Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1993. JÚLIUS 29. Kertbarát „Kell egy ilyen menedék!” Sok híres embernek hobbija, szenve­délye, kikapcsolódásának tárgya a kert. Moldoványi Ákos televíziós ri­porter két könyvet is írt híres-neves emberek kertjeiről. A Boldog lett-e ki kertre vágyott? című könyvéből szemlézünk most néhány véle­ményt. Bálint György, avagy „Bálint gazda a televízió főkertésze":...így öreg fej­jel is merem mondani, hogy nincs páija a fáról frissen szedett gyü­mölcsnek. Annál jobb ízű gyümölcs nem létezik. Vagy amikor a paradi­csomot az ember leveszi a bokorról, és odaviszi a reggeliző asztalhoz, hát az nagyszerű dolog.” Bánffy György színművész: „A ka­maszkorban épült a lelkembe a kert szeretete. A természettel való közös­ség, a természetben való élet mind a mai napig elementáris igényem. Ezért is járom egyre kurtábbra sza­bott szabad időmben az erdőt, a tá­jat... Ez az egyetlen igazi kikapcso­lódásom.” Bánffy György R. Kéry Ilona, a Kertem című nagy­sikerű könyv szerzője: ,,A kert és a gyermekkorom? Talán arra emlék­szem, hogy nem messze volt egy nagy virágos rét, ahol én időnként szerettem elbújni. Lefeküdtem a földre, alig látszottam ki a virágok közül, és beszélgettem a Jóistennel.” Garka Lívia kerámikus művész:, Azt amolyan operettcselekvésnek tar­tom, hogy az ember felvesz egy nagy kertészkalapot, levág két szál rózsát és akkor azt mondja: jaj, de jó ne­kem, most kertészkedem!” Győrffy István szemészprofesszor: „Égyszer Szarvason meglátogattam az arborétumot, és teljesen bezsong­tam, elhatároztam, hogy megpróbá­lok én is a Duna-parton valami ha­sonló, ha nem is olyan nagy kertet építeni.” Mécs Károly Mécs Károly színművész: „Azt hi­szem, mi gyártjuk a legdrágább bort itt a hegyen... Minden évi termésből hat-hét palackot leviaszolok és elte­szem, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle később. Gyerekkorom­ban nem szerettem a kertészkedést. De sok mindent megtanultam apámtól, és valahogy az életkor elő­rehaladtával ezek a dolgok úgy meg­nemesedtek. Valószínűleg ez is olyan, mint a bor: egy ilyen élmény az életkorral megváltozik, átala­kul.” Kosáry Domokos akadémikus: „Kell egy ilyen menedék... Ha lejár a szol­gálat, végleg lemenekülök ide, bár barátaim gyakran mondják, hogy nem köll ide menekülni. Mire én azt válaszolom: én itt leszek és ti fogtok hozzám menekülni... És akkor majd meglátjátok, milyen remek érzés, mikor az ember két leírt gondolat között lekaszálja a kertet...” Egy korty Magyarország Hajdú Imre A bor férfihiúság. Akadnak persze nem kevesen, akiknél olyan értelem­ben az, hogy mennyit képesek megin­ni belőle egyszerre, de én most nem rá­juk gondolok. Sokkal inkább azokra, akik termelik a szőlőt, és saját készíté­sű borokkal bírnak. E borosgazdák esetében mondom én, hogy a bor fér­fihiúság. Mert ugye ki látott már olyan gazdát, ki nem mondaná: ez az én bo­rom!, ki ne hinné: ez az én jó borom! Kevés dolog van, amire ennyire érzé­keny, hiú és büszke a férfiember, lé­gyen egyszerű földmíves, neves pro­fesszor, vagy közismert színész. Ettől legfeljebb a férfiasság nagyobb hiúsá­S i ügy. Ismerek olyan jónevű orvost ermeszetesen szőlővel, pincével és sok jó nedűvel rendelkezik), akinek, ha azt mondanánk, úgy áll a szike a ke­zedben, mint másoknak a bugylibics­ka, nem sértődne meg annyira, mintha a borát ócsárolnánk, vagy azon finto­rognánk. Csoda hát, hogy a borról őszintén, kritikusan nagyon nehéz be­szélni!? A szó ugyanis könnyen húsba vág, s a boros ember sajnos előbb sér­tődik meg, mint gondolkodik. Itt van például a tokaji esete. Erről a bonál a Napkirály, XIV. Lajos - nála nagyobb ínyencet keveset ter­mett a told — azt jelentette ki: ez a bor a királyok bora, ez a bor a borok királya. Ami azt illeti, nem akárki mondta, és nem akármit mondott pátriánk nedűjéről. Fehéren-feke- tén ugyanis azt állította, hogy ez a világ legjobb bora. Azóta is tetszik nekünk fenemód ez a kijelentés! Igaz, hogy közben a világ nagyot vál­tozott, a maiak nem ismerik jobban a magyar bort, így a tokajit sem, mint a bolgárt, az albánt, vagy a gö­rögöt, de ennek ellenére, mi még ma is verjük a mellünket, íme: ez a föld­kerekség legjóbb bora! A világ meg mosolyog rajtunk, s közben talán sajnál is bennünket, mert a világ már régóta nem hiszi el, nem fogad­ja el a legjobb bor meséjét. Olyannyira nem, hogy még az olasz „tokajit” is jobban ismeri és vásárol­ja (nem beszélve más márkás itáliai borokról), mint a miénket. Téljünk csak vissza XTV. Lajosra! Róla is, meg a mai tokaji bonni is egyszer már ki kellene mondatni egy anderseni kisfiúval: hisz ez a király meztelen! 1. Azért, mert a Napkirály szeretett nagyokat mondani! Egyébként nem értett jobban a borokhoz, mi több, feleannyit sem értett hozzá, mint mondjuk a Mádon élő Szepsy István, aki Szepsi Laczkó Máté prédikátor­nak, az első aszúbor készítőjének le­származottja. Mellesleg maga is sző­lész-borász, s véleményem szerint, kiváló. (Hogy miért keiül ide a neve, arra még később majd visszatérek). 2. Annak ellenére, hogy XIV. Lajost nem tartom elsőszámú borszakértő­nek, ha a szóban forgó kijelentésé­nek túlzásait leszámítjuk, elfeled­jük, véleményem szerint őszintén nyilatkozott meg, s valójában igazat mondott. Ugyanis sallangok nélkül ez a mondás valahogy így hangzik: uraim, ez egy nagy bor! 3. De melyik is volt az a nagy bor? Ugyanis a mi bajunk az, hogy a mon­dást, a tokaji fogalmát ráhúzzuk minden Tokaj-Hegyalján termett borra. S ez egy óriási tévedés! Tokaj- Hegyalján helyileg, illetve kiváló gazdák jóvoltából mais terem - mint ahogy régen - valóban világhírű ilyen-olyan puttonyszámú aszú, édes és száraz szamorodni, és itt-ott finom ftmnint, hárslevelű. Ennyi. Ez az összes itt termelt szőlő, bor Nem minden orvosság keserű mennyiségnek maximum egyhar- mada. Sőt még annyi sem. Sokak szerint csak 10 százalék. Mindössze ennyi a TOKAJI, így nagybetűvel. Ezekről, saját tapasztalat alapján, de főleg szakemberek véleményére alapozva aláírom, hogy nagy borok. De a többi!? Bor mindenféle elragad­tatás, különösebb nagy élmény nél­kül. Egy cseppet sem küiönb mint a bükkaljai, a mátraaljai és felsorol­hatnám az ország összes borvidékét. Sőt, az ott termeltek inkább kereset­tebbek, kedveltebbek, úgynevezett kvaterkázásra sokkal alkalmasabb, fűszeresebb zamatú borok. Kétszer volt módomba eljutni - to- kaj-hegyaljaiakkal - Németország leglúresebb borvidékére a Rheinga- uba. Első utunkkor-autóbusszal 11 órás út - csoportunk egyik tagja „tokajis gőggel” azt mondta a bu­szon: az ottani német borok legfel­jebb bableves ízesítésére valók. Az- idáig én a német rajnai rizlingnek csupán az irodalmi hírét ismertem, s ez alapján hihetetlenkedve fogad­tam az előbbi megállapítást. Ugyan­akkor all órás utazás során módom volt megállapítani, hogy a társaim által félóránként kóstolásra kínált borok egy része (ugyanis jó magyar szokás szerint demizsonokkal fel­szerelve mentünk a hosszú útra) ne­kem - aki nem sok savval büszkél- kedhetem - 2-3 perc múlva majd szétmarta a gyomromat. Édes, félé­des ízekkel .lefedett” durva savak jellemezték ezen tokajiak egy részét. Ez lenne a világ legjobb bora?! A ma­gyar NB II-ben is legfeljebb husza­dik. Ezzel szemben a német borok íze nem fedett le semmit. Szó szerint magukat adták. S bár az első ízlelés­kor savanykásnak tűnnek, az ember hamar rájön arra, hogy ezek igen fi­nom savak, hogy ezek igen finom bo­rok. S a németek - pedig hát nem szerény nép - egyszer sem mondták övék a világ legjobb bora. Viszont többet és drágábban eladnak abból a rajnai rizlingből, mint a Dunán-in- neni fél Magyarország el tud adni. Újra visszatérek a Napkirályhoz. A férfihiúság az oka, hogy a borainkról szívesen halljuk azt a dicséretet: a legjobb. Kedves borosgazdák! Éb­redjünk már fel, nincs legjobb bor, nincs a világ legjobb bora cím! Jó, márkás borok vannak, s egymástól különböző borok. Két minőségi bort egy szakember nem a jobb, hanem a más jelzővel különböztet meg. A bor egy kicsit olyan, mint anyánk húslevese. Van akinek a családjá­ban fűszeresen főztek, van akinél kevés sóval. De mindenki az anyja főztjét szokta meg, s szereti legjob­ban. Az az etalon. A bor is ilyen. To- kfvj-hegyaljai borász ismerősöm me­sélte: Zalában élő apósának minden A jó bor a szaporítóanyag előállítással kezdődik Fotók: Fojtán László Fotó: Farkas Maya látogatáskor visz egy demizsonnyi általa legjobbnak vélt tokajit. Az após kortyolgatja is nagy-nagy szakértelemmel, bólogat is elismerő­en, mondja is, hogy jó-jó bor ez fiam, ámbár ez az enyém ez a zalai vegyes fehér nekem mégiscsak jobban ízlik. Minden tokaj-hegyaljai büszke a to­kajira. Védi is, sokszor nem okosan, hanem melldöngetve. Pedig arra kellene gondolniuk, ami nekik jó (lásd anyánk húslevesének íze) nem biztos, hogy másnak is ízlik, főleg ha az egyedi propaganda még öntömjé- nező is. És itt térek vissza én Szep­sy Pistához. Mádi pincéjében sok jó­féle nedűt kóstolgattunk egyik, a borhoz tőlem is kevesebbet értő kol­légámmal. Nem én, hanem ó lelken­dezett gyakorta: hú ez csodálatos, hű ez de nagyszerű. Pista ilyenkor sze­rényen csak annyit mondott: nem rossz. Nem verte a mellét, nem bi­zonygatta, hogy nem is isztok ti ilyen jót egész Hegyalján, vagy a világon. Csak azt mondta: nem rossz, de jö­vőre és aztán szeretnék még ettől is jobb bort előállítani. S amiért előho­zakodom vele, annak az az oka, hogy Szepsy Istvánnál és még néhány ter­melőnél ez már nem csupán ábrán­dozás, vágyálom. Idén tavasszal az ó szőlőjéből végleg eltűnt a szálvessző, de még a hosszúcsap is, sőt a kordon is fokozatosan egyre közelebb jön a földhöz. Drasztikus terméscsökken­tést akar, ám nagy minőségi javu­lást. Jelenleg Tokaj-Hegyalja kincse az a tíz-huszonöt százalék, ami aszú, szamorodni, s különlegesen finom furmint vagy hárslevelű bor. És a többi? A többit el kellene felejteni. (Mint tokaji márkával fémjelzett terméket mindenképpen el). Ehhez még annyit tennék hozzá: azzal, hogy valaki Tokaj-Hegyalján egy vagy több szőlőterületet birtokol ko­rántsemjelenti azt, hogy tokaji bort előállító szőlősgazda. A bor férfihiúság, így egyedi, de ugyanakkor lokálpatrióta - sót na­cionalista hiúság is. Nemcsak ná­lunk, másfelé is a világban. Egy má­di nem ismeri el, hogy Tolcsván, vagy Tállyán jobb bor terem. (Egyéb­ként nem terem jobb bor, más bor te­rem!) Egy egri, egy badacsonyi ugyancsak a saját borára teszi le a nagyesküt, s nem a tokajira. Egy olasz, egy francia, egy német vagy spanyol szintén a saját borát szereti legjobban és nem a miénket. De... a jó borász, a jó borfogyasztó (s egyre több van ilyen, sót a turizmus révén sok el is jut hazánkba) azt is mondja, például egy tolcsvai, vagy tibolddaróci bor kóstolása közben: más mint a miénk, de nem rossz. Sőt... A másságot a táj, a klíma, a talaj, a fajta adja, de a jóságot” a szőlész-bo­rász ügybuzgalma, szakértelme és tisztessége. Jó bort kell előállítani és sok mindenben követni kell az előt­tünkjáró világot! A bor megjeleníté­sétől kezdve a vendéglátás foitélyai- ig. A magyar bor (is) bizonyítvány ró­lunk magyarokról. Nem mindegy hát az, hogy milyennek érzi a ven­dég kortyolgatva Magyarországot. S eközben talán szerényebbnek és szimpatikusabbnak tűnik számára ha a gazda szájából nem azt hallja: ez a királyok bora, a borok királya, hanem azt: uraim, amit kóstolnak egy korty Magyarország! Mind­annyiunk egészségére! Nem űzettünk ki a Paradicsom bál Hajdú Imre Lippai János ferences atya 1664-ben írt hí­res neves Posoni kert című munkájában ol­vasom: „...Vallyon mi lehet ez világon hasz­nosabb az embernek, mint maga életének hosszabítása, egésségének oltalmazása, fá- ratt erejének meg-nyugotása, súlyos gond- gyainak enyhítése, és minden tagjainak vi- gaztalása? Azt pedig sohult inkább fái nem talállya, mint a kerti mulatságban.” Ezt vallották a régi kinaik is: ha egy életen át boldogságra vágyói, légy kertész! Egy másik, méghozzá híres kertről, szívvel-sze­relemmel megírt könyvben valami hason­lót. olvasok, hogy az eljövendő világban nem az lesz a gazdag ember, aki gyá rat, bányát, hajót, drágakövet, aranyat birtokol, ha­nem, aki néhány négyzetméter anyaföldet mondhat magáénak, és aki almafái alá le­ülve nézegetheti a meghódított csillagokat. Túlzás lenne1? Talán. Én ennek ellenére hi­szem a tartalmát, átvitt értelmét, alapvető igazságát. A gazdagság ugyan is ez esetben boldogságot, barátságot, egészséget, életér­telmet, önmegvalósulást takar. S ezt együtt így leginkább az a pár négyszögöl biztosit ja, amit úgy hívunk: kert. Föld, gyümölcs fák, szőlő, házikó, így együtt, s természete sen benne, a tevékenykedő kertésszel, em berrel. Aki egyébként kohász, bányász, or vos, tanár a polgári életben, de ott a kert ben valamennyien ugyanazok: kertészke dók, kertbarátok, Lapunk megújult struktúrájában jogos he­lyet követelt magának e sok-sok ezer ember­nek kikapcsolódást, egészséget, anyagi megélhetést biztosító nemes tevékenység. Nem valami új vállalkozásról van szó, hisz lapunk már a kertbarát-mozgalom bölcső­jénél is ott volt, s azt követően is gyakorta - igaz nem mindig kellő gyakorisággal és részletességgel - tudósított, beszámolt az eseményekről, propagált jó termesztési pél­dákat, s adott konkrét szakmai segítségeket is. Most újra megújult a kertbarát rovat,s re­méljük a kertészkedők örömére, megelége­dettségére. Van miről beszámolni. S mi igyekezni fo­gunk kéthetenként érdekes információkat közreadni a kertészkedés fortélyairól épp­úgy, mint a földet művelő ember érzéseiről, s arról a nagyszerű látványról, melyet az a sok száz, ezer kert nyújt Miskolc, Kazinc­barcika, Edelény, s megyénk nagyon sok te­lepülésének határában. (A magyar mező- gazdaságnak talán csak ezen a területén nem következett be nagy megrázkódtatás a rendszerváltás óta). Ma még egyetlen idegenforgalmi prospek­tusban sem szerepel kínált programként, hogy látogasson el a Miskolc melletti eré­ny ői, pingyomi, az Edelény melletti ludmil- lai, császtai (és sorolhatnám mert se szeri se száma) kertközösségekbe. Pedig nem len­ne haszontalan ajánlat. Van (volna) mit látni! Mi ebben is segíteni akarunk, s a szép, gon­dozott kertek megmutatásával igazolni, amit ezek az em berek csinálnak ugyan nem csoda, de csodálatos. Hisz látva e művelt négyszögöleket, hallva a gazda féltő, óvó, szenvedélyes lelkes szavait az ember úgy ér­zi: nem űzettünk ki a Paradicsomból! Csemegézők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents