Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
14 ESZAK-Magyarország ReportMűsor 1993. Május 29., Szombat r— HÉTFŐI MŰSOROK — Mozi Miskolc Béke: Kőbunko (?) Színes amerikai film- vígjáték. Kezdés: f.4 órakor. Elő pajzs. Színes amerikai akciófilm. Kezdés: hn.6 órakor. A tanú teste. Színes amerikai erotikus film. 18 év! Kezdés: 8 órakor. Béke Kamara: 1492 - a paradicsom meghódítása. Színes angol kalandfilm. 16 év! Kezdés: 4 órakor. Hoppá. Színes magyar tragikomédia. Kezdés: f.7 és 8 órakor. Béke Videomozi: Zsaru csapda. Mb. színes amerikai erotikus film. Csak felnőtteknek! Kezdés: 2, 4, 6, és 8 órakor. Miskolc Kossuth: Élő pajzs. Színes amerikai akciófilm. Kezdés: de.9 órakor. Hiába futsz. Színes amerikai akciófilm. Kezdés: f.3, f.5, f.7, f.9 órakor. Kőbunko (?) Színes amerikai filmvígjáték. Kezdés: de. 11 órakor. Hevesy Iván Filmklub: A tanú teste. Színes amerikai erotikus film. 18 év! Kezdés: de.f.10, f.12 órakor. Szédülés. Színes magyar filmdráma. Kezdés: du.3 és este hn.9 órakor. Prospero könyvei. Színes angol filmdráma. 16 év! Kezdés: 5 és 7 órakor. Miskolc Ady Művelődési Ház: Egy asszony illata. Színes amerikai film. Kezdés: 5 és 7 órakor. Kazincbarcika Béke: Kampókéz. Mb. színes amerikai horror film. 18 év! Kiemelt helyár! Kezdés: 6 órakor. Ózd Béke: Úszó erőd. Színes amerikai akció-krimi. 16 év! Kiemelt helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. Sárospatak: Fehér sivatag. Színes amerikai akciófilm. Kiemelt helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. Sátoraljaújhely: London megöl engem. Színes angol filmdráma. 18 év! Kiemelt helyár! Kezdés: 4, 6 és 8 órakor. Tiszaújvá- ros: Nincs bocsánat. Színes amerikai westernfilm. Kiemelt helyár! Kezdés: f.8 órakor. A műsorváltoztatós jogát fenntartjuk! Rádió KOSSUTH: -6.00: Kellemes ünnepet! 8.00: Hírek, időjárás. - 8.05: Műsorismertetés, programajánlat.- 8.25: Vasárnap az utcazajban. - 8.30: Isten igájában - örökre. — 9.00: Hírek, időjárás, útközben. — 9.05:,Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje..." - 10.00: Hírek, időjárás, útközben. —10.05: Istentisztelet közvetítése. — 11.00: Hírek, időjárás, útközben. - 11.05: Pünkösdi csokor. - 12.00: Déli krónika. -12.20: Londoni csevegés Sárközi Mátyással. — 13.00: Hírek, időjárás. — 13.05: Piros esernyő. Mesejáték. - 13.55: Műsorajánlat. - 14.00: Hírek, időjárás. — 14.05: Klasszikusok mindenkinek. - 15.00: Hírek, időjárás. - 15.05: A Rádiószínház dokumentumműhelyének bemutatója. Örökbefogadás. - 16.00: Hírek, időjárás. - 16.05: Műsorismertetés. - 16.10: Művészlemezek. - 17.00: Hírek, időjárás, útközben. - 17.05: Pünkösdölő. - 17.55: Műsorajánlat. - 18.00: Esti krónika. - 18.20: Magyar tájak dalaiból, táncaiból. - 19.00: Hírek, időjárás. - 19.05: Sportvilág. - 19.25: Műsorismertetés. - 19.30: Jó éjszakát, gyerekek! - 19.40: Kálmán Imre operettjeiből. - 20.00: Hírek, időjárás. — 20.05: Schubert: Pisztrángötös. — 20.47: Hírek, időjárás. — 20.52: A Nemzeti Színház előadása 1938- ból. Az ember tragédiája. — 24.00: Hírek, időjárás. -0.10: Himnusz. PETŐFI: - 6.00: Hírek, időjárás. — 6.03: Nyújtózkodó. - 8.00: Műsorajánlat. - 8.05: A titkos kert. Francis Hodgson Burnett regénye rádióra alkalmazva. - 8.42: Mese-zene. - 9.00: Hírek, időjárás. - 9.03: Gyermekálom. -10.00: Családi tény-képek. - 11.00: Hírek, időjárás. -11.05: Vasárnapi koktél. - 12.00: Jó ebédhez szól a nóta. —13.00: Hírpercek. - 13.08: Műsorajánlat. - 13.10: Klasszikus operettekből. - 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. - 14.00: Kié a mikrofon? - 15.00: Hírek, időjárás. - 15.05: Látogatás a múltunkban. - 16.00: A Kölyök- rádió pünkösdi királysága. - 17.00: Hírek. — 17.03: Táncházi muzsika. - 17.32: Ziccer. - 18.30: Grupo Vocal Argentino. - 19.00: Hírek, időjárás. - 19.03: Magyar Robinson. —19.40: Régi magyar muzsika. - 20.00: A repülés magánya. - 21.00: Hírpercek. — 21.10: Jazz. - 22.00: Minden hangra emlékezem. - 23.00: Hírek. — 23.03: Sporthíradó. - 23.10: Máról holnapra. - 0.15: Magyar és idegen nyelvű vízjelzó szolgálat. Miskolci Rádió Az l.llé KHz-es közép, az 1,3 tokaji, a 71,2 kékesi a 66,8 MHz-es URH adókon. 8.30 Műsorismertetés, hírek, időjárás - Áldott nap, pünkösdnek gyönyörű ideje. Zenés riportműsor Pünkösd napján. Szerkesztő: Jakab Mária. Reklám. Szerkesztő: Pap Zsolt. 16.00-18.00 A Miskolci Stúdió kereskedelmi-infor- mációs-zenés műsora a Rádemis Kft. menedzselésében. • Televízió Tv 1: - 7.45: Falutévé. - 8.05: A Financial Times híradója. — 8.30: Közjáték. - 8.35: Gyereksarok. Kedves ismerősök. - 9.05: Hajós Bill, a botcsinálta kalóz. Ausztrál rajzfilm. - 10.20: Walt Disney bemutatja. -12.05: Cimbora-koncert. -12.45: Képújság. - 12.50: Csendül a nóta. - 13.20: A tánc varázsa. - 14.25: Amőba. Különkiadás. - 14.55: Wurlitzer. - 15.25: Játék. Bűvös hatos. — 15.40: Kalendárium' 1993. - 16.25: Menekülés a Boszorkány-hegyre. Amerikai film. — 18.10:Tsten apostola. —18.50: Gyereksarok. - 19.05: „Engedjétek hozzám!...” - 19.20: Telesport. - 19.30: Híradó. - 20.00: 24 óra. Látogatóban Antall József miniszterelnöknél. - - 20.30: Rómeó és Júlia. Közvetítés a kaposvári Csiky Gergely Színházból. - 23.35: Közjáték. - 23.40: June Anderson Rossini-estje. Tv 2: - 6.00-9.00: Nap-kelte. - 9.05: Pünkösdölő. - 9.15: Micsoda különbség. Amerikai film. -10.05: A „Produkció" a Vakok Általános Iskolájából. -10.30: Vannak vidékek legbelül.. —11.05: Pünkösdi királyt választunk! -11.50: Ameddig a harang szól. -12.00: Erdélyország sok szép vize... -12.45: Mantovai Ric- ciarelli énekverseny. — 13.10: Taszár 92. - 14.05: A Fekete Tulipán. Francia-olasz-spanyol kalandfilm. - 15.55: Ifjúsági innovációs verseny. - 16.45: Ünnepi Ének. - 16.50: Nincs kiszállás... — 17.35: Elektor kalandor. - 17.40: Természeti képek. - 17.46: Gyerekeknek. -18.20: Tipplista. - 18.30: Telesport. -19.00: Frici, a vállalkozó szellem. -19.30: Placido Domingo-híres szerepeiből énekel. -20.35: Columbo. Amerikai bűnügyi tévéfilmsorozat. — 21.50: Ünnepi Ének. -22.00: Esti e^enleg.-22.25: „Díki”, a demokrata herceg. Portré. - 23.11: Rockpódium. A feleslegessé vált érmelegítő, avagy hol is folyik a Don? A Don hatalmas folyó. Két pariján hatalmas térség és mellette jeltelen tömegsírok tíz- és százezrei. Itthon azóta is siratják férjüket, apjukat, testvérüket a hozzátartozók, a hazatértek pedig az idegen földben eltemetett bajtársukat. Május 26-án emlékükre avatták fel Miskolcon a Minorita templomban ökumenikus istentiszteleten a Doni Bajtársi Szövetség csapatzászlaját. A zászlóanya Horlhy Istvánná, Magyarország egykori kor* mányzóhelyettesének özvegye volt. A kormányzó fia repülóhadnagyként ugyancsak a Don mellett lelte halálát. Zúgott a harang, amikor a menet elindult a templomból A hazaért mindhalálig feliratú zászlóval a kopjafához. Elhelyezték a koszorúkat, a virágokat, s emlékeztek a keserves háborúra, az idegen földben nyugovókra... Fotó: Laczó József Oravec János Azon a tavaszon nekünk, a bányatelepi elemi iskola alsós tanulóinak a zsinórírás és az ahhoz való új tollhegy - de sok pacát ejtettünk —, az új ima megtanulása - „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek Magyarország feltámadásában... — és az új angol WC-k használata — addig a fiúk egy patak fölé erősített esőcsatornába végezték kisdolgukat - volt a legnagyobb gondunk. Pálcával vagy vonalzóval kaptuk a körmösöket, az illemhelyen pedig az éber takarítónők osztogatták a nyaklevest, mivel szinte mindenki elfelejtette lehúzni a vizet. Tudtunk ugyan a háborúról, beszéltek róla eleget a felnőttek, a bevonuló fiatalokat a bányászzenekar búcsúztatta az állomáson, de a bányászok nagy részét felmentették a katonai szolgálat alól, mivel nagyon kellett a szén. A nyolcórás műszakokat tizen- kétórásokká nyújtották. A leventék masíroztak, fapuskával gyakorlatoztak, az üzemi hodályban pedig, amelyet otthonnak neveztek, volt is egy nagy térkép a falon, amelyen gombostűkre erősített zászlócskákkal jelezték, hol harcolnak hős honvédeink. Néha beengedték ide a közelben lakó „kicsiket” is, és mi lábujjhegyen ágaskodva pislogtunk a térképre, amikor a leventeoktatók pálcával mutogatták a harcok helyszíneit. Azon a héten, amikor a tanulók közül kiválasztottak húsz fiút és húsz leánykát, akik majd vasárnap a közeli város kórházába viszik a sebesült katonáknak a telep ajándékát, az iskolaudvaron és az Erzsébet királyné kertjében már virágoztak a vadgesztenyefák. Ha a magas drótkerítéssel körülvett, simára hengerelt vörös salakon nem játszottak, megengedték nekünk, mezítlábas labdaszedőknek, hogy itt focizzunk és még egy-egy sima-feketére kopott labdát is kölcsönadtak. Ezen a szombaton is erre készülődtünk, de az igazgató úr nem engedte kitárni az iskola kétszárnyú ajtaját. A folyosókon toporogtunk, amikor a fejünk fölött, a lépcsőről meghallottuk a hangját. Egycsapásra elcsendesedtünk. A háborúról beszélt, a távoli nagy országról, amelyet ó már az első háborúból ismert, ahol most újra magyar katona hullatja vérét. Nem nagyon értettük, miért könnyezik mellette a felesége, aki számtant tanított, miért horgasztja le mélyen a fejét a hórihorgas Lang tanító úr, akit soha nem hallottunk kiabálni, miért szipog a nagy darab Mária néni, akitől mindenki félt, miért szomorú a mindig mosolygós Erzsébet tanítónő, akinek szívesen és teli torokból énekeltünk, miért simogatja állandóan ősz kefehaját Barabás tanító úr, akit kántorként is szerettünk, miért tö- rölgeti zsebkendőjével aranykeretes szemüvegét a kimért járású és beszédű Babos tanító úr, aki óra végeztével azonnal összete- kertette a falon lógó nagy Kou- gotowitz térképet, a földgömböt pedig maga vitte az irodába... A kiválasztott tanulókat még beterelték az olajos padlójú tanterembe. Irigykedve bámultunk az udvarra kitóduló társaink után. Egyáltalán nem volt kedvünk visszaülni az üres iskolapadokba. Az igazgató úr és a tanítók kísérték be a telepi bíró feleségét és a plébános urat, felsorakoztak a katedrára. A takarítónők csomagokat raktak le az asztalra, aztán mindegyikünknek adtak egy üres kartondobozt. Ezekbe kellett berakni a százas csomagolású Honvéd cigarettát az egyik oldalra, a csomagolt kekszet a másikra. Ide került egy vékonyka imakönyv, a pap pecsétjével ellátott színes szentképek, kézzel kötött sálak, érmelegítők, amelyek anyáink, nővéreink álmát őrizték. Az otthon sütött kalácsokat csak másnap, indulás előtt tettük a dobozba. Az utolsó igazgatói mondat így szólt: „Füleket megmosni, körmöket, cipőket kipucolni!”... Fénylő egész cipők, patentharisnyák, a fiúk simára fésült haja még nedves, a lányok copfjában színes masni. A kis állomáson kettes sorokban várjuk, hogy felszállhassunk a kupékba. Az igazgató, a tanítók ünneplőben. A vékony, csontos, magas bírónén fekete selyemruha, nagy lila kalapján sűrű fátyol, alig látszik az arca, nagy orra tájékán meg-meg- lebben a leheletétől. Olyan, mint egy varjú. A kövérkés plébános hosszú, fekete reverendája alól kilátszik magasszárú fekete cipője, elhízott nyakánál világít a fehér gallér csíkja, fekete kalapja a süvegre hasonlít. Szinte mozdulatlanul áll, úgy fest, mint egy kitömött feketerigó. A kisvonat széngázszagú kocsijában külön ültetik a fiúkat és a lányokat. Mikor a mozdony megrántja a szerelvényt, az egyik ablak lecsúszik, leesik, a fakeretben lévő üveg megreped. Ez pontosan “akkor történik, amikor a templom felé fordulva keresztet kellene vetni. Az ablaknál ülő Vári Böske sírvafakad, alig tudják megvigasztalni. Már csak akkor válunk beszédessé, amikor át kell szállni a villamosszerelvény külön kocsijába. Ez ismeretlen számunkra. Mármint az, hogy nem füstöl, szaporán csenget és gyakran megáll. Ülünk egymás mellett, térdünkön két kézzel fogjuk a dobozokat, bámuljuk az emeletes házakat, az autókat, a motorbicikliket. A papírdoboz falán érzem a tenyeremmel az anyám sütötte kalács melegét és illatát. Hajnalban készíthette... Mikor leóvatoskodtunk a szokatlanul magas vaslépcsőn a villamosról, újból kettes sorba álltunk. Elől ment a bíróné nyitott színes napernyővel és a plébános úr. Mellettünk haladtak sétáló- san tanítóink, csendesen beszélgettek, mintha nem törődnének velünk. A városi embereket megállította a kíváncsiság, szinte sorfalat álltak, amerre elhaladtunk. Virágzó, kövérre hízott vadgesztenyefák szegélyezték az utat. Magas, fekete vaskerítés után fordultunk be a kórház pirostéglás épületeihez. Az egyik bejáratnál már vártak ránk, két apáca mutatta az utat. Aztán bevezettek minket a körtermekbe, és egy-egy fehérre festett vaságyhoz állítottak. Az igazgató úr intésére odatettük a dobozt a fehér bádog éjjeliszekrényre és elhadartuk a betanult szöveget: „Jó egészséget kívánunk a katonabácsinak!” Én csak ezután mertem ránézni az állig letakart emberre. Egyáltalán nem tűnt megviseltnek az arca. Bajusza fölött pedig mintha mosolygott volna a szeme.- Mit hoztál, kisfiam? - szólalt meg bátorítva. — Bontsd ki, hadd lássam! Ügyetlenkedve szedtem szét a csomagot és dadogva soroltam, mi minden van benne. A katona nem szólt, csak a szemével intett, érti. Amikor az érmelegítőt említettem, hangosan elnevette magát, aztán rekedten megszólalt:- Érmelegítő? Minek ez már!... Egyre hangosabb nevetése köhögőrohamba fulladt. Riadt apácák és egy fehér köpenyes orvos is odasietett, halk szavakkal nyugtatták. De a katona ekkor már kiabált és káromkodott:- A Donnál kellett volna, a Krisztusát! Ott kellett volna az érmelegítő is!... A takaró alatt megmozdult a katona teste. Megpróbálták lefogni,de mégis sikerült felülnie. Két karját a takaró fölé rántotta. Könyéktől hiányzott mindkét alkarja. A felkötött ingujjak alól csak két vastag fehér kötés látszott. A sebtében beadott injekció sem csillapította le. A gyerekeket a riadt szemű apácák gyorsan kiterelték a nehéz szagú teremből. Engem azonban visszatartottak. A katona azt akarta, hogy töijek neki a kalácsból. Ezt mondta:- Ennék abból, amit jóanyád sütött... Lehunyt szemmel pihent, egyenletesen lélegzett, nagyokat nyelt, le-föl mozgott az ádámcsutkája. Homlokán a ráncok kisimultak. Mikor ránknézett, láttam a két szeme sarkában az iménti nevetés, a köhögőroham könnycseppjeit.- A Donnál kellett volna - ismételgette többször is. — Ahol a bajtársaim ottmaradtak... De a Don utánunk jön... Már itt folyik, közel... Egészen a kertek alatt... A folyosón leültettek egy fehérre festett fapadra. A kitárt ajtón besütött a nap. Pontosan arra a plakátra, amelyen az állt: „Ne bántsd a magyart!” Ültem a lócán, lábam nem érte a frissre mosott követ. Elálmosodtam. Az igazgató úr érintésére riadtam, akivel azután átmentünk a gondozott parkon egy másik pirostéglás épületbe a többiekhez. Asztal mellett ültek. Szomorú szemű apácák töltötték kancsóból a kakaóskávét az egyforma csuprokba és egy-egy kiflit tettek mellé a viaszkosvászonra. Nem kívántam enni, álmos voltam, hazavágyódtam. Kimentem a folyosóra, ahol ugyanolyan fehér lóca támaszkodott a fehér falnak, mint a másik épületben. Ide nem sütött be a nap, és csak az volt kiírva, hogy „Dohányozni és köpködni tilos!” Alatta a sarokban ott árválkodott a köpőcsésze. Leültem a padra és éreztem, hogy rö- vidnadrágos lábamat vágja a hideg fa. Arra riadtam, hogy többen is kitódultak a folyosóra, mert az egyik lány rosszul lett. Hányni kezdett. A homlokát Mária tanító néni fogta, a többiek meg körülállták... A fehér világ után jó volt hazatérni. Anyám melegvízzel lesúrolta a kezem. Apám kint ült a falépcsőn, várta a vasárnapi ebédet. Mellé ültem. Fehér ing volt rajta, nyakánál kigombolva, az ujjak feltűrve., Egyik kezével magához húzott. Éreztem rajta a borotva- szappan illatát. Szép sorban elmeséltem neki mindent. Váratlanul elengedett, elővette a dóznit és felkattintotta a fedelét. A leheletnyi Janina cigarettapapírba finomszálú sárga dohányt csippentett, amit mutatóujjával eligazított. Alig látható, apró mozdulatokkal megsodorta a cigarettát, ajkán megnedvesítette a papírt és leragasztotta. A két végén kilógó dohányszálakat mutató és hüvelykujjával lecsípte és visszatette a tartóba. Lekattintotta a dózni fedelét és letette maga mellé. Egyik lábát kinyújtotta, előhalászta a benzines öngyújtót, arról vett tüzet. A kis láng és a dohányfüst alig látszott az erős napfényben. Csak ezután szólalt meg:- Te fiú! Biztos, hogy a te katonád a Dont emlegette?- Biztos. Egészen biztos - válaszoltam. - Ja, és a gesztenyefák a városban...- Mi van velük?... — szólt közbe. - Kivágták?- Nem. Dehogy - mondtam gyorsan.- Virágoznak? - kérdezte hirtelen.- Virágoznak... - bólintottam megkönnyebbülve. * Mindez 1943 májusának első vasárnapján történt, megtörtént. A város: Miskolc. A kórház neve akkor Erzsébet, ma Semmelweis. A telep: Pereces-bányatelep.
