Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

1993. Július 7., Szerda Hitélet ÉSZAK-Magyarország 9 Zsinagóga, egyház Budapest (ÉM) - Az Ökumeni­kus Tanulmányi Központ (Buda­pest 1114, Bocskai út 15.) kiadá­sában megjelent az ökumenikus tanulmányi füzetek 5. száma. A Zsinagóga és egyház című kiad­vány arra a kérdésre keresi a vá­laszt, hogy van-e antiszemitiz­mus a Bibliában, hol keresendők a zsidóellenesség gyökerei, ho­gyan vélekedtek az egyházatyák a zsidókról... Külön fejezetben foglalkoznak a zsidók magyaror­szági történetével, a magyar egy­házak holocaust idején tanúsított magatartásával. A jelenlegi hely­zet megítélését, és a teológiai és egyházi feladatok megfogalmazá­sát segítik a kötetben található egyházi állásfoglalások. A Magyarországi Református Egyházi Zsinat nyilatkozatában a következőket hangsúlyozza. 1. Legyen békesség a Szentföl­dön, az Ószövetséget Szentírás­ként elfogadó vallások között. 2. Kifejezzük örömünket, hogy or­szágunk diplomáciai kapcsolatot létesített Izrael állammal... 3. Keresztény lelkiismeretünkkel kinyilatkoztatjuk, hogy testvéri szívvel állunk a hazánkban élő zsidóság mellett, és készek va­gyunk őket bajaikban támogat­ni, velük együttműködni. 4. A leghatározottabban elítéljük a sírgyalázásokat, illetve az anti­szemitizmus rejtett vagy nyílt megnyilvánulásait. Az antiszemitizmus és a faji meg­különböztetés elleni nyilatkoza­tában a Magyar Katolikus Püspö­ki Kar II. János Pál pápát idézi. A Szentatya magyarországi láto­gatása során a következőket mondta: „Fennáll a veszélye, hogy antiszemita érzelmek és megnyilvánulások támadnak és terjednek. Ennek sajnos mosta­nában máris nyugtalanító jelei mutatkoznak, a múltban pedig szörnyű eredményeit tapasztal­tuk. E veszéllyel szemben az em­berek lelkiismeretét arra kell ne­velni, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formáját úgy tekintsék, mint Isten és az emberiség elleni bűnt.” Linpiász-feszület A lillafüredi másolat Lillafüred (ÉM) - Zarándokol­tunk Lillafüreden. Hosszan kacs­karingózva ment végig a tömeg a Szent István barlang fölötti stáci­ók mellett a felújított Szentke­reszt- kápolnához. Ez nagyrészt társadalmi munkában készült el. Viszont az Erzsébet sétányon a Magyarok nagyasszonya-kápol- nát és a linpiászi keresztet köz­ponti pénzből, mintegy kétmillió forintból állították helyre. A fel­újítást tavaly ősszel kezdték, a felszentelés nemrégiben történt. Az Erzsébet sétány a ’30-as évek­ben készült, egyidóben a Palota szállóval. A város egyetlen kivilá­gított, kedvelt sétánya volt. Az­tán elfelejtkeztek róla. Bár eskü­vőket később is tartottak a linpi­ászi keresztnél. Linpiász egyébként egy spanyol város, ahol 1919. március 30-án csoda történt. Többen látták úgy, hogy a kereszten függő Krisztus szeme és ajka mozgott. Később sok megtérés, gyógyulás történt annál a feszületnél. S ennek a másolata a lillafüredi. Kiknek van fülük a hallásra Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Hernádpetri (ÉM) - Vala­mennyien siketek, mégis halla­nak. Némák, és mégis beszélnek. Megértették az Evangélium üze­netét, meghallották Krisztus ta­nítását, s a maguk módján vállal­ták az apostolkodást is. Tíz éve már, hogy Budapesten a Romai Katolikus Szeretetszolgá­lat keretében Szilágyi Vilma és Szilágyi Izabella nővérek vezeté­sével megalakult egy pantomim csoport. Jézus szenvedéseiről, csodáiról, Mária életéről, a szent­olvasó titkairól szólnak előadá­saik. A nagyothallókból álló kö­zösség az ország számtalan he­lyén bemutatkozott már. Polgári Ferenc plébános meghívására egy évvel ezelőtt Hernádpetribe is eljutottak. A templom búcsújá­nak napján a keresztút stációit járták végig. Most újra eljöttek; hogy szebbé tegyék az ünnepet. A július 4-i előadás Mária életéről szólt. A fa­lu legmagasabb dombján a római katolikus és református templom közötti szabad tér, ha csak egy órára is, szentfölddé változott. Itt volt Mária, és megelevenedtek a rózsafüzér titkai: akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál, Er­zsébetet látogatva hordoztál, a vi­lágra szültél, a templomban be­mutattál... És újra láthattuk Jé­zust a tanítványok között, tanúi lehettünk szenvedéseinek, ke­resztre feszítésének, s a fájdal­mas anya néma szenvedésének. De megerősítettek abban is, hogy a történet folytatódik: Jézus fel­támadott a halálból. Tudjuk, Mária is a mennybe ju­tott. Vigyáz ránk, segít bennün­ket. Életpéldájával tanít, aho­gyan tanítanak a néma aposto­lok is. Arra, hogy méltósággal vi­seljük a szenvedést, legyen erőnk talpra állni, újrakezdeni, vállalni Jézus követését, szó nélkül visel­ni keresztünket. Még ha néha nagyon nehéznek is érezzük... Mocorgó mise a Minorban Miskolc (ÉM) - „Most lett a ke­nyér Jézus testévé...” — Oáááááááááááá! — a babakocsi­ban síró apróság kis híján felbo­rul, hiszen nem sokkal idősebb pajtásai rohannak vele végig a szobán. Neki egyenest az ideigle­nesen oltárként funkcionáló asz­talnak. Lojzi atya azonban nyugodtan folytatja a misét a miskolci mino­rita templom első emeleti hittan­termében. Néha ugyan olyan, mintha a levegőbe beszélne, mintha senki nem figyelne rá, hi­szen nagy a zsivaj, a szülők pedig fél szemmel csemetéikre ügyel­nek. Az Úrfelmutatásnál már ki­sebb a hangzavar, a nagyobb gye­rekek le is térdelnek. Mise után vendégeskedés következik, teát, szendvicset kapnak, akik kérnek. Talán már fél éve is van, hogy minden hónap első vasárnapján délután négy órától a kisgyerme­kes szülőknek tartanak misét a rendházban. Hiszen sokan van­nak köztük, akik nem tudják ki­re hagyni gyermekeiket, ezért gondot okoz nekik a miséken va­ló részvétel. Általában Kartal Ernő atya tart­ja a „mocorgó miséket”, ám miu­tán ő az elmúlt vasárnap nem volt itthon, most Tóth Alajos rendfőnök volt a kicsikkel.- Máskor még többen vannak - jegyzi meg a mise után Lojzi atya. Aztán elmondja, hogy szeretnék sűríteni az alkalmakat, hiszen nagy az érdeklődés. De eddig ke­vesen voltak papok. Hogy tart­hatnák-e a templomban? Erre a kérdésre elmeséli az esetet, ami­kor egy Mikulás ünnepséget ren­deztek ott. Természetesen nagy volt a zsibongás, az öröm, — ám később voltak, akik odamentek a papokhoz, s helytelenítették a dolgot. Féltvén a templom szak­rális, szentség jellegét. Az atyák ezen csak mosolyogtak, de egye­lőre mégis kitartanak a már be­vált hittanteremnél. Lojzi atya „óvodája" „A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.” (Márk 16,16.) Az öszeállítást készítette: Dobos Klára és Filip Gabriella Családi tűzhely Vatikánváros (MTI) - A katolikus egy­ház csatlakozik az ENSZ kezdeményezésé­hez és szintén a család évének nyilvánítja az 1994-es esztendőt — jelentette be II. Já­nos Pál pápa vasárnap a Szent Péter téren, ahol misét mondott a római családkong­resszusra összegyűlt 14 ezer részvevő előtt. A Familyfest elnevezésű rendezvényt a „Családi tűzhely” - egy katolikus, 50 éve in­dult, s ma a világ 80 országában jelen levő — társadalmi mozgalom szervezte. „A katolikus egyház együtt fog működni az ENSZ-szel abban, hogy a jövő évben méltó­an előtérbe kerüljön az az alapvető érték, amit a család képvisel minden társadalom­ban, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Ez az egyetemes érték, a társadalom alap­egysége testvériesebbé és segítőbbé teheti a világot a szeretet és az egymás iránti fe­lelősség révén” - mondta a pápa. A Szent Péter téri misén húszezren vettek részt, s nem csak katolikusok, miután a Familyfestre öt földrészről jöttek mind a négy nagy világvalláshoz tartozók. Az egyházzenész Miskolc (ÉM) - Ki tudja, hogy az eltelt év­tizedek alatt hány diákkal szerettette meg a zenét?! A gimnazistákon kívül kispapok százainak tanította meg a kottaolvasást, a gregorián-éneklést Soóky István. A pozsonyi zeneakadémia elvégzése után egy évig Dunaszerdahelyen élt az ifjú zene­tanár. Onnan Tatára költözött, ahol 13 érig karnagyként dolgozott. A háború után a budapesti zeneakadémián szerzett középis­kolai ének és zenetanári diplomát. 1949-től a miskolci konzervatórium orgona tansza­kát vezette, majd négy év után a Földes Ferenc Gimnáziumba került, ahol nyugdí­jazásáig dolgozott. De ezután sem hagyta abba a munkát, az egri Hittudományi Fő­iskolán egyházi zenét és éneket tanított. Még gregorián szolfézskönyvet is írt a kis- papoknak. Arra a kérdésre, hogy miért tartja fontos­nak az egyházi zenét, három jelzővel vála­szol az idős mester: mert. szent, művészi és egyetemes. Egy tíz évvel ezelőtt született tanulmányában bővebben is kifejtette: „Az egyházi zene az ünnepélyes liturgiának szükséges és teljességhez tartozó része. Az egyházi zene tehát nem a liturgia díszítő­je, nem is hozzátoldás, nem is nevezhető egyszerűen a liturgia alázatos szolgálóleá­nyának, hanem része és alkotó eleme. Az egyházi muzsika maga is liturgia, mert cél­ja és rendeltetése is ugyanaz, mint az egész liturgiának : Isten dicsőítése és a hívek megszentelése.” S az egyházi muzsikus még akkor sem hagy fel a szolgálattal, ha már nehezére esik az utazgatás, ha a legmodernebb hallókészü­lékkel sem tudja élvezni a muzsikát. Csak legyint: Beethoven süketen is remekműve­ket komponált. Pista bácsi két évvel ezelőtt a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közmű­velődési Intézetben általános és középis­kolai tanárok részére szervezett egyházze­nei szakképzést. Ezen a kurzuson vetődött fel, hogy nagy szükség lenne énekkönyvek­re, hiányoznak az egyházi kórusmüveket tartalmazó gyűjtemények. így kezdte el összeállítani a Pedagógiai és Közművelődé­si Intézet gondozásában rövidesen megjele­nő Ökumenikus egyházi karénekeskönyv anyagát a nyolcvanadik évében járó zene­tanár. A kétszáz művet az egyházi év ünnepkörei szerint csoportosítva találjuk a gyűjte­ményben. A legtöbb alkotás a Bárdos Lajos által vezetett kórusmozgalom virágkorá­ban született. „Bízvást hiszem - írja a könyv bevezetőjében Soóky István -, hogy a következő kiadás majd kibővül olyan anyaggal, ami színt és zenei értéket hoz az iskolai énekkarok repertoárjába. Ez már a fiatalokra vár...”

Next

/
Thumbnails
Contents