Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
1993. Június 15., Kedd Jelenidő ESZAK-Magyarország 13 Illegális akkumulátor-rakományok Eger (MTI) - Az utóbbi napokban két helyről is jelentették az Észak-Magyarországi Környezet- védelmi Felügyelőségnek Heves megyében: több tonnányi használt akkumulátor illegális lerakását. Először Bükkszék kommunális hulladéktelepén fedezték fel a körülbelül egy teherautónyi, veszélyes hulladékot. Az akkumulátorok típusát tekintve felmerült, hogy a rakomány a honvédségtől származik, ám a terepszemle után a gyanúba fogottak azt elhárították. így a Felügyelőség felkérte az Egri Rendőrkapitányságot a nyomozás elrendelésére. A környezet- védelmi hatóság ezzel párhuzamosan a számítógéppel nyilvántartott veszélyes hulladék bevallásokat vizsgálja. Egyidejűleg kötelezték a bükk- széki önkormányzatot, hogy zárják le a telepet, s végezzék el a veszélyes hulladék összegyűjtését és ártalmatlanítását, hiszen az akkumulátorokban található nehézfémek a vízzel mérgező vegyületeket alkotva beszivároghatnak a felszín alatti rétegekbe, veszélyeztetik az ivóvíz-bázisokat. Égerben szemtanú is akadt arra, hogy az Erzsébet-völgy elhagyott' kőbányájában próbált egy teherautós megszabadulni akkumulátor-rakományától. így a rendőrség forró nyomon kezdhette meg a nyomozást. A pápa a munkanélküliségről Erősítsék meg a társadalmi együttélés alapjait, különösen a szolidaritást Párizs (MTI) - Az égető szociális problémák, mindenekelőtt a munkanélküliség gondjának megoldását sürgette II. János Pál pápa spanyolországi látogatása során. A katolikus egyházfő akkor szólt erről, amikor Sevillában felkeresett egy idős emberek számára fenntartott szociális otthont. „Mindaddig, amíg testvéreink közöt^ olyan nagy számban vannak olyanok, akiknek nem jut elegendő az emberhez méltó életre, a társadalom nem lehet nyugodt és elégedett - hangoztatta a pápa. - Bármennyire is sokat haladtunk előre egyes területeken, nem hunyhatunk szemet a társadalom mai nagy problémái, mindenekelőtt a munkanélküliség láttán. A munkanélküliség sok családot dönt tragikus helyzetbe, olyan problémákat támaszt, amelyek túlmennek a szorosan vett gazdasági kérdéseken, etikai és erkölcsi kérdéseket jelentenek”. Az egyházfő arra hívta fel az egyes országok kormányait, hogy „nagyobb határozottsággal álljanak ki az igazság, a szabadság és a fejlődés mellett”, szenteljék erőfeszítéseiket annak, hogy erősítsék meg a társadalmi együttélés alapjait, különösen a társadalmi szolidaritást, az élet védelmét, a tisztességet. II. János Pál a hétfői napon Amerika felfedezője, Kolumbusz Kristóf és az amerikai kontinensre elsőnek érkezett spanyol misszionáriusok emléke előtt tisztelgett. Huelva város mellett felkereste a Rabida kolostort, ahol Amerika felfedezője tartózkodott útja előtt. Palos de la Frontera városában meglátogatta a Szent György templomot: itt hirdették ki több mint fél évezreddel ezelőtt azt a királyi dekrétumot, amely Kolumbusz útját engedélyezte. Felkereste a kikötőt, ahonnan a felfedező hajója útnak indult. Meglátogatta a spanyolországi zarándokhelyet, a Sevilla közelében lévő Rociot, ahol imádkozott a helyi Szűz Mária-templomban. Nem minden betegnek jut tej Tatabánya (MTI) —Tejbeszerzési gondokkal küzd Tatabányán a megyei kórház. Jelenleg csak a betegek egy kis részének tudnak tejet, tejtermékeket adni, mert a tatabányai tejüzem az intézmény tartozása miatt a napokban leállította a szállítást. A kórház utoljára április végén egyenlítette ki számláját. A fizetési nehézség oka az, hogy a társadalombiztosítás csak a múlt évihez hasonló nagyságú összegben finanszírozza a költségeket, miközben az árak minden területen tetemesen növekedtek. Ennek következtében gyülemlett fel a kórház ilyen jellegű adóssága, összesen 2,1 millió forinttal tartozik a különféle élelmiszeripari szállítóknak, s ebből valamivel több, mint egymillió forinttal adósa a tejüzemnek. A kórház gazdasági igazgatója elmondta, hogy OTP kölcsönt vesznek fel és megkezdik az adósság törlesztését. Júliustól pedig várhatóan tíz százalékkal több ellátmányt kapnak a társadalom- biztosítástól kiadásaik finanszírozására, s azt követően talán mérséklődnek az intézmény fizetési gondjai. Az ellátási problémákat most úgy próbálják áthidalni, hogy mindennap készpénzért vesznek tejet az üzem mintaboltjában, de a szükségesnek csak töredékét tudják megvásárolni. A tejgyár viszont csak akkor Szállít ha a megrendelők két hétre előre kifizetik az árut, tehát kauciót tesznek le. Azért kényszerültek ilyen intézkedés bevezetésére, mert sok megrendelőjük fizetésképtelen. A vállalat kintlevősége meghaladja a 30 millió forintot; most peres úton is megpróbálja adósaitól a pénzt behajtani. wwti'->i. . Gyarmati Béla Néhány lelkes gyerek tucatszám ragasztja a kisformátumú plakátokat; figyelem őket, figyelem magam, figyelem a miskolci utcát. A gyerekeket a művelet technikai része foglalkoztatja, hogy mennyi ragasztó kell, mekkora a minimális tapadófelület és így tovább. Az utca népe közönyös, még véletlenül sem áll meg senki a falragaszok előtt. Nekem sem kell megállni, elég egy pillantás is - tudom miről van szó. A gyermekkor régen letűnt világából felrémlik előttem egy térkép, melyen - mint a Megváltó fejét - tö- viskoszörú keretez egy apró kis országot, a hazámat. „Csonka magyarország nem ország!” A koronás címer két oldalán sírni látszanak az angyalok. Hiszek egy Istenben,/Hiszek egy hazában.../Hiszek Magyarország feltámadásában! Persziflázsnak tűnik ez? Meglehet. Pedig én tényleg hiszek Magyarország feltámadásában, de nem örülök a Trianonra emlékeztető plakátocskáknak. Nem azért, mert nem kell Trianonra emlékeznünk, hiszen abban a versaillesi palotában 1920. június 4-én az újkori történelem legigazságtalanabb békediktátumát voltunk kénytelenek tudomásul venni. (Bár elfogadni sem akkor, sem később nem tudtuk igazán.) Emlékezzünk! A 14 részből, 364 cikkből álló szerződés Magyarország határainak megállapítását, a jóvátételi kötelezettséget, s a hadseregre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A békeszerződés Magyarország 282.870 négyzetkilométer területéből 92.833 négyzetkilométert hagyott meg, és a 18.264.533 lélekszámú lakosságot 7.980.143-ra csökkentette. Eltörölte az általános véd- kötelezettséget és a magyar zsoldos hadsereg létszámát 35.000 főben állapítja meg, s eltiltja a nehéztüzérség a tankok és a repülők használatát. A szerződés 161. cikke kimondja, hogy Magyarország a háborús tények által okozott károkért jóvátétellel tartozik. Elkeserítő tények. De nem elég keseregni — amiben egyébként mi mindig nagyon erősek voltunk. És nem szabad átkozód- ni és területi revíziót emlegetni - vagy arra csak utalni is — különösen nem szabad. Egyszerűen azért mert célszerűtlen. Meg azért mert a területi revízióvaí egyszer már alaposan megégette a kása a szánkat. Miközben a Független Magyar Ifjúság plakátjait ragasztják, az Ukrán Filmnapok eseményei peregnek a Hevesy Iván Filmklubban. Vendégünk Szergej Liszen- ko, egy huszonéves — nagyon tehetséges — ukrán rendező, itt a neves honi filmesztéta, s érkezett két remekmű is. Teljes az érdektelenség. Két-két és féltucat shor- tos, miniszoknyás tini között ülök. Rendkívül tetszik nekik az egyik képsor sok pucér katonája, egyébként unottan fekszenek, nyújtózkodnak a székekben. Szerintem nem nekik kellene itt lenniük, hanem a Független Magyar Ifjúság képviselőinek és mindazoknak, akik mögöttük állnak. (Vajon, kik állnak mögöttünk?) Alikor ugyanis gyorsan kiderülne a „függetlenek” számára is, hogy a nemzeti lét, az azonosság tudat nemcsak nekünk fontos, meg a határon túl élő honfitársainknak, hanem például az ukránoknak is, akik - akármilyen nagy nép - hosszú-hosszú ideig nem lehettek nemzet. A Határzár című film ukrán hőse Csehszlovákiába akar szökni. A hatóságok nem értik. Nem is érthetik, mert ők politikai határokban gondolkodnak. A fiatalember — ezt jól jegyezzük meg — nem egy másik országba akar szökni, hanem haza; a szülőföldjére. Hogy ez éppen most egy másik ország, arról ő nem tehet. A munkácsi Khón bácsit soha nem kérdezték, hogy melyik ország polgára kíván lenni. Kassa, Bártfa, Pozsony, Kolozsvár, Ungvár, Munkács, Rahó ki- nek-kinek elsősorban szülőföldet, anyanyelvet közösséget jelent. És kultúrát és hagyományokat - hitet, az ősök hitét, imákat és énekeket. Meg keresztelőket, lakodalmakat és halotti torokat. Ezt soha nem értheti meg a birodalmi gondolkodás, mely nemcsak egy karámba akaija terelni a népeket. Hanem nivellálni is akar- ja azokat. Mindenképpen el akarja tűntetni a köztük lévő különbségeket. Pirosra, szürkére, vagy mit tudom én milyenre akarja változtatni azt az ezer színben pompázó és virágzó nagy kertet, amibe az Isten elültette az ő palántáit. Amit most fogok mondani, arról keveset beszélünk, különösen az utóbbi időben. Én sem szívesen térek rá, de: „Növeli, ki elfódi a bajt...” Nos, arról van szó, hogy Erdélyben meglehetősen vegyes érzelmekkel emlékeznek arra a négy évre (1940-1944) mikor a terület egy részét visszacsatolták Magyarországhoz. És a felvidéki magyarok sem emlegetik valami nagy-nagy nosztalgiával az 1938- 45 közötti időszakot, a magyar csendőrökre emlékeznek leginkább, meg az általunk meghonosított feudális jellegű közigazgatásra. A sok öntelt anyaországbeli hivatalnokra, akik a helyi értelmiségnek (magyar értelmiségnek) nem adtak valami nagy életteret - hogy ezzel a kifejezéssel éljek. A kassai üzletek teljes készletének felvásárlásáról és hazaszállításáról már ne is beszéljünk. Meg arról a magyar gőgről, rangkórságról, mely a határokon túli testvéreinket megdöbbentette és kiábrándította. Némely buzgó tanítónk (ilyenek sajnos minden rendszerben vannak) pálcával verte bele a szlovák gyerekekbe Kölcsey Himnuszának mind a nyolc versszakát. „Tudod, ha meghallom a Himnuszt” - emlékezik rezignáltan kassai barátom. Majd hozzáteszi: Ugye nem haragszol? Te ne haragudj! - mondom én, s zavartan nézünk egymásra. Hiszek Magyarország fóltámadá- sában, de nem ama soknemzetiségű - történelmi-Magyarország újrateremtésében, hanem abban, hogy mindenki (bárhol él is) háborítatlanul élhet nyelvében, kultúrájában. Hogy az ordas eszmék térhódítása helyett a kölcsönös^- ség, egymás megbecsülése és segítése válik majd az újabb nemzedékek gyakorlatává a Kárpát-medencében. Utópia? Bizony annak tűnik. Mi ritkán akaijuk jól a jót... A másik ukrán film, amit láttam, a Légszomj - Andrej Dojcsik 1992-ben készített műve. Egy ukrán kiskatona fuldoklik a szovjet hadsereg mocsarában. Nem költői alkotásról van szó. A film éppen szociográfiai hitelességével borzaszt el bennünket. Nemzeti hadsereg, nemzeti véderő? Egyelőre a fólfegyverzett kisnemzetek, népcsoprtok irtják, pusztítják egymást Európában, és sokkal nagyobb népcsoprtok a volt Szovjetunió területén. Tudjuk mi van Közel-Keleten, s kapunk híreket Afrika válságövezeteiről is. Summa summárum: mikor déli határainkon áthallatszik a fegyverropogás, nem tartom bölcs dolognak a Trianon elleni demonstrációkat. Merthogy nem megfelelők a konstellációk. Ha valaki netán félreért bennünket, kihez fordulunk segítségért? Ki szólt mellettünk 1920-ban, 1947-ben, 1956-ban? Azaz szó nagyon is sok elhangzott. Egy bátor nép új irányt adott a történelem menetének - olvashattuk az öles címet egy tekintélyes nyugati lapban, 1956 októberében. Ne áltassuk magunkat: egy kis nép bátorsága ritkán ad új irányt a történelemnek. Az illúziókkal le kell számolni végre. Mindannyian azt akaijuk, hogy az ország további története ne legyen szenvedéstörténet, de a szittya gőg, és a zászlólobogtatás nem helyénvaló. Nézzünk magunkba és nézzünk körül. S ne feledjük a nemzeti múlt tanulságait. Szeretném, ha legalább unokáim megérhetnék, hogy a koronás címer mellett mosolyognak az angyalok... Mi csak szívjuk... s> w- A légszennyezettség mai adatai egy- től-egyig államtitoknaK minősülnek... Rajz: MTI Határhelyzet Gyula (MTI) - A magyar-szlovén határ- szakaszon Bajánsenyénél és Rédicsnél hétfő délig szünetelt az átkelés, mert a túloldalon traktorokkal eltorlaszolták az utat. A Határőrség szóvivője elsősorban a letenyei határállomást ajánlotta az utazóknak. Nagylaknál 35, Gyulánál 16, Ártándnál pedig 4 órát kell várniok a kilépő kamionoknak. A hét végén 158 határsértőt fogtak el, közölük 52-őt a szlovák és az osztrák hatóságok. Hamisított útlevéllel 88-an próbáltak beutazni, köztük 37 vietnami és 27 jugoszláv állampolgár. A határőrök 6000 külfölditől tagadták meg a beléptetést, mert a hazánkba igyekvők nem rendelkeztek elegendő pénzzel, illetve megfelelő okmányokkal. A pozsonyi Inchebán Pozsony (MTI) - Több mint húsz magyar vállalat, közel 330 négyzetméteres területen képviseli a magyar vegyipart június 21- 25 között a pozsonyi Incheba Nemzetközi Vegyipari Szakkiállításon. A magyar bemutatót a Hungexpo-val közösen szervezi az Ipari Reklám- és Kiállítási Kft. A hazai kiállítók a vegyipari termékek szinte teljes kínálatát felvonultatják a szlovák fővárosban. A kozmetikai és háztartásvegyipari kiállításon hivatásos kozmetikusok segítségével mutatják be a hazai szépítőszereket. Elhunyt az űrhajós League City, Texas (AP) - Vasárnap Texas állambeli otthonában agydaganat következtében elhunyt Donald K. Slayton amerikai űrhajós, aki 1975-ben résztvevője volt a történelmi szovjet-amerikai űrutazásnak. A 69 éves Slaytont választotta ki a NASA 1959-ben, hatodmagával arra, hogy az Egyesült Államok első hét űrhajósává képezzék ki őket. Az űrrepülésre azonban Slaytonnak még 16 évet kellett várnia. 1962-ben a második földkörüli Mercury programban John Glenn után Slayton lett volna a második úrplióta, azonban az utolsó pillanatban szívritmuszavar miatt mégsem őt indították útnak. Ezt követően először mint vezető asztronauta, majd az űrhajók legénységi műveleteinek vezetőjeként dolgozott. Utóbb az ő feladata volt az űrhajósnak alkalmas pilóták kiválasztása. 1972-re ismét visszakerült a pilótaállományba. 1975-ben, 51 évesen, két másik amerikai űrhajóssal együtt, végre részt vehetett élete első és egyetlen űrutazásán a Szojuz-Apolló program keretében. Ezt követően részt vett az űrrepülőgép-program megtervezésében. 1982-ben a Columbia űrrepülőgép első sikeres útját követően ment nyugdíjba. Rendelet-sortűz