Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

4 ESZAK-Magyarország Levet,ezés 1993. Július 12., Hétfő Ismét a Missio-ról Ismét a Missio Tours Utazási Irodáról, egyáltalán a csődbe ment utazási szervező­désekről és az általuk becsapott, pénzük után futó, tehetetlen, jogorvoslatot hiába kereső állampolgárokról lesz szó. A levelezési rovat hasábjain (április 22.) már nyilvánosságot kapott egy meghiúsult utazás és a vele kapcsolatos, immár egy éve tartó kálvária. Jelenleg jogorvoslatért folyik a küzdelem, sajnos ez idáig ered­ménytelenül. Röviden a történet: A jóhi­szemű polgárokat átverő utazási iroda 79061 forintos tartozása okán a károsul­tak igazukért, pénzükért a törvényes utat hittel és reménnyel bejárják. Fizetési meg­hagyást nyújtanak be a Budapesti Közpon­ti Kerületi Bíróságra, mely a panaszosok képviselőjét kéri, szerezze meg a Missio bankszámláját vezető bank nevét. A pol­gár nem kis utánjárással, kétszeri Bp-re felutazással megszerzi, majd benyújtja a kért címet. A végzési határozat jogerőre emelkedése után - 3 hónap — a bíróság „eljár”, de mivel a követelés nem behajtha­tó — kft.-nek nyoma sincs - ismét levelet ír. Kéri az állampolgárt, közölje a kft. új nevét, aki sokadik ajánlott levelében megírja az utazási iroda vezetőjének az adatait és le­rója harmadszor is az illetéket. A bíróság­tól ismét levél érkezik: ismeretlen helyre távozott a kft., a beadványt tevő közölje az új címet. Tehát az állampolgár legyen 200 km távolságból Sherlock Holmes, tálcán, illetékkel nyújtsa be az általa megszerzett adatokat, bizonyítékokat a bíróságnak, amely a kapott információkat ismételten átadja az állampolgárnak. 1992. augusz­tus 27-től folyik ez a csiki-csuki, a követe­lés halmozódik. De vajon minek ? Ki fizeti meg? Én, illetve utastársaim, akik a kárté­rítést elindítottuk. Illetékemelésről tárgyal az Országgyűlés. A semmit a jövőben még jobban meg kell majd fizetni. Az eredménytelenség kerüljön még többe a jóhiszeműeknek. A jogállam­ban mindent meg lehet tenni — lásd Missio Tours —, csak jogorvoslatot nem lehet kap­ni!? Somossy Katalin és utastársai Kő kövön maradt... ...mégsem érnek semmit a miskolci Búza­téren, a Vásárcsarnok szomszédságában elhelyezett pihenőpadok. A lecek pótlása talán kevésbé költséges. Fotó: Fojtán László — Szerkesztői üzenetek ­„A szülők” aláírású levélre (Kazincbarci­ka): Mint íiják, a megye egyik kórházában olyan orvosokkal, nővérekkel találkoztak, akiknek munkája nemcsak elismerést és tiszteletet, hanem nyilvánosságot is érde­mel. Megható, cseppet sem túlzó levelüket mégsem közölhetjük, mert precedenst te­remtenénk. Számos hasonló tartalmú kö­szönőlevelet kapunk olvasóinktól, s bizony inkorrekt döntés lenne a részünkről, ha terjedelmi korlátáink miatt ezekből válo­gatnánk. A választ egyébként Önök is meg­fogalmazták: ,A műtőkben nap mint nap az életért vívják a csatát.” * P. János, Mezőkövesd: Az 1993. évi VIII. törvény a táppénzfolyósítást egy évnél ho­sszabb időre is lehetővé teszi, meghatároz­va az egy éven túli engedélyezési eljárást. Bodnár Ildikó rovata A rendelet önmagában kevés Nem számoltam össze azoknak az írásoknak a számát, amelyek pro és kontra alapon a kutyatar­tók és ellenzőik tollából napvilá­got láttak. Azt eldönteni, hogy ki­nek van igaza és kinek nincs, csak akkor lehet majd, ha a kör­nyezetünkre ma jellemző nemtö­rődömségtől, visszásságoktól megszabadulunk és teszünk is ér­te valamit. Szerintem nincs iga­za azoknak, akik az állatot, az ember legrégibb háziállatát hi­báztatják és azokra szólják átka­ikat. De nincs igazuk azoknak a kutyatartóknak sem, akik a leg­elemibb ebtartási szabályoknak sem tesznek eleget. Nincs igazuk azoknak az állatvédő szerveze­teknek sem, amelyek még egyet­len írásukban sem merték leírni, milyen kötelmeknek kell eleget tenniük azoknak, akik akár ki­vagyiságból, státusz-szimbólum­ból, akár állatbarátként tartanak ebet 50-70 négyzetméteres bér-, vagy közösségi lakásaikban. Az ellenzők táborát csak akkor lehet meggyőzni, ha a szeretett eb tar­tásának kellemetlen feladatait is magukra vállalják tulajdonosa­ik, s nem botlanak kutyapiszok­ba lépten-nyomon. A június 1-től érvénybe lépett eb­tartási rendelet előtt, de utána sem látta még senki, hogy a gaz­di kezében ott lett volna a műa­nyag zacskó, vagy más alkalma­tosság, amivel eltakarítja ked­vence székletét. Azt azonban lép­ten-nyomon tapasztalhatja bár­ki, hogy a gazda szakértő sze­mekkel vizsgálja milyen is a ked­ves ürüléke. A lakótelepek játszó­terein, parkjaiban, közlekedési útjain pedig egyre több a fertőző ürülék, a szabadon vágtázó ku­tya, póráz és szájkosár nélkül, a megunt és az utcára dobott ked­vesjószág, a gazda nélküli eb; s a bosszankodó házfelügyelő, aki feltakarítja mások piszkát. „Az egyik kutya, másik eb” című írásra válaszoló hangvételében is csak az ellenzők táborával szem­beni ellenszenvet véltük felfedez­ni. A környezetszennyezéstől, a többséget érintő veszélyekről, a kötelességekről alig valamit. Mert ugye a többséghez ma már elég a 25 % is. Itt tartunk! A ter­mészet esztelen kizsákmányolá­sát, pusztítását, szennyezését a „természet koronájának” neve­zett embernek kellene megállíta­ni. Vajon van-e még erre remény, esély? Vagy már nincs is megol­dás e kapzsi, személytelen, önző, öldöklő, lelketlen világban, ahol minden érték lassan elhalódik és csak pénzben ölt testet? Vajon a rendeletet alkotó „Hi­vatal” fog-e oly gyorsan lépni mint tette azt a parkolás új rend­jének betartása érdekében? Illés Endre Miskolc A Kilián névnek muzsikája van A közelmúltban olvastam a „Ki­lián lakótelep” elnevezés megvál­toztatására tett kísérlet ürügyén egy cikket. Azóta is várom, mi­kor jön a lakótelepről valaki egy tiltakozásunkat jelző aláírásgyűj­tő ívvel. Eddig hiába reményked­tem. Ám ma, június 22-én megje­lent egy riportemő mikrofonnal a kezében és megkérdezte, nem nyilatkoznék-e a Kilián lakótelep nevének a megváltoztatásáról? Nem tiltakoztam, nyilatkoztam, s rajtam kívül többen is. Mi ezt a nevet már úgy megszoktuk, mint a mindennapi kenyerünket. Nem emlékszem mit hallottam arról, hogy ki is volt lakótelepünk néva- dója, de hiába is adnának más nevet ennek a városrésznek, min­dig megmaradna Kiliánnak. Soha nem tudtam azt mondani, hogy Szabadság-tér, csak azt, hogy Erzsébet-tér, mint ahogy azt sem, hogy Béke-tér, csak így: Búza-tér. Csak nagy ritkán ne­veztem Kun Béla utcának a volt Soltész Nagy Kálmán utcát. És lám, megint az lett belőle. Sem az Előhegy, sem a Kenderfold el­nevezés nincs kedvemre. Most az is eszembe jutott, hogy nagyon sokat emlegettük '56 ese­ményei kapcsán Budapesten a Kilián laktanyát, ahol történel­mi dolgokat műveltek, és tudo­másom szerint a ma már rehabi­litált Maiéter Pál is ott tevékeny­kedett. Mit mondunk ezután a Kilián laktanya elnevezés he­lyett, hogy tudjuk mi volt akkor a Kilián laktanya? Remélem, Kili­án György nem volt sem egy új Hitler, sem egy új Sztálin, sem egy új Szálasi! Remélem, nem hurcoltatott el embereket halál­táborokba, nem lövetett bele sen­kit a Dunába, s azt is remélem, nem volt vérengző keretlegény. Hacsak egy ember volt, aki más­képpen gondolkodott, mint aho­gyan azt mi most szeretnénk, és a saját hite, eszméje szerint élt, ez még talán bocsánatos bűn. Most azt hirdetjük: el kell fogad­nunk a másik ember másságát. Legalábbis addig, amíg az nem megy mások bőrére, nem lesz az ország kárára. Lehet, hogyha mostani nagyjainkról a mostani rendszerben elneveznének egy te­ret, utcát vagy lakótelepet, az el­nevezéseket a közeljövőben ismét meg kellene változtatni. Jaj! Ne ezeken a dolgokon módosítsunk örökké, hanem a jelenlegi mun­kanélküliségen, a nehéz életkö­rülményeken változtassunk! Az emberek szeressék és becsüljék meg egymást, az ország, a nép ja­vára dolgozzanak vezetők és „egyszerű” állampolgárok egya­ránt. Ezek a legfontosabb tenni­valók. És ha egy mód van rá, maradjon meg kedves lakótelepünk Kilián- Délnek és Kilián-Északnak itt, a Bükk-hegység lábánál. E szónak, Kilián, ráadásul különös muzsi­kája is van. Rácz Ilona Miskolc A Mecsek utca vízelvezetéséről Végső elkeseredésünkben és fel­háborodásunkban fordulunk a nyilvánossághoz a Mecsek utcai vízelvezetés okán. Ez a probléma régóta húzódik és jelenleg is meg­oldásra vár. A közelmúltban a polgármesteri hivatal városüze­meltetési osztályának megrende­lésére a kiviteli terveket a Mé­lyépítő Tervező Kft. készítette el, mely 7056/1993. számon építési engedélyt kapott. Észrevételeink­kel már a munkálatok kezdeti szakaszában megkerestük a vá­rosüzemeltetési osztály illetékes előadóját, majd eredménytelen tárgyalásunk után az alpolgár­mesterhez, a későbbiekben lakos­sági beadványban a polgármes­terhez fordultunk. Kérésünk az volt, hogy az utca felső szaka­szán, a Csermely utcánál kell „megfogni” a vizet és kiemelt sze­géllyel aszfalt burkolatot kell ké­szíteni. Ezzel szemben műszaki­lag is abszurd megoldást válasz­tottak (nyílt árok, földút). Sajnos az idő nagyon gyorsan a lakossá­got igazolta, az első eső kimosta az útfelületet és eltömte a csator­narendszer befogadóját. (Ezt fo­tókkal is tudjuk bizonyítani.) 'vxrzpy-vr,?!.^. Az eltömődött csatornanyílás Vérzik a lakosság szíve, hogy eb­ben a szűkös anyagi helyzetben ilyen felelőtlenül, szakértelem nélkül szólják az adófizető állam­polgárok pénzét. Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy a nagy baklövés után sem vette a felső vezetés a fáradságot, hogy hoz­Fotó: amatőr záértő szakemberekkel megvizs­gáltassa az ügyet és korrigáljon, hanem az ügyintéző — védendő saját tettét - szentelt vizes vála­szával lerendezettnek tekintet­ték az ügyet. - írják levelükben a Felmező utcai lakosok. (26 aláí­rás) Jó parti volt Nem volt különösebb ünnep, mégis azzá vált a vasárnap — jú­lius 4. — a mezőkövesdi Gondvise­lés Házában. Szentistváni vendé­gek tették ünnepivé — az ottani asszony kórus tagjai —, akik vá­ratlanul ellátogattak ebbe a szo­ciális otthonba, hogy egy kis kul­túrműsorral kedveskedjenek a 60-70-80, sőt 90 esztendős lakók­nak. A szomszédos Bogács köz­ségben ugyanis népdalosok tar­tottak nemzetközi találkozót és erről az összejövetelről hazatérő­ben látogatták meg a szentistvá- niak a Mezőkövesden lakó örege­ket. Dr. Deák Ferencné, az ott­hon igazgatója őszinte szívélyes­séggel fogadta a vendégeket, akik egy kedves népdalcsokorral — mintegy félórás műsorral — viszo­nozták a fogadtatást. A ház étterme — amely hirtelen­jében kultúrteremmé varázsoló- dott - most nem azért népesült be az idős nénikkel és bácsikkal, hogy falatozzanak a fehér aszta­loknál - bár egy kis üdítőital el­fogyasztása jólesett a rekkenő melegben — hanem azért töltöt­ték meg a termet, hogy a népda­lok nosztalgia-koktéljától felfris­süljenek ezen a forró vasárnap délután. S mert ezt a hangulatos „koktél-partit” a szentistvániak adták számukra - köszönet érte! R.A. Mezőkövesd Megszüntették a szeméttelepet Június 10-ei összeállításunkban foglalkoztunk a miskolci Buzo­gány utcával, amelynek lakói a sportpálya helyén kialakult ille­gális szemétlerakó miatt panasz­kodtak. Az ügy kivizsgálásáról a napokban kaptunk értesítést a miskolci polgármesteri hivatal osztályvezetőjétől, Kásáné Mol­nár Évától. „Helyszíni kivizsgálásunk alkal­mával megállapítottuk, hogy a beadványban jelzett területen nagy mennyiségű illegális szemét van elhelyezve, melynek elszál­lítását az ÉM-ben megjelent pa­naszos levéllel egyidőben meg­rendeltük a Miskolci Közterület­fenntartó Vállalatnál, amely júni­us 14. és 15-én az illegális sze­metet elszállította és a területet elrendezte. Helyszíni szemlénk alkalmával azt is megállapítot­tuk, hogy az írásban említett két lakás — melyben állítólag kb. 40 külföldi állampolgár lakik „al­bérletben” — a MIK kezelésében van, ezért felkértük a vállalatot a lakossági bejelentés kivizsgálá­sára és a szükséges intézkedések mielőbbi megtételére.” Együtt - 50 éve Népes gyülekezett töltötte meg június 13-án a hejőpapi reformá­tus templomot. M.Kiss Barnabás ny. lelkész és felesége, Veress Ibolya, ha nem is ebben a megú­jított templomban (mert a régi 1965-ben teljesen leégett), de ezek között a régi falak között fo­gadtak örök hűséget egymásnak. Hegyi Lajos és felesége, Kövér Rozália helybeli ny. házaspár ve­lük együtt ünnepelte ezt az év­fordulót. Kiss István, az ünneplő házaspár lelkészfia a szeretet himnuszát olvasva a Bibliából, imádsággal készítette fel a gyüle­kezetét az igehirdetésre. A ny. lelkész annak az igének az alap­ján prédikált, amellyel néhai Benke József, volt hejőpapi lelki- pásztor 50 évvel ezelőtt elindítot­ta őket a házasélet útján. (III Móz:10:3.) Az unokák, Kiss Adri­enne, Eszter, Anna és Péter a ny. lelkész verseivel köszöntötték az ünnepeiteket, majd Béres Balázs helybeli lelkész adott hálát Isten­nek az elmúlt évekért és kért ál­dást a jubilálókra. A templomi ünnepség után a hejőpapi teme­tőben az ünnepeltek megkoszo­rúzták az eskető Benke József lel­kész síiját, majd e jeles nap lako­mával folytatódott Bőcsön. Föl- dessiné Kántor Mária hernádné- meti lelkésznő, Lippai Lajos pol­gármester és a nyugdíjas klub ne­vében Aradi Dezső köszöntötte az ünnepeiteket. M.K.B. Bőcs

Next

/
Thumbnails
Contents