Észak-Magyarország, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
14 ESZAK-Magyarország Szólástér 1993. Június 12., Szombat Aranyfürt a tulajdonosokért Az 1993. április 28-án megtartott, úgynevezett „versenytárgyaláson” a felszámolás alatt álló Szerencsi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szőlőfeldolgozójának és pincéjének vásárlási jogát az „Aranyfürt” Szőlő- és Gyümölcstermelő Értékesítő Szövetkezet, Szerencs nyerte el, kifogásolva a „versenytárgyalás” módját, menetét, „előkészítését” a megyei bíróságon. A feldolgozót és a pincét a szőlőültetvénytulajdonosok érdekében kellett megvásárolni, mivel az ültetvényekre OTP hitelt vettek fel, és saját tulajdonú feldolgozóval és pincetároló-térrel a tagok nem rendelkeznek. A szőlőfeldolgozót és a pincét - ha nem szőlőültetvény-tulajdonosok vásárolják meg - teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a jövőben. Ezért tett meg mindent a szövetkezet igazgatósága annak érdekében, hogy az Aranyfürt” Szövetkezet tulajdonába kerüljenek a fenti objektumok, továbbsegítve így a szövetkezet tagságát és a szőlőültetvény-tulajdonosokat. Szirmai Tibor igazgatósági tag Népfőiskolások országos közgyűlése Hazánk legnagyobb országos népfőiskolái szakmai-érdekvédelmi egyesülete,a (mintegy 300 egyéni tagot és 100 fölötti tagszervezetet tömörítő) Magyar Népfőiskolái Társaság május 28-án Szentendrén tartotta hatodik éves közgyűlését. Bár a Társaság hazai és nemzetközi elismertsége fokozatosan emelkedik, az elenyésző költségvetési támogatás miatt - amint az Sz. Tóth János titkár beszámolójából kiderült, - továbbra is a tanfolyamok, hétvégi kurzusok szorgalmazása a feladat, a folyamatosan működő, bentlakásos országos népfőiskolái hálózat kiépítése még várat magára. A Társaság helyi egyesületek létrehozásához közvetlen anyagi támogatást a jövőben sem tud nyújtani, a művelődési házak, egyházközségek, települési önkormányzatok, helyi civil szervezetek, magánszemélyek által szervezett kurzusok finanszírozása viszont a szakalapítványok (Művészeti és Szabadművelődési, valamint a Pro Cultu- ra Népfőiskolái Alapítvány) segítségével biztosított. Örömmel hallottuk, hogy az országos iroda és a táji központ szervezésében ősztől Sárospatakon is indul egy londoni nyelviskola három hónapos intenzív angoltanfolyama, valamint - elsősorban munkanélküliek részére - a megyénkben is valószínűleg újra elterjedő Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak szakembereinek képzése. Borsod-Abaúj-Zemplén azon kevés megyék között is megemlítésre került, ahol a megyei önkormányzat felismerte a népfőiskolák jelentőségét, s ennek megfelelően anyagilag is támogatja eme felnőttoktatási forma elterjedését. Üveges István Arnót-Budapest Állampolgári észrevételek Érdeklődéssel hallottam a Miskolci Rádióban a Tisztiorvosi Szolgálat jeles terveit. Miszerint ankétot tartanak a közlekedésből származó egészségkárosodás, és baleseti halálozás csökkentése érdekében. Örvendetes igyekezet!! Bár úgy vélem, világszerte, ez a közlekedés tervezés, a közlekedési rendészet feladatkörébe tartozik, mivel baleset elleni védőoltást még nem kísérleteztek ki. - Úgy látszik a hátunk mögött hagyott társadalom, még a kvalifikált fejekben is nagy zavarokat teremtett, ha más feladatkörökbe tartozó, égetően szükséges közegészségügyi témákat sem tudják megtalálni. - Hogy reménykedhetnénk abban, hogy azok megoldást nyerjenek. Több éve, szinte minden tömegtájékoztatással foglalkozó ember, kiemelten hálás témája, a halálra ítélt magyar nép tragikus e- gészségügyi helyzete. Emelkedik a rákos betegek száma, amely i- gencsak megterheli az egészségügy költségvetését. Ennek ellenére, vegyi szennyektől megterhelt megyénkben alig esik szó a levegő tisztaságáért folytatott küzdelemről. Még kevésbé a város portalanításának, az utcák mosásának jelentőségéről. Mindez annak ellenére történik, hogy a Vízművek óriási többletjövedelemre tesz szert a vízátalányok lakossági megfizettetése révén. így nagyon szerényen és segítő szándékkal, lenne néhány javaslatom a Közegészségügy és a Városatyák számára. 1., Sürgősen döntsék el, hogy csatlakoznak-e humanista elődeikhez, kik a Búza teret találták legalkalmasabbnak arra, hogy zöldségpiac és két buszpályaudvar egy területre kerüljön. A percenként érkező és induló elaggott járművek összes szennyüket, ólmukat az egész nap kirakott zöldségekre, gyümölcsökre terítik. Ebből táplálkozik Miskolc 2/3-as lakossága. Ebből kap primőr főzeléket, a néhány hónapos csecsemő és az öreg egyaránt. Csak csodálni lehet, hogy ez még nem jutott eszébe a tisztelt szakhatóságnak, de az adófizető polgárok által választott város vezetőségének sem. 2., A Megyei és Városi Kórház előtt, mindjobban elszaporodnak a zöldség- és gyümölcsárusok. így a betegek is a legnagyobb forgalomnak kitett és legkevésbé tisztán tartott helyekről kapják a látogatók által bevitt zöldséget és gyümölcsöt. Tévedés ne essék, nem az elárusítók ellen beszélek, de ha kell, áruljanak a kórház területén a forgalomtól távol. De szemet hunyni, tehetetlenül nézni, hogy következik be a végzet, ez mégis túlzás. 3., A Búza téren felállított szennyeződést mérő műszer adatai részére, egy elektromos kiíró táblát javaslok, hogy mindenki lássa, mivel nem foglalkoznak az erre szakosodott emberek. Feltehetőleg nem nekik vannak filléres napi gondjaik. így elvárjuk, hogy a lelkiismeretük a megbecsültségükkel szinkronba működjön. 4., Mikor jutunk oda, hogy svéd, német minta szerint a város fejlesztésével kapcsolatos terveket, az adófizető polgár 30 napon át újságból megismerhesse, ha akarja a Városházán megtekinthesse, és véleményével esetleg meghiúsíthassa. Mert a demokrácia ez! A Búza téren épülő benzinkút és gyorsétterem, a város egyik legértékesebb belterületi tömbjeit tette hosszú időre tönkre. Az elhibá- zottan odaépített csúnya Árucsarnok és Gelka Szerviz még nem tett jóvátehetetlen kárt. Talán még hozzá lehetett volna álmodni olyan létesítményeket, esetleg egy nagy fás parkot, ami oldja az elrontott építészeti akciókat. - Hol a város felelőssége? A megfelelő szakhatósági hozzáértés. Gondolom nem kétséges, hogy a terület forgalmával a bűz és piszok csak növekszik, és így a fasírt és virsli is ólmos lesz. Tessenek mondani! Meddig kell még eltűrni mindezt? 5., Az Ady-hídnál szemétlerakóhely. (Város közepe). A Városházától néhány száz méterre, a Dózsa György u. legalább 3 családnak otthont adó óvodaépületet bontottak el (lakóház volt hajdan), ma ellenőrizetlen parkolóhely, teher és személyautók hordják az útra a sarat, és ha az nincs verik a port. 6., A Szeles utca elején épült lakások előtt egy évtized sem tud változásokat hozni. Már régen fák sokasága szűrhetné a levegőt ezen a szép tágas területen. Egyszer jó lenne befejezettnek látni legalább ezt a belvárosi területet, elszegni a minduntalan kilógó koszos pendelyt. És remélem az ingyen átadott Földhivatal vezérkara is megkéri egyszer a takarítónőjét és mindeneseit, hogy a ház körül szedjék össze a förtelmes szeméttömeget, és reméljük az Állategészségügyi Állomás holdbéli környezete is megváltoztatható. A Fábián kapu üres szemétdombján is lehet építeni, esetleg parkosítani, mert ez mind Miskolc belvárosa. Uram bocsá, ha szakképzetlen munka- nélküliek heti egy napot áldoznának erre a városra, már az is nagy változásokat hozhatna. Ha pedig mindez nem megy forduljanak kéréssel a lakosság felé, hátha ők is megtennék, némi előszer- vezéssel. Az égből manna ezután sem fog potyogni! De a város és annak lakossága érdekében el kell látni a feladatokat, kinek-ki- nek ami rábízatott. Ennek reményében kívánok mindenkinek több „egészséget”, és lelkiismeretesebb munkát. Földessy Katalin Miskolc Budapesti felhívás az európai kormányokhoz... ...az oktatásüggyel foglalkozó szervezetekhez, pedagógiai kutatókhoz és a gyakorlatban tevékenykedő pedagógusokhoz Az Iskolai Esélyegyenlőségért Egyesült (Magyarország), a Gesamtschule Közhasznú Társaság (Gemeinnützige Gesellschaft Gesamtschule - GGG -, (Németország) és a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága 1993. május 30-31-én nemzetközi konferenciát szervezett Komp- rehenzivitás az európai oktatásügyben - címmel. A konferencián tudományos kutatók és pedagógusok vettek részt Hollandiából, Magyarországról, Nagy-Britanniából, Németországból és Svédországból. A konferencia két napja során a résztvevők behatóan elemezték az európai oktatásügyet a komp- rehenzivitás szempontjából. Megállapították, hogy a fejlődés tendenciái az európai államokban és a fejlett ipari országokban szerte a világon az integrált iskola, illetve a komprehenzív iskolarendszer irányába mutatnak. A komprehenzivitás azt jelenti, hogy egy lakókörzet gyerekei minden iskolafokozatban közös iskolába járnak, amely egy fedél alatt kínál számukra sokszínű képzési lehetőségeket. Ennek révén biztosít a komprehenzív iskolarendszer minden gyerek számára egyenlő esélyeket egyéni adottságaik felfedezésére és képességeik kifejlesztésére. Meggyőzően bizonyítják ezt a különböző államokban végzett kutatások eredményei. A modern Európa olyan iskolákat követel, amelyekben a különböző nemzetiségű, az eltérő szociális hátterű és kultúrájú gyerekek és fiatalok együtt élnek és tanulnak, miáltal is kölcsönös figyelem és tolerancia fejlődhet ki bennük. Ezzel szemben a szelektivitásra berendezkedő iskolarendszereknek számos hátrányuk van: elkerülhetetlenül elkülönítik egymástól a különböző etnikai, szociális és kulturális kisebbségek gyerekeit, a tanulást a „magasabb” iskolákban abbahagyni kényszerülő gyerekek nagy számát termelik ki, saját lakókörzetük elhagyására kényszerítik azokat, akik nem találnak elképzelésüknek megfelelő iskolát közvetlen környezetükben, és kevésbé hatékonyan hasznosítják a financiális ráfordításokat. A komprehenzivitás eszméje az európai országokban különböző mértékben valósult meg. Különösen német nyelvterületen dominálnak a szelektív rendszerek. Közép-Kelet és Kelet-Európa országaiban az a .veszély fenyeget, hogy a német kultúrához való hagyományos kötődésük a szelektív iskolarendszerek átvételére ösztönzi őket. Ez egyaránt ellentmond a német nyelvterület országaiban a komprehenzivitás irányába mutató fejlődési tendenciáknak és az Európához való csatlakozást célzó törekvéseknek. Az oktatásügy továbbfejlesztése a komprehenzivitás irányába az iskolák belső megújítása útján történhet csak, ami a pedagógiai kultúra megújítását és a pedagógusi kompetencia kiszélesítését követeli meg. Az iskoláknak a belső differenciálás segítségével kell biztosítani a gyerekek számára a képességeik és érdeklődésük szerinti választások lehetőségét éppúgy, mint az önálló munka és az együttműködés különböző formáit. Ez a pedagógusok képzésének és továbbképzésének megújítását igényli. Az iskolák, a gyerekek és ifjak, de a tanárok jövője is az a komprehenzív iskola és iskolarendszer, amely az esélyek egyenlőségét biztosítja mindenkinek. Legjobb ha csökkenti a tempót, asszonyom! T. Szerkesztőség! Az 1993. május 20. napi Észak- Magyarországban megjelent „Miskolcról nézve: sok a veszély az utakon” című írásra szeretnék - a nyilvánosság előtt - észrevételt tenni, avagy levél egy öt gyermekes vállalkozó asszonynak. T. Asszonyom! írása elolvasása után ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy tollat ragadjak. Azt hiszem, én néhány tanáccsal tudnék segíteni Önnek, de a mai rohanó világban talán másoknak is hasznos lehet. Komolyan aggódom elsősorban a gyermekeiért, másodsorban magunkért, közlekedésben résztvevőkért, harmadsorban Önért. Gyanítom, Önnek mint elfoglalt vállalkozónak csak akkor van ideje „foglalkozni” gyermekeivel, amikor az országúton száguldozik velük. Véleményem szerint Ön csak azzal törődik, hogy az anyagi jólétet biztosítsa nekik. Nagyon sok példát tudnék felhozni, hogy az ilyen jómódú gyerekek felnőve csak a könnyelmű, léha életet szokják meg, az igazi emberi értékek hiányoznak belőlük. Ezért talán a vállalkozások gyarapítása helyett csökkenteni kellene azok számát. Az így felszabaduló időben menjen el kirándulni gyermekeivel, mutassa meg nekik a csörgedező patakot, a színes lepkéket. Kapcsolata gyermekeivel ne korlátozódjon a „zsebpénz” kiosztására! Naponta olvassuk az újságokban a megdöbbentő közlekedési baleseteket. Ezekben gyakran szerepelnek a túlhajszolt, fáradt vezetők által okozott súlyos, halálos sérüléssel járó esetek. A legszomorúbb, hogy sokszor nem a száguldozó, szabályokat megszegő az áldozat, hanem a vétlen. T. Asszonyom! Egy napra csak annyi programot „gyűjtsön össze”, amennyit kockázat nélkül el tud végezni! Gondoljon az öt gyermekére. Egyébként autópályán a megengedett maximális sebesség személygépkocsiknak 120 km/óra, ez a Trabantra és MITSUBISHI LANCER-re is egyformán vonatkozik! Végezetül Önről. Valóban a jól kereső Vállalkozókból az Állam is hasznot húz (adózás, stb.). De gondolom, Ön nem azért lett ARANYAT TOJÓ MADÁR, hogy az Államkasszát gyarapítsa. Inkább talán a saját anyagi jólétének biztosítása vezérelte ebben. Javaslom: csökkentse a tempót a munkában és az országúton is, mert ellenkező esetben szívinfarktus lesz a vége. Akkor pedig az öt gyermeke látja a kárát a nagy rohanásnak. Tisztelettel: Gyula Imre Miskolc, Hadirokkantak u. Sokak kezében lant, de nem tudnak pengetni Meghatódva és könnyes szemekkel olvastam Szilágyi Adolf úr írását (Talán szóhoz juthat a szakértelem is). Sajnos napjainkban kevés az ilyen értelmes és szókimondó ember, aki jobban félti a hazát, mint Önmagát. Már régen olvastam ilyen nyílt, őszinte és értelmes írást. Sajnálom, hogy nem a minisztériumban van, pedig szerintem ott lenne a helye, akkor talán többet tehetne a mezőgazdasági dolgozók és a nemzet felemelkedése érdekében. Nem hiszem, hogy a jelenlegi kormánynak az lenne a célja, hogy az országot tönkre tegye, de ha továbbra is ezt a politikát folytatja, akarva vagy akaratlanul ez lesz a vége. A jelenlegi intézkedések nem azt igazolják, hogy a magyar mezőgazdaságot újra talpra állítsák. Mint ahogyan Szilágyi úr írta ezek a sok törvény alkotások és módosítások nem hogy segítenek, vagy biztos eligazítást adnának a termelőknek, vagy bármely polgári személynek ez egy útvesztő, ahol az ember megáll és nem tudja, hogy hogyan tovább. Ez a létbizonytalanság a legnagyobb gátat vet a fejlődésnek. Tudom, hogy napjainkban nem könnyű egy ország, egy nép sorsát irányítani, de eszembe jut Petőfi verse „Ne fogjon könnyelműe- n senki a lantok pengetéséhez, nagy munkát vállal az magára ki most kezébe lantot vesz.” Sajnos én úgy látom, hogy most sokan felveszik a lantot, olyanok, akik nem hogy pengetni, de még kézben tartani sem tudják. Én azt ajánlom, hogy addig adják át míg nem késő, míg ki nem ütik a kezükből. Tisztelettel: Pirigyi András Cigánd
