünk nem hiányzott a Csurka csapat. Mi 1990-ben sem szavaztunk rájuk, nem kívántuk őket a parlamentbe. Jobban éreztük magunkat addig, amíg a lóversenypályán voltak. Cikkét folytatva szemérmesen elhallgatja azt az igazságot, amit mindenki tud, hogy ezzel a már parlamentbe lévő négy jobboldali frakció mellé csatlakozik az ötödik a szélső jobboldali. Hogy mitől szélsőjobboldali? Kérdezze meg Tom Lantost, amerikai képviselőt, vagy a magyar zsidóságot, vagy éppen a bennünket körbevevő országokat. A cikk írója örömmel konstatálja azt a tényt, és boldogan leírja, hogy ez más pártokkal nem sikerült! A más pártokhoz sorolja Torgyánt, Pozsgayt, Bírót, még a köztársaságiakat is. Nem tudom, ők mit szólnak hozzá? Ezután a KDNP következik! Leírja Surján elnök óhaját, amely úgy szól, hogy a következő választásokon jó lenne ha csak hárman jutnának a parlamentbe, természetesen ők a keresztények, a liberálisok és valamelyik szocialista párt. Óhajnak nem rossz, csak van egy kis hibája. A jelenlegi helyzetben ezt rajta kívül senki sem akaija. Közben, ha igaz, lesz egy választás is. Ekkor már reméljük, hogy nem a vágyakra, hanem a meglévő valóságra fognak szavazni. Azok is, akik 1990- ben nem hitték el, hogy ha a jobboldalra szavaznak, mit veszíthetnek. Hogy bezárt bányákat, üzemeket és szétvert tsz-t fognak kapni a szavazataikért. És hogy 1 millió embertől elveszik az alapvető emberi jogot a munkához való jogát. Hárommillió embert a koldulás szintjére süllyesztenek. A következő választásokig reméljük észhez térnek és tudják majd, hogy hová szavazzanak. Ezután a szocialisták következnek, leíija egyesülési szándékukat, de szinte szá- monkéri, hogy az MSZP-nek miért nem szólnak. Szerintem jól tették! Hiszen ez a párt már olyan messze van a baloldaltól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez nem baloldali párt! Ugyanilyen fenntartásai nincsenek a jobboldallal szemben, hiszen tőlük találkozót kér, tanácsot osztogat. A cikk végén érezhetően lejárató szándékkal megnevez egy olyan pártot, amilyen már nincs is az országban. Ézt nem tudja a cikk írója, de azt tudja, hogy szélső baloldali. Mikor rákérdeztem, a munkáspárttal próbálta azonosítani. A szélsőségre már nem adott választ. így van ez tisztelt olvasó. Egy most megalakult frakció, aki kijelenti magáról, hogy párt, vannak összesen 11-en és róluk az egész világ tudja, hogy szélső jobboldaliak, csak a cikk írója nem. Egy olyan pártról, amilyen már nincs is az országban, arról viszont biztosan tudja, hogy szélső baloldali. Hogy mitől szélső jobboldali egy csoport azt már leírtam. De hogy mitől szélső baloldali egy párt, azt most öntől kérdezem tisztelt cikkíró? Ha a munkáspártra gondol az egy új párt, és nem utódja a régi MSZMP-nek. Az utódpárt az MSZP. Aki igényt tartott a mi, munkások munkáink árán létrejött pártvagyonra és azt úgy szétosztotta, hogy a vagyon létrehozóinak még egy írógépet sem hagyott. Igényt tartott a tagságnak azon részére, akik az elmúlt rendszer haszonélvezői voltak. Az ő gyűjtőpártjuk lett. De ugyanilyen buzgalommal már nem tartott igényt a múlt rendszerben elkövetett hibákra, pedig ő miattuk került ilyen helyzetbe a párt és az ország. A hibákat megpróbálja az újonnan alakult munkáspárt nyakába akasztani, pedig köztünk már egy köpönyeges sincs. Mi '89 után lettünk párttagok, amikor már láttuk, hogy a párt megtisztul. A szó szoros értelmében visszautasítjuk a szélsőséges jelzőt, mi nem szolgáltunk rá. Ebben a pártban nem szítanak sem faji, sem etnikai, sem politikai gyűlöletet. Itt soha nem mondták, hogy meg kell a kormányt buktatni, nem szerveznek harag napját, nem szervezik a televízió, rádió elnökének leváltására tüntetést. Nem hallgattatják el Göncz Árpád köztársasági elnököt, nem döntögetnek szobrot és nem sírnak 56 áldozataiért, pedig ezen az oldalon is voltak. Nem hirdetik, hogy patak vér fog folyni és Önök tisztelt újságírók mégis miránk aggatják a szélsőséges jelzőt. Végezetül arra kérem tisztelt Gö- römbölyi László urat, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkekkel ne próbálja lejáratni a pártot és félrevezetni a politikával nem mindennap foglalkozó egyszerű embert. Kertész János agronómus Néhány kiegészítő, pontosító megjegyzés Mindenekelőtt elnézést kell kérnem Öntől, tisztelt Kertész János, mert bár szándékaim ellenére, mégis megbántottam Önt. Leveléből - amelyhez engedjen meg néhány megjegyzést -, legalábbis ezt olvastam ki. Az, hogy másként gondolkodunk a politikáról, egyáltalán nem baj, a magam részéről ezt természetesnek tartom. A másság, a másként gondolkodás önmagában senkit sem minősít, a vélemény szabadságát igazán meghozta a rendszerváltás. Azt gondolom viszont, hogy ez nem tévesztendő össze a belemagyarázás és a félreértelmezés szabadosságával. Azért tartom fontosnak ezt megjegyezni, mert amiket Ön az én írásomnak tulajdonít, azok többsége abban egyszerűen nincs benne. El lehet olvasni, össze lehet hasonlítani... Van azonban két kérdés, amiben, belátom, nem voltam elég pontos; az én hibám is, ha félreérthető volt a fogalmazás. Az egyik a szélsőjobb és a szélsőbal fogalmának használata. Őszintén szólva azt gondolom, ezeken a fogalmakon régen túllépett az idő, sokkal bonyolultabb társadalmi képződmények a mai pártok, mintsem hogy ilyen egyszerűen lehetne meghatározni a helyüket, szerepüket. Mégis használjuk őket, mert egyelőre jobbat nem talált magának a közélet nyelve. A Magyar Igazság Pártot azért írtam egyszerűen jobboldalinak, mert a jelenlegi politikai palettán is érzékelek olyan tényezőket, amelyek attól jobbra állnak. Önt idézem: aki patak vér folyásáról beszél a Parlamentben, azt én igenis jobbra látom a Magyar Igazság Párttól. Ugyanakkor leginkább balra — hangsúlyozom, a mai politikai szituációban — az MSZMP-t, illetve ma már a Munkáspártot ismerem. Hangsúlyozom: a szélső nálam nem feltétlenül szinonimája a szélsőségesnek! A korábbi név használatáért bocsánatot kell kémem. Elismerem a pontatlanságot, de nem hiszem, hogy ez az olvasó számára megtévesztő lett volna. A Munkáspárt elnöke ugyanaz a személy, mint az újjáalakult MSZMP elnöke volt. Ez tény, mint ahogy az is tény, hogy a szóbanforgó párt az MSZP megalakulása után nem Munkáspárt néven jött létre (ezzel mintegy szakítva az MSZMP- örökséggel), hanem az MSZMP nevet választotta, sokunk számára jelezve ezzel az MSZMP-ha- gyományok vállalását. Hogy a névváltoztatás, az Ön leveléből is kitűnő szándékok mekkora társadalmi támogatásra találnak, az hamarosan kiderül. Egy évet sem kell várni, jönnek a választások, amihez sok sikert kívánok Önnek és elvtársainak. Görömbölyi László Az érem másik oldala a D4D ügyben A December 4 Drótművekről megjelent híradások azt sugallták, mintha az egész ügyből az lenne a legfontosabb tényező, hogy az APEH a felszámolási eljárás közzététele előtti foglalásával veszélybe sodorhatja a gyár működőképességét. Ilyen következtetések levonásához ismerni kellene a lefoglalt ingóságok összetételét. Nem hinném, hogy az igazgatói bútorok, színes Tv, néhány targonca, az amúgy is „piác nélküli” késztermék lefoglalása okozná a gyár végső tragédiáját. Ezen intézkedések előtérbe helyezése csak arra jó, hogy elterelje az emberek figyelmét az igazi tragédiát okozó tényezőkről. Arról a felelőtlen kormányzati magatartásról, amit az akkori ipari miniszter Szabó Iván, és a privatizálásokért felelős Szabó Tamás ígérgetéseiben öltött testet. Ennyit ér a miniszterek szava? A tehetetlenségük és az ÁVÜ taktikázása miatt lehet, hogy több száz ember kerül az utcára. A közvélemény ítélete most az APEH-ot ostorozza, pedig nem volt szerepe a gyárat ide juttató döntésekben. A tények arra engednek következtetni, hogy a kormányzat teljes közönnyel hagyja sorsára Borsod megye nagy ipari üzemeit, ezáltal sorsukra hagyva a több tízezer dolgozót, akiknek a megélhetést jelentette a gyár. Az APEH lépésére visszatérve, más megvilágításból is lehet értékelni intézkedéseit. Ugyanis a sorozatos üzem leállások, munkahely megszűnések, újabb költség- vetési kiadásként jelennek meg munkanélküli segélyre, egyéb szociális támogatásra szorulók formájában. Ezen segélyek fedezetének biztosítására újabb bevételekre van szükség. Az APEH tehát e szociális ellátásra szorulók érdekében is igyekszik minél több bevételre szert tenni. Láthatjuk, hogy az éremnek másik oldala is van. Hogy miért éppen az amúgy is nehéz helyzetben levő vállalattól próbál bevételt kipréselni? Biztos vagyok benne, hogy a foglalás nem a termelés megbénítására irányult, hanem a termelést nem befolyásoló ingóságok értékesítésével akartak bevételhez jutni, a fent említett feladatok, illetve a rászorulók érdekében is. A jogi anomáliáért pedig megint csak a kormány és a jogalkotók a felelősek. Miért nem szüntették meg három év alatt a gyakorlatban nap mint nap problémákat okozó joghézagokat? Miért nem alkotnak olyan jogszabályt ami nem ad lehetőséget a privatizációval foglalkozó szervezetnek a felelőtlen, taktikázásra, időhúzásra, meghiúsítva ezáltal komoly üzleteket. A kormány miért engedte, hogy az adósság százmilliós nagyságrendet érjen el? Ha pedig behajtani nem lehet, miért nem engedi el? Az eleve behajthatatlan tartozásoknál - felszámolási eljárás keretében - kormányrendelettel kellene törölni a kamatot, mert nincs értelme a nyilvántartásának. A hároméves tapasztalat bebizonyította, hogy a felszámolási eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetek még a felszámolási költség fedezetét sem tudják biztosítani, akkor mi értelme van a kamat és késedelmi pótlék követelések nyilvántartásának? Ezek után a nagybetűs főcímet: „Az APEH az úr a drótgyárban” félrevezetőnek tartom. Annál is inkább mert az APEH köztisztviselői közszolgálatot teljesítenek amikor a munkájukat végzik, legyen az végrehajtási eljárás lefolytatása. Nem célszerű, ha egy hatalmi pozícióból történő döntés következményeként a dolgozók közhangulata a legalább annyira kiszolgáltatott köztisztviselők ellen irányul. Tóth Mária Miskolc- Úgy látszik, megint valami új frakció alakul.. Grafikák: MTI Fotó KFT- A múltban sokszor akartam hallatni a hangom, de mindig a hallgatag többséghez tartoztam...
