Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

4 ESZAK-Magyarország Levelezes 1993. Június 17., Csütörtök •« Kriminális átjáró Kriminálisnak, sőt kriminalisztikusnak ne­vezik Mezőkövesden azt az aluljárót, ame­ly alig egy éve épült a belvárostól a hőfür­dőig vezető, 3. számú főközlekedési útról el­terelendő kerékpárosok és segédmotorosok közlekedésének megkönnyítésére. Méltán nevezik kriminalisztikusnak ezt az útsza­kaszt, mert ami itt folyik, az igazán krimi­be illő. És itt nemcsak a szennyvízre gon­dolunk — mert az is folyik bőven a csaknem pöcegödörként is használatos alagútban — hanem méginkább gondolunk arra az élet­vitelre, ami az alagútban (!) folyik. Mégpe­dig éjjel-nappal. Itt lett ugyanis a csavar­gók tanyája, alvófészke, a hajléktalanok „otthona”, alkalmi párok szeretkezőhelye. Éz az alagút továbbá az összetört üvegek gyűjtőhelye is. Az összetört szeszesüvegek között már fel sem tűnnek az alagút lám- patestjei — már amiket ugyan még nem csa­vartak ki. A lámpatestek hiánya csupán a sötétség miatt tűnik fel nappal is. De nem ám a rendőröknek, hiszen rendőröket nem is látni itt sem éjjel, sem nappal. Pedig ka­rambol bőven adódik. Kerékpárosok és se­gédmotorosok futnak össze az alagútsza- kaszban, ahol két olyan éles kanyar is van, amelyekben maximum öt méter a látótávol­ság és így nemcsak a kerékpárosok, hanem még a gyalogosok sem tudnak megállni, vagy kitérni egymás elől. A kriminális helyzet miatt persze minden­ki panaszkodik. Az erre közlekedők mini­mális igényként, illetve követelményként emlegetik a fényt, a tisztaságot, a közbiz­tonságot. Sőt még az is szóba kerül, hogy ha már itt, Mezőkövesden menthetetlen, ja­víthatatlan (?) a helyzet, legalább máshol, ahol hasonlóan szükséges terelőutat építe­nek, a tervezők és a kivitelezők egyaránt ta­nuljanak ezekből a hibákból! R.A. Mezőkövesd Kétnapos ünnep A miskolci Gyermekvárosban immár 20 éves hagyomány, hogy a gyermeknapot az itt élők nagy örömére kétnapos programsor­ral teszik a szervező pedagógusok emléke­zetessé. így történt ez az idén is. Szombaton reggel az intézmény kulcsát át­vették a fiatalok által választott vezetők, majd jutalmat kaptak a sportban, kultu­rális munkában jeleskedő tanulók, és átvet­te díját a Frank Miklós Alapítvány ez évi nyertese is. A délelőtt folyamán nagy si­kert aratott a fél éves múltra visszatekin­tő miskolci kutyás mentőcsoport munka­kutya bemutatója. Közben - az Ifjúság Ház jóvoltából — 30 gyermek ingyen részt vehe­tett a Diósgyőri Várjátékok programján. Délután sokszínhelyes játékfesztivál és gyermeknapi vásár adott lehetőséget a szó­rakozásra. 17 órakor kezdődött és vasárnap 13 óráig tartott a Gyermekváros 20 éves fennállásának alkalmából szervezett 20 órás'kosárlabdamérkőzés. Vasárnap asz- faltrajz-versenyen, számítógépes játéko­kon, valamint 20 táblás sakkszimultánon mérhették össze a gyermekek tudásukat egymással és Varga Péter sakknagymes­terrel. Ekkor adta át a Drop-IN Kft. csoko­ládé ajándékait. Délután kívánság-video­film, majd a kulcsvisszaadás zárta a moz­galmas két napot. A szervezők a Borsod Megyei Tejipari Vál­lalat, a Nestlé Hungária Kft. szerencsi cso­koládégyára segítségével és adományai fel- használásával igazán színes és érdekes ren­dezvényt biztosítottak, amit a „városlakók” többek között azzal köszöntek meg: kár hogy egy évet várni kell a következő gyer­meknapig. A kutyás mentőcsoport bemutatójából Fotó: amatőr Esiak-Magyarország, Bodnár Ildikó rovata Nemcsak közterületi közügy Eb gondolat címmel írt M. Szabó Zsuzsa pár megállapítást és óhajt kutyatartásról - embereknek. (Eb gondolat nélkül, mert az nem biztos, hogy hízelgő lenne szá­munkra nézve.) Ennek kapcsán jutott eszembe számtalan „szebb- nél-szebb” gondolat. A múlt év végén felhívtam Mis­kolc lakosságának figyelmét a ké­szülő állattartási tervezetről, de csak egy személyem elleni táma­dás lett lakótársaim részéről a re­akció. Aztán sok szenny és piszok folyt le a Szinván, míg ismét na­pirendre került az állattartás. Te­kintettel arra, hogy az Állat és Természetvédő Egyesületet (HÉ­ROSZ), Állatvédelmi Világszövet­séget (WSPA), valamint a Zöld Pártot képviselem, és nem csak itthon, de hazám határain kívül is elismernek, úgy gondoltam én naiv, némi módosítást javasolha­tok a tervezetben. Annál is in­kább, mert ekkoriban már egyre többen kerestek fel a lábra kelt kósza hírek hallatára. Vélemé­nyemet írásba foglaltam, az írás viszont nyomtalanul eltűnt. Pe­dig személyesen kézbesítettem. (Úgy látszik ez is egy kóbor sors­ra jutott levél volt.) Utána váro­sunk egyik első embere határo­zott ígéretet tett arra, hogy az il­letékesekkel tárgyalóasztalhoz ülhetünk. Na, az ígéret az ígéret maradt, helyette jött az elfoga­dott határozat. Mentségükre le­gyen mondva, ettől a kormánytól mást nem is nagyon tanulhattak. Ráadásul városunkban oly ma­gas az állattartási kultúra, és annyi, de annyi nemzetközileg is elfogadott állatvédelmi szakem­ber van, hogy az én véleményem­re már nem is volt szükség. (Csak az állatbarátoknak). Ezáltal se a HEROSZ-ra, WSPA-ra, de még a Zöld Pártra sem voltak kíváncsi­ak. Nesze neked demokrácia. Az újságíró európai színvonalról is tett említést. Igen, van ilyen, csak nem nálunk. Hogyan beszél­hetünk ott kulturált állattartás­ról, ahol még állatvédelmi tör­vény sincs? Hol van nálunk kul­turált viselkedés, egymással szembeni tisztelet, tolerancia? Talán ott ahol élő kutyákat bér­házi ablakokból dobnak ki, ahol 21 késszúrással embert ölnek s még a legalapvetőbbet — az ÉLE­TET - sem tisztelik?! Ahol az adományokból épülő állatmen­hely tartozékait lebontják és el­lopják? (Ezek után úgy néz ki, el­vész a terület is, mert a hiányt pótolni nem tudjuk s oda még a remény is, hogy valaha lehet még menhely az állatok számára, ahol bizonyítani tudnánk — a gőgösen oly sokat emlegetett - emberi fel­sőbbrendűségünket.) Ahol meg­írják nekem hogyan lehet kutyá­ból pörköltet készíteni?! Milyen jogon szólnak bele abba, hogy ki mit tart a saját portáján vagy la­kásában, ha az másokat nem ve­szélyeztet, nem zavar? A közterü­let más - az közügy. Megállapo­dás kérdése, szélsőségek, elfo­gultságok nélkül, szakszerűen az észszerűség határain belül. De hol van ez nálunk mindig betart­va? És hol van a rendőrség, adó­hatóság, polgármesteri hivatal, amikor a véres és kegyetlen, oly­kor szinte szadista kutyaviada­lokat rendezik? Öreg kontinensünkön már a bi­kaviadalok ellen emelnek szót, amikor nálunk még a szenvedés­re, az élet legyőzésére tesznek ot­romba fogadásokat. Fegyelmezett állattartás, állattartók, valamint nem tartók toleranciája nélkül Európára még gondolni is nevet­séges volna. Szigorúan fel kell lépni az esztelen barbár rongá­lok, környezetszennyezők ellen, és azok ellen is kiknek az ózonrit­kulást, ózonlyukat köszönhetjük, hiszen ezzel az emberiség jövőjét veszélyeztetik. Ismerek jó és rossz, törvénytisztelő és egyálta­lán nem tisztelő embereket, aki­ket lépten-nyomon lehetne minő­síteni. De!! Ázt a fajta rosszindu­latú megkülönböztetést, amivel a kutyásokat minősítik - csak, mert állattartók -, ami erősen sérti személyiségi jogaikat, a HÉ­ROSZ, WSPA, Zöld Párt és min­den becsületes ebtartó nevében egyszer, s mindenkorra visszau­tasítok. Sokat kell még nekünk tanulni — feltéve, ha egyáltalán akarunk - ahhoz, hogy európaiul tudjunk gondolkodni és cselekedni. Kletz László Nevezzük nevén a dolgokat Amikor első osztályos gyermeke­ket tanítottam és valamelyik kis­gyerek eltulajdonította társa ce­ruzáját, törlőgumiját vagy taka­rékbélyegét, nevén neveztem a tettét: ez lopás! A felnőttek vilá­gában ezért súlyos büntetés jár. „ A gyerekek hamar megértették, s a szülők azonos reagálása megé­reztette velük: lopni szégyentel­jes dolog, bűn, a vallatás, leleple­zés megalázó tortúra. Amit a kicsi gyerekek igyekeztek elkerülni, azt ma a felnőttek sportszerűen űzik. Soha ennyi rablás, kifosztás, virágágyak ki­pusztítása, temetői lopás, stb. nem volt, mint ma. Olvasom az újság erről szóló híre­it és megdöbbent az újságíró ér­tékítélete. Az utcai járókelők ki­fosztásában vétkesek „huncutsá­gokat” követnek el, s már több ilyen „csíny” terheli a lelkűket. A szüleit kirabló gyermek „csinta- lanságért” kap majd büntetést, - amit már többször elkövetett, — de most a rendőrség előtt kell fel­elnie tettéért, mert szülei följe­lentették. Szerencsére a cím jól fogalmaz: meglopta szüleit! Úgy, mint az a gyerek, aki szülei ék­szereit bocsátotta áruba, mert sürgősen pénzre volt szüksége. Ezek bizony nem csínyek, csala­fintaságok, hanem lopások a ja­vából! Amit az egyházak bűnnek, a vilá­gi törvények büntetendő cselek­ménynek, ezek elszenvedői és szemlélői sajnálatos erkölcsi rom­lásnak ítélnek. Garadnai Ferencné Miskolc Korbácsok és visszarendeződés Vadász Dóri áll bírái előtt. A ta­núk állítják: nem tudnak boszor­kány tetteiről, de azt tudják, hogy káromkodik. Dóri szerencsés. Nem lett istenítélet, sem tűzhalál csak (káromkodásért) 30 korbács­ütés. Történt mindez 1738-ban a Somogy megyei bíróságon. 1768- ig (Mária Terézia tilalmáig) vagy 1000 boszorkánypert jegyzőköny­veztek a magyar bíróságok. Hogy lehet ez? Kálmán király (1095- 1116) törvényben mondja ki: „De Strigis verő qae non sunt...” (Bo­szorkányok pedig nincsenek). Az eseményre magyarázatot ad egy most kitenyésztett szavunk: „visszarendeződés”. Manapság csak a kommunista visszarendeződésről beszél a po­litika, de ez évezredes jelenség a világtörténelemben. Új hazánk­ban már a kereszténység felvéte­le első éveiben „visszarende­zésért” a hevesi Tonuzaba nem­zetségfőt élve eltemették. Kop­pányi felnégyelték (998-ban), Vá­szoly szemét kiszúrták, fülébe forró ólmot öntöttek, még kicsi Béla fiát is megvakították. (Mé­gis király lett). Példák özöne bizo­nyítja, a világtörténelemben a visszarendezés igénye örökös, mert a maradás is tömegigény. De az is örök tanulság lehet, hogy a történelem nem ismételhető, semmit sem lehet véglegesen visszarendezni, mert az emberi­ség tudatvilága sem marad a he­lyén. Kálmán király törvénye is idejét múlta, nem a törvény miatt nincsenek boszorkány perek. A reformáció és ellenreformáció harcai is csak emlék. A visszarendeződés időrekordját Magyarországon jegyzik. Egy visszarendező ideológus azt ajánlja, térjünk vissza őseink hi­téhez és gyakoroljuk az ősi ma­gyar erényeket. Csak választani kell, ahogy tették őseink is. Aj­tony Gyula például görög keresz­tény hitre tért, de hét feleséget tartott. Királyi hercegeink: And­rás, Béla és Levente (testvérek) három hit követője. I. András Vi- segrádon (1053-ban) görög kolos­tort épít, Béla öccse nyugatra ori­entált, Levente megmaradt po- gánynak. Ősi erényeinket Európa is jegyezte: „Ab Ungarorum nos defendas jaculis” (Ments meg a magyarok kopjáitól). Az erények történelmi koronként is változnak, a jellem az, amit a lélek forrása táplál. Ennek része az erkölcs, az erény, az akarat, a viselkedés, az ítéletalkotás, a cél­kitűzés, stb. A jellem — társadalmi méretek­ben - él és alkot, de csak a jelen­ben. A cselekvés csak a jelenben alkothat, a jövő reményében. A jellemes ember tudja, hogy része egy társadalomnak, amit nem fo­gyasztani, hanem gyarapítania kell. A visszarendezés korbácsü­tés, az újjászületés gyarapítás. Csapó András Miskolc Tamperében énekeltek Finnországi testvérvárosunkban Nemzetközi Kórusfesztivál zaj­lott június 2-6-ig. A város gyer­mekkórusától meghívást kapott a miskolci 18. sz. Fazola Henrik Általános Iskola énekkara és tánckara is. A felnőttek verse­nyén ugyan nem vehettek részt, de nagyon sok helyen fellépett a kórus és a tánckar. Május 31-én a vidámpark színpadán, június 1- én az Alexander templomban, 2- án a Régi Könyvtár dísztermé­ben, este pedig a város egyetlen Római Katolikus Templomában, valamint június 4-én az Öregek Otthonában adtak műsort önálló­an és a finn kórussal közösen is. Mivel nemzetközi fesztivál volt, így nemcsak a helyi közönség és szakemberek láthatták a produk­ciót. Ezáltal még értékesebb volt az elismerés és a siker. Nagyra értékelték a tiszta énekhangot, a rutinos, szép táncmozdulatőkat és elismerően szóltak a széles re­pertoárról, amely mindig a hely­színhez és a hangulathoz igazo­dott. Reméljük, a mostani ven­dégszereplés csak a kezdet volt, és a jövőben más országokban is tapsolhatnak a Fazola művész- együttesének. Minden jel erre mutat! Forgács Judit ig.h. Ködös válasz Meggyőződésem, hogy a múzeu­mok megszerettetését nem lehet elég korán kezdeni. így gyerme­keimmel kicsi koruk óta rendsze­resen járunk múzeumokba egy- egy városnézés alkalmával. így volt ez legutóbbi, május 19-i egri kirándulásunkkor is, amikor é- desanyámmal és öt kicsi gyerek­kel (tíz éven aluliak) megtekin­tettük az egri tanárképző főisko­lában található múzeumot, s a to­rony kupolájában látható perisz­kópot. Hat éves Anti fiam a korá­nak megfelelő érdeklődéssel vizs­gálta a kiállított tárgyakat, kér­déseire rendre válaszoltam. Majd amikor a padozatba épített szek­rénykéről faggatott — melyről megvallom őszintén nem tudtam mit mondani —, azt javasoltam, érdeklődjön a teremben dolgozó idegenvezetőtől. A „mi van itt?” kérdésre a következő választ kap­ta: „Benne van a tengeri szerken­tyű mütyürője”. Anti fiam értet­lenül nézett rám, hisz' nincs hoz­zászokva a ködösítő válaszokhoz. Magam is ledöbbentem a hallot­takon, mert végül is a tanárkép­ző főiskola épületében történt, il­letve hangzott el mindez, ott, ahol a jövő pedagógusait képezik, így aztán a sok szép élmény mel­lett egy kis keserűséget is vittünk magunkkal tarsolyunkban. Ott­hon aztán utánanéztem útiköny­vekben, mit is takar a fent idézett elnevezés és frissen szerzett tu­dásomat fiammal is megosztot­tam. Kovácsné W.E- Miskolc Szerkesztői üzenetek Prok Ferenc, Edelény: Miután jú­niusi nyugdíja a dédestapolcsá- nyi szociális otthonba még nem érkezett meg, így a májusi elszá­molással még nem készülhettek el. Ez várhatóan a napokban le­bonyolódik, s az 1102 forintos ágy fenn tartási díj levonása után postázzák Önnek a 6890 forintos nyugdíjából fennmaradó össze­get, azaz az 5788 forintot. Több elmaradása nincs, hiszen május­ban elszámolták Önnek az áprili­si időszakot, melyből nyolc napot töltött kórházban. * Adóiján László, Miskolc: Észrevé­telével környezetvédelmi össze­állításunkban rövidesen foglalko­zunk. * Sáfián Imréné, Kazincbarcika: Szívesen foglalkozunk panaszá­val, de kérjük, postafordultával írja meg a tájékozódásunkhoz szükséges adatokat. (Mindkette­jük nyugdíjas törzsszáma, kinek folyósítják a családi pótlékot, kis­lányuk személyi adatai.)

Next

/
Thumbnails
Contents