Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
4 ESZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Május 8., Szombat Előfizetőinkkel Szlovákiába Miskolc (ÉM)—Amint arról már olvashattak lapunkban előfizetőink, ismét megkezdtük olcsó kirándulásaink szervezését, hogy ezzel is hozzásegítsük a kisjövedelműeket megyénk megismeréséhez, a szomszédos országokba való eljutáshoz. Első túránk mához egy hétre, május 15-én, szombaton indul a Borsod Tourist Kft. szervezésében a szomszédos Szlovákiába. A túra résztvevői 6.45 órakor gyülekeznek a Centrum Aruház mögötti parkolóban, ahonnan 7 órakor indul az autóbusz. Az útvonal: Miskolc - Aggtelek (határátlépés) - Pelsóc - Rozsnyó - Krasznahorha - Szádellői-völgy - Tomanádaska - Edelény - Miskolc. Aprogram: délelőtt Rozsnyón városnézés és vásárlás, fakultatív ebéd. Délután: Krasz- nahorka vára és az Andrássy-Mauzóleum megtekintése, a belépőjegyeket mindenki egyénileg váltja. Utána rövid pihenő a Szádellői-völgyben, majd utazás haza. Érkezés: a kora esti órákban. Az utazáson csak érvényes útlevéllel rendelkezők vehetnek részt. A Borsod Tourist Széchenyi utcai irodájában váltható szlovák korona. Részvételi díj: felnőtteknek 440 Ft. Gyerekeknek 14 éves korig 300 Ft. Jelentkezés: május 13-án, csütörtök 12 óráig a Borsod Tourist irodájában (Miskolc, Széchenyi u. 35. sz.). A jelentkezésnél fel kell mutatni az Észak- Magyarország utolsó előfizetési szelvényét (egy szelvény felmutatásakor a családtagok is utazhatnak). Szellemóriások a kocsitárolóban Miskolc (ÉM - BG) — Ha valaki meghallja a varázsszót, antikvárium, rendszerint olyan szavak jutnak eszébe: félhomály, csendes beszélgetés, bensőséges nyugalom, halk lapozgatás, megsárgult könyvlapok, ráérős válogatás, tágas terem, magas falak és a többi és a többi. Ehhez képest megjelenik Miskolcon egy fanatikus könyvbarát, aki úgy dönt, hogy amit ő harminc év alatt összegyűjtött könyvekből feleslegben, azt továbbadja intézményesített rendszerben. Ez még nem leime furcsa, de a helyszín első hallásra, és első látásra egyáltalán nem a fent említett fogalmakat jeleníti meg. Du- csai István ugyanis Miskolcon az Árpád utcai 34. szám alatt egy panelház földszintének valamikori gyerekkocsi-tárolóját találta „ideális” helyszínnek. Kényszerből, mert máshol nem volt hely. Az mindenesetre igaz, hogy a hely bensőséges, mert hiába csak pár négyzetméter az egész bolt, nem sokan tolonganak benne. De ném is baj, mert a tulaj kifejezetten barátkozós típus. Nem tukmál, ajánlani is csak akkor ajánl, ha kérik rá, de beszélgetni bármikor hajlandó. Kicsit őrültnek tartja magát, de nem tehet mást, imádja a könyveket, de arra nem volt hajlandó, hogy beálljon kétszázvalahá- nyadiknak a mostani Tiffanys, Romanas könyvkereskedők közé, inkább órákig bogarászik padlásokon, hogy olyan könyveket találjon, amelyek értő vevőkre várnak. A Dosztojevszkij sorozat azért sorakozik külön polcon, mert még nem teljes, és csak akkor hajlandó egy tételben eladni, ha a hiányzó néhány kötet is előkerül. Ducsai István egyelőre nem tart az adóhatóságtól, mert egyrészt mindenről számlát ad, másrészt pedig nem bonyolít egyelőre akkora forgalmat, hogy az APEH belőle gazdagodjon. Az igazgatónő aranygyűrűje Megyaszó (ÉM-LGY) — Elköszönt, de maradt. Hogyan is lehetne az olyan munkától megválni, amely ilyen szorosan összefügg a falu hétköznapjaival és ünnepeivel? Akkor meg kellene válnia Megyaszótól is. Az pedig elképzelhetetlen. Itt született, itt nőtt fel, régi megyaszói család fiához ment feleségül, itt születtek a gyermekei... Negyvenegy esztendeig dolgozott a községért. Húsz évig a tanácson. Anyakönyvezett, kérvényeket írt, marhalevelet állított ki... És persze ott volt mindenütt, ahol történt valami. Kulturális érdeklődésének és népszerűségének köszönhetően 21 évvel ezelőtt kinevezték a művelődési ház igazgatójává. A maga természetességével szervezte a község kulturális életét. Hagyta, hogy a ház az élettel sodródjék. Sohasem szerette az erőltetett dolgokat, a muszájt, a kötelezőt. Sohasem úgy fogta fel, hogy ő a helyi közművelődés irányítója, hanem akként, hogy őt bízták meg az emberek: próbálja szebbé, jobbá tenni az életet. Az idős megyaszóiak a már nyugdíjas igazgatónőt ma is csak „fi- am”-nak szólítják, a vele egyidősek Terikének, a fiatalabbak Tériké néninek. Azt mondja, könnyű volt a dolga, mert a megyaszóiak mindig is fogékonyak voltak a szépre, a jóra. Soha sem kellett csalogatni senkit a kultúra házába, mert ha történt ott valami, jöttek. Jöttek, mert megérte, mert mindig gazdagabban, újabb és újabb élményekkel távoztak. Arra mindig ügyelt, arra nagyon, hogy az értékek ne csorbuljanak. A saját eszközeivel menedzselte a 125 éves református énekkart, a messze földön híres fúvószenekart. Idejekorán megtanulta a „modem koldulást”: pályázatokat írt mindenüvé, mert hiszen bármennyire is múvészetpártiak voltak a tanácstagok, a képviselők, a pénz sohasem volt elég. Kellett a klubok működéséhez, a szakkörökhöz, az utazásokhoz, a műsorokhoz, a kiállításokhoz... Almási Lászlóné szerint kíváncsi és vidám emberek lakják a falut. Almási Lászlóné Ó is kíváncsi és vidám volt világ életében. Ennek a szinkronnak köszönhetőek á feledhetetlen kirándulások. Amikor felépült a Miskolcon az avasi lakótelep, béreltek egy buszt, hogy megnézzék, mekkorák is azok a házak, amelyekben állítólag egy falunyi ember él. Álltak, álltak az öreg megyaszóiak a lakótelepi utcán és igencsak csóválták a fejüket. Mi lenne, ha onnan a magasból leesne egy gyerek? De az asszony is kieshet, ha ablakot mos! Jobb ázért, ha a falunyi ember falunyi területet kér a hazából. Gyógyfürdőkre vitte fájó ízületű, idős embereket. Bérelni kellett a fürdőruhákat, hiszen senkinek sem volt. Az idős asszonyok fordítva vették magukra a melltartót, a bácsik meg a „fecske” derekába dugták a lábukat. Akkor pironkodtak egy picit, de hazafelé mindig nagy-nagy danolások voltak a buszon. Ki tudná összeszámolni, hányszor, de hányszor mentek kirándulni a megyaszóiak? A Parlamentbe, a Várba, a Halászbástyára, a vásárokra, a Nemzeti Színházba, aztán Bécsbe, Krasz- nahorkára, Krakkóba, Kolozsvárra, Munkácsra... Amikor nyáron a szülők a milliónyi, többműszakos munkájukkal törődtek, Tériké igazgatónő társastánc tanfolyamot szervezett a gyerekeknek. Ha újfajta bevételi forrásról hallottak az emberek, szakembert hívott, aki megtanította őket. Különös szeretettel és türelemmel foglalkozott a cigányokkal. Neki is köszönhető, hogy ma négy cigány művészeti együttes is van Megyaszón. Erős, meghatározó pártok nincsenek a faluban, ennek is köszönhető talán az egység. Nem fásultak bele az emberek a közéletbe, minden rendezvény telt házzal zajlik. A harangodi napok egy teljes hete pedig messze földön híres programokat kínál augusztusban. Tavaly ezren jöttek el az elszármazottak találkozójára. Almási Lászlóné nyugdíjba ment, édesanyját ápolja nagy szeretettel. A nagymamát, aki nélkül bizony keservesen nőttek volna fel a gyerekek. Judit, a tanárnő és Laci, a hegesztő, lakatos. Most az ő esküvőjére készül az Almási család. Igazi sátoros lakodalom lesz a portán, háromszáz személyre terítenek. És persze felelevenítik A gyűrű, amelyre a furulyázó medvét gravírozták Fotók: Fojtán László a régi, megyaszói lakodalmas szokásokat. A művelődési háznak már új igaz- gatója van, azt mondják, remek, belevaló ember. A régi csapásokon jár. Ha valami gondja támad így az első időkben, ott van Tériké, az aranygyűrűs előd. Mert úgy döntött a falu népe, hogy a múlt évben alapított „Megyaszóért” aranygyűrűt az idén Almási Lászlóné kapja. Igen értékes kitüntetés: csak azok kapják meg, akik a legtöbbet dolgoztak a faluért, akik a legjobban szeretik Megya- szót. Mese a pereskedő darukezelőről Bánhegyi Gábor Kazincbarcika (ÉM)—Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy negyven tonnás autódaru, annak meg egy kezelője. Ez a darukezelő nagyon szerette a daruját, és bízott a körülötte dolgozó emberekben. Járták az országot, hol itt, hol meg amott jelentek meg a nagy daruval, tették a dolgukat napsütésben, szélben, hóesésben. Történt pedig egyszer, hogy a kies Sajószentpéteren dolgoztak. A böhöm nagy daru helyváltoztatás közben hozzáért a sokezer voltos nagyfeszültségű vezetékhez. Balesetet szenvedett Hogy miért nem iktatták ki a vezetéket, az máig is nagy kérdés, de akkor, a fizika törvényszerűségei szerint a sokezer volt annak rendje és módja szerint áthúzott a negyven tonnás fémmonstrumon, némi tűz kíséretében. Megijedt a darukezelő, ki is ugrott a gépből, zuhant négy métert, össze is törte magát. De még ez lett volna a kisebbik baj, mert az áramütés következtében a bal kezét azóta sem tudja használni, és gyakorlatilag százszázalékos rokkanttá vált a baleset miatt. Hogy kinek a hibájából, ahhoz elég legyen annyi, hogy az illetékes hatóságok 80 százalékban a vállalatot hibáztatta a szomorú esemény bekövetkeztéért. Úgy ítélték meg, hogy a rokkantsági nyugdíj mellé a mindenkori vállalati átlagkereset mértékéig külön járadékkal ki kell egészíteni a szerencsétlenül járt darukezelő illetményét. Történt ez még tizenkét évvel ezelőtt. Azóta azonban sok víz lefolyt a Sajón, és a darukezelónek nyolc évvel ezelőtt úgy tűnt, a budapesti központú 31. számú Állami Építőipari Vállalat kezd róla elfelejtkezni. Na persze küldték a járadékot, csak emelgetni felejtettek el. Kérte is a darukezelő levélben, ne csak a dolgozóknak emelgessenek, hanem az üzemi balesetet szenvedetteknek is. Kapott 58 forintot Méltányolták a kérést, kapott is pluszként 58 forintot. No nem egy hónapra, egész évre. Darukezelő csóválta ugyan a fejét, de még nem szólt. Hat évvel ezelőtt ismét levelet intézett valamikori munkáltatójához, emelintsenek már neki ismét egy cseppet. Kapott is két évre visszamenőleg annyi pénzt, amit ha egy hónapra elosztott, kijött kerek 24 forintra. Darukezelő ismét csóválta a fejét, de még ekkor sem szólt. Három évvel ezelőtt már kezdett kicsit indulatos lenni, amikor kapott ugyan havi 130 forintos emelést, de azt is csak ősszel, és csak három hónapot fizettek ki. Egy évvel később azonban már az asztalra csapott. Ez akkor történt, amikor a vállalat 1200 forinttal emelt. Perre vitte a dolgot, és a VMDB (magyar nevén Vállalati Munkaügyi Döntőbizottság) mégis állapította, 5.580 forint jár a valamikori darukezelőnek. Igazság szerint mondjuk 7.500 forint járna, mert a járadékba nem illik beleszámítani a családi pótlékot. Ezt a megállapítást méltányolta a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, és ’91 szeptemberében jogerős határozatot hozott, miszerint 7.500 forint jár a rokkant- nyugdíjasnak havi járadékként. A vállalatnál azonban valószínűleg úgy gondolták, hogy járni jár ugyan, de nem jut, mert azóta is mindössze 3.840 forintot küldenek havonta, ami a jogosnak a fele. Ha per, úgymond hadd legyen per, tavaly januárban a darukezelő 93 ezer forint hátralékért indított pert. A vállalatnál is úgy érezték, adni kéne már valamit, két alkalommal összesen 43 ezfr forintot küldtek, ami a hátraléknak közel a fele. Tavaly augusztusban a Fővárosi Központi Kerületi Bíróságra került az ügy, már 124 ezer forint hátralékot követelve. Ki is tűzték a tárgyalást decemberre, ahol a bírónő azt mondta, az ügy rá tartozik, nem pedig a Munkaügyi Bíróságra, máskor is tárgyalt már ilyen jellegű ügyet, és el is napolta a tárgyalást idén május végére. Darukezelő elcsodálkozott, megkérdezett egy másik bírónőt, aki szintén elcsodálkozott, és mondta, ez pedig a Munkaügyi Bíróság hatásköre. Tárgyalást vezető bírónő azonban nem volt hajlandó átküldeni az iratokat, mert nem érkezett hivatalos megkeresés. Eltűntek az iratok Ment a futkosás ide-oda, darukezelő megdöbbent, amikor hallotta, hogy a bíróságon őrzött borítékjából néhány fontos irat szőrén szálán eltűnt. Elképedése azonban akkor lett a legnagyobb, amikor a minap kapott egy levelet a tárgyalást elnapoló bírónőtől, aki azt írta, a május végi tárgyalás elmarad, mert az ügy nem az ő, hanem a Munkaügyi Bíróság hatáskörébe tartozik, már át is küldte az iratokat. Kopasz Sándor homlokán azóta elsimultak a ráncok, bizonygatja, az ő ügye már úgy látszik háromévi hadakodás után lassanként sínre került, és most azért mesélte el a történetet, hogy mások is okulhassanak belőle. A mesének egyelőre itt a vége. Csak remélhetjük, hogy a sze- rencsétleül járt ember sorsa előbb, utóbb jóra fordul, szerencsét hoz a 13. év. Fodrász-vasárnap Miskolc (ÉM) — A fodrászok vasárnap általában nem dolgoznak, éppen ezért a hét vége kitűnő alkalom a továbbképzésre. Mint dr. Bajákyné Szegedi Mária, a miskolci Omnitrade Kft. ügyvezetője elmondta, 9-én az avasi 101-es számú, Szemere Bertalan Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetbe várják a „hajszobrászokat,,. A budapesti Dunawell Kft. szervez a számukra egy egész napos Wella szemináriumot. Ismert, hogy a híres Wella cég professzionális festékeit, dauer-vizeit, hajlakkjait és más, hajápolási cikkeit nem engedi kiskereskedelembe, csak felhasználóknak értékesíti. Teszi ezt azért, hogy az alkalmazás módja is a termékek legjobb érvényesülését szolgálja. A Wella - mint más, hozzá hasonló cégek - természetesen állandóan kutat, fejleszti termékeit és arra is ügyel, hogy az alkalmazók megismeijék, megtanulják, hogyan éljenek velük. Nos, erre kínál kiváló lehetőséget a vasárnapi rendezvény. A Wella Hungária Top Team elnevezésű szuper fodrász-csapata a gyakorlatban mutatja be a festést, a tar- tóshullám-készítést, a különböző hajápolási formákat, módszereket a megjelenő szakembereknek. Az Omnitrade úgy kapcsolódik az egészhez, hogy - mint megyei forgalmazó - nagyker áron kínálja a Wella „cuccait”, bemutatót és vásárt tart a helyszínen. Kaphatók lesznek más nagy gyártók, többek között a Schwarzkopf, a Shauma hasonló jellegű termékei, valamint más kozmetikai cikkek, bizsuk, bőráruk, divatkiegészítők. A rendezvény reggel 9-kor kezdődik és este 6-ig tart. MAB-pályázatok Miskolc (ÉM) — A Miskolci Akadémiai Bizottság erre az esztendőre ismételten meghirdeti az 1992-re kiírt pályázatait. Kiegészítő pályázatot egyedül a MAB közgazdaságtudományi szak- bizottsága ír ki. A pályázati feltételek megegyeznek a tavalyiakkal: Pályázhatnak tudományos vagy gyakorlati munkakörben jártas egyéni kutatók, illetve kutató kollektívák, eddig nem publikált és máshol nem benyújtott tanulmányokkal, amelyek a feldolgozott témák eddigi irodalmához képest eredeti, új gondolatanyagot tartalmaznak.A MAB az érdeklődőknek megküldi a pályázati témákat, illetve további, részletes felvilágosítást ad az érdeklődőknek. (Miskolc, Erzsébet tér 3. 3530) A pályázatok benyújtási határideje 1993. október 25., az eredményhirdetés december 13-17 között lesz. Repka is horgászik Miskolc (ÉM - BI) — Május 16- án, vasárnap tehetségkutató versenyt rendez a Muhi tavon a Vásárhelyi István Horgász Egyesület. A délelőtti versenyre reggel fél 8-ig lehet nevezni, kizárólag az egyesület tagjainak. Díj nincs, de a tét nagy, mert a legjobbak bekerülhetnek a megyei válogatottba. A hírek szerint indul a versenyen Repka(Attila birkózó olimpiai bajnok is, kipróbálva szerencséjét egy másik sportágban is... Lakossági fórum Kazincbarcika (ÉM) — A kazincbarcikai MSZP önkormányzati frakciója (Ollári István, Ha- zag Mihály, Sallai Árpád, dr. Király Bálint) május 10-én, hétfőn délután öt órától lakossági fórumot tart Kazincbarcikán, a Béke moziban. A rendezvényen tájékoztatják az érdeklődőket a képviselő-testület elmúlt évi munkájáról. Varrótanfolyam Miskolc (ÉM) — Igen népszerűek a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház szabó-varró tanfolyamai. A 24 órás tanfolyam résztvevői hagyományos és Burda-módszerrel tanulják kedden délutánonként, vagy szerdán délelőttönként a szabás és varrás fortélyait. Második nekifutás
