Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-24 / 171. szám

6 ESZAK-Magwiország Kultúra 1993. Július 24., Szombat-----------APROPÓ----------­A elefiCejái Bánhegyi Gábor Aki netalán tán eddig nem ismerte vol­na Soós Imrét, vagy csak a Körhintából, esetleg a Ludas Matyiből, az most meg­ismerheti, ha veszi a fáradtságot, és kéthetente szombatonként éjjeli baglyot játszik. Ott virít a tévé képernyőjén szé­les mosolya, lenyalt haja, állandóan valami újításon töri a fejét, emiatt el is hanyagolja emberi kapcsolatait, de az­tán rájön, így nem megy tovább, végül jön a kollektíva, sikerül az újítás, egy­két nóta, és jöhet az egymásra találás. Harminchat évvel ezelőtt azonban ez a széles mosoly elhalványult, feleségével, az ismert pszichiáterrel együtt holtan találták egy júniusi reggelen. El is ter­jedt a hír, Soós Imre, a Paraszt-Rómeó öngyilkos lett, nem bírta az evilági lét megpróbáltatásait. Mostanában azonban a nagy leleplezé­sek korát éljük, ezért Müller Péter író úgy döntött, erről a titokról is lerántja a leplet, kimondja a valót. Interjú is készült vele, amelyben a remek literátor azt fejtegeti, hogy annak idején Ameri­kában elkapkodták a Részeg józanok című regényét, amelynek főhősében - bármennyire igyekezett titokban tarta­ni - az olvasók ráismertek Soós Imrére, az ő egykori kedves barátjára. Az el- kapkodás miatt is, meg egyéb ok miatt is most egy utószóval bővített kiadás lát napvilágot, melyből kiderül, Soós Imre nem lett öngyilkos, erre neki cá­folhatatlan bizonyítékai vannak. Riporter meg is kérdi, mik azok a bizo­nyítékok? Ez az a, pillanat, amikor szív megszűnik dobogni, lehellet megszegik, de jő a feloldás. Müller Péter kifejti, So­ós Imre azért nem lett öngyilkos, mert halála előtt pár órával vált el a Soós házaspártól, és akkor még éltek, de reg­gel már halottak voltak. Tűvé tettem a nyilatkozatot, egyéb bi­zonyíték egy darab sem bukkant elő. A többi cáfolhatatlan minden bizonnyal az említett utószóban van, amit meg­tudhatok, ha megrendelem a könyvet. Erre invitál a legutolsó sor. Ha nem lennénk a hó végén, és nem motoszkál­na a kisördög... De hát motoszkál. MOZI A terror iskolája Ketten a bátor ölök közül (ÉM - BG) - A film Kolumbiában kezdő­dik, és arról szól, hogy lófarkas terrorista főnök fel van háborodva, mert papáját, a hírhedt kábítószercsempészt az amerikai­ak elfogták, és bírák elé akarják állítani. Éppen ezért meg is szállja az Igazságügy­minisztériumot, kilök egy nőt a negyedik emeleti ablakból, majd helikopterrel elme­nekül. Snitt után békés amerikai középis­kolai kép, hatalmas park, ódon épület, paj­kos hatosfogat, akik kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy megsértsék a fegyelmet. Egészen mostanáig, mert egyiküket őrizet­be kell helyezni, hiszen apukája lesz a ko­lumbiai maffiafőnök bírája, következésképp nincs biztonságban a nebuló. Meg is jelen­nek a terroristák, keresett srácot nem talál­ják, ezért fogva tartanak mindenkit, fel­robbantanak egy rendőrautót, körbedrótoz­zák az épületet, mondván, itt robbantás lesz, ha nem teljesítik a követeléseket. Alaphelyzet tehát immár adott, a pajkos diákcsínyek okozta kacagást felváltja a fo­gak vacogása. Az ötösfogat buksijaiban terv bontakozik ki az iskola és társaik megmen­tésére. A film a véget ér, kiderül, a nagy Amerikának addig nincs félnivalója, amíg olyan nemzedéket tudhat maga mögött, amely olybá’ tűnik, nem tisztel sem em­bert, sem törvényt, de ha a szükség úgy hozza, felelősségteljes férfiakká válnak. Éljen és virágozzék tehát a nagy lehetősé­gek, nagy prérik és nagy jellemek országa! Leváltottak egy igazgatót Szendrő (ÉM-BG) — Július ele­jén a szendrői képviselő-tes­tület Mester Árpád polgár- mester előterjesztését meg­hallgatva titkos szavazáson 7-4 arányban úgy döntött, hogy Juhász István általános iskolai igazgatói megbízatá­sát visszavonja. Juhász István: — Egy tavaly de­cember óta húzódó költségvetési vita eredményeként a polgármes­ter úr pénzügyi vizsgálatot kért, amely a tavalyi bérgazdálkodá­sunkat és a ’93 évi bérköltségve- tés-tervezetet tekintette át. A vizsgálat szerint rossz volt a ta­valyi költségvetés tervezete, mert nem számoltam a nyári átlagfize­téssel, ami véleményem szerint nem is szükséges, mert bértö­meg-gazdálkodást folytatok. Ugyancsak terhemre rótták, hogy a múlt év szeptemberében felsza­badult két állás bérköltségét bér- fejlesztés címén szétosztottam. A polgármester úr szerint szabály­talanul, mert ehhez kérnem kel­lett volna a képviselő-testület hozzájárulását. Ézzel sem értet­tem egyet, hiszen önállóan gaz­dálkodom a bérekkel és azt még sehol sem láttam leírva, hogy ez a hatáskör meddig teijed. Hibaként állapította meg a vizs­gálat, hogy a központi béremelés egy bizonyos hányadát nem tar­talékoltam a túlóradíjak fedezé­sére, amit valóban meg kellett volna tennem, ugyanakkor a vég­következtetésből kiderül, hogy az iskolában sem költségtúllépés, sem bérfeszültség nem volt. A ’93-as költségvetés-tervezetnél tervezési hibának minősítették azt, hogy lényegesen megnőtt az úgynevezett külmunkadíjak ösz- szege. Ez annak a következmé­nye, hogy magasabbak lettek az óradíjak, csoportbontás miatt megnövekedett a túlórák száma és szeptember elsejétől betervez­tem a kötelező óraszámok csök­kentését, amire egyébként a köz­alkalmazotti törvény 20. paragra­fusa kötelez. Ezen kívül a polgár- mester úr öt embert - két gyer­mekfelügyelőt, egy pedagógus­asszisztenst, egy takarítót és egy karbantartót - kivett a ’93-as bér­listáról annak ellenére, hogy sze­rintem szükséges foglalkoztatni ezeket az embereket. Július ötödikén a polgármester úr felhívatott a hivatalába, és megkérdezte, mi az elképzelésem a jövőt illetően, meddig akarok igazgató maradni. Ekkor azt fe­leltem, hogy amíg a megbízatá­som szól, tehát 1995 július végé­ig. Ekkor Mester Árpád felszólí­tott, hogy mondjak le. Amikor ezt megtagadtam, akkor közölte, ja­vasolni fogja a képviselő-testület­nek, vonják vissza a megbízatáso­mat. Megkérdeztem, mivel fogja ezt in­dokolni? Azt felelte, velem nem lehet együtt dolgozni, ellene és a képviselő-testület ellen dolgozom, lejáratom a hivatalt, nem tudom megrendszabályozni a kollégái­mat, a május elsejei felvonulás sem sikerült, fegyelmezetlenség van az iskolában, nem folyik ren­desen a munka. A május elseje előtti fáklyás felvonulás valóban nem sikerült, de csak azért, mert nem tettük kötelezővé a részvé­telt, emiatt a gyerekeknek csak a tizedrésze jött el. Szerintem a de­mokráciajátékszabályai közé tar­tozik, hogy akinek véleménye van, az ki is mondhatja - és ez vo­natkozik a pedagógusokra is. Az idei nyolcadikosok közül csak tí­zen nem jelentkeztek középis­kolába, főleg a kisegítő- és a ci­gányosztályok tanulói közül. A hatvan jelentkezőből nyolcnak küldték vissza a lapját, a többiek sikeres felvételit tettek. Tavaly szintén a polgármester úr kérésé­re úgynevezett szakmai átvilágí­tást végeztek az iskolánál és igen elismerően nyilatkoztak a nálunk folyó munkáról. Mester Árpád: - Amikor három éve megválasztottak polgármes­ternek, már akkor is közöltem az igazgató úrral, nem értek egyet a módszereivel. Minimális a köve­telményszintje a kollégáival és a tanulókkal szemben, ami vélemé­nyem szerint egyre inkább az is­kola leépüléséhez vezet. Mindezt arra alapozom, hogy volt alkal­mam megismerni az iskola életét belülről is, hiszen korábban ma­gam is pedagógusként dolgoztam ott. Nem lehet úgy vezetni egy intézményt, hogy a kiadott fela­datokat ne kérjem számon, ne el­lenőrizzem. A költségvetési vita az igazgató úr és köztem már három éve fo­lyik, ami elsősorban a költségve­tési igények és lehetőségek kö­zötti eltérésekből adódik. Az ön- kormányzat alapvető feladata a község- és intézményeinek üze­meltetése. Erre van egy kere­tünk, ami a normatív támogatá­sokból és a saját bevételekből te­vődik össze. Az idei költségveté­si keretünk ötmillió forinttal több mint tavaly, de például a szociá­lis törvény bevezetése miatt leg­alább 8-9 millióval többet is kell költenünk mint az elmúlt évben. A bevételeink behatároltak, te­hát hiába szeretnénk, nem tu­dunk minden igényt, óhajt kielé­gíteni. Már három éve felhívtam az igaz­gató úr figyelmét arra, nem tu­dom elfogadni, hogy egy évfolyam három osztályából kiveszik a gyengébb képességű gyerekeket, kialakítanak belőlük egy tíz-ti- zenkét fős negyedik osztályt és ehhez felvesznek egy pedagógust. Az igazgató úr azt is tudja, hogy szendrői hiedelem, miszerint a napközi ingyenes, ezért minden évben több mint százan beirat­koznak, majd ez a létszám három hónapon belül lecsökken hetven­re. Az igazgató úr mégis százhar­minc gyerekre tervez, és egyéves szerződéssel felvesz pedagóguso­kat, teljesen szükségtelenül. Ja­vasoltam, hogy a kevés óraszám­mal rendelkező munkaerők át­csoportosításával, a. gyerekfelü­gyelők munkaidejének jobb ki­használásával oldja meg a kér­dést. Tavaly kétezer forintos béreme­lést kaptak a pedagógusok. Ezen felül az igazgató úr a felszabadu­ló két állás bérét plusz béremelés­ként felosztotta és az órákat is szétosztotta. Ez azért volt sza­bálytalan, mert az önkéntes eme­léssel mintegy kötelezte az ön- kormányzatot, hogy ezt a megnö­vekedett bérköltséget a jövőben is vállalja, ami a képviselő-testü­let megkérdezése, hozzájárulása nélkül nem engedhető meg. Az lett volna a helyes megoldás, ha ezt az összeget év végén jutalom­ként kiosztja. Az is hiba volt, hogy a nyári át­lagfizetésre nem tartalékolt Ju­hász úr, így azt a bérmegtakarí­tást, amit szétoszthatott volna ju­talom címén, ki kellett fizetnie a nyári túlórákra. A csoportbontásokkal szintén nem tudok egyetérteni, hiszen ha ma például van harminc csoport az iskolában, akkor arra kapja mega kötelező óraszámot. Ha ki­alakít még egy csoportot, abban ugyanúgy le kell adni a kötelező órákat, ami szintén pluszköltség­ként jelentkezik a tervezetben, ezzel megint csak az önkormány­zat helyett vállal kötelezettséget. Valóban, az igazgató úr által igé- nyeltnél az idén másfél millióval kevesebbet tud adni az önkor­mányzat, ami nem jelenti azt, hogy öt embert el kellett volna küldenie. Most már nem létszá­mot adunk mint régen, hanem bértömeget. Ha az igazgató úr ki tudja gazdálkodni, akkor senkit sem kell elküldenie. A pénzügyi vizsgálat megállapí­tása szerint, idézem: „ 1992-ben az intézmény vezetője szabályta­lan bérgazdálkodást folytatott, és az ebből adódó költségnövekedést az önkormányzat csak egyéb fel­adatainak rovására tudná elis­merni ebben az évben.” Elegendő indokom lett volna az általa foly­tatott szabálytalan bérgazdálko­dás miatt arra, hogy fegyelmi úton elbocsássuk, mégis felaján­lottam neki, önként távozzon az igazgatói székből. Erre nem volt hajlandó, ezért vittem a képvise­lő-testület elé az ügyet. Az emlegetett demokráciáról az a véleményem, hogy Juhász úr né­hány feltétel nélküli támogatója összetéveszti a demokráciát az anarchiával. A demokráciát gya­korolni az intézményen belül kell, egyeztetésre mindenkinek lehe­tősége van az iskolán belül, de az nem megoldás, hogy néhány pe­dagógus falugyűlést akar csinál­ni a testületi ülésekből a bekiabá­lásaival. Erre gondoltam, amikor azt mondtam az igazgató úrnak, hogy a kollégáit meg kellene rendszabályozni. A kudarcba fulladt fáklyás felvo­nulásról csak annyit mondanék, hogy a Juhász úr által készített és átjavított működési szabály­zatban szerepel a Szendrőben nagy hagyományoknak örvendő május elsejei felvonulás, tehát nem hivatkozhat arra, hogy akár­milyen oknál fogva nem tudta megszervezni. Egy iskolai ének­kart sem azért finanszíroz az ön- kormányzat, hogy maguknak énekeljenek. Természetes elvá­rás, hogy a községi ünnepeken, jeles napokon jelen legyenek és szerepeljenek. Ha nincs is kötele­zővé téve, természetes kötelezett­ség kell, hogy legyen. * A júliusi ülés után a szendrői is­kola tanárai aláírásgyűjtésbe kezdtek, azzal a céllal, hogy a képviselő-testület vonja vissza döntését. A hírek szerint már ezernél többen írták alá a tiltako­zó levelet. Juhász István fellebbe­zett a Munkaügyi Bíróságon a döntés ellen. Alapítványi nyertesek megyénkben Folytatjuk a Művészeti és Sza­badművelődési Alapítványtól tá­mogatást nyert megyei szerveze­tek listáját A Művelődés Háza (Sárospatak) Rajztanárok Zempléni Alkotó Kö­re. A képzőművészeti tevékeny­ség kiszélesítése, szakmai mun­kájuk bővítése a tábori és az év­közi munka során. 25.000 Ft; Re­gionális Népfőiskolái Szövetség (Sárospatak) Regionális Népfőis­kolái Szövetség folyamatos mű­ködése és szakmai programjai 900.000 Ft; Sárospataki Amatőr Művészekért Alapítvány (Sáros­patak) Új koreográfiák betanulá­sa, néprajzi ismeretek szerzése. A kézműves foglalkozásokon a ma­nuális készség fejlesztése, tánctu­dásuk elmélyítése. 20.000 Ft; Sá­rospataki Amatőr Népművészeti Iskolatábor (Sárospatak) A nép­hagyomány ápolása, néprajzi is­meretek bővítése. Tehetséges fia­talok támogatása, pályájukhoz szükséges szakmai ismeretek megszerzése. Családi tábor létre­hozása ahol a gyerekek és szüle­ik együtt tölthetnek el 10 napot. 100.000 Ft; Sárospataki Népfőis­kolái Egyesület (Sárospatak) sá­rospataki Népfőiskola 1993-as évi nyári tanfolyama 500.000 Ft; Görögkatolikus Egyház Népfőis­kolája (Sátoraljaújhely) „Cse­lekvő hittel családjainkért” — önismereti előadássorozat dolgo­zó fiataloknak, fiatal házasok­nak. Segítséget nyújtani, hogy kialakítsák saját egyéniségüket, legyen véleményük a világ­ról, amelyben élnek. Az élet ér­telmének kérdéseit keresztény hit nézőpontjából nézzük. 50.000 Ft; Kossuth Lajos Művelő­dési Központ (Sátoraljaújhely) IV. Zempléni Nemzetközi Szövet­kezeti Néptáncfesztivál. 800.000 Ft; „Hegyalja” Pedagógus Kórus (Szerencs) Kórustábor szervezé­se 35.000 Ft; Városi Kulturális Központ (Szerencs) IX. Észak- Magyarországi Kaláris, ezzel csatlakozva a XI. Országos Népművészeti Kiállításhoz. 50.000 Ft; (Folytatjuk) Hangverseny Miskolc (ÉM) - A Reményi Ede Kamarazenekar ad hangversenyt július 27-én, kedden este fél ki­lenctől a Muzsikáló udvarban. Hangversenymester: Gál Károly, közreműködik: Móri Mariann. Á műsorban Bach-, Handel- és Mo- zart-művek szerepelnek. Kisalföldi nap Szentendre (ÉM) - Kisalföldi napot rendeznek július 25-én, va­sárnap a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Kisalföldi táj­egységében. Korongozó, agyago- zó, hímző, zsinórfonó, rongy-, csu­hé- és fonalbaba-készítő, fafara­gó, lószőrékszer- és sárkányké­szítő kézművesek árulják porté­kájukat, és mutatják be a helyszí­nen mesterségük fogásait. A programban néptáncbemutatók szerepelnek, de tanítják is a lépé­seket, gyermekjátékokat. A mo- sonszentjánosi Szent Anna-ká- polnában Ányos atya mond ün­nepi misét, a mosonszentpéteri házban pedig dr. Timaffy László előadását hallhatjuk a Rába­közről. Európai főiskola Karlskoga (ÉM) - Svédország­ban, a Karlskogai Népfőiskolán öt éve rendszeresen szerveznek — külföldiek számára is - nyolc he­tes eszperantó tanfolyamokat. Ezek sikerén felbuzdulva döntött úgy a főiskola igazgatósága, hogy az idén három nyelven, svédül, angolul és eszperantóul tartják meg kurzusukat, amely Európá­val foglalkozik eszmetörténeti, történelmi, politikai, néprajzi és még számtalan más szempontból. Az 1993. augusztus 23-án kezdő­dő és 1994. május 13-án végződő tanfolyamot eszperantó kurzus előzi meg, hogy a nyelvet addig nem ismerő hallgatók is részt ve­hessenek a munkában. Jelent­kezni az alábbi néven és címen lehet: Lars Forsman, gvidanto de la E-Fako, Pk. 192, S-69 124 Karlskoga, Svedio. Miskolci siker a diákolimpián Isztambul (MTI) — Miskolci diák is versenyzett abban a magyar csapatban, amelyik a negyedik helyet szerezte meg a július 13-a és 24-e között Isztambulban meg­rendezett 34. Nemzetközi Mate­matikai Diákolimpián. A verse­nyen 73 ország csapata indult. A mieink három aranyérmet, egy ezüstérmet és két bronzérmet nyertek. A magyar csapat aranyérmesei: Csörnyei Marianna, Futó Gábor és Faragó Gergely (mindhárman a budapesti Fazekas Mihály Gim­názium tanulói). Ezüstérmese: Szeidl Ádám (Föl­des Ferenc Gimnázium — Mis­kolc), bronzérmesei: Németh Ákos (Fazekas Mihály Gimnázi­um — Budapest) és Marx Gábor (Szent István Gimnázium — Bu­dapest). A csapatot Pelikán Jó­zsef (Eötvös Lóránd Tudománye­gyetem) vezette. A diákolimpia első tíz helyezett­je: 1. Kína, 2. Németország, 3. Oroszország, 4. Magyarország, 5. Bulgária, 6. Irán, 7. az Amerikai Egyesült Államok, 8. Franciaor­szág, 9. Tajvan, 10. Vietnam. Oktatási törvény - nem azonnal Budapest (MTI) - A Művelődé­si és Közoktatási Minisztérium sajnálatosnak tartja, hogy Buda­pest főpolgármestere és munka­társai riadalmat és bizonytalan­ság-érzetet igyekeztek kelteni a szülőkben és a diákokban az új közoktatási törvénnyel kapcso­latban. A tárca leszögezi: „fele­lőtlenség a közvéleményt megté­veszteni azzal, hogy úgy állítják be, mintha ezt a törvényt egyik napról a másikra kellene végre­hajtani”. Az igazság az, hogy a törvény bevezetése folyamatos lesz és mindig csak ott valósul meg, ahol egyeztetések sora bi­zonyítja: létrejöttek az ehhez szükséges feltételek.

Next

/
Thumbnails
Contents