Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
4 ESZAK-Magyarország Levet,ezés 1993. Július 12., Hétfő Ismét a Missio-ról Ismét a Missio Tours Utazási Irodáról, egyáltalán a csődbe ment utazási szerveződésekről és az általuk becsapott, pénzük után futó, tehetetlen, jogorvoslatot hiába kereső állampolgárokról lesz szó. A levelezési rovat hasábjain (április 22.) már nyilvánosságot kapott egy meghiúsult utazás és a vele kapcsolatos, immár egy éve tartó kálvária. Jelenleg jogorvoslatért folyik a küzdelem, sajnos ez idáig eredménytelenül. Röviden a történet: A jóhiszemű polgárokat átverő utazási iroda 79061 forintos tartozása okán a károsultak igazukért, pénzükért a törvényes utat hittel és reménnyel bejárják. Fizetési meghagyást nyújtanak be a Budapesti Központi Kerületi Bíróságra, mely a panaszosok képviselőjét kéri, szerezze meg a Missio bankszámláját vezető bank nevét. A polgár nem kis utánjárással, kétszeri Bp-re felutazással megszerzi, majd benyújtja a kért címet. A végzési határozat jogerőre emelkedése után - 3 hónap — a bíróság „eljár”, de mivel a követelés nem behajtható — kft.-nek nyoma sincs - ismét levelet ír. Kéri az állampolgárt, közölje a kft. új nevét, aki sokadik ajánlott levelében megírja az utazási iroda vezetőjének az adatait és lerója harmadszor is az illetéket. A bíróságtól ismét levél érkezik: ismeretlen helyre távozott a kft., a beadványt tevő közölje az új címet. Tehát az állampolgár legyen 200 km távolságból Sherlock Holmes, tálcán, illetékkel nyújtsa be az általa megszerzett adatokat, bizonyítékokat a bíróságnak, amely a kapott információkat ismételten átadja az állampolgárnak. 1992. augusztus 27-től folyik ez a csiki-csuki, a követelés halmozódik. De vajon minek ? Ki fizeti meg? Én, illetve utastársaim, akik a kártérítést elindítottuk. Illetékemelésről tárgyal az Országgyűlés. A semmit a jövőben még jobban meg kell majd fizetni. Az eredménytelenség kerüljön még többe a jóhiszeműeknek. A jogállamban mindent meg lehet tenni — lásd Missio Tours —, csak jogorvoslatot nem lehet kapni!? Somossy Katalin és utastársai Kő kövön maradt... ...mégsem érnek semmit a miskolci Búzatéren, a Vásárcsarnok szomszédságában elhelyezett pihenőpadok. A lecek pótlása talán kevésbé költséges. Fotó: Fojtán László — Szerkesztői üzenetek „A szülők” aláírású levélre (Kazincbarcika): Mint íiják, a megye egyik kórházában olyan orvosokkal, nővérekkel találkoztak, akiknek munkája nemcsak elismerést és tiszteletet, hanem nyilvánosságot is érdemel. Megható, cseppet sem túlzó levelüket mégsem közölhetjük, mert precedenst teremtenénk. Számos hasonló tartalmú köszönőlevelet kapunk olvasóinktól, s bizony inkorrekt döntés lenne a részünkről, ha terjedelmi korlátáink miatt ezekből válogatnánk. A választ egyébként Önök is megfogalmazták: ,A műtőkben nap mint nap az életért vívják a csatát.” * P. János, Mezőkövesd: Az 1993. évi VIII. törvény a táppénzfolyósítást egy évnél hosszabb időre is lehetővé teszi, meghatározva az egy éven túli engedélyezési eljárást. Bodnár Ildikó rovata A rendelet önmagában kevés Nem számoltam össze azoknak az írásoknak a számát, amelyek pro és kontra alapon a kutyatartók és ellenzőik tollából napvilágot láttak. Azt eldönteni, hogy kinek van igaza és kinek nincs, csak akkor lehet majd, ha a környezetünkre ma jellemző nemtörődömségtől, visszásságoktól megszabadulunk és teszünk is érte valamit. Szerintem nincs igaza azoknak, akik az állatot, az ember legrégibb háziállatát hibáztatják és azokra szólják átkaikat. De nincs igazuk azoknak a kutyatartóknak sem, akik a legelemibb ebtartási szabályoknak sem tesznek eleget. Nincs igazuk azoknak az állatvédő szervezeteknek sem, amelyek még egyetlen írásukban sem merték leírni, milyen kötelmeknek kell eleget tenniük azoknak, akik akár kivagyiságból, státusz-szimbólumból, akár állatbarátként tartanak ebet 50-70 négyzetméteres bér-, vagy közösségi lakásaikban. Az ellenzők táborát csak akkor lehet meggyőzni, ha a szeretett eb tartásának kellemetlen feladatait is magukra vállalják tulajdonosaik, s nem botlanak kutyapiszokba lépten-nyomon. A június 1-től érvénybe lépett ebtartási rendelet előtt, de utána sem látta még senki, hogy a gazdi kezében ott lett volna a műanyag zacskó, vagy más alkalmatosság, amivel eltakarítja kedvence székletét. Azt azonban lépten-nyomon tapasztalhatja bárki, hogy a gazda szakértő szemekkel vizsgálja milyen is a kedves ürüléke. A lakótelepek játszóterein, parkjaiban, közlekedési útjain pedig egyre több a fertőző ürülék, a szabadon vágtázó kutya, póráz és szájkosár nélkül, a megunt és az utcára dobott kedvesjószág, a gazda nélküli eb; s a bosszankodó házfelügyelő, aki feltakarítja mások piszkát. „Az egyik kutya, másik eb” című írásra válaszoló hangvételében is csak az ellenzők táborával szembeni ellenszenvet véltük felfedezni. A környezetszennyezéstől, a többséget érintő veszélyekről, a kötelességekről alig valamit. Mert ugye a többséghez ma már elég a 25 % is. Itt tartunk! A természet esztelen kizsákmányolását, pusztítását, szennyezését a „természet koronájának” nevezett embernek kellene megállítani. Vajon van-e még erre remény, esély? Vagy már nincs is megoldás e kapzsi, személytelen, önző, öldöklő, lelketlen világban, ahol minden érték lassan elhalódik és csak pénzben ölt testet? Vajon a rendeletet alkotó „Hivatal” fog-e oly gyorsan lépni mint tette azt a parkolás új rendjének betartása érdekében? Illés Endre Miskolc A Kilián névnek muzsikája van A közelmúltban olvastam a „Kilián lakótelep” elnevezés megváltoztatására tett kísérlet ürügyén egy cikket. Azóta is várom, mikor jön a lakótelepről valaki egy tiltakozásunkat jelző aláírásgyűjtő ívvel. Eddig hiába reménykedtem. Ám ma, június 22-én megjelent egy riportemő mikrofonnal a kezében és megkérdezte, nem nyilatkoznék-e a Kilián lakótelep nevének a megváltoztatásáról? Nem tiltakoztam, nyilatkoztam, s rajtam kívül többen is. Mi ezt a nevet már úgy megszoktuk, mint a mindennapi kenyerünket. Nem emlékszem mit hallottam arról, hogy ki is volt lakótelepünk néva- dója, de hiába is adnának más nevet ennek a városrésznek, mindig megmaradna Kiliánnak. Soha nem tudtam azt mondani, hogy Szabadság-tér, csak azt, hogy Erzsébet-tér, mint ahogy azt sem, hogy Béke-tér, csak így: Búza-tér. Csak nagy ritkán neveztem Kun Béla utcának a volt Soltész Nagy Kálmán utcát. És lám, megint az lett belőle. Sem az Előhegy, sem a Kenderfold elnevezés nincs kedvemre. Most az is eszembe jutott, hogy nagyon sokat emlegettük '56 eseményei kapcsán Budapesten a Kilián laktanyát, ahol történelmi dolgokat műveltek, és tudomásom szerint a ma már rehabilitált Maiéter Pál is ott tevékenykedett. Mit mondunk ezután a Kilián laktanya elnevezés helyett, hogy tudjuk mi volt akkor a Kilián laktanya? Remélem, Kilián György nem volt sem egy új Hitler, sem egy új Sztálin, sem egy új Szálasi! Remélem, nem hurcoltatott el embereket haláltáborokba, nem lövetett bele senkit a Dunába, s azt is remélem, nem volt vérengző keretlegény. Hacsak egy ember volt, aki másképpen gondolkodott, mint ahogyan azt mi most szeretnénk, és a saját hite, eszméje szerint élt, ez még talán bocsánatos bűn. Most azt hirdetjük: el kell fogadnunk a másik ember másságát. Legalábbis addig, amíg az nem megy mások bőrére, nem lesz az ország kárára. Lehet, hogyha mostani nagyjainkról a mostani rendszerben elneveznének egy teret, utcát vagy lakótelepet, az elnevezéseket a közeljövőben ismét meg kellene változtatni. Jaj! Ne ezeken a dolgokon módosítsunk örökké, hanem a jelenlegi munkanélküliségen, a nehéz életkörülményeken változtassunk! Az emberek szeressék és becsüljék meg egymást, az ország, a nép javára dolgozzanak vezetők és „egyszerű” állampolgárok egyaránt. Ezek a legfontosabb tennivalók. És ha egy mód van rá, maradjon meg kedves lakótelepünk Kilián- Délnek és Kilián-Északnak itt, a Bükk-hegység lábánál. E szónak, Kilián, ráadásul különös muzsikája is van. Rácz Ilona Miskolc A Mecsek utca vízelvezetéséről Végső elkeseredésünkben és felháborodásunkban fordulunk a nyilvánossághoz a Mecsek utcai vízelvezetés okán. Ez a probléma régóta húzódik és jelenleg is megoldásra vár. A közelmúltban a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályának megrendelésére a kiviteli terveket a Mélyépítő Tervező Kft. készítette el, mely 7056/1993. számon építési engedélyt kapott. Észrevételeinkkel már a munkálatok kezdeti szakaszában megkerestük a városüzemeltetési osztály illetékes előadóját, majd eredménytelen tárgyalásunk után az alpolgármesterhez, a későbbiekben lakossági beadványban a polgármesterhez fordultunk. Kérésünk az volt, hogy az utca felső szakaszán, a Csermely utcánál kell „megfogni” a vizet és kiemelt szegéllyel aszfalt burkolatot kell készíteni. Ezzel szemben műszakilag is abszurd megoldást választottak (nyílt árok, földút). Sajnos az idő nagyon gyorsan a lakosságot igazolta, az első eső kimosta az útfelületet és eltömte a csatornarendszer befogadóját. (Ezt fotókkal is tudjuk bizonyítani.) 'vxrzpy-vr,?!.^. Az eltömődött csatornanyílás Vérzik a lakosság szíve, hogy ebben a szűkös anyagi helyzetben ilyen felelőtlenül, szakértelem nélkül szólják az adófizető állampolgárok pénzét. Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy a nagy baklövés után sem vette a felső vezetés a fáradságot, hogy hozFotó: amatőr záértő szakemberekkel megvizsgáltassa az ügyet és korrigáljon, hanem az ügyintéző — védendő saját tettét - szentelt vizes válaszával lerendezettnek tekintették az ügyet. - írják levelükben a Felmező utcai lakosok. (26 aláírás) Jó parti volt Nem volt különösebb ünnep, mégis azzá vált a vasárnap — július 4. — a mezőkövesdi Gondviselés Házában. Szentistváni vendégek tették ünnepivé — az ottani asszony kórus tagjai —, akik váratlanul ellátogattak ebbe a szociális otthonba, hogy egy kis kultúrműsorral kedveskedjenek a 60-70-80, sőt 90 esztendős lakóknak. A szomszédos Bogács községben ugyanis népdalosok tartottak nemzetközi találkozót és erről az összejövetelről hazatérőben látogatták meg a szentistvá- niak a Mezőkövesden lakó öregeket. Dr. Deák Ferencné, az otthon igazgatója őszinte szívélyességgel fogadta a vendégeket, akik egy kedves népdalcsokorral — mintegy félórás műsorral — viszonozták a fogadtatást. A ház étterme — amely hirtelenjében kultúrteremmé varázsoló- dott - most nem azért népesült be az idős nénikkel és bácsikkal, hogy falatozzanak a fehér asztaloknál - bár egy kis üdítőital elfogyasztása jólesett a rekkenő melegben — hanem azért töltötték meg a termet, hogy a népdalok nosztalgia-koktéljától felfrissüljenek ezen a forró vasárnap délután. S mert ezt a hangulatos „koktél-partit” a szentistvániak adták számukra - köszönet érte! R.A. Mezőkövesd Megszüntették a szeméttelepet Június 10-ei összeállításunkban foglalkoztunk a miskolci Buzogány utcával, amelynek lakói a sportpálya helyén kialakult illegális szemétlerakó miatt panaszkodtak. Az ügy kivizsgálásáról a napokban kaptunk értesítést a miskolci polgármesteri hivatal osztályvezetőjétől, Kásáné Molnár Évától. „Helyszíni kivizsgálásunk alkalmával megállapítottuk, hogy a beadványban jelzett területen nagy mennyiségű illegális szemét van elhelyezve, melynek elszállítását az ÉM-ben megjelent panaszos levéllel egyidőben megrendeltük a Miskolci Közterületfenntartó Vállalatnál, amely június 14. és 15-én az illegális szemetet elszállította és a területet elrendezte. Helyszíni szemlénk alkalmával azt is megállapítottuk, hogy az írásban említett két lakás — melyben állítólag kb. 40 külföldi állampolgár lakik „albérletben” — a MIK kezelésében van, ezért felkértük a vállalatot a lakossági bejelentés kivizsgálására és a szükséges intézkedések mielőbbi megtételére.” Együtt - 50 éve Népes gyülekezett töltötte meg június 13-án a hejőpapi református templomot. M.Kiss Barnabás ny. lelkész és felesége, Veress Ibolya, ha nem is ebben a megújított templomban (mert a régi 1965-ben teljesen leégett), de ezek között a régi falak között fogadtak örök hűséget egymásnak. Hegyi Lajos és felesége, Kövér Rozália helybeli ny. házaspár velük együtt ünnepelte ezt az évfordulót. Kiss István, az ünneplő házaspár lelkészfia a szeretet himnuszát olvasva a Bibliából, imádsággal készítette fel a gyülekezetét az igehirdetésre. A ny. lelkész annak az igének az alapján prédikált, amellyel néhai Benke József, volt hejőpapi lelki- pásztor 50 évvel ezelőtt elindította őket a házasélet útján. (III Móz:10:3.) Az unokák, Kiss Adrienne, Eszter, Anna és Péter a ny. lelkész verseivel köszöntötték az ünnepeiteket, majd Béres Balázs helybeli lelkész adott hálát Istennek az elmúlt évekért és kért áldást a jubilálókra. A templomi ünnepség után a hejőpapi temetőben az ünnepeltek megkoszorúzták az eskető Benke József lelkész síiját, majd e jeles nap lakomával folytatódott Bőcsön. Föl- dessiné Kántor Mária hernádné- meti lelkésznő, Lippai Lajos polgármester és a nyugdíjas klub nevében Aradi Dezső köszöntötte az ünnepeiteket. M.K.B. Bőcs
