Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Július 27., Kedd — BAL FELSŐ SAROK — A Virág is érzi, fut szeretik Brackó István Ez egy édes-bús történetnek tűnhet, de nem annak szánom. Beszélgetőpartnerem meg­tisztelt bizalmával, s felvidított bölcs derű­jével. Találomra hozott össze bennünket a sors, de a véletlen a legnagyobb dramaturg. A hölgy tanácsot kért tőlem... Segíteni nem tudok. Meghallgattam, elmondom, ő ha­talmazott föl arra, hogy kiadjam. Drótos Mária Sajópetriben él, a Zöldfa ut­ca 13. szám alatt. Egyetlen lánya májusban ment férjhez. Messzire, Győrbe költözött a,z ifjú pár. A távolság nagy, s nem is a ma­gányfáj. Az első férjét eltemette, a második­tól elvált. Ezért használja leánykori nevét. Legnagyobb gondja az, hogy a dísznövé­nyek kinőtték a lakást. A fikusz már a pla­fonig ér, a harminclevelű datolyapálma nem terjeszkedhet tovább, a banánfák egy­re vastagodó törzse kihízta a dézsát. Saj­nálná elkótyavetyélni magadédelgette virá­gait. Némelyik a messzire szakadt lányával egyidős. A muskátliért, az aszparátuszért nem fájna a szíve, de ezek méltó helyet ér­demelnének... Pedig nem kicsi a lakás. Há­rom szoba, nagy veranda. A kert rózsát, szegfűt dajkál, megtermi a krumplit, a le­vesbe való zöldséget. Falusi ember nem él­het kert nélkül, s csak kínlódna a panelház­ban. És a növény, a virág is megérzi, ha sze­retik, ha dajkálják. Igaz, az állat beszéde­sebb. A kutya a farkát csóválja, a macska dorombol. A virág rejtőzködőbb, szemérme­sebben hálás... Hirdetést nem adott föl, de telefonált néhány miskolci cégnek. Hiába. Pedig jó lenne egy kis pénz. S ennél a pont­nál már új fordulatot is vehetne a történet. A lepkeszárnyalású románc hímporát a va­lóság egyetlen fricskája eltüntetheti. Hő­söm portás a termelőszövetkezet tanyáján. Nehezen él. Fizeti a kölcsönt a gázbeköté­sért, jön a villanyszámlás és a vizes. Az idén már kétszer kért segélyt, szorult helyzeté­ben, alkalmanként - ő mondja így - a szü­lei tángálják. S csak most fakad ki, bár hangjában több a restellkedés, mint az indulat, hogy neki a szeretett virágokért remélt pénz nem tenger­parti nyaralásra kell, nem flancos piperé­re, hanem ennivalóra. Fizetése havi ötezer forint... Egy kis nyugalmat, egy kis bizton­ságot szeretne. A pálmák, a fikuszok árán is. Nekik is, neki is jobb lenne... Ifjúsági intézetből szökött meg a rabló Miskolc (ÉM-FJ) - Az alig tizenhét esztendős Cs. I. csöppet sem látszik megilletődöttnek ren­dőrségi kihallgatásakor, pedig mint gyanúsí­tott ül a nyomozótiszttel szemben. Cinikusan előadja: különböző lopásai miatt még csak hat alkalommal volt bírósági tárgyalása, de ítélet egyelőre nincs. Sebaj, most lesz - érkezik a „megnyugtató” válasz. Mint kiderül, Pista szü­lei elváltak, 13 éves kora óta él intézetben, de se szerit, se számát nem tudja, hányszor szökött már meg. Legutóbb egy éve léceit le a miskolci GYTVI-ből, azóta hiába keresték. Ó pedig nem tétlenkedett, a gyerekes csínytevések határait messze túllépő tettekre ragadtatta magát. Le­bukásához az a két rablás vezetett, melyeket az Avasi lakótelepen követett el nálánál fiatalabb gyerekek rovására. Mindkét esetben gázspray- vel fújta szembe a tizenéves gyerekeket, majd értékes mountain bike-jukra pattant és elinalt. Ahogy például július 11-én, amikor egy 12 éves kisfiútól vette el kerékpárját. A srác barátjával együtt menekült az eső elől egy bérház erkélye alá. Bringájukat a falhoz támasztva békésen álldogáltak. Hirtelen mellettük termett Cs. I. és minden teketória nélkül szembefújta őket könnygázzal. A két szerencsétlen csak prüsz­költ, könnyezett, amíg az ifjú rabló elkarikázott egyikük biciklijével. Nem voltak könnyű helyzetben az ügyben nyo­mozó rendőrök, hiszen a környéken' rengeteg embert kellett megkérdezniük - általában hiá­ba. De alig egy héttel a fentebb leírt gaztett után már biztos helyen tudhatták az alvilág Pistáját. Miután az ügyészség engedélyezte előzetes le­tartóztatásba vételét, jelenleg a korábbitól ki­csit szigorúbb intézetben sínylődik, ahonnan szökdösni is nehezebb lesz. Mint a kihallgatások alkalmával kiderült, egy ismerős orgazdához vitte zsákmányait, aki gya­korlott mozdulatokkal ízekre szedte a mounta­in bike-ot, majd a Zsamai piacon alkatrészként értékesítette. Persze a 49 éves M. S. mindezt ta­gadja, de az estről lapunkat tájékoztató Prókai Zoltán rendőr őrnagy szerint nem sok kétség fér bűnösségéhez. A Héra mentes a politikától Nyilatkozik az otthon melegét szolgáló kuratórium elnöke Miskolc (EM - MSZ) - A múlt hé­ten Miskolcon járt Holzl József, a Héra Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki „civilben” a Magyar Vil­lamos Művek Rt. elnök-vezérigaz­gatója. Mégpedig abból az alkalom­ból, hogy 351, az Avason, szerény anyagi körülmények között élő csa­ládnak adjon át energiatakarékos izzókat. Az átadási ünnepség után Holzl úr válaszolt a sajtó képvise­lőnek a Héra Alapítvánnyal kap­csolatos kérdésekre. □ Elsőként kérem, arról beszéljen, mi adta az ötletet egy ilyen, ahogy mondják „a. családi otthon melegét szolgáló” alapítvány létrehozásá­hoz2 • Azok jártak elől jó példával, akik a szakmában, az energetikai ága­zatban dolgoznak. Ők úgy látták, nagyon érzékeny területről van szó, hiszen egy villany-áremelés, vagy a benzin drágulása kivétel nélkül mindenkit érint. Legérzéke­nyebben pedig éppen azokat a csa­ládokat, ahol amúgy sem dúskál­nak az anyagi javakban. A kollégák 1991 nyarán gondolták úgy, hogy alapítványt hoznak létre, akkor azonnal „összedobtak” kétmillió fo­rintot saját zsebből. Az alapítók egyébként továbbra is várják azok támogatását, akik tehetősek - akik az előző rendszerben szedték meg magukat, vagy most, azok érezzék kutya kötelességüknek az adako­zást! Egyszerűen arról van szó, hogy ideje megerősítenünk a társa­dalmi szolidaritást, jusson valami azoknak is, akik nem képesek a maguk erejéből a tisztességes meg­élhetésre. □ Magán pénzekből - gondolom - nem sokra mentek volna:.. • Valószínű. Szerencsére adomá­nyoztak nagy cégek is. A teljesség igénye nélkül csak néhányat emlí­tek: a MÓL Rt., a vezetésem alatt álló MVM Rt., a külföldiek közül a Siemens. De csatlakoztak hozzánk önkormányzatok is, a miskolci pél­dául 5 millió forinttal „szállt be”, azt hiszem, látszik, hogy megérte, mert máris 10 milliót visszakap­tak. A most átadott energiatakaré­Szó sincs politikáról - mondja Holzl József Fotó: Farkas Maya kos izzók értéke egymillió forint, a fennmaradó kilencet majd fűtési támogatásként, a lakásfenntartási hozzájárulás keretében kapják meg a rászorultak, családonként 3-3 ezer forintot. Persze nem pénz formájában, hanem a fűtési szám­lájuk jóváírásával, vagy éppen tü­zelőutalványok juttatásával. □ Ki csatlakozhat az alapítvány­hoz, egyáltalán: a hozzájárulás le­írható-e az adóalapból? • Bárki csatlakozhat természete­sen a Hérához, s mert az alapít­vány közcélú, így azt adományok összegével csökkenthető az adóa­lap. □ Kik és hogyan juthatnak támoga­táshoz a Hérától? • Az önkormányzatok és saját, szo­ciális problémákra létrejött egye­sületek kaphatnak pénzt, vagy ép­pen energiatakarékos világító, fűtő eszközöket és ami fontos, pályázat útján. A beérkezett pályázatokról a kuratórium dönt. Eddig 61 pályá­zatot bíráltunk el, közülük éppen a miskolci volt a legnagyobb. □ Ha már itt tartunk... Mit remélnek ezektől az izzóktól? • A társadalmat tekintve környe­zetvédelmet és energiatakarékos­ságot. Mert a villanyerőművekben nem kell annyi szenet elégetni áramtermelésre mint korábban. Ami a számokat illeti: a jelenlegi árakon akkora megtakarítás érhe­tő el egy-egy izzóval, mint ameny- nyibe a világítótest kerül. Azt is re­méljük, reklámot csinálunk a Tungsram termékének. Nemcsak azért, mert ingyen adta, hanem mert az összáramfogyasztás csök­kenése csak a hasonló termékek széles körű elterjedéskor várható. QEzek szerint az alapítvány az ala­pítók rentábilissága, vagyis önma­ga ellen dolgozik... • Van ebben egy ilyen tendencia, mert vállalatként az az érdekünk, hogy minél több áram fogyjon, ka­ritatív alapítványként az ellenke­zője. Nem titok, hogy az energia- hordozók tovább drágulnak, köve­tik a piaci értéket, ez pedig afo- gyasztás visszaesésével jár. Úgy érzem, ezért máshol, más módsze­rekkel kell megteremteni például az áramszolgáltatás gazdaságossá­gát. Úgy, hogy közelebb kerüljünk a fogyasztóhoz, hogy saját költsé­geink csökkentésével javítsuk a gazdaságosságot. □ A hallottak alapján nehezen, de azért megkérdezem: mennyiben szolgál pártcélokat a Héra? Ezt ugyanis több ellenzéki politikus em­lítette... • Az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizáljon. Egy karitatív alapít­ványt azonban nehéz pártpolitiká­val vádolni. Egyébként valóban az MDF Energiapolitikai Szakcso­portja volt a létrehozás kezdemé­nyezője. De végül is: mi is csinálha­tunk valami jót. A kuratóriumba egyébként felkértük az SZDSZ egyik országgyűlési képviselőjét, egy másik, fideszes elutasította a tagságot. Szó sincs itt politizálás­ról, az egyetlen célunk a segítség, a társadalmi szolidaritás erősítése. □ Végül arra kérem, közölje, milyen számlára fizethetnek be az adako­zók! • Az alapítvány címe: Budapest, I. kerület, Iskola u. 13. Telefon: 06- 1202-7853. A Postabanknál veze­tett számlánk száma: 219- 98636/021-18134. Tátrai utazás — előfizetőinkkel Kraszna Horka vára Fotó:Ém-archív Miskolc (ÉM - Ny.I.) - Ez volt az az utunk, amelyik legkorábban in­dult, s legkésőbb fejeződött be. S ha valamelyik utasunk netán csak hétfőn hajnalra ért haza, ezúttal is elnézést kérünk a bonyolító Társto- urist nevében. De: igazat kell adni minden utas­társunknak abban, ha hajnal 6 órá­ra hirdetjük meg az indulást, az a minimum, hogy a buszok, az ide­genvezetők pontosak legyenek. Ne kilencven utas váljon rájuk türel­metlenül a görög katolikus temp­lom előtt. Továbbá: ha Rozsnyó az első úticél, s az iroda Bánréve felé hirdeti meg az útvonalat, praktikussági szem­pontokból jogában áll ezt megvál­toztatni, s mondjuk, mint most is, Tornanádaska felé menni. Ezen az úton ugyanis Krasznahorka és Rozsnyó könnyebben elérhető. Más kérdés, hogy most bejött egy, hogy úgymondjam gikszer. Erről rövi­den. A 2-es buszon utazott Zvoienszky- né és bájos két gyermeke, a kislány Gea, és a fiú Keve. Hollandiában élnek, a hölgy anyósánál töltik a nyarat Miskolcon, aki előfizetőnk, s hogy a gyerekek ne zavarjanak a hét végén az építkezésnél, bene­veztek kirándulásunkra. Tornanádaska csak magyar és szlovák állampolgárok határátlé­pője. S hiába volt meg a magyar ha­tárrendészeti szervek jóindulata, a szlovákok megmakacsolták magu­kat a holland útlevelek miatt. Na­gyon nehéz volt dönteni, mit csinál­junk, s közben a buszok álltak (igaz a pénzváltás miatt is). Elképzelni sem tudom, hogyan találunk udva­rias megoldást, ha nincs velünk utasként!!) Konkoly Sándor, a Társtourist tulajdonosa. Emígyen oldotta meg a helyzetet: a szomszé­dos HidVégardó polgármestere, Matusz Tamás, rábeszélésre elvál-. lalta, hogy saját kocsijával elviszi Zvolenszkynét és két gyermekét Rozsnyóra, s majd ott találkozunk velük. Ez így is történt. (Közben az 1-es busz simán átment a határon.) Csakhogy, mire mi a krasznahor- kai vámézés után Rozsnyóra ér­tünk, ott bezártak az üzletek. Akik vásárolni akartak, emiatt joggal morogtak, ámbár kihirdettük azt, amit egyébként nem tudtak: Csor­batónál vasárnap is lehet vásárol­ni (s így is volt). Vasárnap reggel, hogy legyen idő és lehetőség a vásárlásra, először Csorbatóra mentünk, majd innen indultunk Tátra Lomnicra. Noha a buszparkoló lent van a tátrai villa­mos végállomásánál, mi, főleg a fá­jós lábú idősek miatt, utasainkat felvittük a Grand Hotelhez, a la­novkához, azt füllentve, újságíró csoport vagyunk, akik a hotelben szállnak meg. Itt azonban annyi hely sem volt, hogy a buszok meg­forduljanak, tolatva mentek visz- sza. S minket pedig itt ért a keserű csalódás: aznap dél körül a lanov­kára már minden jegyet eladtak egész napra. (Két hete ilyen gond nem volt...) A zsúfoltságnak az az oka, hogy a kislanovkát javítják, a nagy pedig egymagában kevés. Ezt sokan nem értették meg, nem akarták tudomásul venni. Az új­ságíró is kemény vitákba kevere­dett egy-két utassal. Mondták, ne­kem könnyű, mert nagy a szókin­csem (Istenem, bárcsak így lenne!), s meg úgyis azt írok majd, amit akarok. Tessenek elhinni, mi eze­ket az utakat nem az irodákért, ha­nem utasainkért szervezzük. De: meg kell érteni, hogy mit jelent egy fakultatív program. S mint magam is a Tátra ismerője, hadd mondjam azt, volt olyan csodálatos élmé­nyünk, mint lett volna a Kőpataki tónál. Arról már nem is beszélve, hogy ez nem száz, hanem csak húsz koronába került fejenként... Ezután már csak haza kellett jön­ni. Ez sem ment simán. Kézsmár- kon (ami nem volt program, csak ráadás) bolyongtunk egy kicsit, majd Bánrévénél, a határátlépés­nél viszont már idegeskedetünk, mert elhúzódott a ki- és a belépte­tés. A végszó előtt még két olyan utasvéleményról, amit magam is elfogadok. Az egyik: minden ide­genvezetőnek úgy kell (kellene) ké­szülnie minden útra, mint a tanár­nak az órára, mint tette azt most például a fentebb már megemlített Trestyánszky Tibor (aki egyébként valamikor IBUSZ-os volt). A má­sik: az a jó, ha készülnek a gépko­csivezetők is. Megéri ráfordítani egy órát indulás előtti napon az út­vonal és várostérképek tanulmá­nyozására!... Szóval, ilyen volt a mi mostani uta­zásunk. S hogy végül is milyen? Kazincbarcikán a 2-es buszról le­szállt egy család. Ök ezzel köszöntek el: egy kicsit el­fáradtunk, de sokkal több volt a jó, mint a rossz, azt meg majd elfelejt­jük. Mi megyünk legközelebb iö. Jósvafői jeles napok Jósvafő (É M - B.I.) - Az évente egyszer, a falunapon megjelenő hír­mondó közhírré teszi, hogy a Jósva­fői Falunapok programja július 30- án, pénteken kezdődik. A parókia udvarán a helyi népdalkör ad hang­versenyt. Az énekeseknek sok sze­repjut a háromnapos rendezvényen. Am három évre kell visszamenni, hogy megértsük ezt a hagyományte­remtés szándékával szerveződött akciót. A szombati megnyitón tábortűz gyűl. A meleg már érződött a 91-es Turul-avatáson és a 92-es Kossuth- napokon is. A mostani falunap kedv­csináló, előkészítő rendezvény jövő­re, s 1996.-ra. A táj az Expo-ra is ké­szül. A „Barlangok a művészetben” mottójú kiállítás látványt és konfe­renciát ígér. A cseppkőbarlangnak pedig nem kell cégér... De marad­junk a mánál. A pisztrángos tavak élményét, hucul lovak látványát kí­náló táj lokálpatriótái azt szeretnék, ha hírében és erszényében is gazda­gabb lenne ez a természeti kincsek­ben dúskáló, szegényedő vidék. A sok rendező sok vendéget vár. Nem­csak a kirándulókat invitálták Jós- vafőre, hanem a favágókat is. Au­gusztus elsején a fejszeforgatók ve­télkednek majd a baltaforgató ver­senyben. Nő a kárpótlási életjáradék Miskolc (ÉM - D.Á.) - Hétről ti­zenegyezer forintra emelte a kor­mány az életüktől és szabadságuk­tól politikai okból jogtalanul meg­fosztottak kárpótlásáról szóló tör­vény alapján folyósított életjáradék havi összegét. Az összeg 1993. janu­árjától érvényes. Mint a kormányszóvivői sajtótájé­koztatón Juhász Judittól megtud­hattuk, a kérelmek összesítése, fel­dolgozása előtt nem lehetett ponto­san felmérni, hogy a kárpótlásra for­dítandó összeg előzetes becslése he­lyes volt-e. Ezért az alapösszeget an­nak idején 5000 forintban állapítot­ták meg, de már akkor is tervbe vet­ték ennek megemelését. A kérelmek összesítése után a kormány egy 1992-es rendeletben az alapösszeget 7000 forintban határozta meg. Az el­bírált kérelmek közül az igénybeje­lentők 34 százaléka (összesen 112 ezer személy) választotta az életjá­radékot. Az életjáradék kifizetése 1992-ben várhatóan 2 milliárd 765 millió Ft- ba kerül az államnak, s ugyanez az összeg 1993-ban - a 11 ezerre emelt összeggel - 4 milliárd 342 millió Ft lesz. Az életjáradék alapösszegének felemelése a költségvetésből fedez­hető. Segítség nyugdíjasoknak Miskolc (ÉM) - A Nyugdíjnélküli Időskorúak országos Szervezete, va­lamint a Segítőkéz az Időskorúak Támogatására Alapítvány együt­tesen értesíti tagjaikat, továbbá mindazon időskorú (60 év felett) rá­szorulókat, akik önhibájukon kívüli okokból nyugdíjat nem szerezhet­tek, hogy a téli fűtési költségek tá­mogatására korlátolt számban lehe­tőségünk van. A támogatás összege családonként, vagy magányos sze­mély esetén 5.000 Ft. Kéijük részletes levélben közöljék milyen okok miatt nem szerezhettek nyugdíjat, továbbá életkorukat, csa­ládi helyzetüket, jelenlegi jövedel­müket, házastársak esetén amennyiben egyik félnek nyugdíja van, a nyugdíjszelvény beküldését. Mivel a rendelkezésünkre álló pénz­keret csepp a tengerben a szükség­letekhez mérten, kérjük hogy csak azok jelentkezzenek, akiknek sem­mi lehetőségük nincs a téli fűtési költségek biztosítására. Erről meg vagyunk győződve, hogy így is lesz. A beérkező igénylések elbírálását a Szervezet elnöksége illetve az Ala­pítvány Kuratóriuma végzi. A támo­gatás postán lesz kézbesítve 1993. november 30-ig. Külön, egyéb értesítést nem tudunk küldeni. Az igényléseket 1993. szeptember 15-ig beérkezően tudjuk fogadni az alábbi címen: Nyugdíjnélküli Idős­korúak Országos Szervezete vagy Segítőkéz az Időskorúak Támogatá­sára Alapítvány 6800. Hódmezővá­sárhely, Bercsényi u. 21. Telefon: 62/342-387.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents