Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
Hátoldalunkon most régebbi sikerekre pillantunk vissza. Phil Collins 8 Minden idők legnagyobb aranyrablása című filmben El a kezekkel a lányomtól! így az amerikai filmvígjáték címe. De vajon ki fenyegeti molesztálásáva! ezt a lányt? Előszeretettel nevezik el állatokról a rendőrség speciális járműveit. A képen látható fiatalember által kifejlesztett szuper-motorkerékpárt utcai sólyomnak titulálják A Heimatmelodie című RTL-műsor egyik reményteljes fiatal énekese Volker Bengl TV PLUSZ Az Észak-Magyarország Lapkiadó Kft., a Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. és a Napló Lapkiadó Kft. közös melléklete. Felelős szerkesztő: Gulyás Imre. Szerkesztő: Gőz József. A szerkesztőség postacíme: Debrecen, Postafiók 72. 4001 Telefon: (52) 312-144 Telefax: (52) 312-326 Mi a kedvenc műsora? Lukovics András, a Kölcsey művelődési központ igazgatója:- Mivel a belvárosban, ahol lakom, nincs központi antenna, így a műholdas adásokat, a mozicsatornát, de még a városi televízió műsorát sem tudjuk fogni. A magyar 1 -es és 2-es adására korlátozódik tehát a lehetőségem, amelyet ki is használok, amennyiben politikai vagy más jellegű vitaműsorok, köztük az Össztűz megy, melyet a legobjektívebbnek tartok ebben a kategóriában.Tulajdonképpen megnézem azokat is, melyek kevésbé ob- jektívek, mert érdekel, hogyan manipulálják a közvéleményt, s nincsenek ellenemre a színvonalas kikapcsolódást nyújtó rövid krimik sem. A műsor- struktúrát annyiban bírálnám, hogy a legjobb rövidfilmeket este hét óra tájban - tehát a család szempontjából elég rossz időpontban - adják a kettes csatornán, így ezeket inkább csak a gyerekek tudják megnézni. Jónak tartom viszont a Híradó este fél nyolcra visszahelyezett sugárzási időpontját. A rádióban a reggeli hírműsorokat sosem mulasztom el, a Danubius tömör, rövid, jól informáló híranyagait viszont általában már az autóban hallgatom. Kedvelem a hangulatos zenei műsorokat is ezen az adón, s nagyon szeretem a - főleg a Bartókon sugárzott dzsessz- és a komolyzenei adásokat is. K. t. Változások a televízióban Mint azt már közvetlenül a nézőkhöz is szólva jelezték a tévé illetékesei, változások vannak a Magyar Televízió műsorában. Ha igazán pontosak akarunk lenni, inkább visszaváltozásokról van szó. (Lásd: korabeli magyar sláger, amely szerint a divat nem halad, csak visszaváltozik.) Ugyanis bármennyire is hihetetlenül hangzik a fiatalabb generációnak, A Hét elindulásakor nem fél nyolc volt, azaz nem tizenkilenc óra harminckor kezdődött, hanem tizenkilenckor. Hasonlóan meg-, azaz visszaváltozik az esti híradó kezdési időpontja is. Annak idején alig tudtunk, pontosabban igazán nem is tudtunk megbarátkozni a változással, hisz ezt a híradót nagyon sokan nézik, s mivel a főműsor utána következik, erre is hatott az időpontváltozás. A késői filmek még későbben kezdődtek, még kevesebben nézhették meg őket azok közül, akik a reggeli korai kelés érdekében hamarabb lefeküdtek aludni. Két újabb hírműsor is megkezdi működését, növekedett az Egyenlegek száma a Déli egyenleggel. Ugyanakkor megszűnt egy sokak által kedvelt reggeli hírblokk, ennek a helyén lesz a másik. Igaz, erről csak a megszűnt műsor főszerkesztője, Sárközy Erika adott hírt egy baráti fax nyomán, az ő főnöke szüneteltetésről beszélt, ráadásul a sugárzás gazdaságtalansága miatt. Persze ez tudjuk, mit jelent manapság. Ez utóbbi változtatások annyira az utolsó pillanatban s csak a televízió alelnöki interjúja nyomán jutottak tudomásunkra, hogy már nem tudtuk műsorainkban feltüntetni őket. Kérjük kedves olvasóinkat, hogy a napilapokban közölt napi műsorokban vagy a televízió hírközléseiben, műsorelőzeteseiben tájékozódjanak! G. J. A magyar tévé a közelmúltban mutatta be Kästner Az eltűnt miniatűr című művét A hét filmje Állami Áruház Nem tévedés, hogy a cím minden szavát nagy betűvel kezdtük. Nem is az angol gyakorlatot akarjuk követni, amely szerint a cím minden lényeges szava nagy kezdőbetűvel írandó. Annak idején, az államosítás után ez volt a hivatalos neve a többnyire megyeszékhelyeken működő, országos vállalat áruházainak. Az ötvenes évek elején vagyunk. Túl az államosításon, az első gazdasági megrázkódtatásokon (többek között egy nagy áremelésen, amelyet elfelejtenek az elmúlt gazdasági rendszer bizonyos ideig valóban létező ártstabilitásának emlegetői). Kiderült, hogy nem csodaszer a terv- gazdálkodás, különösen akkor nem az, ha ingatag alapokon nyugszik. (Pontosabban azon feltételezésen, hogy mindenki képességeinek megfelelően dolgozik.) Á nehézségeket - régi jó szokás szerint - természetesen külső okokra vezették vissza. Dúl az osztályharc és a küzdelem a rémhírterjesztők, áruhalmozók, feketézők ellen. Érdekes Hajdú-Bihar megyei alliteráló cím az akkori lapból: Leleplezték a kábái kulákasszonyt. (Vajon most mennyi kárpótlási jegyet kapott?) Ilyen miliőben kezdődik a film története. Alapja egy valóban felmerült rémhír, amely szerint bevonják és lebélyegzik a száz- forintosokat, hogy megcsapolják a balkézről szerzett vagyonokat. (A hír rém-mivoítáról csak annyit, hogy Gorbacsov idején hasonló intézkedést tettek a volt Szovjetunióban.) Mindenesetre az emberek hanyatt-homlok igyekeznek elköjteni minden pénzüket. Megrohanják a filmbeli Állami Áruházat is azzal az aljas céllal, hogy ott vásároljanak. Az ellenség dörzsöli a kezét, és örül, míg az áruház fiatal vezetője, Gábor Miklós, felveszi a kesztyűt. Segítője, az ötvenes évek legnépszerűbb komikusa, Latabár Kálmán alakította kereskedő végre minden fineszességét bevetheti az eladás érdekében. Még az esztétikailag sok kívánnivalót maga után vonó kerti törpéket is felhozatja a raktárból s rásózza a vásárlókra. Végül - mint az már a mesékben lenni szokott - minden jóra jön. Az áruház állja az ostromot, a szerelmesek egymáséi lesznek, a gazdasági válság elmarad, azaz csak 1953-ban kényszerül irányváltásra a vezetés. Mindez persze akár egy rossz filmben is lehetne, csakhogy a film jó. A színészek kiválóak, poénjaik ülnek, a zene fülbemászó, a dalok slágerekké lettek: Egy boldog nyár Budapesten, Duna-parti csónakházban, s Giauzius bácsi, a régi vágású kereskedő csecsemő unokájához intézett szavai még sokáig aktuálisak maradnak: „Csak abban bíztam, mint már annyian: hogy boldogabb lesz lányom vagy fiam...” (Szombat, TV-2., 23.00.) Gőz József
