Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

14 ESZAK-Magyarország Mindenes 1993. Június 5., Szombat Európa közös pénze Holding (MTI) - Elvi megállapodás szüle­tett az Európai Közösség gazdasági és pénzügyminisztereinek ülésén arról, hogy továbbra is a maastrichti szerződésben rög­zített menetrendet és kritériumrendszert tekintik érvényesnek az évtized végére tervbe vett közös pénz felállításához. A tizenkettek szakminiszterei - kiegészül­ve a központi bankok kormányzóival - a dániai Koldingban gyűltek össze, hogy tisz­tázzák a közös pénzzel és a munkanélküli­séggel összefüggő azon dossziékat, amelyek aztán júniusban a koppenhágai EK-csúcs asztalára kerülnek. Az ülés után Philip Maystadt belga pénz­ügyminiszter némileg méltatlankodva je­gyezte meg: nem érti, miért ez a nagy ellen­állás a „maastrichti kritériumok” módosítá­sával szemben, amikor maga a szerződés el­viekben lehetőséget kínál erre. Az orszá­gonkénti infláció, a kamatszint, a belső ela­dósodottság és a költségvetési deficit né­gyeséből a rendkívül nagy belső adósságter­hekkel küszködő Belgium különösen az utóbbi kettőn szeretne enyhíteni, ezt azon­ban elsősorban Bonnban hevesen ellenzik: Németország többször is értésre adta, hogy a német márkát csak azzal a feltétellel haj­landó „feláldozni” a közös pénz oltárán, ha ez utóbbi szilárd alapokra épül. A kritériumok mellett a miniszterek ugyan­csak érvényben levőnek minősítették azt a menetrendet, amely jövő január 1-től kí­vánja felállítani a majdani - közös pénzt ki­bocsátó - Európai Központi Bank utódjá­nak tekintett európai monetáris intézetet jóllehet, továbbra sem tisztázott még ennek leendő székhelye. Parlamenti szerelem Anastasia P. azaz Marzena Domaros, Erotikus mentességek című könyvével okozott botrányt a lengyel parlamentben. A rendkívüli népszerűségre szert tett könyv részletesen tárgyalja, hogyan csá­bította el szerzőjük alengvel parlamenti képviselőket. Lehetséges, hogy a millio­mos szenátor is szerelmi partnerei között szerepel, különben hova költötte volna azt a rengeteg pénzt. Fotó: AP Kína és a dalai láma Peking (MTI) - Egy héttel a kínai uralom elleni Ihászai tüntetések után Peking közöl­te: hajlandó tárgyalni a dalai lámával, de azon semmilyen még burkolt formában sem lehet szó Tibet függetlenségéről és a vallá­si vezetőnek fel kell hagynia ennek szorgal­mazásával. Mindezt a tibeti autonóm terület elnöke je­lentette ki, hazugságnak nevezve a szám­űzetésben élő vallási vezető állításait arról, hogy a tibeti nép kultúráját az eltűnés fe­nyegetné. Az autonóm terület elnöke viszszautasítot- ta az arra vonatkozó vádakat, hogy Tibet- be tömegesen telepítenek be kínaiakat így akarván kisebbségbe szorítani a tibetieket saját hazájukban. A kínai politikus statisz­tikai adatokat is idézett, amelyek szerint Tibet lakosságának 96 százalékát adják to­vábbra is a tibetiek és a kínai betelepülők csak három százalékot tesznek ki, akiknek viszont jelentős szerepük van a térség gaz­dasági fejlesztésében. Elutasította továb­bá, hogy kormánya a térségben megsérte­né az emberi jogokat. Az Új Kína hírügynökség által szerdán is­mertetett nyilatkozatban ismételten meg­erősítette, hogy a Himalája térsége Kína elidegeníthetetlen része és a tibetiek a kí­nai nemzethez tartoznak. Dózsa tüzes trónja Benedek Elek Báthory István és Csáky Miklós tábort ütöttek Nagylakon, de Dó­zsa éjnek idején összeszedte a szétvert csapatot s hajnalban raj­ta ütött a nemesek hadán. Haj­naltól estig tartott az elkesere­dett csata s már-már úgy tetszett, hogy a parasztok részén a győzelem, amikor Báthory közé­jük ágyúztatott. A parasztság es­tefelé megfutamodott, de aztán váratlanul megfordult s üldözők­ké lettek az üldözöttek. A nemes­ségjobbjai, köztük Csáky püspök, a parasztok kezére kerültek. Tes­tét elébb buzogánnyal összetör­ték s úgy húzták karóba, fejjel le­felé, főpapi díszben. Egy másik főembert, Ravazdy Pétert ke­resztre feszítették, többeknek a hátából szíjat hasítottak vagy máglyán égették el. Kegyetlenül bántak el Telegdy Istvánnal is, az egyetlen emberrel, aki a kirá­lyi tanácsban ellenezte volt a ke­resztes hadjáratot, előre látván annak szörnyű következéseit. Magas oszlophoz kötötték s dur­va bántalmazások közt puskával és nyíllal lövöldöztek rája, míg­nem lelkét kilehelte. ...A szörnyű dráma gyorsan kö­zeledik a végső jelenethez. Te­mesvár előtt történt meg a döntő ütközet. Mert Dózsa a Csanád- Nagylak közt lefolyt csata után egyenesen Temesvárnak tartott, ostrom alá vette a várat. Ide me­nekült volt Báthory, s ha Zápo- lyai János vajda idejében segítsé­gére nem jő Erdélyből, Báthory kénytelen lesz feladni a várat, melynek őrsége már lóhussal élt. Július közepe táján érkezett Zá- polyai János Temesvár vidékére a seregét csatarendbe állítva, dob- s trombitaszóval vonult az ulicsi mezőre. Dózsa 40 ezer főnyi serege rendetlenül táborozott, de ő is csakhamar csatarendbe állí­totta seregét s beszédet intézett a néphez, mely, úgy látszik, meg­rettent a rendes hadsereg láttára. Mindkét részről elkeseredetten indult a küzdelem és sokáig hol egyik, hol másik részre látszott esni a harci szerencse kockája. Ám végre is a nemesek középha­da, melyet Zápolyai vezetett, hát­rálásra kényszerítette a parasz­tok középhadát. Dózsa serege fu­tásnak eredt, s a vezér hősies­sége, bátorsága sem tudott többé lelket önteni a szaladó seregbe. Különösen, mikor maga Dózsa is lefordult a lováról, szó sem lehe­tett arról, hogy a szaladó parasz­tokat újra csatarendbe szedjék. A csata s ezzel a parasztlázadás sorsa eldőlt. A parasztok vezére a nemesség kezébe került, nemkü­lönben a vezér öccse, Gergely is. Csupán nagybotú Lőrincnek si­került elmenekülni. Sok ezer pa­raszt vére áztatta a harcmezőt s a győztes sereg azokat sem kí­mélte, akik fegyverüket eldobták s kegyelemért könyörögtek. Dó­zsa Györgyöt megkötözve viszik Zápolyai elé, nemkülönben öcs- csét s a főbbeket. Följegyzik róla, hogy „bátor lélekkel s nyugodt arccal” állott a vajda előtt, nem kért kegyelmet a maga, csupán az öccse részére. Három napig ül­tek a börtönben s július 20-án hajtották végre az ítéletet Temes­várt. Dózsa Gergellyel végeztek legelébb, s ő vele csakugyan eny­hén bántak el: lefejezték. Ám a Dózsa György kivégeztetését nagy előkészület előzte meg. A „parasztkirály”-nak trónt emel­tek. Egy durván kovácsolt, meg- tüzesített vasszék volt a trón: er­re ültették az övig levetkőztetett Dózsa Györgyöt, a szék mögött oszlop: ehhez kötötték. Koronát is tettek a fejére. Ott helyben tü- zesítették meg az ekevasból ké­szített koronát s úgy tették csípő­vassal a fejére. S hogy a királyi pálca se hiányozzék: tüzes vas­pálcát is nyomtak a kezébe. így sütötték meg a „parasztkirályt”, aki állítólag egy órával élte túl azt a pillanatot, melyben fejére tették a tüzes koronát. A hóhé­rok, amikor már halottnak vél­ték a parasztkirályt, levágták a fejét, testének belső részeit megfőzték, sütötték s megetették a parasztokkal, közben meg a je­lenlévő papokkal a „Te Deum la- udamus”-t énekeltették. Amikor ennek is vége volt, a hóhér levag­dalta lábát, karját, nyakát, a tes­tét négy darabba vágták s úgy küldötték négy városba: Budára, Pestre, Fehérvárra és Váradra, hogy a városokban elrettentő pél­dának kitegyék. Negyvenezer, némelyek szerint hetvenezer paraszt esett el a ne­messég ellen vívott csatákban. S még hátra volt a büntetés, a leg­szörnyűbb, a legkegyetlenebb s a legoktalanabb: a parasztság örö­kös szolgasága. Mert alig hogy le­csöndesült a parasztlázadás, ösz- szegyűlt az országgyűlés, mely harminchárom napig tartott. Összesen 71 törvénycikket hoz­tak, melyből 62 a parasztokra, a parasztlázadás megtorlására vo­natkozott. A 14-ik törvénycikk szerint a lázadó parasztok mind főbenjáró büntetést érdemelné­nek, nehogy azonban az egész pa­rasztság, „mely nélkül a nemes­ség keveset ér” eltöröltessék, csu­pán a lázítókat, a nemesség nyil­vános gyilkosait ítélik halálra, a többi parasztnak meghagyják az életét, ám a károkat meg kell té­ríteniük. Ugyané törvénycikk mondja ki az örökös jobbágysá­got s vonja meg a jobbágyoktól a szabad költözködés jogát. A ször­nyű lázadás közvetlen hatására az országgyűlés a szó teljes értel­mében a földhöz akarta nyűgözni a parasztságot. Ki ahol született, ott maradjon, s ki amely állapot­ban született, abban maradjon, fölebb ne juthasson: ez a kegyet­len, az oktalan törvény lelke. Ugyanazon az országgyűlésen, melyen a parasztot minden jogá­tól megfosztották, állította össze a nagy törvénytudó Werbőczy Ist­ván a Hármas könyvet, mely a nemesség kiváltságos jogait tar- talmazá s mely 1848-ig a nemes­ség bibliája volt. A nemesség a nemzet, a parasztság az alkot­mány sáncain kívül reked, ó csak nyomorult adófizető, robotoló pá­ria. A titokzatos Tamana (X.) Gyöngyösi Gábor A Tamana őscivilizáció létezésé­ről - ha nem is ezzel az elnevezés­sel — rengeteg elképzelés látott napvilágot az utóbbi évtizedek­ben. Nem is hinné az ember, de még a különböző jelképek turul, szárnyas napkorong, az úgyneve­zett „fordított horogkereszt” sőt bizonyos díszítő minták elterjedt­sége és szimbólumértéke körül kirobbant viták is felszínre hoz­tak ezek közül néhányat. A. Gar- bovszkij, 1986-ban Budapesten is kiadott könyvében az ősma­gyar turulmadár a napkorongban jelképünkkel kapcsolatba hozha­tóan a következőket írja. „A Na­pot szárnyas madár képében áb­rázolták: a szárnyas korong jelké­pét megtaláljuk Babilonban, Dél- Amerikában, Indiában, Japán­ban, Óceániában.” Nos, Tamana szempontból ennek a megállapí­tásnak is van némi bizonyító ere­je, mint ahogy Jurij Kanigin professzor elképzeléseinek is bi­zonyos rejtélyes tárgyak erede­téről. Az Ukrán Tudományos Akadé­mia Kibernetikai Intézete osz­tályvezető professzora például a Vasárnapi Hírek 1987. VIII. hó 21-ei számában közölt cikk sze­rint így válaszolt bizonyos - ak­kor még a Szovjetunió területén talált, úgynevezett azonosítha­tatlan eredetű tárgyakkal kap­csolatban feltett kérdésre. „Elle­ne vagyok minden fantazmagóri­ának. Szerintem szó sem lehet kozmikus jövevények idetelepe- déséről, viszont úgy vélem, felté­telezhető, hogy évezredekkel eze­lőtt esetleg voltak már igen fejlett földi civilizációk. - Majd így foly­tatja: „Az ókori Egyiptom egyik rejtélye, hogy az ottani civilizáció mondhatnám soha nem volt fia­tal. Már időszámításunk előtt 3200-ban olyan ismeretanyaga­ikról tudunk, amelyek nem jelen­hettek meg a semmiből. Egyip­tom feltételezhetően a sumiroktól „örökölte” magas fokú kultúrá­ját.” Kanigin professzor bizonyítékai közül - amelyek egy magasfokú civilizáció hajdani létezésére vo­natkoznak — csak két számot írunk ide. A maják - mondja - igen pontosan meghatározták a Föld, Nap körüli forgásának ide­jét (ők már tudták, hogy nem for­dítva történik. Gy.G.). Számítá­saik szerint ez 365,242129 napot tett ki. Jelenleg a legpontosabb csillagászati mérések egy év idő­tartamát 365,242198 napban ad­ják meg. Sumérban agyagtáblák­ra jegyzett szövegek között olyan matematikai sort találunk, amelynek végeredménye olyan 15 jegyű szám, amilyennel a ma­tematikusok még Descartes és Leibniz korában sem voltak képe­sek műveleteket végezni. Majd - egybevetve bizonyítékait - Kani­gin professzor arra a következte­tésre jut, hogy földünkön létezett egy szupercivilizáció, amit idő­számításunk előtt a 11,542. esz­tendőben pusztított el valamilyen katasztrófa. A katasztrófa okául a Nap egyik törpe csillagtársa időnkénti megjelenését jelölte meg, ami a Földön elszabadítja a poklot. Ilyenkor a nagyon kisszá­mú túlélők csak gyermekeiket és ismereteiket mentik, menthetik meg, szétszóródva a menedéket nyújtó helyekre. Ha napjainkban történne egy ilyen katasztrófa - vonja le a következtetést a pro­fesszor - „az életben maradók kö­zül csak nagyon kevesen tudnák rövid idő alatt újrateremteni azt a civilizációt, ami napjainkban jellemző földünkre.” Nos, mondanunk sem kell, hogy Kanigin professzor itt vázolt esz­mefuttatása nagyon is megfelel a Tamana segédtudomány állítá­sainak, úgyannyira, hogy még a feltételezett katasztrófa időpont­jának ide-oda tologatására sincs szükség, hiszen hirdetői is 20- 30000 évesre saccolják azt a civi­lizációt, amelynek nyomait vélik megtalálni a világ minden részén fellelhető Kárpát-azonos nevek­ben. (folytatjuk) Ismét megdrágult a cigaretta Párizs (MTI) - Ismét drágul a dohánynemúek ára Franciaor­szágban: újabb 15 százalékkal emelkedik a cigaretta, a szivar, a pipadohány adója. Az áremelést még az előző kormány határozta el. Tavaly áprilisa óta ez már a harmadik emelés. A legolcsóbb cigaretta, a Gauloises csomagja tavaly áprilisban még csak 6,40 frank volt, ezért most már 8,50 frankot kell fizetnie a dohányos­nak. A szintén közkedvelt ameri­kai márka, a Marlboro ára az egy évvel ezelőtti 11,90 frankról 13,80-ra emelkedett. Az újabb emelés véget vet a gyár­tók között az év elején kirobbant árháborúnak. A nagy amerikai gyártók ugyanis átvállalták az akkori áremelés okozta drágulás költségeinek egy részét. A Ches­terfield és a Winston például ugyanannyiba került, mint a „szőke” Gauloises, holott koráb­ban jelentős volt a különbség a kettő ára között. Az újabb eme­lést a gyártók már nem tudták „lenyelni”, így most a francia márkák ismét olcsóbbak lesznek. Román cáfolat Bukarest (MTI) - A román egészségügyi minisztérium nyo­matékosan cáfolta azt a koráb­ban a Frankfurter Rundschau című német lapban közölt hírt, mely szerint Romániában meg­közelítőleg hárommillió HIV-fer- tőzött személy van. Az Egészségügyi Világszei'vezet (WHO) rendelkezésére álló ada­tok - mint azt a dpa csütörtökön jelentette - szintén nem támaszt­ják alá a német lap értesülését. Az 1993. március 31-én a WHO- nak küldött bukaresti jelentés szerint Romániában eddig az időpontig mindössze 2235-en be­tegedtek meg AIDS-ben, köztük 2100 13 év alatti gyermek. A ro­mániai jelentés a HlV-fertőzöt- tek számáról azonban nem tar­talmazott adatokat. Málnásfalvi letartóztatások Bukarest,(MTI) - A Kovászna megyei Málnásfaluban és kör­nyékén több embert letartóztat­tak a közelmúltban a Romániai Magyar Szó szerdai számának értesülése szerint. A rendőrség mély hallgatásba burkolózik az ügyben, amellyel kapcsolatban olyan híresztelések terjengenek, hogy az érintettek fegyvereket fabrikáltak volna. A Romániai Magyar Szó szerint a csend és az agyonhallgatás csak a rosszhiszeműek malmára hajt­ja a vizet. - Kár lenne megvárni, míg holmi vaddisznóknak szánt összefusizott flintákból például egy fegyveres összeesküvés míto­szát fabrikálják az abban érde­keltek. A nyilvánosság csak jót tehet mind a rendőrségnek, mind a lakosságnak: az egyiket a tévedéstől, a másikat a félelemtől óvja meg - írja a lap. Orrszarvúék első násza Prága (MTI) - Cody, a rigolyás rinocérosz tizennyolc évi cölibá­tus után beadta a derekát. A megrögzött agglegényt szexuális apátiájából a Dvur Kárlové-i sza­faripark rino-üdvöskéje, a három- gyermekes Sáli mozdította ki. A korosodó Codyt reménytelen esetnek tartották ápolói. Emberi viszonylatban 60-70 évesnek szá­mít, ám amíg el nem jutott a ke- let-bohémiai állatparadicsomba, nem tett kárt benne Cupido nyi­la. Az Afrikából származó fekete orrszarvú a múlt hét végén ülte nászát a tapasztalt arával. A szafaripark rino-szakértője sze­rint — aki a Lidove Noviny című napilapnak nyilatkozott - az első szerelem emlékezetes esemény az orrszarvúk életében. A vastag bőr alatt érző szív dobog. Eszkimóország Kanadában Iqaluit (MTI) - Brian Mulroney kanadai miniszterelnök történel­mi megállapodást írt alá, amely­nek értelmében a kanadai eszki­mók - Magyarországnál huszon­ötször nagyobb - sarkvidéki te­rületeket kapnak tulajdonukba, és így a világon a legnagyobb te­rülettel rendelkező „földbir­tokosokká” válhatnak. A szerződés értelmében 1999-ben az Északnyugati Területekből ki­válva létrejön Nunavut. Az új egység Kanada földterületének egyötödét teszi majd ki, 22 000 lakójának 80 százaléka eszkimó - azaz inuit, ahogyan az erdő­határon túl, a tundrán élő ős- lakók nevezik magukat. Brian Mulroney az ünnepélyes aláírás alkalmával elmondta, hogy a megállapodást, amelyről az eszkimók képviselői 17 éven át tárgyaltak az ottawai kor­mánnyal, tavaly novemberben az inuitok döntő többsége megsza­vazta. Hozzáfűzte, hogy a megál­lapodás ösztönözni fogja a gazda­sági fejlődést a középső és keleti sarkvidéki területeken. Az oldalt szerkeszti: Gyöngyösi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents