Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1993. Június 22., Kedd-----------APROPÓ---------/ 4 tíMÍ Filip Gabriella A Miskolci Nyári Fesztivál műsorfüzetében mindössze annyit írtak a ma esti Kossuth udvari programhoz: Matus. Minek is a szószaporítás, hiszen ki ne ismerné Matus György Déryné-díjas színművészt, aki kisebb kihagyással 1974 óta a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Láthattuk őt Capuletként, Alma- viva grófként, Mrozek Nagykövetjében ő volt a nagykövet, a Két úr szolgájában Dottore, Enquist Tribádok éjszakájában Viggo Schiwe és még hosszan sorolhatnánk szerepeit. Most viszont saját színházat alapít. A már emlegetett műsorfüzet másik helyén olvashatjuk „Matus Gyuri Színháza” kapcsán „a miskolci színészet egyik legendás korszaka: a 111-es öltöző...” Ennyit és nem többet tudunk meg az új vállalkozásról. Csak találgathatunk: a 111-es férfi öltöző lehet. S hogy felidézhető legyen a legenda, nyilván olyan művészeket hív meg Matus György, akikkel valamikor együtt „öltözött”, együtt lépett színpadra. Hogy pontosan kik is ők, ez lett volna a titok. De a házigazda és a háziasszony, Zsolnai Júlia szándéka ellenére kiszivárgott a hír: ma este a Kossuth udvarban Abrahám István, Bregyán Péter, Csiszár Imre, Mihályi Győző és Szirtes Gábor lesz a „Matus Gyuri Színház” vendége. Ez a titok tehát már nem titok. Azt viszont még mindig nem tudhatjuk, milyen is volt a 111-es öltöző. Mitől vált vagy válhat legendássá a többitől alig valamiben különböző szobácska? Fel lehet-e idézni azt a hangulatot, azokat a beszélgetéseket, melyeknek tanúja volt a 111-es. Bekukkanthat-e a közönség a színfalak mögé? Nem lesz semmivé a varázslat, ha megismerjük a varázslók titkát? S most a legendák és titkok előtt és után következzék egy kis meglepetés. A „Matus Gyuri Színház” ma esti előadása 10 órakor kezdődik. A korán fekvők fél tízig alkatnak...--------TELEVÍZIÓ--------H itvesi ágy Horpácsi Sándor Megdöbbentő élményben lehetett része annak, aki péntek éjszaka megnézte a Hitvesi ágy című román filmet. A szatírának, iróniának és az abszurdnak olyan sajátos (balkáni) keverékét kaptuk, amit csak a valóság képes felülmúlni. Aki látta a Cae- usescu házaspár kivégzéséről, lemészárolá- sáról készült filmet, az érti mire gondolok. Akkoriban írta a temesvári barátom, hogy „nem történt semmi, csak a verebek átültek egy másik ágra.” Kis megszorítással, módosítással elmondható ez egész Közép-Kelet-Európára, hiszen az ember (különösen a politikus) kaméleon természetű, ám vannak azért különbségek is. Ma már tudjuk, hogy a különbségek éppen a „létező szocializmusok”, diktatúrák minőségéből adódnak. ’89 Prágájában szemtanúja voltam annak, ahogyan a cseh polgár harsányan nevetett Bi- lak elvtárs szónoklatain (a tévé ismételte). Talán ennek (a mentalitásnak) köszönhető, hogy Vaclav Havel vérontás nélkül, „bársonyosan” vonulhatott be a prágai várba. A mi „gulyás szocializmusunk” is átminősül lassan valamilyen európai formátummá. Igaz mi is (1956), a csehek is (1968), a lengyelek is (1980) megadtuk az árát. Nem így a románok, a Balkán! A pénteken látott film szerint a Caeusescu házaspár likvidálása nem változtatott semmit a lényegen: egy félelemmel, korrupcióval átitatódott társadalom keresi a helyét Európában. A mi (szegedi) botrányunk után már meg sem lepődünk, hogy el akarják adni a még meg sem született gyereket, hogy a megvadult apa (iszonyú képsor) brutálisan megveri, szúrkálja terhes feleségét. Ahol minden, mindenki korrupt, ott semminek nincs értéke. Üzletelnek a rendőrök, hadabandáz- nak a pártok, s nosztalgiázva virágot visznek a Kárpátok Géniuszának a sírjára. Mert megölték ugyan, de a szelleme ott él a román valóságban. Nem tudom, hogy szeretik-e a románok Mircea Danieluc-ot, a rendezőt. De nem szeretik ők Caragialet sem, aki hasonlóan gyilkos szatíráiban figurázta ki őket... Tanári ártalom és érdem Találkozás Kovács Ferencné, Kazinczy-díjas tanárnővel Miskolc (ÉM-CsM) - Két találkozásunk él bennem igen .élénken. Az egyiken mint a Szabó Lőrinc megemlékezés mindenre odafigyelő szervezőjét, kedves háziasszonyát ismertem meg. A másikon tanítványai, a „Kazinczy- osztály” címet elnyert gyerekek között ült, és a levegőben benne rezgeti a köztük lévő különleges viszony. Egyszerre volt a fiatalok sokat kívánó, ám szeretett tanára, nyelvésztársa és példaképe. Valószínűleg ez a mostani találkozásunk is emlékezetes lesz. A Herman Ottó Gimnáziumban még folyik az érettségi, de délután már majdnem üres a tanári. Csak a falak mellett sorakozó dobozoktól tűnik zsúfoltnak, hiába, a költözködésre készülni kell. Ám Kovács Ferencné, Irénke asztalán még ott a Széphalom. Mikor a nyelvőrködés kezdetéről kérdezem, az okról, ami miatt ideje és energiája nagyrészét a nyelvápolásnak és az ifjú anyanyelvápolók nevelésének szentelte, elgondolkodik egy kicsit. Ahogy elindulnak a szavak, úgy változik az arca. Hol boldogan, hol meghatott, alig titkolható könnyektől csillogó szemmel, majd kedves mosollyal, mást féltő aggodalommal beszél tovább. Hiszen ha a nyelvőrködésről kérdezzük, életét kell elmesélnie. „Hogy is jutottam el idáig? Soha nem gondolkodtam rajta. A Ka- zinczy-díj átadásakor felolvasták az indoklást, miért kapom. Akkor döbbentem rá, évtizedek teltek el a kezdetek óta. Lehet, ez nem is fontos, de háborús gyerek voltam, 1945 szeptemberében itt, ebben az épületben kezdtem az első osztályt. Nagyon jó tanítóim voltak. Azt hiszem, ez a legfontosabb az életben, a család és az iskola. A legelső tanítóktól az egyetemi professzorokig. És hogy legyen előttünk példa, amit érdemes követni. Kell, aki mintát adjon, legalább akaratban. Édesanyám, sokat olvasott. Kilenc éves voltam, mikor meghalt, és egy nagy kosár könyv maradt rám utána. Válogatás nélkül Aki eszköze a sorsnak... olvastam akkor Ovidiust, Remar- que-t, Adyt, amit találtam. Ma- mikám, aki felnevelt, igen keményen dolgozott, de a tanulástól, az olvasástól sohasem vont el, eszébe sem jutott, hogy inkább nekem is dolgoznom kellene. Talán az volt élete legszebb napja, mikor Debrecenben megkaptam magyar-német-népművelés szakos diplomámat. Mamika sohasem utazott, erre a nagy eseményre mégis eljött. Példaként áll előttem Filotea kedvesnővér, aki írni, olvasni tanított. Középiskolában Márta nénihez, Pásztor Ottónéhoz jártam szakkörre. O csodálatos ember, nagyszerű pedagógus. Számomra még mindig ő a mérce. Most, hogy megkaptam a díjat, számtalan gratulációt kapok. Igazán, nem is gondoltam volna... Alig ismert emberektől, régi ismerősöktől. És írt Márta néni is. Azt írja, megérdemeltem, hiszen az évek alatt mennyi fiatal nyelvápolót neveltem - majd jön egy régi diákom, és azt mondja, nem az lehet boldog, aki meg kapta a díjat, hanem az, akit tanítottam... Ezt nem is kellene megírni, hiszen mindannyian hiúak vagyunk egy kicsit. De igazán megható... Igen, a példaképeim, közéjük tartozik Kováts Dániel, Katona Rezsőné, akinél először láttam Beszélni nehéz kört. Addig is volt mindig szakköröm. Úgy gondoltam, kötelességem ezt is megszervezni. Bár nehéz, ha törik, ha szakad, kéthetenként be kell küldeni a megfejtést. De rendszerességre szoktat. Ám a nyelvápolók, a felnőttek is, lelkesek, elhivatottak, kicsit fanatikusak, komolyan hiszik, hogy gazdagodnak ők is a nyelv által. Közöttük igazán tiszta embereket találtam. Ha rajtam múlna, szinte mindannyiuk- nak Kazinczy-díjat adnék. Szervezőként, zsűritagként ott vagyok minden Édes anyanyelvűnk versenyen, már húsz éve. Mióta szakfelügyelő lettem, tehát 1973-tól szervezem a többi nyelvi, irodalmi vetélkedőt. Az Ányanyelvápolók Szövetségének vezetőségi tagja vagyok, a gyerekekkel támogatjuk a Szép magyar nyelvért alapítványt. Nem maradhatunk le a Kazinczy- és a Szép magyar beszéd versenyekről sem. Én szerveztem az első tábort a Beszélni nehéz körök vezetőinek. Ennek is már négy éve. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert akkor született az unokám... Ez talán már tanári ártalom, de nem tudom úgy hallgatni a tévét, a rádiót, olvasni az újságot, hogy ne vegyem észre a hibát. Mert német mintára, a kelleténél gyakrabban használják az „egy” határozatlan névelőt; lassan nincs más vonatkozó névmás, csak az „aki” és nem tudják, hogy a „lévén” után nem kell ige... Pedig sohasem volt még ekkora a nyelvi kiszolgáltatottság! A megélhetés függhet a jó fellépéstől, az embernek el kell adnia magát, tehát fontos, hogyan beszél. Mégis romlik a nyelv, igénytelenek használói. Tudom, amit mi csinálunk, csak szűk körbe jut el. De bízunk benne, hogy ez a kör nőni fóg. Nemrég fedeztem fel újra egy Kazin- czy-idézetet. Azt írja, a sorsnak csak kedvencei és eszközei vannak. És én boldog vagyok, ha eszköz lehetek.” Lengyel papok a Minorban Miskolc (ÉM) - „Legyen pártfogótok a lengyelek és magyarok királynője. Adja Isten, hocjv szavatok meghallgatásra találjon, mert aki titeket hallhat, az krisztust hallgatja"- ezeket a szavakat intézte ar. Seregély 1st- ván egri érsek a három lengyel származású minorita szerzeteshez, akiket az elmúlt hétvégén szentelt áldozópappá az érsek atya a miskolci minorita templomban. Az újraéledő rend tartományfőnöke, Tóth Alajos a lengyel tar- tományfönöktől kért segítséget, mivel a régi rendtársak átlagéletkora meghaladja a hetvenet, így érkezett hozzánk három fiatal, Bogdán Adamczik, Pavel Cebula és Marek Kocon, akik Egerben fejezték be tanulmányaikat. Fotók; Dobos Klára Magyar mise Németországban Bonn (MTI) - Jótékonysági koncerteken mutatják be június végéig Németországban a Magyar misét, a Tolcsvay testvérek alkotását. Az ősbemutató a hét végén volt a dortmundi Westfalen parkban, június 27-ével bezárólag Arnsbergben, Bottropban, Hal- ternben, Aachenben és Münchenben magyar művészek segítségével csendülnek fel az egyházi zenét, rockot, folklórt ötvöző dallamok. Az előadások bevételét a Közép- és Kelet-Európa megsegítésére alakult Boeselager Alapítvány egyebek között menekültek gondozására, szükségkonyhák létesítésére kívánja fordítani. Az alapítvány névadója, Csilla von Boeselager, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létrehozója és első elnöke 1989-ben került reflektorfénybe, amikor a szolgálat oroszlánrészt vállalt az NDK-ba visszatérni nem kívánó keletnémetek magyarországi elhelyezésében és gondozásában. Az esseni Westdeutsche Allgemeine Zeitung a bemutatósorozatot beharangozó cikkeikben nem fukarkodnak a felsőfokú jelzőkben: Tolcsvay Lászlót a magyar Andrew Lloyd Webbernek nevezik. A Tolcsvay testvérek, mint írják, Kelet-Európábán vagy a volt NDK területén ugyanolyan ismertek, mint Nyugaton a Beatlesek. A lapok megjegyzik azt is, hogy az 1986-ban komponált Magyar mise bemutatása kezdetben hivatalos ellenállásba ütközött, de amikor kezdtek mutatkozni a rendszerváltozás első jelei, s a misét előadhatták, az alkotás nagy sikert aratott. „A zene az a nyelv, amelyet mindenki megért. Az oly különböző zenei műfajok ötvözése és együttélése a Magyar misében annak álmodására ösztönöz bennünket, hogy a népek és a kisebbségek békés együttélése is lehetséges - nyilatkozott a magyar születésű Csilla von Boeselager, a németországi bemutatókörút szervezője. Egyházművészet Sárospatak (ÉM - H.J.) — A közép-európai barokk évének nyilvánították 1993-at, s ennek szellemében rendeztek nagyszabású kiállítást Sárospatakon a Rákóczi-vár termeiben együtt a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, a Rákóczi Múzeum és a Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény. A három pataki intézet elsősorban Hegyalja barokk egyházművészeti értékeit állította ki és láthatók a tárlókban a patakiakon kívül Sátoraljaújhely, Nyíregyháza, Mád, Tállya, Tárcái, Szerencs, Bodrogkeresztúr, Tolcsva, Károlyfalva, Szikszó, Gesztely, Gi- rincs, Csobaj egyházainak évszázadok óta őrzött remekművű templomi kincsei is. Elgyönyörködhetnek a látogatók - többek között - Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony aranyszálakkal hímzett úrasztali térítőjében, továbbá zománcképekkel ékes kely- hekben, ezüst ereklye- és gyér- tyatartókban, füstölőkben, elefántcsont és puszpángfa beraká- sos keresztekben, gyönyörű miseruhákban, ezüstkapcsos bibliákban, énekes- és imakönyvekben, szentek szobraiban, templombelsőkben. Az Országos Zsidó Múzeum is gazdagította a pataki kiállítást 18-19. századból származó kegytárgyakkal. Imakönyvek, atlaszból készült tóraruhák, tórafüggönyök, ezüst tórakoronák, szebbnél szebb ezüst gyertyatartók vannak köztük. A barokk egyházművészeti kiállítás, amely a nyári idegenforgalom idején méltán örvend nagy látogatottságnak, október 31-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10-18 óra között. Tankönyvekről Miskolc (ÉM) — A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a tankönyvkölcsönzésre vonatkozó igények felmérését, az adatok összegyűjtését a regionális oktatásügyi központok feladatkörébe utalta. A ROK vezetői hangsúlyozzák, hogy ők is helyeslik, ha az országban tapasztalható pazarlást tankönyvügyben is egy ésszerűbb, takarékosabb szemlélet váltja fel, amely a könyveket használó fiatalokat is felelősségteljesebb magatartásra neveli. A minisztérium szándéka tehát az, hogy a rászorulók ingyenes tankönyvellátásban részesülhessenek. A jogos igényeket az iskolák és a helyi önkormányzatok felmérése, összesítése után a régióközpontok közvetítik a minisztériumba, ahol az igények pénzügyi fedezetét biztosítják. Áz Észak-Magyarországi Regionális Oktatásügyi Központ kéri az iskolákat, önkormányzatokat, hogy a következő bontásban küldjék el az igényeiket: azon tanulók száma, akiknek szülei munkanélküliek - a tankönyvekhez igényelt összeg; azon tanulók száma, akiknek legalább két testvérük van — a tankönyvekhez igényelt összeg; azon tanulók száma, akiknek csak egy testvérük van, de mindketten iskolába járnak - a tankönyvekhez igényelt összeg. Az adatokat június 30-ig várják az Észak-Magyarországi Regionális Oktatásügyi Központba. (3534 Miskolc, Városház tér l-lDŐ - mi - szó Mezőcsát (ÉM) - Befejeződött az év a mezőcsáti Egressy Béni Zenetanfolyamon is. Legújabb kiadványukban részletesen értékelik növendékeik munkáját, az összegzés mellett névreszólóan is leírják gondolataikat az ifjú zenészekről. Mint olvashatjuk, a heti kétszeri találkozás alkalmat adott a rendszeres, eredményes munkára, így növendékeik kivétel nélkül elérték a kötelezően előírt szintet, sőt azt sokan túl is szárnyalták. Értesítik a szülőket arról is, hogy a 93/94-es oktatási évre a felvételijúnius 25-én, pénteken délelőtt 9 és 12 óra között lesz.
