Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1993. Június 30., Szerda APROPÓ Dobos Klára. Vajon hogyan jutott el Portugáliába a Bodrog néptáncegyüttes híre? Talán eltévedt egy albatrosz, s a szelek (és saját) szárnyán röpítette vissza a hírt: albatroszok ugyan nincsenek Sárospatakon, de van egy nagyon jó együttes... A magyarázat persze sokkal egyszerűbb lehet. Talán találkoztak valamelyik fesztiválon a táncosok, ott barátságok szövődtek, s a magyar néphagyományok is izgalmasnak tűnhettek a portugáloknak. Fontos a tény, hogy eljutott a hír, s hogy érkezett a meghívó, amely szerint „Bodrogék” egy ottani néptáncfesztiválra hivatalosak. Szállás, étkezés biztosítva, viszont az utazási költséget a patakiaknak kell fedezniük. Igen ám, de honnan vegyék a pénzt? A fenntartók ekkora összeget nem tudnak biztosítani, s többnyire a táncosok családjai sem milliomosok. Marad az immár jól bevált módszer: bankszámlát nyitnak (MHB 422-10577-7007), s kérik a néptáncot szerető polgárok támogatását. Sok kicsi sokra megy. Lehet venni támogatási szelvényeket is ötszáz forintért (levonható az adóalapból), a vásárlók között pedig ajándékokat sorsolnak majd ki július 3-i önálló műsorukban. De az ajándékokat is ajándékként szeretnék kapni... Tudom, vannak akik megkérdőjelezik az ilyen távoli fellépések fontosságát. Miért költünk arra, hogy „holmi”portugálok abaúji, zempléni táncokat lássanak?! Ráadásul számos más együttesnek is jön a meghívó számos más helyről. Úgy szokás elegánsan fogalmazni, hogy bekerültünk a világ vérkeringésébe. Csak aztán ha a meghívásokat sorra visszautasítjuk, akkor a mi kis hajszálerünk átjárhatatlanná válik, trombózist okoz a pénzhiány. S lassan megint nem lesz, aki hívjon... Színitanoda Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház a következő évadtól színitanodát indít a színházban. Azoknak az érettségizett 18- 21 éves fiataloknak a jelentkezését váiják, akik tehetséget és elhivatottságot éreznek magukban a színművészet iránt. A színház igazgatójától, Hegyi Árpád Juto- csától megtudtuk, hogy aki felvételt nyer a színitanodába, egy évre automatikusan a színház tagjává válik, és ösztöndíjat kap. Megfelelő előmenetel esetén a szerződést évenként megújítják. Minden évfolyamon 5-6 hallgató kezdi meg tanulmányait. A hároméves képzés első évében az elméleti és gyakorlati oktatás mellett a növendék a gyakorlatban sajátítja el a színházi munka alapjait. Vagyis kel- lékezik, bútoroz, díszletez, súg, ügyel, asszisztál. A második évben tovább halad elméleti és gyakorlati tanulmányaiban, és már apró szerepeket játszik, énekel a kórusban, asszisztál. A harmadik évben, elméleti és gyakorlati tanulmányainak a folytatása mellett már kisebb-nagyobb szerepeket is játszik, diplomamunkaként pedig egy igazi nagy szerepet valósít meg. A tradicionálisan kialakult tantárgyak mellett (drámatörténet, színjátéktörténet, lélektan, dramaturgia, színpadi beszéd, ének, színpadi mozgás, tánc, szituációelemzés, helyzetgyakorlatok, zenés mesterség, drámai mesterség stb.) az oktatás kiegészül a • színházban való létezés teljes gyakorlatával. így, miként egy hajóinas végigjárva három év alatt a színházi élet lépcsőfokait, teljes értékű színházi ember, színész nevelődik a növendékből. Minden növendék nyelvet és zenét is fog tanulni. A harmadév végére legalább angol nyelvből mindenkinek meg kell szereznie a középfokú nyelvvizsgát. Az első osztály osztályfőnöke a színház igazgatója, Hegyi Árpád Jutocsa lesz. A tanári karban a Színház- és Filmművészeti Főiskola oktatóin kívül helyet kapnak a Miskolci Nemzeti Színház tagjai is. így például Szervét Tibor, Seres Ildikó, Fehér Ildikó színművészek, Faragó Zsuzsa dramaturg, Majoros István koreográfus. A felvételi vizsgák szeptember 6-án, 7-én és 8-án lesznek. Jelentkezni július 30-ig lehet. Jelentkezési lapot a színház titkárságán a délelőtti órákban kérhetnek az érdeklődők. A felvételi vizsga részletes anyagát az 500 forint vizsgadíj befizetése után kapják a jelentkezők. Buhinkák és néprajzosok Körösi Vilmos fafaragót otthonában keresték fel a néprajzosok Fotók: Dobos Klára Bükkszentkereszt (ÉM - FG) — Buhinkák pedig nincsenek. Valamikor voltak Bükkszentkeresz- ten is. A háziasszonyok nagy bosszúságára kilopták a kiskertekből a sárgarépát, petrezselymet. De a vaddisznók szerencsére elűzték őket a környékről. Krupa András, a néprajztudományok kandidátusa, a békéscsabai székhelyű Szlovák Kutatóintézet főmunkatársa viszont azzal magyarázza a buhinkák eltűnését, hogy tulajdonképpen a termé- szetfólöttiségben való hit szűnt meg, és ezt is egy újabb „mesével” magyarázták az emberek. De a vrkolak, a csordásfarkas mitikus alakját még nagyon sokan ismerik ezen a tájon. Ha ma már nem is változnak a féljek vagy a feleségek vrkolakká, az idősebbek még emlékeznek olyan emberekre, akikkel megesett ez a csoda. A különböző hiedelemmondai alakok azért elevenedtek meg az utóbbi napokban Bükkszentke- reszten, mert közel harmincán, néprajztudósok és egyetemi, főiskolai hallgatók érkeztek a településre, hogy összegyűjtsék a szlovák kultúra és néphagyomány emlékeit. A békéscsabai Szlovák Kutatóintézet és a békéscsabai múzeum munkatársain kívül jöttek szakemberek az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetéből, a temesvári egyetemről. A fiatalok az ELTE, a szegedi egyetem, a szarvasi óvónőképző, a nyíregyházi és az esztergomi tanárképző hallgatói, de volt közöttük egy miskolci diák is. Az egyhetes tábor ideje alatt a kutatók igyekeztek minél több adatot összegyűjteni arról, hogy mi maradt meg a szlovák származás tudatából, kik beszélik még a szlovák nyelvet, mit őriztek meg a néphagyományból, az ősi szokásokból. Tárgyakat ugyan nem gyűjtöttek a tábor lakói, de lehetőség szerint mindenről készítettek fényképfelvételt. Az anyagi kultúrára vonatkozó emlékeket is magnetofonkazetták őrzik. Ugyancsak beszélgetések során elevenítették fel a jeles napokhoz, a családi ünnepekhez kötődő hagyományokat, és a népi vallásosság emlékeit. Még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy feljegyezzék a község határában megtalálható gyógynövények nevét, s az adatközlő nemcsak a szlovák elnevezést tudta megmondani, hanem azt is, melyik milyen nyavalyára jó. Egy helyi „furmanos- sal” pedig bejárhatták a település környékét, megismerték a vidéket, felkeresték a mészégetőket, és közben persze mindent feljegyeztek. A népdalok összegyűjtésében nagy segítséget jelentett a kutatók számára a helyi hagyományőrző együttes. A polgármesteri hivatal a község történetére vonatkozó iratokkal, lakosságnévsorral is segítette a munkát. A tábor megrendezését azért is támogatta az önkormányzat, mert az összegyűjtött adatok feldolgozása és kiegészítése után a kutatók szeretnék elkészíteni Bükkszentkereszt monográfiáját. Vasarely: „A festészet meghalt” Kis Csaba Párizs (MTI) - „A festészet meghalt”. Egy ilyen állítás önmagában is meglepő, hát még ha a XX. század utolsó évtizedeinek egyik legjelentősebb alkotóművésze mondja. Márpedig Victor Vasa- relynek, az optikai művészet megteremtőjének most ez a véleménye. Közbevetóleg: maradjunk inkább a magyar névnél, hiszen Vásárhelyi Győző nemcsak, hogy magyarul állította ezt, s magyarul indokolja véleményét, hanem külön is fontosnak tartja kijelenteni: magyarnak született, s magyar maradt - bizonyságul még Petőfi versét is idézi. S a magyar újságírókkal folytatott beszélgetés során egy pillanatra sem vált át franciára, sokszor ízesen, a népi kifejezéseket, vagy a fél évszázaddal ezelőtti pesti „aszfaltnyelv” szavait is beleszövi a beszélgetésbe. - Az ember a talpától az utolsó hajszáláig megmarad annak, ami volt. Én magyar vagyok - mondja. Erre a találkozóra egy különös ügy adott alkalmat, az a pereskedés, amely Vásárhelyi, családja, illetve az általa létrehozott alapítvány között folyik, s amely nem mentes a személyeskedéstől, a sokszor szélsőséges hangvételű megnyilatkozásoktól. Ennek során hangzott el az, hogy a művészt családtagjai „elzárják a világtól” bezárva tartják, befolyásuk alá vonják, - saját nyerészkedési céljaikra akarják kihasználni betegségét, előrehaladott korát. Ezért is kérte az MTI párizsi tudósítója ezt a különlátogatást a francia fővárostól mintegy 35 kilométerre lévő, hatalmas ősparkban álló műterem-házban. Az első pillanat megdöbbentő: a mester ott ül íróasztalánál, ki is integet — de az oda vezető üvegajtó zárva. Hamar tisztázódik a félreértés: egy másik ajtó vezet a nagy irodába, afféle házimúzeumba, s percek múlva ott kezdődhet meg a beszélgetés. Az „ügyről” Vásárhelyi nem szívesen beszél - mint mondja, ó sohasem folyt be az alapítvány ügyeibe, a róla szóló híreszteléseket „ellenséges indulatú” embereknek, befolyásolt helyi lapoknak tulajdonítja. — Az emberek szívesen találnak valami rosszat. Én egy egész életen át mást sem csináltam, mint megpróbáltam valamit alkotni, kijelenteni valamit a világnak méghozzá nem anyagi ellenérték fejében. Csak azt mondhatom, hogy akinek megadatik az esély rá, hogy műveivel foglalkozzanak, az számítson arra, hogy vitatkoznak róla.- A festés már rég kiment a divatból. Van ezer másféle munkalehetőség számomra: mostanában inkább írok, a világ zajáról és a világ csendjéről. Van mondanivalóm, amely nem titok, de az ember eddig megtartotta magának. Most sem szánom közlésre, inkább afféle magánbeszélgetésnek.- Természetesen dolgozom még, de a munka különleges valami. A múlt dolgain mindig kissé javítani kell - bizonyos színek például számomra elromlottak, mások megváltoztak. Mégis, az ember jól érzi magát, ha azt látja, hogy kinn a zöld fák és a többi színek milyen jól összeillenek, megelégedettséget adnak. A gondolat különben is borzasztóan komplex dolog. Amíg nem lesz kifejezés belőle, addig a legtitkosabb emberi alkotás, amelyet eddig tulajdonképpen sohasem tudtak megmagyarázni. Talán megmarad, ha leírom. S talán vannak más eszközeim is arra, hogy kifejezzem magam. Nagyon határozott elképzeléseim vannak arról, hogy egy ember mivel tartozik a társadalomnak, a világnak.- Gondolataim azonban nem kötődnek száz százalékig a festészethez. Képeket alkotni szerintem teljesen elmúlt dolog, ami ma már nem érdekli az emberiséget. Amikor csináltam, meg voltam győződve, hogy ez fontos, de ma, ha megnézem régi munkáimat, rájövök: tulajdonképpen nem csináltam mást, mint a többiek, - egy divatot, egy irányzatot, hogy az ember igazolja a létezését.- Most világválságról beszélnek, nemcsak a festők, hanem az írók, a színészek is válságban vannak. Nincs a világon több boldogtalan ember, mint a művészek között, - mert ők érik el a legkevesebb sikert. Talán mert úgy látják, hogy egyéni értéküket a közítélet elégtelennek tartja, olyannak, amivel nem érdemes foglalkozni. Ez ellen borzasztó nehéz küzdeni - a világ küzdelme az egyéniség ellen ma mindennapos jelenség, az égvilágon mindenütt ez van, s az egyének mindenütt vereséget szenvednek. Mindenki győzni szeretne, de milyen győzelmet érhet el egy festő? A festészet a régi, de mára elérkeztünk oda, hogy semmi sem ment ki annyira a divatból, mint a festmény. Bekeretezni és kiállítani egy galériában... sokat nem jelent. A beszélgetés itt félbeszakadt, más vendégek érkeztek. De elmenőben, a kis irodába pillantva az asztalon rajzokat is láttunk. Lévay-napok Sajószentpéter (ÉM) - A sajó- szentpéteri Lévay József Városi Könyvtár a költő halálának 75. évfordulója alkalmából Lévay Jó- zsef-emléknapokat rendez. A programsorozatot július 2-án, pénteken délután 2 órakor, a költő szobrának megkoszorúzásával nyitják meg. A Petőfi Sándor Művelődési Központban délután 4 órától tartják az emlékünnepséget. Megnyitót mond Samu István polgármester, Lévay munkásságáról dr. Deák Gábor, a Lévay Kör elnöke tart előadást. Köszöntő verseket Kulcsár Imre színművész mond, az emlékműsorban pedig a Hajlika néptáncegyüttes, a Silver String együttes, valamint a sajószentpéteri Ökumenikus Kórus lép fel. Ekkor adják át a Lévay-szavalóverseny és rajzpályázat díjait is. Július 3-án, szombaton a Béke téri Nagytemplomban istentisztelettel folytatódik a program, majd megnyitják a Borsodi Ifjúsági Konferenciát. Az ember egészsége — világ egészsége címmel dr. Bodnár Ákos főorvos, a Zsinat Világi elnöke tart előadást. A Lévay József emlékezete versekben és énekekben című programon belül Mátyus Gabriella orgonaművész szólaltatja meg a 100 éves orgonát, majd a Lé- vay-ház, illetve a költő sírjának megkoszorúzásával zárul a megemlékezés. Üzleti iskola Budapest (ÉM) — Az ESSCA-t (Angers-i Kereskedelemtudományok Főiskolája) 1909-ben alapították a Loire-menti Angersban. Az ESSCA Csoportnak Párizsban, Choletban, és ’93 szeptembertől Budapesten is vannak kihelyezett tagozatai. Három-, illetve négyéves képzésükre érettségizettek jelentkezhetnek. A posztgraduális képzés célja a kelet-nyugat európai gazdasági kapcsolatok menedzselése. Szerepel még tevékenységi körükben vállalati alkalmazottak szakképzése illetve vállalatirányítási és menedzselési tanácsadás cégeknek. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel kötött együttműködési szerződés keretében létrejött ESIAME-Budapest, az első olyan francia iskola Magyarországon, amely az üzleti életre szakosodott. Programjuk lényege a francia tapasztalatok átadása és ennek alkalmazása a hazai környezetre. Képzésükben több franciaországi és más európai tanulmányút szerepel. A tapasztalatcserék révén a hallgatók megismerhetik más országok kultúráját, gazdasági életét, és ott szerzett ismereteiket kamatoztathatják a magyar vállalatoknál. A tandíj nem kevés, viszont vannak ösztöndíjlehetőségek. További felvilágosítást Juhász Attila igazgatótól lehet kérni a 266- 20-14-es budapesti telefonszámon vagy levélben. Cím: 1092 Budapest, Ráday utca 43.- 45. sz. Edda és az óra Patak/ Attila Tolcsva (ÉM) - A tolcsvai római katolikus templom toronyórájának felújítására ajánlotta fel a július 4-én, vasárnap este kilenc órakor kezdődő koncert bevételét az Edda együttes. A tolcsvai iskola udvarán megrendezendő koncert előtt délután öt órától az Uni- que-cég, a turné támogatója tart bemutatót. Ezt a felvételt évekkel ezelőtt készítette a művészről Bállá Demeter
