Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

4 ESZAK-Magyarország Megyei Körkép JEGYZET * * * Brackó István Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet: miért korpás Judit haja... Hogy a (vers) képzavart fokozzam, kö­zölnöm kell, hogy nem moshatom meg senkinek, elmondom hát mindenkinek. Nem a korpásodás elleni receptet, ha­nem aggályaimat. Képtelen vagyok ugyanis átértékelni a dolgokat, s min­dent készpénznek veszek, ami fénylik. Elhittem azt is, hogy szegény Judit fri­zurája mindaddig ápolatlannak tűnt, amíg meg nem találta az igazi hajmo­sószert. Vizsgálódásra kényszerít a kö- vezkező kérdés is: szereti ön a családját, akkor vegyen olyan autót, amelynek márkája... Ez nem a reklám helye. Csak azt nem értem, hogy mi a fenéért kell nekem aggódnom, s mindent komolyan vennem? Nem vagyok ugyan vallásos, de hívő vagyok. A volt pénzügyminisztereknek elhi­szem, hogy a jelenlegi finánc-miniszter ügyetlenül bánik az országos bukszá­val. A bubifrizurásnak titulált mosta­ni bársonyszékes viszont arról győz meg, hogy a pótköltségvetés szükséges, s úgy jó, ahogy van. O különben is ké­sőbb jött, s egy szétcincált büdzsét vett át... Kinek adjak igazat? A bizonyta­lanság béklyója fékez, hiszékenységem szemellenzői zavarnak a tisztánlátás­ban. S itt van az áldott-átkos magyar agrárgazdaság. Sok a búza, vagy ke­vés? Sok a sertés, vagy kevés? A pestis miatt aggódom, de a másik szemem is sír a hentesbolti árcédulák láttán. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok teljesen kikészítenek. Azt mondjuk, hogy legyen piacgazdaság, szabadver­seny, preferencia nélküli termelés, de közben tudjuk, hogy a fejlett országok magasabb színvonalú mezőgazdasága a miénknél tízszer több állami támo­gatásban részesül. Nagy dilemmám­ban tépem a hajam. Már majdnem ko­pasz vagyok. Csak az vigasztal, hogy nem járok úgy, mint szegény Judit... Export-import szervezőknek Miskolc (ÉM) - Ma már a legtöbb cég, vállalat, vállalkozó külfölddel is kereske­dik, export-import ügyleteket bonyolít, üze- letembereink gyakran utaznak - vagy utaz­tatják munkatársaikat — a világ különböző országaiba. A miskolci Tudomány és Technika Háza munkatársai ezért is fontosnak tartják, hogy a devizagadálkodással összefüggő tan­folyam keretében adjanak segítséget az em­lített körnek. A két napos képzést június 23-24-én tartják a technika házában. Je­lentkezni június 18-áig lehet Aggod Péter- né oktatási-szervezési menedzsernél sze­mélyesen, vagy a 325-055-ös és a 325-883- as központi számon a 29-es mellékvonalat kérve. A tanfolyam résztvevői a Magyar Nemzeti Bank devizaengedélyezési és devizaszabá­lyozási főosztályának osztályvezetőitől első kézből kapnak információkat a hatályos jogszabályokról, a devizafizetések rendjé­ről, az üzleti utazásokkal összefüggő valu- taigénylésról, a költségelszámolásról, adó­zásról s nem utolsó sorban a deviza-hitel le­hetőségeiről. Bevásárlás Rajz: MTI 1993. Június 14., Hétfő Üzletkötés a hajnali órákban Bővült és szakosodott a miskolci nagybani piac Viszik az utánpótlást a kiskereskedők a saját boltba, elárusító­pavilonba Fotók: Fojtán László Reggel 7 óra után már nem to­longanak a vásárlók Miskolc (ÉM - GyK) - Már a nagybani sem a régi, szerencsére!- mondogatják mostanában a miskolci Búza térre évek óta rendszeresen visszajáró tősgyö­keres kereskedők, kik hajnaltól kora délutánig kínálják nagyobb tételben portékáikat. Többségük helybeli, de jönnek Békésből, Csongrádból is az ország északi részébe. Csatlakoznak ehhez a vélemény­hez a termelők, kik nem csak a nagyváros környékéről, hanem olykor 50-60 kilométerről, vagy még messzebbről, s a szomszéd Heves megyéből és Szabolcsból is a miskolci nagybanin kínálják zsákszámra a kis teherautókkal a helyszínre szállított áruikat.- Mindig szívesen jártunk ide, hi­szen nem csak a kínálat, a keres­let is bőséges a miskolci nagyba­nin — mondja egy békési „nagy­ban dolgozó” termelő, ki a több- mázsányi korai uborkára kere­settvevőket, s reggel 7 órára sze­rencséjére már meglehetősen fogytán volt a készlete.- Két hete, hogy életbe lépett itt az új forgalmi rend, s most már kezdik megszokni a kereskedők - mondja egyik kísérőnk, Péter Já­nos, a Piacfelügyelóség ellenőrző csoportvezetője.- Ez a rendszer együtt járt bizo­nyos mértékű szakosodással is. A változásokhoz természetesen előbb meg kellett teremteni a megfelelő feltételeket - teszi hoz­zá Back István áruforgalmi veze­tő. A korábbi háromezer négyzetmé­ternyi területet már jó ideje ki­nőtte a nagybani, bővítését hosszú ideig egy, már régóta le­bontásra ítélt, s útban levő lakó­épület gátolta. Az elmúlt év de­cemberében végre eltűnt a Szeles utcai ház, s ezzel megkezdődhe­tett a bővítés, a terület rendezé­se, közművesítése. Az önkor­mányzat segítségével megvalósí­tott többmillió forintos fejlesztés befejeztével a nagybani piac terü­lete több mint a duplájára, héte­zer négyzetméternyire növeke­dett. — Júniustól a piac a Szendrey ut­ca felől közelíthető meg. Mind­járt a bejáratnál megtörténik a helypénz fizetése, a bérleti jegyek ellenőrzése. A termelők a tulaj­donlappal igazolhatják jogosult­ságukat a kereskedésre. Szeret­nénk lehetőleg „kiszűrni” a jogta­lanul betévedőket - mondja Péter János. S milyen az élet? - pár perc múl­tán egy kisebb csoportosulásra téved tekintete, s rögtön észre­vesz egy ruhaneműt kínáló asz- szonyt, ki talán nem ismervén az ellenőrt, neki is megmutatja a szatyrában rejlő portékát. Jobb belátásra bírják, de nehezen hagyja el a számára veszélyes zónát. Közben végigjárjuk a megfelelő térburkolattal ellátott, s a közle­kedés haladási irányát útjelek- kel segítő, a forgalmat irányító területet. Az árusító termelők és a kereskedők a számukra kije­lölt, külön területen már este 10 órától beállhatnak gépkocsijuk­kal, s egy kicsit szunyókálhatnak, hiszen a vásárló kiskereskedők hajnali 3 órától hajthatnak be a piacra.- Valóban szebb és rendezettebb, komfortos lett a jócskán megna­gyobbodott terület - bólint rá az elhangzott véleményekre Appel Ernő, ki a kereskedők egyik kép­viselője, midőn egyeztető megbe­széléseket folytatnak a felügye­lőség vezetőivel.- A baj talán az - jegyzi meg -, hogy a nagybani forgalmán is ér­ződik a gazdasági visszaesés. Ugyanakkor a kínálat oly nagy, hogy a jelenlegi terület is szűk­nek tűnik. Mondják, hogy míg korábban - igaz, egymás hegyén, hátán lepa­kolva - legalább délig nagy volt a forgalom, manapság az üzletek zöme hajnalban, 3-tól 6-ig kötte­tik. Aki később jön, már csak kisebb tételeket vásárol. De mit tehet a kereskedő? Remé­li, egyszer majd csak jobb idők jönnek, pezsgőbb lesz a forgalom. Addig pedig a portékát kínálni kell. Mindennap. Numizmatikai világkiállítás Bőd Péter Ákos lesz a rendezvény fővédnöke Tokaj (ÉM - KJ) - Az 1996-os világkiállítás idején Tokajban - más események mellett - numiz­matikai kiállítás megvalósításán is fáradoznak. ,Dr. Hornyák Csaba, a megyei kórház szülészeti és hőgyógyá­szati osztályának orvosa a terve­zett rendezvény fő szervezője. • A kiállítás ötlete már akkor megfogalmazódott bennem, ami­kor az 1996-os világkiállítás ter­ve nyilvánosságot kapott. Szen­vedélyes numizmata lévén a kül­földi pénzeket korábban magá­nemberektől cserekereskedelem, illetve levezés útján szereztem be. A tervem az volt, hogy minden országból egy sorozat forgalom­ban lévő fémpénzt összegyűjtsek. A későbbiekben ez a vágyam ki­egészült azzal, hogy a sorozatok lehetőleg épek, sértetlenek és mi­nél újabbak legyenek. így hát le­velet küldtem a jelenleg hivatalos valutával rendelkező 185 állam nemzeti bankjának, melyben megrendeltem ezeket. Több hely­ről már el is juttatták a kért anyagot. A külföldi fizetőeszkö­zök mellett - tekintettel a Hon­foglalás 1100 éves évfordulójára —, a kiállításon az azóta eltelt idő­szak magyar érméit is szeretnénk bemutatni. □ Tudomásom szerint komoly tá­mogatókat sikerült az ügy mellé állítani, s ez nemcsak rangját emeli a rendezvénynek, de jelentős anyagi segítséget is jelent. • A magyar pénzek kiállításának megrendezését, annak költségeit a Magyar Nemzeti Bank vállalta A kiállítás tervezett emblémája - még feliratozás nélkül magára, a fővédnök pedig maga Bőd Péter Ákos lesz. E kiállítás anyagát a Nemzeti Bank Múzeu­ma és a miskolci Herman Ottó Múzeum Igazgatósága adja köl­csön. A külföldi pénzek beszerzése so­rán felmerülő anyagi költségeket Szász Elek, taktaharkányi vál­lalkozó fedezi. Számításaink sze­rint a világ valamennyi országá­nak forgalmi pénzsorozata a bir­tokunkban lesz 1993 végére. A Nemzeti Bank egyébként e terü­leten is támogatónk, felajánlot­ták segítségüket, ha esetleg vala­mely országgal nehézségeink len­nének a beszerzés során. A kiál­lítás szervezési munkáira alapít­ványt szeretnénk létrehozni, két cég már szándéknyilatkozatát is adta a csatlakozáshoz. A megva­lósíthatósági tanulmányt a Tokaj Rt. készíti. □ A kiállítás mellett konferencia és aukció is gazdagítja a progra­mot. • 1996 júniusában háromnapos nemzetközi numizmatikai konfe­renciát is rendezünk a X. század nyugati pénzeinek témakörében. Ennek szervezési munkáit dr. Gedai István, a Nemzeti Múze­um főigazgató-helyettese vállalta el. A konferenciára közel száz külföldi és magyar numizmatikai szaktekintélyt hívunk meg. A há­rom nap alatt 25-30 előadás hangzik majd el, és részletesen bemutatjuk külföldi vendégeink­nek a magyarság 1100 éves törté­nelmének numizmatikai anyagát pénzverésünk történetével együtt. A vendégek - szakembe­rek által vezetett — aukciók ré­szesei is lehetnek a rendezvény ideje alatt. □ Milyen érdeklődésre számíta­nak? • A szaktekintélyek szerint ko­moly érdeklődésre tarthat szá­mot a kiállítás. Dr. Gerebenics Imre, a Nemzeti Bank osztályve­zetője, a Bank Múzeum igazgató­ja a szakirodalomban ilyen, - a Föld összes országának forgalmi fémpénzeit bemutató - kiállítás­ról nem talált említést ebben a században. Mivel a pénz az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik ősi mód­ja, a bemutatandó gyűjtemény hí­ven tükrözi majd a különböző né­pek szükségszerű összetartozá­sát, az emberek valamint a nem­zetek közötti kommunikáció szükségességét. Pataki kirándulás előfizetőinkkel Miskolc (ÉM - Nyl) - Továbbra is nagy népszerűségnek örven­denek lapunk előfizetői körében a különböző utazási irodákkal kö­zösen szervezett olcsó, hétvégi kiránduládok. Legutóbb szombaton két autó­busszal indultunk nemcsak a bo­ráról, hanem szépségéről is híres Hegyaljára. A Búza téri indulás után hamar elhagytuk Miskolcot, rövid ideig sűrű, nyári ködben haladtunk előfizetőinkkel a sárospataki ki­rándulásra. A Borsod Tourist gáláns volt uta­sainkhoz. Szerencsen kis kitérőt tettünk. Igaz, csak a buszból, de láttuk a Szerencsi Várat, s a várost. Ide­genvezetőink már itt kitettek ma­gukért. Hát még később, amikor megér­keztünk Sárospatakra. Itt is volt városnézés, bizony néhány uta­sunk most látta először Makovecz Imre építészeti remekeit!... Tíz órakor nyitott a Rákócziak vára, volt idő arra is, hogy alul, a várárokban körbejárjuk a dicső­séges emlékű falakat. Magában a vármúzeumban majdnem délig időztünk, megte­kintve az igen érdekes ökumeni­kus vallástörténeti kiállítást, amelynek legtöbb anyagát Tokaj- Hegyalja városai, községei adták össze. Természetesen, akik még nem jártak a Bodrog parti várban, most nem kis megrendüléssel időztek röviden a Rákócziak csa­ládfája, emlékei, II. Rákóczi Fe­renc portréi előtt, ámulva nézték a zempléni huták kétszáz éves működésének ránk maradt tanú- bizonyságait, az Erdélyi János gyűjteményt. S a Vörös tornyot kívülről, amely­nek állványzat-gerendáit bizony feketére fogta már az idő; ki tud­ja, mikor fejeződik be renoválá­sa?... Végardón igazi jó időben kezdtük a mintegy három órás fürdést, amelyet jókora, de csak rövid ide­ig tartó zápor fejezett be. S ismét következett a Borsod Tourist meglepetése: Tállyát nem Mád felé, hanem Erdőbényén át, a csodálatos Aranyosi völgyet át­szelve, Abaújszántó felől közelí­tettük meg. Mindenki igen hálás volt Kraj- nyák Máténak, a Borsod Tourist munkatársának ezért a kis kité­rőért. Többször végiggondoltuk, érde­mes-e egy ilyen kirándulásba bor­kóstolót beiktatni? Nos, a tállyai pincelátogatás is azt igazolta, hogy igen. Senki nem ivott többet a finom száraz és édes borból egy-két de­cinél, viszont a legtöbben vittek belőle haza. Idegenvezetőinktől pedig megis­merhették a buszon a tokaji bor legendáját, történetét. Legfeljebb a bort kínáló Tóth Pál volt bajban egy kicsit a némi tu­multus miatt, ám ő vállalta, mondván: az a fontos, hogy előfi­zetőink közül minél többen meg­ismerjék Tállyát és borait, így azután most is jó hangulat­ban landoltunk valamivel hét óra előtt a Búza téren, s most is már a buszon többen jelezték: e hét szombatján eljönnek velünk és a Társtouristtal Bogácsra is. Kirándulók a pataki várban Fotó: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents