Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
4 ESZAK-Magyyrország Levelezés 1993. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTOK Tisztelt Olvasóink! Hűséges olvasóink, levelezőink bizonyára megszokták , hogy a szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből hétről hétre összeállítást közlünk, méghozzá csütörtökönként, s ugyancsak ezen a napon, kéthetente tartunk ingyenes jogsegélyszolgálatot levelezési rovatunknál. Technikai és szervezési okok miatt szakítunk e régi hagyománnyal, s ezentúl hétfőnként jelentkezik állandó rovatunk és kéthetente jogsegélyszolgálatunk. Megtisztelő figyelmükre, leveleikre, személyes megkeresésükre a jövőben is számítunk! Hiánycikk a mosoly Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én hiányolom az üzletekben és általában a kereskedelmi szolgáltatások körében az udvarias kiszolgálást, a mosolyt, a figyelmet — tisztelet a kivételeknek! Akik jártak már Ausztriában azt is megtapasztalhatták, hogy milyen udvariasak, készségesek és mosolygósak az ottani üzletek alkalmazottai. Míg itthon elárusítóink gyakran olyan unottan és érdektelenül teljesítik kéréseinket, mintha mindegy lenne nekik, hogy betérünk-e máskor is az üzletükbe. Bizony a nyugati főnökök ellenőrzik ám dolgozóik viselkedését, és jutalmazáskor erre különösen tekintettel vannak. Visszatérve a hazai gyakorlatra: fizetünk a pénztárban, átvesszük a visszajárót, megköszönjük, egyben a kiszolgálást is, s minderre még csak egy „bú”-1 sem kapunk, holott a kezdeményezésnek nem tőlünk kellene erednie. Ma már, amikor válogathatunk az üzletekben, bizony szívesebben térünk vissza oda, ahol udvarias kiszolgálásban van részünk - a pénzünkért. Ha egy eladó vagy egy pénztáros netán abból indulna ki, hogy neki ugyan mindegy, mosolyog-e feléd, vagy megköszöni-e a vásárlást, mert fizetésében a figyelmesség nem jelentkezik többletként (ma még!), ne csodálkozzék azon sem, ha egyszer a főnöke megköszöni a munkáját és más pályán való boldogulást ajánl neki. Ez manapság ugyebár nem mellékes dolog. Azok pedig, akik továbbra is csak olyan értelmetlenül és közömbösen néznek vásárlóikra, mintha azok kínai nyelven szóltak volna hozzájuk, legalább annyit tegyenek, hogy viszonozzák a köszönetét kínaiul, valahogy így: „Ni ha!” Deme Dezső Miskolc Virágok terecskéje A szovjet hősi emlékmű helyén most virágok pompáznak a Zenepalota melletti kis téren. Az új miskolci díszlet meglehetősen szolidra sikeredett, remélhetőleg még formálnak rajta a szépítő kezek. — Szerkesztői üzenetek — Brand Tibor, Sajószentpéter: A pénzjárandóság elsőkénti folyósítása, mint minden kezdet, nehéz. Pontosabban nehézkes, késedelmes, mert mint azt a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékese elmondta, több esetben hiányosan és megkésve küldték meg az adatokat a szénjárandóság pénzbeli megváltásához a bányaközpontok az igazgatósághoz. Adminisztrációs nehézségek a legközelebbi, azaz a jövő májusi kifizetéskor remélhetőleg már nem jelentkeznek, hiszen újabb adatszolgáltatásra többé nem lesz szükség. Mindenesetre, ha megküldi nyugdíjas törzsszámát, szívesen reklamálunk ügyében. * Kazincbarcikai olvasónknak: Családi pótlék a gyermek születése hónapjától a tizenhatodik életévének betöltése hónapjáig, továbbtanulás esetén a középfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányok idejére, de legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig jár. Bodnár Ildikó rovata Kedves rokon, ne vedd zokon Kedves rokonom járt itthon látogatóban Amerikából. Pár hetet töltött Miskolcon, s ez idő alatt megtekintettünk minden olyan rendezvényt, aminek csak egy icipici köze is volt a vizuális kultúrához. Lévén ő is festőművész, természetesen ez érdekelte főként. Az első napokban elismerően szólt arról - milyen sok kulturális menedzser tevékenykedik városunkban. Bizonyára a művészeknek itt aranyéletük van — mondta. Szomorúan kellett mesélnem a pályán eltöltött 22 évről és 140-150 kiállításról Magyarországon, illetve ez’idő alatt megismert kulturális intézmények művészeti ügyintézőiről - tisztelet az oly kevés kivételnek -, és arról mit jelent nálunk menedzsernek lenni. Szegény rokonom e magyarázatot hallván majd leesett a székről, úgy nevetett. A rendszer- váltás az ügyintézőknek is kedvezett. Kulturális menedzsernek, vagy (ne adj Isten!) képzőművészeti menedzsereknek is minősíthették magukat. Ez igazán jól hangzik (szinte már európaiul), de arról, hogy ez a hangzatos foglalkozás mit is jelent voltaképpen, arról elképzelésük sincs. Tudtommal piciny hazánkban összesen nem vagyunk oly sokan képzett képzőművészeti menedzserek, mint e vidéken a kinevezettek. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy tulajdonképpen ki is gyakorolja ezen tevékenységet?!! Ezt az állapotot a kiállítások minősége sínyli meg, mert a tudást még a legjobb indulatú ügyintéző sem tudja a kisuj- jából kiszopni. Oly messze vannak attól a tudástól, hogy minősíthessenek, mint ama Makó nevű lovag volt hajdanán Jeruzsálemtől. Az „átkosban” ha túl szigorúan is, de megpróbált a szakma a kortárs képzőművészet európai törekvéseiből valami ízelítőt nyújtani. (Most nem érdemes szót ejteni a talpnyalók korcshajtásairól, mert az a fajta volt, van és lesz. Legyenek kétes minőségű teljesítményeikkel boldogok. Az idő úgyis lerendezi őket.) Szomorúan tapasztalom, hogy mostanában mennyire nő a piac befolyása az alkotókra és nem fordítva. Attól mentse meg az Isten a képzőművészetet, hogy az üzlet diktáljon a vászonra. Ha nem segítünk a közönségnek látni, és értékelni (szégyen szemre ne fordulhasson elő még egyszer az a vendégkönyvbeli beírás, mely szerint egy 70 éve született és azóta világszerte közkedvelt stílusra megjegyezze valaki - oly modem, hogy még nem tudott felnőni hozzá.), akkor öreg kontinensünk színvonaláról menthetetlenül lecsúszunk. De hogyan fejlődjön a kedves látogató és vevő, ha olyan alkotások is kikerülhetnek a paravánokra, amik igazán kikerülhetnének - mármint az ajtón kívülre. Mert alkotni mindenkinek jogában áll, magánügy. Kiállítani viszont más. Közügy, és nem is akármilyen. A világ ezáltal tud(na) bennünket megismerni, elfogadni. Ehhez értékekre van szükség, és azokra, akik ezeket megtalálják és bemutatják. A mai művészeti „menedzsereknek” hol van ilyen magasszintű szakmai felkészültségük? Hogyan képesek felismerni a tehetségeket, a kitűnő alkotásokat a kevésbé sikeresebbtől? Ók bent ülnek íróasztaluk mellett és várják, hogy a művészek (és azok, kik annak hiszik magukat) jelentkezzenek kiállítási óhajaikkal. (Úgy tűnik, ma nem alkotni művészet, hanem abból megélni. Ezért is emelendő a kalap pátriánk alkotóművészei előtt.) Fogadom, sok előadó, azaz „menedzser” nem volna képes azok neveinek felsorolására, akikből élni akarnak. így történhetett meg az a csoda, hogy egy két és fél-három éve megalakult amatőr alkotóközösség fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelhesse. A tagok némelyike pedig már „félszázadik” kiállítását is emlegette. (Inkább zsűrit kellett volna!) Az új rendszer alatt megtanultunk számunkra kedvezően nyilatkozni - volt kiktől tanulni bőven -, kinevezni magunkat, most már csak egy aprósággal kellene foglalkozni. A minőséggel, hogy ha a jövőben ismét hazalátogat jó rokonom, ne a röhögéstől, hanem az ámulattól ájuljon el. Kletz László képzőművész menedzser, Diósgyőri Képzőművész Stúdió vezetője A havazó kanadai nyárfákról Sok bosszúságot okoznak minden évben a virágzó kanadai nyárfák. Véleményem szerint az lenne a jó megoldás, ha a nyárfákat felajánlanák a papírgyárnak. Méghozzá olyan formában, hogy termeljék ki saját maguknak és ültessenek helyettük hársat, akácot, vadgesztenyét vagy bármilyen más fajtát. Ez a lépés a városnak is hasznos volna és így a kecske is jóllakhatna, no és a káposzta is megmaradna. Feltéve, ha még a nyárfa papíralapanyag - írja Kormos Győző Miskolcról. * (Ésszerű és praktikus megoldásnak tűnik olvasónk javaslata, ám az a bökkenő, hogy egy-egy fa kitermelése komoly szakipari munkát, erős gépeket és legalább 200300 ezer forintot igényel, mert nem elég a fákat kivágni, a terebélyes tuskókat is illik eltávolítani. Tehát e kérdésben a fa hasz.- nosítása a kisebbik gond. Információink szerint a polgármesteri hivatal apránként „lecseréli” a nyári havazást produkáló kanadai nyárfákat, legalábbis olyan ütemben, ahogy ezt a város pénztárcája megengedi.- szerk. megj.) Személycserék a „pénzvilágban” A TV-Híradó beszámolt néhány hamarosan forgalomba kerülő új pénzérméről. Nem hivatalos információk szerint a Nemzeti Bank megrendelte az új papírpénzeket is. A forgalomba kerülés valószínűleg folyamatos lesz. De vajon célszerű-e egy évvel a választások előtt új pénzre pazarolni a pénzt, ráadásul a már megszokott és mindenki által elfogadott hírességeink lecserélése mellett? Ha a következő kormánynak nem fog tetszeni a nagyjainkat felvonultató névérték lista, újra pénzkibocsátás lesz? Nemrég jelent meg a fém kétszázas, most tervbe van véve a kétszázas papírpénz Károly Róbert király portréjával. Meg is érdemli, hiszen ő volt az első, aki forintot adott ki Magyarországon. Mégsem tűrhető, hogy az egykor jó forint legendája bolsevista eredményként testálódjék az utókorra! Az ötszázasról száműzik Ady Endrét. Sok van manapság a rovásán! Sose hull le a vörös csillag, véreim magyar proletárok, rohanunk a forradalomba — ilyeneket ír. Helyébe Rákóczi Ferenc költözik az ötvenes bankóról. Utóbbi ugyan rebellis volt, mint az ötforintosról eltüntetett és a papírszázas megszüntetésével kiiktatott Kossuth Lajos, de mégiscsak fejedelem, s az ország legnagyobb földbirtokosa volt! Az ezerforintoson is személycserére kerül sor. Innen Bartók Béla kénytelen távozni, helyet adva Mátyás királynak. Mi lehet e döntés oka? Lehet, hogy még mindig nem tudják megbocsátani a Tanácsköztársaság alatt a zenei direktóriumban végzett munkáját? Vagy az zavaija őket, hogy a világszerte körülrajongott komponista utolsó kívánságainak egyike az volt, hogy idehaza róla mindaddig semmit sem szabad elnevezni, amíg Horthy neve utcatáblákon viríthat? A Horthy- hamvak hazaszállítása után - ismerve az átkeresztelési hisztériát - mit lehet tudni? Talán már ki is van szemelve egy picurka utca a „nagy hazafi” emlékének megőrzésére. Lehet, hogy csak Bartók végakaratának kívántak megfelelni a megrendelők. Az ötezer forintoson marad Széchenyi. A „legnagyobb magyar” - legalábbis a pénzek között - már nem ő, hanem Szent István lesz, kinek képe a tízezer forintos bankjegyről fog letekinteni ránk. A mai fémhúszas kivonásával eltűnik majd Dózsa (végül is csak egy urakat riogató paraszt volt). Végérvényesen eltűnt pénzeinkről Petőfi is, s ameddig be nem bizonyosodik, hogy a „Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok?” kezdetű strófának mégsem ő a szerzője, nem is valószínű, hogy visszakerül. Nem tudni, hogy mekkora összeget emészt föl a teljes bankjegy- csere, de a döntésből megismerjük a hatalom jelenlegi birtokosainak értékítéletét történelemről, kultúráról. Tóth Mária Miskolc Tehén a parkban Minap a lányommal az egyetemi parkban jártunk Míg az egyik pádon üldögéltünk, a szellő enyhén „illatos’ levegőt hozott felénk. Valahogy nem illet e tiszta, jó levegőjű környezetbe ez az orrnak cseppet sem tetsző szag, így hát kutattuk eiedete okát. Nem messze tőlünk, a régi rab barakknál meg is pillantottunk egy tehenet ős egy kofáit kikötve, s a körülöttük felgyulenilett trágya. láttán megállapíthattuk bizony már jó ideje ott .legelészhetnek Érthetetlen szamunkra hoev Miskolctapolca, illetve az egyetem közelében ilyesmi hogyan fordulhat elő hiszen ^állaS “ tási rendelj szerint e k'le“elt körzetben csak apró jószág tartható a hazaknak Megjegyzem a park is nagyori eföanya sze_ metes volt, több fáról letörték a gallyakat. Ot evvel ezelőtt még nem így nézett ki ez a zöldövezet _ írja Réder Laszlone miskolci olvasónk. * Feltételezzük, hogy a tehén te* boija valamelyik külterületiül- '' gatlanról vetődhetett az i%in' temváros közelébe. Am nem májuk mire veim kiruccanásukat pontosabban gazdájuk szárdékát, hiszen ,lakóhelyükön” if bőven lenne szamukra legelész alkalmas terület. Nem véletlenül tarthatók az un. IV. állattartási övezetben - mint például a közeli Vargahegy, Ruzsinszőlő - korlátozás nélkül haszonállatok, köztük akár tehen, ló, kecske is. Egyébként aki ilyet tapasztal, feljelentést tehet a polgármesteri hivatal hatósági osztályán, (szerk. megj.) Séta - óvással | d Sf fi : rl, JÍ B fi P AíSóíci nem éppen veszéWen sétálók^amora.S miujón g k"z^benóvedüvöökipáe ^n :ó ovg inteni a gyerekekei az eúL- tromos vezete^erintéséjgi.6 _________t ' JW" i László N agyid ®s Unokák Ninf 1SíáiiiS°eS frzés' mint unflf' , p'utt lenni, különösei) fG ^p környezetben, ahová június 23-á<>.taSnndauJJft szegezett megyei sle feiüi ^deklódés aváiakoj9 árára nagy >e, • kn*a ??0ít gyűlt össze, S/Lngulatb®tet vehette igazán jóahbográr«l ? 9 szalonnasütés, 9 á ®Sn'yás készítés, a to«SyMmdeközbena P^e™ l íve erdet sSlgetés' SKfeSö&íf kT VíÍíSőzteseS6ajai,dékok vart1* . üevess«s„?', • A ver- senyszá9* tették a^Js Sz«lle‘ mi prób^tesek a §ntkezó- két. A $. külsőségek r^ékelés után ke1,. a díjakat, ePette átvehet4® mindet Ámer',f úgy9!1/8 nas^?T tes volt- kellemes oltson egy iga*Jg iskolai g0tl>t iölt- hettünk badult ^á^olegy időre fels ágában. Kög gyermekek társ9® x,őnek, de W, bet mn- den i'ésf rve?óknek j!0|iös;épPenafőB^^arat.Va,,;. ri István9 Sziivmn^ klu/] és Horváth9 veZetőjéneia Szuezét megy®1 \ Af. rné
