Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
B6 Itt-Hon 1993. Június 3., Csütörtök In memóriám dr. Molnár István Mezőcsát (ÉM) — Három évvel ezelőtt, 1990 január 5-én váratlanul elhunyt a dél-borsodi vidék lelkes, önkéntes néprajzi gyűjtője, dr. Molnár István. 1931. január 28-án született Ároktőn, egyszerű emberek gyermekeként. Középiskoláit Polgáron, majd a miskolci Fráter Gimnáziumban végezte. Édesanyja kívánságának megfelelően az Állatorvosi Főiskolát végezte el. Pályáját a Békés megyei Gerendáson kezdte, ahol öt évet munkálkodott, s 1961-ben került vissza szülőföldjére, Mezó- csátra. Itt az alig harmincéves fiatalember a járás főállatorvosi tisztét töltötte be. Néprajz iránti érdeklődését a családi környezetéből hozta. Korán megtanult cimbalmozni, tökéletesen tudta zenei anyanyelvűnket tolmácsolni. A kerámia iránti vonzalmát Budapesten élő tanár bátyja keltette fel, s nála látott a hatvanas évek legelején egy régi csáti edényt. Ettől kezdve nem volt nyugta. Megpróbálta szinte az utolsó órában megmenteni a még fellelhető példányokat. A gyűjtésben baráti köre, ismerősei segítettek. Később, Hazafias Népfront-titkárként minden követ megmozgatott, hogy Mezőcsátnak múzeuma legyen, amiben gyűjteménye is helyet kaphatott volna. S mivel ez nem sikerült, saját lakásában állította ki a tekintélyes anyagot, fogadta az érdeklődőket. Közöttük olyanokat például, mint Veres Péter, Pécsi Sándor és sokan mások. Amikor a pásztorművészeti gyűjteményét létrehozta, ezt is csak lakása pincéjében tudta elhelyezni, úgy, hogy még a bútorzatot is saját kezűleg készítette el. Gyűjteményének anyagát szívesen közreadta más városokbeli kiállításra. Debrecenbe költözése után, 1982-ben sem hagyott fel tervével, hogy gyűjteményét közcélokra adja. A Hortobágy „mely- lyékén” tanyamúzeumot szeretett volna, sajnos ez sem sikerült. Ötvenkilenc évesen halt meg, s szép tervei megvalósításán azóta is özvegye fáradozik, aki 1991 március 15-én Mezőcsát városának adta a gyűjtemény egyik legszebb darabját, egy 1863-ban készült tálat - a múzeum alapításának gondolatával. Ugyancsak Mezőcsátnak ajánlotta fel a pásztorművészeti gyűjteményt, de elhelyezését nem tudták vállalni. 1992 végén szülőfaluja, Ároktő polgármestere örömmel fogadta a becses anyagot, tető alá került a Hortobágyi Nemzeti Park ároktői tájháza, ahol 1993-ban tervezik a megnyitót. Szétválhat a kormányzópárt Kazincbarcika (ÉM Cs.L.) - A külső szemlélő számára talán fel sem tűnt, hogy az elegáns öltöny, az ápolt külső és az energikus fellépés mögött egy fáradt politikus rejtőzött, aki nem volt más, mint Katona Tamás államtitkár, aki május 28-án Kazincbarcikán az Áfész- székházban tartott rendhagyó történelemórát az érdeklődőknek. „De messze van még az általános boldogság kora, pedig valami jó felé törekszik ez az ország” — adta meg az est alaphangját az államtitkár úr, majd elmondta megbízható, rendszeres tájékoztatásra van szüksége az országnak, hogy tudja mire kell készülni. Amióta megalakult az Antall kormány, ez a tájékoztatás nem jutott el a lakossághoz! Ebben a kezdő kormány mellett főleg az MTV és az MR korábbi vezetése volt a felelős, az írott sajtó pedig csípőből tüzel ’89-től, ami nem tetszett Katona Tamásnak. Ezek után némi meglepetést keltett azon kijelentés, hogy a kampány során egyre jobb lesz a kormány és a sajtó viszonya. Ezt követően a gazdaság került terítékre: az elmúlt 45 év „szeméthegye”, amit nem lehet 3 év alatt eltakarítani... A keleti piacok összeomlása, a magas adósságszolgálat, ami a magas költségvetési hiány oka. De pozitívumokról is beszámolt az államtitkár úr: az elmúlt évben 26 százalékkal emelkedett az orosz exportunk kp. fizetés ellenében (!), s hidat alkothatunk kelet és nyugat között, amibe be kell vonni a határainkon túl élő magyarok millióit is. Ez nem a KGST felélesztése lesz, hanem a kölcsönös gazdasági előnyök mellett való együttműködés. S nem mellékes, hogy ajavuló gazdasági kapcsolatok maguk után vonhatják a politikai közeledést is. A végső cél az egyesült Európa - ami egyben megoldja a magyar kisebbségek problémáját is. Ezt követően a vidék fontosságáról beszélt Katona Tamás. A következő választás vidéken fog eldőlni, hiszen itt él a lakosság 80 százaléka, s az MDF vállalni fogja a vidéki Magyarország képviseletét, akár egy, akár két párt lesz belőle. S itt került terítékre Csurka István, s követői, akiknek fő hibájuk, hogy a szociális igazságok mellé ideológiai körítést is tesznek. Az államtitkár véleménye szerint külön-külön többre képes a két irányzat, mint együtt, de jelezte, hogy ez még nem végleges. Mindenesetre szeretnék gyorsan megoldani a problémát, s utána készülni a választásokra, ami vidéken fog eldőlni, mivel ezt az országot nem úgy hívják, hogy Budapest Köztársaság. Katona Tamás a választási eredmények megtippelésére is vállalkozott: jól fog szerepelni az MSZP, a két liberális párt (bár többséget nem szereznek) és a konzervatívok (KDNP, MDF ). Koalícióról viszont nem beszélt. Az előadás végén az államtitkár úr kérte hallgatóságát, hogy kérdezzenek minél rázósabbat! Nos, ebben nem volt hiány, mivel az annak idején ígért nagytakarítás elmaradásától a nemzetiségi problémákig sok minden a felszínre került. Még az a nevezetes Duna TV-s 3000-res is, amiről elmondta, hogy valószínűleg egy miniszterelnökségi tisztviselő csapdájának köszönhette. Ja kérem a politikában, nem csak úriemberek vannak. A fehér orgonától a kék vízig Priska Tibor A fehér orgona állít meg bennünket bódító illatával, amint ott magasodik óriás csokrétaként a vadnai, csendes utca még csendesebb házának elókertjében. Közvetlenül a kapunál. Igaz, néhol már enyhén rozsdásodik a virág, de mindenképpen itt van, nyílik, díszlik, nem úgy, mint a déli részeken, ahol a májusi kánikula meggyorsította, lerövidítette életét. A fehér orgonás házban magányos asszony lakik, de nem mondható, hogy se kutyája, se macskája, mivel kutya is hangosan köszönt bennünket, tisztes távolságban is maradunk láncától, meg egy jókora macsek is dörgölőzik, tiszteletünkre játékosan pofozza a bazsarózsa bimbós bokrait. Az özvegyasszony a váratlan vendégnek is örül, leültet, kínál, még fényképez is - kedvtelése a diázás - mi viszont szépséges, fehér kon- tyát csodáljuk, aminót anyáink, nagyszüléink csavarin- tottak volt hosszú, befonott hajukból. Érdekes, amolyan tanúságtevó képeket nézegetünk. Margitka - a háziasszony felvételeit. Téli hangulatképeket a faluról, meg kemény képeket a külszíni fejtésről. Öreg házak. Ünnepségek. Remélhetőleg a legtöbb faluban akad, ki örökíti az örökíteni valókat. Legyenek csak meg! Nagybarca egyik mellékutcájában viszont óvatosan várakozunk a Bán-patakon átnyúló híd előtt. Nem késztet rá ugyan tábla, mégis helyénvalónak véljük megvárni a szemközt érkező kocsi áthaladását. Óvatosan, lépésben megy az autó, innen, hol várakozunk, hökkenten látjuk a kerekek alatt táncoló, ugráló pallókat vagy miket, már-már attól tartunk, szétcsúszik az egész miskulan- cia, a kocsi lebillen a jó mélyen lévő patakba, de végül is baj nélkül átér. Csak hát... Mi is átevickélünk, magunk mögött hagyva azt az útszakaszt is, melyről Petőfi ugyancsak megírhatta volna, hogy az élőt holtra, a holtat életre rázza, de ezt kicsivel fontebbról írta, bár ugyancsak a mi megyénkből, a kassai postakocsin haladva. Pénz persze van itt. Mármint errefelé is. Elég, ha az ember ránéz az út mentén pár éve még nem is lévő, most már kész, mutatós, jókora fogadóra. Vajon kik járnak ide? Járnak-e? Minek? Mindenesetre az épület kész, akinek kedve tartja, bemehet. Akárcsak odább, Lázbércen, mármint a víztároló közelében már évek óta meglévő faházikóba. Babgulyásra, vagy halászlére. Most éppen egyikre sem, mert iskolás gyerekek kirándultak ide, nekik készül a konyhában a bográcsgulyás. Zöld gyep, hulahoppozó, focizó, nevetgélő gyereksereg. Hátul, a mélyben a kékes vizű tó, körötte hegyek, látszanak az Uppony völgyéből fölemelkedő, fehéres sziklák is. Szép látvány, maradásra csábító. Minek is mennénk tovább? 1993. Június 3., Csütörtök Itt-Hon B 3 Iráni szakemberek a TVK Rt-nél Külországból tanulni jöttek, tapasztalatokat szerezni Irániak a lineáris polietiléngyár kompresszorcsarnokában. Fotó: Szőke Tamásné Tiszaújváros (ÉM - LL) Az utóbbi időben egyre többször hallani arab, illetve angol beszédet a TVK Rt. polietiléngyárában. Ennek egyszerű oka van: irániak ismerkednek a kissűrűségű polietilént előállító üzem munkájával. Ennek során futottunk össze a közép-keleti országból érkezett szakemberekkel és a betanulást irányító Kiss III. László főmérnökkel. Hogyan is került sor a két ország együttműködésére? A rövid történet a következő. Mr. Ali Fallah, a huszonkét tagú iráni csoport vezetője mondja: Nyolc évig szünetelt a munka — Japán-iráni vállalkozásban Bandar Imam Petrochemical Company (BIPC) néven 1974-ben hatalmas petrolkémiai kombinát építése kezdődött országunkban. A BIPC a TVK Rt-hez hasonló vegyipari óriás, amelynek egyebek között van olefingyára, PVC-gyára, polipropiléngyára, magnezitüzeme és még számos termelőegysége. Az 1979-ben bekövetkezett iráni forradalomig a japánok a vállalt beruházási kötelezettségüknek mintegy 75 százalékát teljesítették. Az iraki-iráni háború azonban közbeszólt, aminek végül is az lett a következménye, hogy a japánok távoztak országunkból és a háború nyolc esztendeje alatt szünetelt a beruházás.-Az iráni kormány a háború befejezése után, 1990-ben úgy döntött, hogy folytatni kell a termelőüzemek teljes felépítését, illetve üzembe helyezését. Alvállalkozók Tiszaújvárosból A BIPC vezetése e döntés nyomán került kapcsolatba a TVK Rt-vel is, amelynek szakemberei a TECHNI- MONT alvállalkozójaként az iráni kissűrűségű polietiléngyár rehabilitálást, az építés befejezését, a gyár üzembe állítását és az iráni személyzet betanítását irányítja, illetve koordinálja. Magyar részről a TVK-s Kiss III. László a beszélgetés során megjegyezte: a TVK még soha nem volt megbízott egy- egy nagy gyár megvalósításában. - Korábban minden esetben mi voltunk a megbízók, mi fizettünk - hallottuk a főmérnök válaszát. Mára azonban nagyot változott a világ, meg kell tanulni a „pénzcsinálás” művészetét, a TVK-ban felhalmozódott óriási szakmai tudásnak, tapasztalatnak a piacon történő hasznosítását. Ez a piac esetünkben Iránban, a BIPC- nél adott. Az eszmecsere során megtudtuk, hogy a TVK-ban tanuló huszonkét iráni - akik között vannak technológusok, karbantartók és laborosok - ez év március végétől tartózkodik Tiszaújvárosban, s két műszakban június végéig igyekeznek a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezni. Keveset tudnak hazánkról A csoport tagjai közül eddig még senki nem járt Magyar- országon, csupán az Iránban dolgozó magyar szakemberektől hallottak egyet- mást felőlünk. így hát nagyon is érthető részükről, hogy szeretnének minél többet látni hazánkból. Egybehangzó kívánságuk, hogy miután egy hónap múlva végleg elhagyják a TVK-t, szeretnék megismerni Budapestet, amelyről azt hallották, hogy Európa egyik legszebb fővárosa. Ehhez kérték a TVK segítségét. Állat- és kirakodó vásárnaptár Ez év hátralévő részében a borsodi térség településein Tiszaújváros (ÉM) - Térségünkben az év hátralévő részében az alábbi helyeken és időben tartanak vásárokat, illetve országos állat- és kirakodóvásárt. Igrici október 10., Ibrány szeptember 12., Mezőcsát június 9., július 14., augusztus 11., szeptember 8., október 13., november 10., december 8., Mezőkövesd augusztus 9., október 11., Ónod június 3., július 1., augusztus 5., szeptember 2., október 7., november 4., december 2., Ózd június 12., július 10., augusztus 14., szeptember 11., október 9., november 13., december 11., Sajókaza június 6., július 27., szeptember 7., december 7., Sikátor július 25., október 31., Szendró július 19., október 18., Tiszaderzs október 10., Tiszacsege június 28., október 4. Összeállításunk általában az 1992-es adatok alapján készült. A vásárok időpontjában előfordulhatnak változások, ezért az itt közölt adatokért felelősséget nem vállalhatunk. Javasoljuk, hogy Olvasóink a vásárok megtartásáról, azok felkeresése előtt a helyi szerveknél is érdeklődjenek. — HETI JEGYZET t?<ziccvefe£a& Mészáros István Ha most fognám magam, és egyszerűen itt hagynám az egészet, valószínűleg akkor járnék a legjobban - fakad ki az egyik falu polgármestere. - Tudja, három évvel ezelőtt még jó volt, de ma? - mondja egy másik. - Éjszakánként az jár a fejemben: miért is csinálom ezt? Jó szakmám van, már rég vállalkozó lehetnék, s leg- fönnebb az adóhatósággal kellene viaskodnom és nem a szociális segélyért naponta kopogtatókkal. A településeket járva - főként a kisebbekben - gyakorta találkozom ilyen elkeseredett hangulatú faluvezetőkkel. Hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt, az évtizedes elmaradottság, napjaink mind több terhe - például a „leosztott” feladatok (szociális juttatások biztosítása, a munkanélküli ellátásból kikerülők segélyezése, stb.) mind-mind olyan terheket raknak az önkormányzatokra, melyek összeroppantják az amúgy is cin- gár költségvetésüket. így aztán nem hogy újabb beruházásokra, de az alapellátásokra is alig tudják előteremteni a pénzt. Márpedig a falvakban működtetni, s időnként fel kell újítani - mi nimum - az óvodákat, az iskolákat. S mit tud felmutatni az a polgár- mester ezeken kívül? Hol maradnak az ugyancsak szükséges új létesítmények? Sehol. Egyszerűen nem lesz. Mire jönnek a település lakói: no, polgármesterkém, mit is valósítottál meg mindabból, amit annak idején ígértél?! Igazságtalanság lenne persze, ha csupán ilyen sötét tónusokkal festenénk meg a képet. Mert igenis vannak olyan falvak, ahol - különféle adottságaik révén - előre haladnak. Példának okáért örököltek ezt, azt, amiből ma pénzt tudnak előteremteni. Van aztán egy olyan oldala is a dolognak - már meg ne sértődjék senki, hisz, ez tény hogy a település adottságain túl, nagyban meghatározza az előbbre jutást az önkormányzat összetétele, a polgármester habitusa, hozzáállása. Amennyiben üléseiken csak a pitiáner (netán személyeskedő hangnemben lefolytatott) viták kerülnek előtérbe, akkor bizony régen rossz. Ismerősöm mondotta erre: hát, van éppen kiktől eltanulni ezt a módszert... - s mutogatott fölfelé.
