Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

1993. Április 1., Csütörtök Áprilisi Oldal É SZAK-Magyarország 9 Az április bolondjai voltunk Brackó István Éppen öt évvel , ezelőtt, 1988.április 1-én az Észak-Ma- gyarországban megjelent egy, fo- tomontázzsal illusztrált írás. „A huszáros gyorsasággal elké­szült borsodi autógyár futósza­lag] áról legördültek az első gépko­csik. Az 1111 köbcentiméteres, el­ső kerék meghajtású járművek az előzetes ígéretek szerint két liter üzemanyagot fogyasztanak. Nem benzinről van szó, mert a motor éppúgy elmegy gázolajjal, mint repce- és napolajjal. Az új borso­di autónak még nincs neve. Ezért a konzorcium úgy döntött, hogy pályázatot hirdet. A legjobb pá­lyázó megkapja a harmadik szá­mú járművet. Azt ugyanis tudni kell, hogy az első borsodi remek múzeumba kerül, a másodikat szigorú tesztelésnek vetik alá, a harmadik viszont azé lesz, aki a legjobb, vagy legszerencsésebb keresztapának bizonyul. Szóval: olyan elnevezés szükségeltetik, amely magyaros hangzású, utal a megyére, s jól csengjen külföldön is. A pályázatokat névvel, címmel és személyi számmal a szerkesz­tőségbe kell küldeni. A névadó ko­csit nyerhet. A borítékra okvet­lenül írják rá ajeligét:„Április 1.” Magunk is meglepődtünk a követ­kezményen. Hízelgett hiúsá­gunknak, hogy a tréfa oly annyi­ra jól sikerült, hogy sokan bevet­ték, de meg is rettentünk, éppen annak okán, hogy hiszékenyek az emberek, hamis illúziót keltet­tünk, lelkes pályázóink becsapva érezhetik magukat. A postás 412 levelet hozott az áprilisi bolond­nap jeligével. Figyelemre méltó, hogy a botcsinálta keresztszülők egynegyede nem borsodi volt. De nem is ez az érdekes. Mostani eszmefuttatásunk szempontjából az is teljesen mellékes, hogy ki, s milyen nevet akart adni ennek a fantom-autónak. Azóta sok víz lefolyt a Szinván. A történetnek már nincs hírértéke. Csak a ta­nulság az, ami újra elővetette ve­lünk a témát, s talán nem haszon­talan felemlegetni most, öt évvel később. Mert micsoda öt eszten­dőt tudhatunk magunk mögött?! Honnan indultunk, hol álltunk, milyen reményekkel kezdtük az új pályát, hová jutottunk? Öt évvel ezelőtt eresztékeiben csikorgott a régi rendszer. A mély­ben már feszengtek az újfajta in­dulatok. Párt-csírák hajtottak ki, még csak gyürkóztek az alterna­tív mozgalmak és gondolatok. Az emberek, a termelő kollektívák már érezték a gazdasági ellehe­tetlenülést. Köztudottá vált, hogy föléltük tartalékainkat, nehezed­nek az életkörülmények, a mun­kanélküliség réme fenyeget, fogy az ország lakóinak száma, kisebb és drágább lesz a kenyér. Azt min­denki sejtette, hogy ez így nem mehet tovább. Azon az öt évvel ezelőtti tavaszon -március idusa is konfliktusos ünnepnek bizo­nyult- még prognosztizálhatatlan volt, hogy olyan hamar omlik le a berlini fal,s egyesül Németor­szág, hogy fölbomlik a Szovjet­unió, hogy a világ egypólusúvá vá­lik, hogy Magyarországon meg­szűnik az egypártrendszer, hogy Egy tenyérben elfér a borsodi álom Fotók: Laczó József megszületik a demokrácia, hogy szabad utat kap a privatizációs és a kártalanítás, hogy nem lesznek tabu-témák, hogy kivonulnak a szovjet csapatok, s nem lesz köte­lező az orosz nyelv tanulása az is­kolában. Valami készült. Valami volt a levegőben. Bár a napi gon­dok hullámai tarajosodtak, de a nagyközönség hitt és remélt, opti­mizmusa bizonyosan izmosabb, mint a mai. Nagy tervek szövőd­tek, látni véltük az alagút végét, s gyorsabbnak hittük a kibonta­kozást. Borsod, Magyarország ál­latorvosi lova, egyszerre és együtt, s főként hamarabb mutat­ta a még csak vajúdó átmenet be­tegségeit. Itt mindig is keserűbb volt a keserű, édesebb az édes. A monokultúrás ipar hamar leült, elfogytak a zászlós-szalagos gyár­avatások, a piaci árak hamar meglódultak. E táj lakói éheztek a sikerre. Várták a jó híreket. A nagy vasipari üzemek sokszoro­zódó gondjainak híreivel párhu­zamosan röppentek fel egy borso­di autógyár tervei is. Hogyne lett volna erre vevő a közönség? Ózdon a mindenevő Elco-motor- ral kísérleteztek. A diósgyőri gép­gyár előtt kiállították az új Za- porozsecet, mint egyik lehetséges típust. A borsodi szakemberek szemet vetettek a Skodára, a Daciára. Híre kelt, hogy a japánok is jön­nének. A Suzuki lett a befutó, de nem itt. A Fiat, az Opel is kopogtatott. Az utóbbi kapott letelepedési en­gedélyt, de fájdalom, nem Bor­sodban. E tájnak reális esélye mu­tatkozott arra, hogy bábáskodjon egy gépkocsigyár fölött. Alap­anyag, műhelycsarnok, szakkép­zett munkaerő rendelkezésre állt. S itt, ebben a siker nélküli egyke- családban jobban várták a gyere­ket, az új jövevényt, mint máshol. Nagyobb volt a vágyódás, a ké­szülődés, s talán ezért tűnt -utó­lag- nagyobbnak a kölcsönös ügyetlenségis. Ebben agazdasági és lélektani szituációban szikrá­zott föl a lap áprilisi tréfájának petárdája. Vevő volt rá a közön­ség. Hitt, mert hinni akart. Ma már ennek a viccnek senki sem ugrana be. Idézzük hát az öt évvel ezelőtti le­veleket. Az akkori április bolond­jai nemcsak pályázatot írtak, ha­nem a kor dokumentumait is. Eh­hez pedig nem kell kommentár. * Születtem 1921.11. 4-én. Szüleim cselédek voltak, én mint vasas, kovács lettem. 1950-ben jó mun­kámért gépkocsivezető lettem, 31 évet baleset nélkül vezettem. 1981-től nyugdíjas vagyok. Sze­retném, ha a kocsi neve BMB (Borsod Megye Büszkesége) len­ne. Id.Máté István, Boldva. Az új autó neve: Bors. Ez rövid, tömör, benne van a megye és az erő, amit a bors képvisel. Balogh Bogumil feltaláló, Dunaújváros. Tisztelt Szerkesztőség! Büszke­séggel tölt el az a tudat, hogy olyan megyének lehetek a lakója, amelyben ilyen kiváló műszaki paraméterekkel tudnak gépko­csit gyártani. A fogyasztást egy ki­csit soknak találom, ha a napolaj­ról van szó. A jelenlegi autóm 9 li­tert fogyaszt, sajnos benzinből Jt. Szabó Lajos, Miskolc. Tisztelt Új Autógyár! Megdob­bant a szívem, hogy végre Ma­gyarországon is gyártanak sze­mélyautót. Őszintén szólva na­gyon örülök ennek az előrelépés­nek, mert még csak 21 éves va­gyok és nagyon szeretem az au­tókat. Tisztelettel: Kormos Csa­ba, egy kiskatona, Verpelét. Az általam ajánlott név a Galamb. Indoklás: Galamb József makói származású mérnök neve jól is­mert a gépkocsigyártásban, hi­szen ő tervezte a Ford műveknél a T-modellt, s ó találta föl a diffe- renciálművet. A Galamb, mint madárnév is találó, hiszen a jó au­tó úgy repül, mint a madár.2 To­vábbá: ez a név könnyen fordítha­tó idegen nyelvekre: Kolombo. Hajdú Gábor, Makó. Remélem, a felhívás nem áprilisi tréfa. Ha az, ám legyen, én mégis megpróbálom, legfeljebb veszítek 4 forintot. Javaslom,hogy Borsika legyen. Ez egy kellemes magyar fűszernövény neve. Dombi Lajos- né, Kazincbarcika. U.I: Aborsikát a mi vidékünkön mais használj ák zöldbab ízesítésére, valamint hor­dós káposzta és uborka tartósí­tásánál, az íze és a zamata miatt. Sokan, rég, rólad álmodoznak, Mesebeli voltál soknak. Már az is jó, hogy keveset fo­gyasztói, A mai világhoz is alkalmazkodol. Fejes András, Mezőkövesd. Álom, álom édes álom. B.-A.-Z. - megyei autó? A sorok írójának A humora csudajó. Kívánom, hogy jóssá legyen, Ne április elsején, S a megyénkben gyártott kocsi Száguldozzon szerte-szét. Farkasné, Miskolc. Kedves barátom! Bevallom, jól átvertetek. Miután minden vá­gyunk, a borsodi autó, a tréfa fo­gékony talajra hullott. Eddigi ta­pasztalataim szerint, amit az Észak-Magyarország megír, az szentírás, ezért a tréfacsinálónak szívesen megtépném a fülét. Le­gyetek szívesek helyettem végre­hajtani. Ha beszakított fülű új­ságíróval találkozom, tudni fo­gom, hogy ő a tettes. A másik fülét én veszem kezelésbe. (Az aláírás olvashatatlan.) Helység, folyó nevét nem tarta­nám ésszerűnek. Nem akarom a térképet felsorolni. De egy kivé­telt hadd tegyek, s legyen az a Sa­jó. Hacsek mégse lebet. Tiszte­lettel: Pék István, Nyíregyháza. T.Cím! Akár áprilisi tréfának szánták a hirdetményt, akár nem, ha egyszer Borsodban autót fog­nak gyártani, a Pisztráng elneve­zést találnám a legjobbnak, utal­va a helyi specialitásra. Bár már látnánk! Szívélyes üdvözlettel: Dr. Pallosi Gyuláné, Budapest. Néhány liter étolajam van itthon. Igaz, kissé már megavasodott, de ez csak élvezeti értékét rontja, üzemanyagként elsőrendű. Gon­dolom, a Babettára szóló jogosít­ványom éppen megfelelő egy ilyen kiskocsi vezetésére. Javallatom: Bazi. Ez sok név szerencsés egy­beesése. Ez nem egy bazi nagy ko­csi, de bazi kicsi kocsi, továbbá elég bazi ötlet volt bedobni ezt a pályázatot. Kellemes húsvétot. Fodor István, Jászjákóhalma. Mivel a Borsi gépkocsi napolajjal is működik, a nyáridény alatt napolaj sajtoló üzemet kívánoklé- tesíteni. Tőkés társakat keresek az alábbi címre: Galambos Lajos, Mucsony. Fontosnak tartom, hogy az új ma­gyar autóval megkell jelenni több nemzetközi autóversenyen is. Egy ilyen versenyre még én is el­mennék, mint versenyző. Társa­dalmunk presztízsét növeli a sze­mélygépkocsi gyártása! Tisztelet­tel és szeretettel: Kis Ferenc, Miskolc, Vándor Sándor u. 11. Zabborsche! E nem egészen ma­gyar, ám tömör szóban benne van a nyugati élvonal éppen úgy, mint a kelet csodája. Mint azt tudjuk, ezen autónk mindennel üzemel, csak zabbal és borral nem. Juhász János, Miskolc. Tisztelettel gratulálok az első ma­gyar autóhoz, annak szerkesztői­hez, forgalmazóihoz, akik megte­remtették az első, valóban ma­gyarjárművet. Én 76 éves ember vagyok. Miskolci származású. Év­tizedeket dolgoztam a sajtó vona­lán is. Büszkeséggel tölt el, hogy éppen szülővárosom, megyém az első, aki bátor volt egy ilyen autó létrehozására. Sok szerencsét kí­ván Horváth József nyugdíjas, Bonyhád, Lenin u. 1. Zárt osztályon a Szfinx Miskolc (ÉM) — Röviddel lapzárta előtt kaptuk a szenzációs hírt, miszerint idő előtt vissza kell szállítani Nílus-parti hazájába az önkormányzatunk által három évre bér­be vett Szfinx-et. A rezzenéstelen nyugal­máról közismert egyiptomi istenség ugyan­is nem hogy megrezzent, de egyenesen epi­lepsziás rohamokba esett, amikor vallásuk­ból kiállt nyugdíjasok zarándokoltak lábai­hoz, homlokukon egy-egy hatezer forintos nyugdíj-szelvénnyel. Kilátástalanul * Miskolc (EM) — Lassan befejeződnek városunk egykori büszkesége, a marokkói szultán által nemrégiben megvásárolt Ava- si Kilátó Tiszai Pályaudvarra való elszállí­tásának munkálatai. A Zimbabwéből érke­zett szakértőcsoport vezetője szerint min­den remény meg van rá, hogy a Centrum Áruház közelmúltban felújított impozáns épületét nem kell ismét lebontani, s a Kilá­tót nehézségek nélkül eljuttatják Rabatba. Mit mondhatnók erre? Kilátásaink eddig sem voltak túl fényesek, de hogy most mi jön?... Szamárordítás Miskolc (ÉM) — Az egyre ravaszodó idő­járás sem tudott kerékkötője lenni a földe­ken megkezdett tavaszi munkálatoknak. Sót! Mint felvételünkön látható, a közgyű­lés elmúlt héten hozott döntése alapján Mis­kolc sétálóutcájának beültetéséhez is hoz­záláttak. Igaz, az eredeti elképzelések, miszerint cu­kornádat telepítettek volna a Széchenyi ut­cába, dugába dőltek (a kínai-mongol hatá­ron feltartóztatták a palántákat), azonban városatyáink nem estek sem a fejük lágyá­ra, sem pedig kétségbe: tekintettel az utób­bi időben környékünkön elszaporodott vad­szamarakra, szamárkóróval ültetik be a fő­utcát. E briliáns huszárvágás után csupán egyetlen kérdés maradt függőben: honnan szereznek elegendő biogilisztát a föld porhanyításához?...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents