Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05 / 129. szám
1993. Június 5., Szombat ÖNKORMÁNYZATI FÓRUM ESZAK-Magyarország 13 A Távhő pazarolt, a városok fizetnek Miskolci lakótelep légifelvétele. A panellakásokat csakis távhőszolgáltatással fűtötték. Fotók : Laczó József Ózd (ÉM) — Kellemetlen helyzetbe, mi több, kifejezetten kínos szituációba keveredett napjainkra megyénk több városának önkormányzata. Ha tetszik, ha nem, de ki kell fizetniük az egykori Borsod — Abaúj - Zemplén Megyei Távhőszolgáltató Vállalatnál felhalmozódott, s immár ki- lencszáz millió forintra rúgó adósságot. A bonyolult, egymásba gubancolódó szálakkal kígyózó históriának most csupán részletelemeit, főbb mozzanatait tárhatjuk az olvasó elé. Elsőként Ózd Város Ön- kormányzatának esetét követjük nyomon. Az ózdiak ugyanis az idén egyszerűen képtelenek kifizetni a rájuk háruló, több mint százmillió forintos adósságot. Ez ma még felmérhetetlen, átláthatatlan következményekkel járhat. Alacsonyabb díjak Az ózdi polgármesteri hivatalban dr. Elek Vilmos alpolgármesterrel és Juhász László főmunkatárssal beszélgettünk. • A rendszerváltozást követően - kezd hozzá dr. Elek Vilmos - az Országgyűlés előbb az önkormányzati, majd a vagyonátadásra vonatkozó törvényeket alkotta meg, 1990-ben, illetve 1991-ben. Ezek a jogszabályok a települési önkormányzatok feladatává és kötelességévé tették a helyi közszolgáltatások ellátását, s azok sorában a távfűtést is. Amikor a vagyonátadási procedúra elkezdődött, még nem sejtettük, milyen kelepcébe csalnak bennünket. □ Talán, még örömmel is fogadták, hogy vagyonhoz jutnak. • Nem ez volt a leglényegesebb körülmény - kapcsolódik a beszélgetésbe Juhász László. - Sokkal inkább az vezérelt bennünket, hogy a saját, önálló vállalatok életre hívásával alacsonyabb szolgáltatási díjakat állapíthatunk meg. Arra gondoltunk, ha ésszerűsítjük, racionalizáljuk a Borsodtávhő tevékenységét, megszüntetjük a kétszáz fős vízfejszerű vállalati központot, s a szolgáltatást közelebb visszük a fogyasztókhoz, jelentős megtakarítást könyvelhetünk el. A mindinkább elszegényedő lakosság ugyanis nem tudta volna kifizetni a folyamatosan emelkedő fűtési számlákat. □ Józan ésszel joggal feltételezhetjük, hogy a felelősséget érző szakemberek részletesen tájékozódnak, mielőtt egy ilyen nagy horderejű lépésre, a vagyon átvételére szánják el magukat. Meghiúsult próbálkozások • Nos, a kutya éppen itt van elásva - mondja az alpolgármester. Az érintett polgármesterek sorozatos megbeszéléseket, egyeztetéseket tartottak. Természetesen igyekeztünk információkat szerezni a Borsodtávhő gazdálkodásáról, vagyoni helyzetéről. A vállalat akkori vezetői sorra meghiúsították kísérleteinket. Görcsösen ragaszkodtak álláspontjukhoz, amely szerint ezt a szolgáltatást csakis egy mammutvállalat fenntartásával lehet hatékonyan és eredményesen biztosítani. Még 1991-ben is 15 millió forintot fizettek ki egy amerikai cégnek, hogy az tanulmányt készítsen állításaik bizonyítására. □ Mikor szereztek tudomást a vállalat tényleges állapotáról ? • Sajnos csak akkor, amikor már késő volt. A cég feldarabolását a szolgáltatás mennyiségével arányos vagyonrészek átadását is hosszadalmas tárgyalások előzték meg. A Borsodtávhő eszközeit a megyei vagyonátadó bizottság határozata nyomán 1992. július 1-jei hatállyal bocsátották a tíz város rendelkezésére. Ekkor már a kezünkben volt egy vállalati mérleg, amely a 200 milliós kintlévőséggel szemben tekintélyesnek tűnő, mobilizálható, azaz eladható vállalati vagyont állított szembe. Akkoriban vetődött a gyanú árnyéka a vállalatra. A tíz önkormányzat megbízása alapján a Távhő élére Ruszkabányai Andrást állítottuk vállalati biztosnak. Megbíztuk őt a helyzet pontos felmérésével, s csakis ő intézkedhetett a cég ügyeiben. Az ő működésének időszakában döbbentünk rá, milyen súlyos örökség terheli a Borsodtávhő vagyonát. Lesújtó kép tárult elő □ Mégpedig? • Ruszkabányai úr, mint vállalati biztos, hozzálátott munkájához. Végre betekinthettünk a vállalati központ addig titkolt kártyáiba s lesújtó kép tárult elénk. Tudomást szereztünk az elhamarkodott és befejezetlen energiaracionalizálási programról, az eladhatatlan anyagkészletről, s informálódhattunk egy 200 milliós kacsalábon forgó irodaház építésének terveiről. Ekkor láthattuk csak át a jelentős állami dotációval működő nagyvállalat felelőtlen és pazarló gazdálkodását. A jéghideg zuhany azonban csak akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy a vagyonátadást megelőző mérleg nem a valós adatokat tartalmazta. □ Hogyan mondják?... • A mérleget auditáltattuk, azaz szakemberek közreműködésével ellenőriztettük. Ezzel a munkával 1992 októberében végeztek. Kiderült, hogy 1992 júniusára visszamenőleg közel 900 milliós vállalati veszteség mutatható ki. A vagyonátadás pedig éppen ezzel a súlyos teherrel már lezárult. A lavina elindult, és már sem megállítani, sem pedig visszafordítani nem lehetett. Ózdi kémények sora... A Borsodtávhő még az ÓKÜ-nek is tartozott. □ Miért nem protestáltak, miért nem kiáltották : álljon meg a menet, vissza a babaruhát! • Mert akkor már egyszerűen nem tehettük meg. A kifizetetlen adósságok miatt a Borsodtávhő kénytelen volt öncsődöt bejelenteni. A dolgokon sajnos mit sem változtatott, hogy a tíz önkormányzat még augusztusban ügyészségi vizsgálat megindítását kezdeményezte a Távhő volt vezetőinek esetleges felelősségének megállapítására. A lavina kit jobban, kit pedig kevésbé maga alá temette az önkormányzatokat. Az új vállalati biztossal, Szűcs Andorral, már csak arra törekedhettünk, hogy mentsük ami még egyáltalában menthető. • E gondolat jegyében - folytatja az alpolgármester - bíztuk meg a Bonus Eco Részvénytársaságot, mint szakcéget a csődmenedzseléssel. Sajnos később kiderült, ez a lépésünk sem volt túl sikeres. □ Ez már szinte hihetetlen... Megszimatolták az üzletet • Ne csodálkozzon, el kell hinnie. Még nem látunk egészen tisztán, de a tények önmagukért beszélnek. A mi megbízásunkra a mi pénzünkön dolgozó Bonus Eco megismerkedhetett a Borsodtávhő adataival, felmérhette helyzetét, informálódott az önkormányzatok kötelezettségeiről. Úgy véljük rájött, hogy az „üzletből” egy zsíros falat neki is juthat. Most még homályos körülmények között felvásárolta a Távhő adósságainak nagy hányadát. Az adósságokhoz nyilván árukon alul jutott hozzá, de később már mint hitelező névértékben követelte azt tőlünk. □ Ezt vajon hogyan tehette meg? • Nem törvénytelen, de etikai szempontból már elítélhető lépéssel, mint az önkormányzatok megbízottja kilépett a buliból. Ezután már mint hitelező lépett fel velünk szemben. Tudomásunkra juttatta, ha nem fizetünk a tartozások kamatos kamatait behajthatja rajtunk. Kész helyzet elé állított bennünket. □ Az önkormányzatok miért követték tétlenül és tehetetlenül, hogy egyre másra palira veszik, átverik, csőbe húzzák őket? • Mint már mondtuk, csapdában vergődünk. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis az átvett vagyon arányában mint készfizető kezeseket vesznek számításba bennünket. Fizetnünk kell, ha nem akarjuk, hogy még nagyobb teher szakadjon a nyakunkba. Éjszakába nyúló, hosszadalmas viták árán 1993 januárjában megszületett a csődegyezség. Kénytelenek voltunk elvállalni az adósságok kifizetését, mert különben egy-kettőre megindíthatják a felszámolási eljárást. Az pedig a vagyon elkótyavetyélésével, a jelenleginél is katasztrofálisabb következményekkel járna. □ Önök már az első, április 30-án esedékes részletet sem tudták kifizetni. Mire számíthatnak? • Még nem tudjuk, a legrosszabb esetben előfordulhat, hogy a kötelezettségek teljesítése érdekében a város fenntartására szánt összegeket kell megkurtítanunk. Ne adja Isten, de esetleg iskolákat, óvodákat kell majd bezárnunk, vagy a kórház működésének korlátozására kényszerülünk. Pillanatnyilag csakis egy felmentő állami közbelépésben reménykedhetünk. Kimerítik a tartalékot • A tíz település sorában - mondja Samu István, Sajószentpéter polgármestere — a mi városunk 0,6 százaléknyi vagyonhoz jutott a Távhő eszközeiből. Ez 5,7 millió forintot tesz ki. Ugyanakkor ebben az évben 2,9 milliós fizetés terhe hárul ránk. A dolgok arányait tekintve tehát ugyanolyan hátrányosan érint bennünket a Távhő kényszerű átvétele, mint a többi önkormányzatot. □ Sajószentpéter kifizette az első részletet? • Sajnos már átutaltuk a 710 ezer forintot. Ismételt megdöbbenésünkre azt kell tapasztalnunk, hogy a Távhő vagyonával összefüggésben újabb és újabb adósságokra derül fény. Május 25-én pedig megkaptuk a levelet, amelyben értesítenek bennünket, hogy a Miskolc Városi Ügyészség nem indíthat vizsgálatot a visszaélések feltárására. Azt kell mondanom, hogy ez az információ végleg megpecsételte a sorsunkat. Sanyarú helyzet lett az osztályrészünk. Az adósság kifizetése érdekében vagy az utolsó fillérig kimerítjük végső tartalékunkat, vagy elmaradnak múlhatatlanul szükséges beruházások. □ A képviselőtestület hogyan emésztette meg ezt a kényszerhelyzetet? • Fogcsikorgatva, vérző szívvel adták áldásukat a kifizetés teljesítésére. Ezzel a lépéssel közvetve, vagy közvetlenül a város vétlen állampolgárait rövidítjük meg. Kevesebb jut támogatásra • Kazinbarcika — mondja Ludá- nyi Attila polgármester - 86 milliós adósságcsomagot örökölt. Az első részletet mi egy számlán elkülönítettük de még nem fizettük ki. Folyamatosan tárgyalunk a hitelezőkkel, mert szeretnénk minél kedvezőbb feltételeket kiharcolni. □ Honnan veszik el a 86 milliót? • A város éves tartaléka mindössze 25 millió forint. A pénzt a fejlesztésre szánt összegek megnyirbálásával, a támogatások csökkentésével, illetve gazdálkodási hitel felvételével teremtjük elő. A városi képviselőtestület június 3-án rendkívüli ülésen dönt róla, melyik ujját harapja meg. Az előterjesztés szerint halaszt- juk a Vasút úti csomópont átépítését, az egykori Petőfi utca újbóli megnyitását. Ezen kívül kevesebb pénz jut az első lakáshoz jutók támogatására, lassítani kell a vízóra beszerelési programot. Kutyaszorítóban vagyaink. Rajtunk csattan az ostor. A háttérben pedig véleményem szerint olyan érdekek érvényesítése érdekében zajlik ez az egész procedúra, amelyre máig még nem vetődött fény, de közben az önkormányzatokra a balek szerepét osztották ki. JEGYZET A Borsodtávhő fénykorában 54 ezer lakás és 1250 közületi fogyasztó számára nyújtotta szolgáltatásait. A vállalat munkájával, tevékenységével sohasem voltak elégedettek a szolgáltatásban szin te kényszerűen részesített panelházak lakói. Ha ősszel megindították a fűtést, akkor ezzel mintegy automatikusan özönlöttek a panaszok a lapokhoz, szerkesztőségekhez. A szezon kezdetén - ugye, emlékeznek még - az unalomig ismételgettük a vonatkozó rendelet szabályait: mikor milyen átlaghőmérséklet esetén látnak csak hozzá a fűtési rendszer feltöltéséhez, mikor melegednek végre fel a hideg lakások. A szezon végén pedig a kinyitott ablakokról, a levegőbe pazarolt hőmennyiségekről cikkeztünk. Nagyon sokan emlékezhetnek még a speciális hőmérőkkel felszerelkezett emberekre, akik a radiátortól előírt távolságban és a padlószinttől meghatározott magasságban méricskélték a hőfokokat. Pillanatok alatt felidézhetjük a karbantartásokat, a melegvíz-kimaradásokat, az elő és utófűtés számlázása körül kialakult vitákat. A dokumentumok tanúsága szerint ez a vállalat mérhetetlenül pazarlóan gazdálkodott. Mi pedig előre és utólag sokszorosan kifizetjük ennek árát. Vitathatatlan, hogy a szocialista állam., csak úgy nyújthatott hatvannyolc százalékos támogatást a távfűtés díjaira, hogy ezt az úgynevezett szociális juttatások h ányszor, de hányszor felemlegetett körébe sorolta. A felgyülemlett csődtömeg kényszerű kifizetése érdekében pedig a demokrácia önkormányzatai ismét csak az állampolgárokat kénytelenek megrövidíteni. Most még titok, hogy a másik oldalon kik élvezték mindennek a hasznát. Tündöklés és bukás Fotó: Farkas Maya Samu István feljegyzése szerint a Borsodtávhő tündöklése 1990 végéig tartott. A Számvevőszék a vállalat ellenőrzésekor megállapította, hogy a cég 1988 és 1990 között magát az állami szerveket is tévedésbe ejtve összesen 180 millió forint indokolatlan támogatási többlethez jutott, amely összeg felét a lakosság fizette ki. Szintén 1988-tól 1991-ig az úgynevezett fel nem merült költségeinek érvényesítésével 381 milliós többletbevételhez jutott a Borsodtávhő. Ezen többletbevételeit a cég értékpapírokba, részvényekbe, vagyoni betétekbe fektette, ám ezek a pénzügyi tranzakciók később veszteségesnek bizonyultak. A vállalat rövidlejáratú kölcsönöket nyújtott bizonyos partnereinek 53,7 millió forint értékben. A kölcsönök behajthatatlannak bizonyultak, azok visszafizetésére már van remény. Az értékpapírokba fektetett tőke 45,8 millió forint, de ezek a papírok is csak jelentős veszteséggel értékesíthetők. A vállalat összesen tíz kft.-be és rt.-be 111,4 milliós pénztőkét vitt be (vagy mentett ki). Ez a kivitt tőke az ebek harmincadj ára jutott. írta és szerkesztette: Udvardy József
