Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Július 19., Hétfő----------APROPÓ----------Ju hász József A nyolcvanas évek elején Tokajban az Irótábor egyik tanácskozásán Tornai József költő, jelenleg a Magyar írószövetség elnöke azt fejtegette felszólalásában, hogy nem lát kiutat elnyomott helyzetünkből. Nem hiszi, hogy népünk valaha is elnyerheti függetlenségét. Nyomban csatlakoztam véleményéhez azzal, hogy bármennyire szeretnék Tornainak ellentmondani, értelmem neki ad igazat. Es, mit ad Isten, néhány év múlva bekövetkezett a nem várt politikai világrobbanás! Hát hol volt a költők ihletett, jövőt megsejtő jóstehetsége? - vetődik fel kérdésem, mikor a Hitel egyik idei számában ugyancsak Tornai József alábbi sorait olvasom: ...„nem tudom elképzelni a menekvést ebből a történelmileg kialakult zsákutcából.” Másodízben erősödik fel bennem az előző kérdés. De most már felül kell bírálnom jóstehetségünk valódiságát és erejét! Mert, ha el tudjuk képzelni, ha nem - attól még az bekövetkezhet. Talán nem is olyan sokára.-----------TÁRLAT----------A túlsó partról Tokaj (ÉM) — Tokajtól mindössze 3 kilométerre, mégis a hegyaljai nemzetközi, pol- gárosult, nyüzsgő élettől távol, Rakamazon él és dolgozik Kozák József naiv festő. A cselédsorba született tiszalöki kisfiú, nagynénje jóvoltából, a négy polgárit Budapesten végezte. Ott tanult valamennyire rajzolni, s tehetségére fel is figyeltek. Lehetősége lett volna restaurátorok mellett tovább tanulni, de a sorsa hazaszólította Szabolcsba, munkára. Édesanyja korán meghalt, s neki válogatás nélkül kellett dolgoznia apja mellett. A Rózsás tanyára nősült 1933-ban, itt született hét gyermeke. 1938- ban kivitték az orosz frontra, hazatérte után csak a földosztás enyhítette szegénységüket, de dolgozott építkezéseken és a vasútnál is. Rakamazon lépett be a tsz-be 1960-ban, onnan nyugdíjazták 1966-ban. Azóta rengeteget fest, s mivel felesége is elhunyt, gyermekei pedig mind a „maguk szárnyán”, az emlékek „képbeidézése” adja élete értelmét. Első kiállítása Tokajban volt, s azóta már harminckét helyen - Debrecentől Szekszárdig - mutatkozott be. Vele született tehetségét gyermekei is örökölték, János fia, akinek a rajzolgatást édesapja tanította, festőművész lett Pécsett, s Kozák Andrást, a színészt is mindenki ismeri. Tokajban tavasszal voltak láthatóak Kozák József képei a Tokaji Galériában, most a néprajzi tárgyú képekből rendezett kiállítást a Tokaji Múzeumban Makoldi Sán- domé muzeológus. (Nyitva augusztus 21-ig, hétfő kivételével naponta délelőtt 9-től délután 5 óráig.) Kapcsolódik ez a tárlat egy másik naiv festő, Homonai Pál kiállításához. O a Vajdaságból érkezett a tokaji művésztelepre, s most 70. születésnapján köszöntik ezzel a július 18-tól 28-ig, a Tokaji Galériában látható kiállítással. Kozák József: Cséplés Barokk-est Miskolc (ÉM) - Daniel Speer: Musikalisch- Türkisher Eulenspigel című zenés játékát mutatják be ma és holnap este fél kilenctől a Muzsikáló udvarban (Kossuth u. 11.). Az előadás rendezője Iglódi István, szereplők: Oberfrank Pál, Gogolyák György, Haram- za László, közreműködik: az Alba Regia tánc- és kamaraegyüttes. Menyasszony lesz az özvegy A Miskolci Nyári Fesztiyál eddigi színházi bemutatói közül tálán csak Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjéről mondhatjuk, hogy saját előadás. Tóth János rendező állította színpadra a népszerű operettet. A főbb szerepekben Csonka Zsuzsát, Leblanc Győzőt, Molnár Annát, Németh Gábort láthatjuk. A fesztivál zenekarát Kesselyák Gergely vezényli. Ha az időjárás meg nem zavarja a tapolcai Akropoíisz Szabadtéri Színpad szélén leselkedő Ámort, ma este fél kilenckor újra eltalálja nyilával a víg özvegy és a követsé- gi titkár szívét... Fotó: Dobos Klára Milyen szép a hang, a szó Találkozás Szőcsné Antal Irén Kazinczy-díjas tanárral Szentistván (ÉM - CsM) - A gondozott, nagy kert, szép családi ház — a körülötte lengő nyugalom, és a fel-felhangzó gyerekzsivaj azt sugallja, Szőcsné Antal Irén tanárnő azok közé tartozik, akik feladatuknak érzik, hogy próféták legyenek saját hazájukban. De bevallja, annak idején nem akart szülőfalujába, Szent- istvánra visszatérni. Most azonban már egyáltalán nem bánja, hogy így alakult a soi'sa. „Az egyetlen, amit biztosan tudtam már gyerek koromban, hogy magyar-orosz szakos tanár szeretnék lenni. Ezért akartam a gimnáziumban orosz tagozatra járni. Mezőkövesden azonban nem volt ilyen speciális osztály, Sárospatakról elküldték, mondván, nem az ő körzetükbe tartozom, mire ez kiderült, Miskolcon már minden helyet betöltötték, így kerültem Sátoraljaújhelyre. Nem volt könnyű indulás. Azután az egri főiskolára jelentkeztem, ahol csodálatos tanáraim voltak. Magyarból engem mindig jobban vonzott a nyelvtan, az irodalomból is leginkább a nyelvművelési, beszédművelési vonatkozások érdekeltek. A Beszélni nehéz körökhöz mégis sorsszerű véletlenek juttattak el. A főiskola után Abádszalókon kaptunk állást a férjemmel, de nekem társadalmi, szerződésem volt a megyével. így kerültem Mezőkövesdre, ahol egy napot sem tanítottam, mert gyesen voltam az első gyermekünkkel. Egy szentistváni kolléganő javasolta, cseréljük el az állást, én pedig elfogadtam. így kerültem haza — immár véglegesen. Itt Szentistvánon mindent örököltem. Az irodalmi kört, a munkaközösség-vezetőséget. Akkor indult a rádióban a Beszélni nehéz műsor, és a szakfelügyelőm javasolta, próbáljuk meg a gyerekekkel. Mikor meghallottam az első adást, megrémültem. Nem ismertem, úgy silabizáltam ki a jelöléseket, beküldeni viszont nem mertem a megfejtést. Hogy fogom én ezzel lekötni a gyerekeket?! Tudtam, erre nem lehet egész éves szakköri munkát tervezni, önmagában száraz feladat. Szerencsére a gyerekeket az is vonzotta, hogy felismerték a színészek hangját a rádióban. Emellett számtalan más nyelvi játékot is megcsináltunk — a szakköri tagok kívánsága alapján. És már az első év végén átvehettük (azóta pedig még ötször) a Ka- zinczy-jutalmat, amit a folyamatos és rendszeres munkáért kapnak meg iskolai csoportok. Valahogy így indult az egész, így szerettem, szerettük meg a mozgalmat. „Voltak kegyetlen idők..." Fotó: Fojtón László Persze bíráltak is a munkám miatt, mondván a szakkör tehetség- gondozás, én viszont nem válogattam a gyerekeket, bárki jöhetett, akit érdekelt a munkánk. Tudom én is, fontos a tehetség- gondozás. De mit is kell ezen érteni? Vajon ki kellett volna zárnom azt a diákiányt, aki bolti eladónak készült, és azt mondta: „én nem akarok magyartanár lenni, de a vevőkkel beszélnem kell. És nem mindegy, hogy szólok hozzájuk.” Ez a lány tudta a legfontosabbat, igényes volt önmagával szemben. Ha egyetlen ilyen gyerek van, már megérte a munkánk. Tudom azt is, sokakat a szabadság vonzott a körbe. Az, hogy ők is formálhatják a munkánkat, hogy sokat játszunk, hogy mindenkinek kikérjük a véleményét. És a felelősség is, hiszen segítenek a kisebbek nyelvi versenyeinek lebonyolításában. Egyébként az iskolai nyelvi vetélkedőkön nem mindig közülük kerül ki a győztes, de plusz ismereteiket értékelik a többiek is. Ők pedig használják a megszerzett tudást. Általános hiba például a személynevek rossz hangsúlyozása, és mikor beszéltünk róla, a körös gyerekek figyelték a hetesek jelentését, jól mondják-e a hiányzók nevét... Persze, ez csak csepp a tengerben, és éppen azokhoz nem jutunk el, akiknek legnagyobb szükségük lenne ránk. Mert eluralkodott a nyelvi durvaság. Az iskolában mindenki feladata lenne a nyelvi igényesség felkeltése, nem csak a magyartanáré. Jobban oda kellene figyelni a tantárgyi szakszavak helyes használatára, többet kellene szóban feleltetni, hogy merjen és tudjon a gyerek megnyilatkozni. En azt hiszem, nekünk jobb gyerekkorunk volt. Jobban és többen figyeltek ránk, mint a mai fiatalokra. Bár mi a körön belül most is törődünk egymással. A televízió este mutatta be a Kazinczy-dí- jasokat, és volt, aki már aznap éjjel feladta a dísztáviratot. Volt, akiről 14 éve nem hallottam, és most gratulált. De mikor mentem az iskolába, háromszor annyi ideig tartott az út, lépten-nyomon megállítottak, kedveskémnek szólítottak, ami a legnagyobb jutalom itt, Szentistvánon. Nekem pedig egyre csak az járt a fejemben: megérdemlem én ezt? Ez a munka mindig is hozzátartozott az életemhez, a férjem, a három gyerekem is megszokta, nem tudok nyugodtan megülni. Végigcsináltam az átképzést is, érettségizettekkel tanultam együtt, pedig nekem teljesen újnak számított a német. Nem volt könnyű, de mennyi sikerélményt nyújtott! Tudom, úgy tűnik, minden egyszerűen, simán ment. Pedig voltak kegyetlen idők. Én igazán tudom, milyen csodálatos dolog a hang, a szó. Tíz évvel ezelőtt megbetegedtem, és műtét után nem tudtam érthetően megszólalni, újra kellett tanulnom beszélni... Ázt mondták az orvosok, jobb, ha otthagyom a pályát. Mégis sikerült. Azóta is tanítok, vezetem a kört... Lehetne, de én már nem tudnék másképp élni.” Jevtusenko, a költő-politikus Moszkva (MTI) - „Oroszországban egy költő több mint egy költő” - írta fiatal korában Jevge- nyij Jevtusenko, aki az elmúlt vasárnap, július 18-án töltötte be 60. életévét. Mint senki más az egykori Szovjetunióban, úgy osztotta meg életét Jevtusenko a művészet és a politika között. ,A politikát nem lehet kiiktatni az életemből, jelentős ösztönzést adott nekem és sok életbölcsességet köszönhetek neki” - mondta a 60 éves Jevtusenko, aki első költeményét még Sztálin idejében publikálta. Az 1961-ben íródott Babi Jár című versével, amelyben emléket állított a németek által lemészárolt kijevi zsidóknak, egyúttal az orosz antiszemitizmust is támadta. Az 1962-ből való Sztálin örökösei című versében kipellengérezte a félgőzzel folytatott sztálin- talanítást. Nemzetközi hírnevét ezeknek a verseinek köszönheti. Közvetlenül a Fal megépítése után Jevtusenko Berlinben síkra szállt Németország újraegyesítése mellett. 1968-ban tiltakozott a csehszlovákiai bevonulás ellen, 1974- ben pedig élesen bírálta az irodalmi Nobel-díjas Alekszander Szolzsenyicin kiutasítását. A szovjet pártpropaganda ugyan gyakran nehezményezte a költő „éretlen” politikai megnyilatkozásait, de sohasem került a szovjet rendőri apparátus őrlőmalmaiba. „Bel- és külföldi tekintélyem óvott meg az üldöztetéstől. Aki 25 évesen nemzetközi ismertségre tett szert, azt nem lehet egykönnyen elhallgattatni”. Tény azonban, hogy minden kritikai megnyilatkozást követett egy mű, amely beleillett a hivatalos propaganda elképzelésébe. Az 1991. augusztusi puccskísérlet idején Jevtusenko három napot töltött a barikádon a parlament épülete előtt, amelyben Jelcin tartózkodott. „Ugyan még túl kevés a szabadságunk és a demokráciánk, de soha többé nem térünk vissza a Gulag borzalmaihoz. Ezért mindent odaadtam, amit csak tudtam” - mondta a 60 éves költő, aki — saját szavai szerint — belefáradt a politikába és nem óhajt semmiféle politikai grémiumhoz tartozni. Gyors- és gépírók világversenye Isztambul (MTI) - Eredményesen szerepeltek a magyar gyors- és gépírók a Nemzetközi Gyorsíró Szövetség július 10. és 16. között Isztambulban megtartott 40. kongresszusán és világbajnokságán. A mestergyorsírók kategóriájában három magyar gyorsíró jutott a legjobb 10 közé; Hatodik helyen végzett Lestár Éva parlamenti gyorsíró (Kecskemét), a hetedik helyen dr. Baczony László, a nyolcadik Kanyár Érika, a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola tanára. A gyakorló gyorsírók kategóriájában az ifjúsági versenyzők között Sáfrány Kinga egyetemi hallgató aranyérmet, Barta Judit főiskolai hallgató ezüstérmet nyert. A gépíró világbajnokság legjobb magyar versenyzője 10. helyezésével Kapronczy Örsolya debreceni tanárnő. A 19. helyen Jakab Andrásné, a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese, a 20. helyen Gönczi Etelka, a Belügyminisztérium dolgozója végzett. A gyors- és gépírás kombinált versenyben a bronzérmet ugyancsak Jakab Andrásné nyerte. A 4. helyen Soós Ferenc, a Heti Magyarország dolgozója végzett. írófesztivál Tiszadob (ÉM) — A miskolci Új Bekezdés Irodalmi Alkotócsoport és Művészeti Egyesület július 20. és 26. között a tiszadobi And- rássy-kastélyban rendezi meg a Fiatal írók II. Országos Fesztiválját. A könyvbemutatók, műhelybeszélgetések mellett megszervezik a nemzedékek találkozóját is. A július 23-án délután 3 órakor kezdődő összejövetel meghívott vendégei: Jókai Anna, Parancs János, Annus József, Papp Márió, Serfőző Simon, Zágoni Ferenc, Takáts Gyula, Péntek Imre, Szávai Géza, Körmendi Lajos, Dobos Marianna, Kabdebó Lóránt, Tüskés Tibor, Turcsány Péter, Kárpáti Kamii. Műemlékvédelmi nyári egyetem Eger (MTI) - Az elmúlt hétvégén Egerben tizenhat ország szakembereinek részvételével megnyílt a XXIII. Műemlékvédelmi Nyári Egyetem. Az egri Ifjúsági Házban rendezett találkozón a világ kulturális és természeti örökségének megóvásáról hangzanak el referátumok; előadást tart Herb Stovel, a Nemzetközi Műemlékvédelmi Tanács, az ICOMOS főtitkára is. Alkotótársak Budapest, London (ÉM) — Az Európa Ház (Budapest) és Prince’s Trust (London) pályázatot hirdet fiatal magyar és angol képző- és iparművészek számára. Az egyik lehetőség az alkotótárs-keresés Angliában, melynek célja: hasonló érdeklődésű képzőművészeti, szakmai partner keresése, tájékozódás együttműködési lehetőségek iránt. A megpályázható összeg 500 angol font, amely az utazásra és a kinttartózkodás költségeire fordítható. A másik lehetőség egy közös project megvalósítása. Az itt pályázható 1500 angol fonttal olyan angol - magyar közös munkákat, kiállításokat és kezdeményezéseket támogatnának, melyek segítik a résztvevők szakmai fejlődését, és hozzájárulnak a két ország közötti kulturális kapcsolatok építéséhez. A pályázható összeg 1500 angol font. A korhatár 18-28 év, augusztus 1-ig lehet jelentkezni. Részletes felvilágosítás a következő címen kérhető: Európa Ház, Szilágyi Maya 1395 Budapest 62. Pf.113. Tel: 156-8440, 175-0857. Republic Putnok (ÉM) — A putnoki városi sportcsarnokban ad koncertet július 23-án, pénteken este 8 órától a Republic együttes. Élőzene- karként az ózdi Filo lép fel.
