Észak-Magyarország, 1993. május (49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1993. Május 5., Szerda---------JEGYZET--------­I^ eítmméi é/t Nagy József Közvetlenül a ballagások előtt megélén­kül a városi üzletek forgalma, ki öl­tönyért, ki ajándékért rója az utcákat, megy boltról boltra, hogy megtalálja amit keres. A kirakatok fényesebbek mint valaha, a kínálat sokkal gazda­gabb mint azt akár három-négy évvel ezelőtt álmodtuk volna. Megfogja sze­münket a sokféle gyönyörű ékszer, lán­goló fényű rubinok, smaragdok és gyé­mántok kelletik magukat, vagyont érő ruhaköltemények pompáznak az állvá­nyokon és hát kiegészítőkben sincs hiány. Valamiből azonban mégis mintha több lenne a hiány, mint kellene: vásárlóból. Aki ezekben a napokban belép valame­lyik fényes üzlet eladó terébe, a keres­kedő érdeklődésére gyakran hallhat ilyen válaszokat: csak nézelődöm, csak szétnézek egyelőre. Kétségtelen, hogy ezekhez az árakhoz szoktatni kell ma­gunkat, barátkozni velük és persze szá­molni, számolni egyfolytában. Akik egyik üzletből a másikba járnak, előbb-utóbb felfedezik, ugyanazért az áruért nem ugyanannyit kérnek a szom­szédban. Ezért előfordulhat, nem téve­dés, hogy ez a különbség adott esetben például egy kosztümnél akár négy-, öt­ezer forint is lehet. Aki nem hiszi nyu­godtan járjon utána! Valahol azt mondja észrevételünkre az eladó, ez kérem a belvárosi ár, mi sokkal több bérleti díjat fizetünk, mint a diós­győriek, vagy a martintelepiek. Nem fizethetek rá a boltra, mert én itt árulok a belvárosban. Ki tudná megcáfolni a mondottak igazát? Nehéz ma kereskedőnek lenni, de nehéz munkásnak, ápolónőnek, ta­nárnak, gazdálkodónak is. Azokhoz, akik a két kezükre kénytelenek hagyat­kozni kenyérkereső munkájuk közben, akinek ősei nem segítik milliós kár­pótlási jegyekkel az utódok vékonyka vállalkozását, alighanem keserű szájíz­zel kénytelenek elkerülni a belvárosi árakat. Sha már itt tartunk, hadd mondjuk el: belváros és belváros között is óriási kü­lönbségek vannak. Mert amit ma még 17 ezerért magára ölthet egy úr a miskol­ci belvárosban, azt a fővárosban jó, ha megkapja 22-23 ezerért. Ám ha ott hall­gatóznánk, hamar rájönnénk még egy lényeges különbségre. Ott kevesebb az „érdeklődő”és sokkal több a vásárló. És nem csak ballagás előtt. A komatál sem adómentes Rajz: MTI Fotó Kft. Miskolci közgyűlés Miskolc (ÉM) — A város önkormányzati képviselő-testüIete május 6-án és 7-én tart­ja soros ülését. A képviselők ez alkalommal választják meg több intézmény első számú vezetőjét, döntenek városi kitüntetések odaítélésről. Ismét tárgyalnak a város szociális koncep­Aki felkötötte a kolompot... Faragó Lajos Miskolc (ÉM) — Bíró Zoltán re­formkommunista volt. Kizárták a pártból. Betért a lakiteleki sátor­ba, majd az MDF egyik vezetője lett. Kilépett. Pozsgay Imrével megalakították a Nemzeti De­mokrata Szövetséget.; A közel­múltban Erdélyben jártak. Ezt követően kérdeztük: □ Milyen tapasztalatokat szerez­tek? e Marosvásárhely, Nagyvárad, Kolozsvár, Torda magukon hord­ják még a hajdani szépséget, ele­ganciát, a múltat. De kétségbeejtő a városok kopottsága, szegénysé­ge, nyomorúsága, piszkossága. Erdélyben van egy lélekben még mindig erős magyarság, amely el­szánt arra, hogy helyben marad, hogy megmarad egyáltalán. Igyekszik létezni, ahogy lehet. Ez, az ahogy lehet, mindennapi alkut, létharcot is jelent, és hát nagyon nagy mértékben megaláztatást is. De jól viselik! Összehasonlít­hatatlanul erősebbek akaratban, lélekben, mint a hazai magyar­ság. Nagyon nagy izgalmat kel­tett a külügyminiszterek gyulai találkozása. Az ő félelmük szerint bekövetkezhet az, hogy komoly garanciák nélkül aláírunk vala­mit és megint rajtuk csattan az ostor. Egyre több erőnk lesz □ Lehet ezt ügyesebben is kezelni, mint Gyulán, a külügyminiszte­rek találkozóján tették? • Nem voltam ott, nem tudom ér­tékelni, de mindenképpen tár­gyalni kell! Minden lehető alkal­mat fel kell használni arra, hogy a kapcsolatokat valahogy felve­gyük, tartsuk. Tárgyalni kell, de semmit aláírni, ami a magyar ki­sebbség rovására mehet. A köl­csönösség jegyében - mintegy számlán - részletesen fel kell so­rolni azokat a tételeket, amelyek követelések az ottani magyarság érdekében: iskola, egyetem, egészségügyi ellátás és így tovább. □ A Nemzeti Demokrata Szövet­ség eszerint nagy figyelmet fordít a határokon túl élő magyar kisebbségek sorsára. • Természetesen! Az más kérdés, hogy mennyi erőnk van. És meny­nyi erőnk van arra, hogy ezeknek a konzekvenciáit itthon végigvi­gyük. Akár a politikai, akár a kul­turális életben. Remélem, a vá­lasztások után egyre több erőnk lesz! Van érvényes meghívásunk a Vajdaságba, és ha addig a hely­zet nem rosszabbodik, akkor ezt meg is valósítjuk ősszel. El aka­Bíró Zoltán szerkesztőségünkben Fotó: Laczó József runk jutni Szlovákiába és Kárpát- aljára is. □ Úgy hírlik, pártjuk befolyása növekvőben van. Milyen réteget céloz meg a Nemzeti Demokrata Szövetség? a A magyar társadalom nem elég­gé tagolt társadalom. Itt az ér­dekek lényegében összefüggnek. Mondjuk egy termelőszövetke­zetben dolgozó, vagy a téeszből ép­pen most Időzött földművesnek, egy ipari munkásnak, egy tanár­nak az érdekei ebben a pillanat­ban nem válnak el egymástól. Ebben az értelemben is nemzeti politikát kell folytatni, vagyis, egy kevéssé tagolt társadalom össznemzeti politikai érdekkép­viseletét kénytelen magára vál­lalni egy párt, ha komolyan gon­dolkodik a dolgokról. A vállalko­zások esetében kezdnek elválni a társadalmi érdekek, részben az egyéni érdekek és a munkaadó, munkavállaló kettősségében. De itt sincs merev határ. Amennyi határ van, ott viszont az a prog­rammik, hogy a munkavállalói ér­dekek és a munkáltatói érdekek közös pontjaira helyezzük a hang­súlyt. Járják az országot □ Önök állandóan járják az orszá­got. Törekszenek a hallgatag tö­megek véleményének megismeré­sére. Bírják ezt a választásig ener­giával? • Bírni kell. Már 1987-ben el­kezdtük az MDF indulásakor La­kitelken. Ugyanolyan eszközte- lenül, amilyen eszköztelenek most mi vagyunk. Ezt bírni kell, ez a dolgunk. Azt szokták monda­ni, aki felkötötte a kolompot, az akkor rázza is. Felkötöttük ezt a kolompot, most már muszáj rázni, ha tetszik, ha nem. Tetszik egyéb­ként! Úgy érezzük, hogy szükség van ránk. □ Lakitelken egy sátorban voltak Csurkával. Az általa javasolt an- tikatasztrófa politikával kapcso­latban a legteljesebb volt a részt­vevők egyetértése. Most hogyan van Csűr ka Istvánnal? e Csurka Istvánnal elfogult va­gyok, mert nekünk van egy közös múltunk, és ez a közös múlt ki­tűnő együttműködést eredmé­nyezett. Csurkának - ami az MDF és Antall József politikájának a kritikáját illeti - teljesen igaza van. Egy baj van vele mindössze, hogy ezt legalább felerészben il­lettvolna elmondani és felismerni két évvel ezelőtt. A mostani hely­zetet tekintve is számtalan kér­désben igaza van. Vannak azon­ban olyan kijelentései, amelyek egy humánus nemzeti politika körében nem elfogadhatóak. Ezenkívül vannak olyan szavai, amelyekkel nemcsak politikus­ként, hanem íróként sem lehet úgy bánni, ahogyan ő bánik. Nem lehet Magyarországon politikai összefüggésben azt mondani, hogy „élettér”. Ezt a szót nem le­het kiejteni egy olyan évszázad­ban, ahol az történt, ami történt és ismert a szónak egy olyan je­lentésváltozata, amit így nem lehet leírni politikai összefüggés­ben egy ilyen országban. Egyéb­ként Európában máshol sem! Se­hol! Határon kívüli voksok □ Egy parlamenten kívüli párt­nak mi a véleménye arról, hogy vannak próbálkozások a hatá­rainkon kívül élők voksának meg­szerzésére? © Ez gyalázat! Nagyon egysze­rűen fogalmazva. Mi elmondtuk, most az erdélyi utunkon is: értsék meg, nem akarjuk sem a saj át pár­tunk érdekében, sem semmilyen más érdekből a magyarországi politikai tagozódást és politikai harcokat átvinni arra a területre. Az ottani pártok attól sokkal jó­zanabbak és sokkal több eszük van, semhogy eljátsszák az erdé­lyi MDF-et és SZDSZ-t, vagy Fi­deszt, vagy nem tudom micsodát. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy tilos belekeverni a magyar közéletbe és politikai életbe a ha­tárainkon kívül élő magyarok bármilyen dolgát. Ugyanakkor hozzáteszem: kö­telező minden magyarországi pártnak komolyan venni ezt az ügyet. A határainkon kívül élő magyarság ügyét. Addig a pontig legalább, hogy ne ártsunk. Ezt viszont kötelező etikai normának tartom! Horgász-tavasz a Rakaca partján 'J. i ■ ' «•>• Kilombosodott erdők Lillafüredi (ÉM)—Nem csak ké­sedelmes, de változékony is volt az idei tavaszodás. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, minthogy a ha­tárban a gyümölcsfák, mint a kaj­szi, a mandula, az őszibarack, cse­resznye, meggy, csaknem három héttel későbben borultak virágba, mint más években. Színesednek már a városi parkok is, virítanak a bokrok, zöldellnek, hajtanak a gesztenyék, s ott vannak a levél­kezdemények a hársfákon is. Az őszi erdő egyforma, komor bar­naságát „megtörte” a tavaszodás a Bükkben is. A Garadna, a Szinva és a többi patakok mentén megtörtént a füzek, égerek fakadása, a Várol­dalban pedig már kilombosodtak a gyertyánfák. Lillafüred kör­nyékén zöldellő bükkösökben túrázhatnak a természetjárók - ám a tölgyesek és a cserfa erdők még „kopasz” ágakkal várják a fakadást. Hajt már a kökény és a szederbokor is - a Bükk-fennsík növényzete azonban még „al­szik”. A zord, változékony éghajlatú Magas-Bükk, különösen az észa­ki-hűvös oldalon, még téli képet mutat, amelyet csak a fenyők zöldje élénkít. A természet azonban nem tagad­ja meg önmagát - igyekszik be­hozni az időjárás okozta késedel­met. Ezt tapasztalhatják az erdei ösvényeken gyalogoló turisták. Mert a karsztos fennsíkon nyíl­nak a kora tavasziak, így a szik­laerdők egyik ékessége, az illatos, rózsaszín virágú farkasborosz- lán. A jellegzetes bükki szuroker­dőkben pedig szirmot bontott a pirosas-fehér virágot hozó cserje, a szirti madárbirs. Élénk színfolt­ja a bükki sziklagyepeknek a sár­gavirágú daravirág és a nyíláskor ibolyaszínű, majd később kékes­lilává fakuló leánykökörcsin. Májusfa és aranyosvíz Miskolc (ÉM) — Valamivel má­jus első napja után is érdemes né­hány gondolat erejéig elidőzni,az e naphoz kötődő szokásoknál. Ér­dekes lenne azt is felmérni, vajon hány májusfa áll a megyében má­jus elseje óta a lányos házak ud­varán. Már ókori eleink is a tavasz teljes hatalmába lépésének örömün­nepeként tartották május elsejét, amelyet sokfelé és sokféleképpen tettek és tesznek emlékezetessé. Világszerte, de elsősorban az ipa­rosodott államokban a munkás­ságjogainak kivívását és elisme­rését ünnepelték ezen a napon, legtöbb helyen vidám majálissal. Am de e napnak ünnepi hangula­ta ennél, s a mozgalmi megemlé­kezésnél sokkal régebbi. Hazai szokásaink között emlí­tésre méltó a májusfa állítása, amellyel a legények a lány iránti hajlandóságuknak adtak kife­jezést. A május elsejei szokások egyike volt, hogy hajdan a legények az erdőalji településeken már este felkerekedtek és az éjszakát ivás- sal, nótázással az erdőben töltöt­ték. Hajnalban aztán felkere­kedtek, s zöldbe borult kivágott fával elindultak a faluba, május­fát állítani. Ezt aztán színes pánt­likákkal díszítették. Sok helyen ajándékot is kötöttek rá, amit a lányoknak kellett levenni. Nem maradtak ki a májushoz kapcsolódó hiedelmekből a lá­nyok, fiatalasszonyok. Mert a pa­takmenti községekben az a hit járta, hogy ha hajnalban, amikor a nap első sugara beragyogja a patak vizét, merítenek ebből az „aranyosvízből”, egész évben fris­sek, üdék maradnak. Megyénk­ben legtovább a Bán-völgyében élt ez a szokás. Mára azonban ott is egyéb szépítőszereket használ­nak a friss patakvíz helyett. Mint évnegyedkezdő nap, gonosz- iáró nan is. Mint ilven. a boszor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents