Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

1993. Április 5., Hétfő Borsod Tájain Az ünnepről jutott eszembe Budapest (ÉM - B.Sz.L.) — Nagyböjt idején nemigen illik ma­gyaros ételekről-étkezési szoká­sokról beszélni, hiszen az ember szájában összeszalad a nyálka. Nem illik megbeszélni különféle töltött káposzta recepteket, hús­készítési módokat legfeljebb csak az ünnep kapcsán, mint most ép­pen húsvét hetében. Éppen ezért tartom szerencsém­nek, hogy egy hagyományteremtő rendezvénysorozat kapcsán ven­dég lehettem a Hotel Benczúrban, ahol a szálloda vezetője Pethes Alajos egy egész héten át szerve­zett, lót-futott, hogy az „Olasz­hét” a legteljesebb megelégedés­sel szolgálja a vendégeket. Szervírozás és közvetlenség Magam is kíváncsi voltam a tal- jánok bemutatkozására, vendég­látói szokásaikra, ízeikre. Marche megyéből a Fortino Napoleonico az Excelsior La Fonté di Portono- vo szállodák szakácsai felszolgá­lói mutatták be csodáikat, s itt a csoda nem a mennyiségeken, a színeken, az ízeken volt mérhető, hanem a szervírozásban, a köz­vetlenségben. Honi vendéglátá­sunkban a legkitűnőbb helyeken sem tapasztaltam, hogy engem vadidegent percekig győzködjön valaki a lazac, a mortadella fen­ségességéről, a háromszínú szeg­fűtészta, a pármai sonka, a zsá­lyával és túróval körített vajas ra­violi, a sült paradicsom, a fűszeres bárány ízeinek előnyeiről, gyógyí­tó hatásáról. Pedig a hotel a mindennapos ven­dégeket is fogadta és igyekezett meggyőzni az olasz konyhaművé­szetről, az ízekről, aromákról, e- gyenesen azt állítva, hogy azok megtapasztalása után vágyat ér­zünk majd, hogy a nyáron felke­ressük azokat az olasz tájakat, a- hol e halféleségek, e borok, e fű­szerek megteremnek. Látni kellene a vendéglősnek Mindez természetesen könnyed művészettörténettel összekap­csolva (hiszen Marche megyében született Rossini, Rafaello is) nemcsak gasztronómiai, de iga­zán lelki élménnyé magasztosí- totta az olasz estet. Az egészből az maradt meg ben­nem, hogy de jó lenne ezeket lát­ni, tapasztalni vidéki szállodáink vendéglőseinek, hogy a hétköz­napi ember egyszer érezhetné már akár Aggteleken, akár Tokaj­ban járva-kelve, hogy a könnyed­ség értem az egyszerű emberért olyan kapcsolatokat teremt, ame­lyet érdemes ápolni. Ne csak a mi nagy ünnepi zabálásunk legyen a fő téma, ha valahol megszáll a vándor, hanem a kapcsolat a ven­déglőssel akár életre szóljon. Hogy érdemes legyen baráttal, ro­konnal oda visszatérni, akár évek múlva is. Húsvét közeleg. Nálunk a sonkás- tojásos pecsenyés tálak húshe­gyeit idézi - gyakran a legszegé­nyebbek „tesznek ki magukért” leginkább. Holott a hangulatért elég pár szem, pár gramm, pár csepp. De a művészet az, hogy azt mi­ként, hogyan, milyen millióben költjük el. Ez a művészet... Cigány — magyar gála Miskolc (ÉM) — A Cigány - Ma­gyar Baráti Társaság a közeljövő­ben gálaműsort rendez, amelyen szeretnének megemlékezni azok­ról, ákik kiemelkedően sokat tet­tek a cigány származású emberek művelődéséért, beilleszkedésé­ért. Ezért felhívják érettségizett vagy eredményesen szakmát ta­nuló cigánytársaikat, írják meg a- zoknak a személyeknek a nevét, akiknek mindezért a legtöbbet kö­szönhetik. A levelek tartalmaz­zák a legmagasabb végzettségről szóló okmányok fénymásolatát, valamint a jutalmazandó személy adatait, rövid bemutatását. A lriilífamÁnvp.lrp.t. lp.ffkp.snhh málUS Térdre esve, vagy délcegen Tóth Bertalan Ricsák Géza és felesége Udvakdy József Tomyosnémeti (ÉM) — Segít­senek, az istenre kérem magukat! A szomszéd Karcsi gyerek kigyúj­totta a górét, de megígérte, hogy leégeti az egész házat! Csinálja­nak végre már vele valamit! Vi­tessék el a rendőrséggel! Döbbenten nézünk a felháboro­dottan kiabáló Jucika nénire tor­nyosnémeti polgármesteri hiva­talában. No, ez sem mindennapi fordulat riportkészítés közben. Kérdőn Tóth Bertalan polgár- mesterre pillantunk, aki azonnal intézkedik. A dühöngő, gyújtoga­tó fiatalember megfékezésére a- zonnal hivatalos embereket irá­nyít a helyszínre, majd ígéretet tesz: elkísér bennünket a tűztól fenyegetett portára. Tomyosnémetibe, ebbe a hírek­ben ritkán szereplő, határmenti községbe Ricsák Gézáék panasza nyomán jutottunk el. Előzőleg már jártunk Ricsákéknál: meg­néztük a cigánycsalád szokatla­nul nagy, három szobás, összkom­fortos házát, meghallgattuk, mi­lyen sorsra kárhoztatja a munka- nélküliség a férfit, az asszonyt, s a három gyereket.- Mi mindent megpróbáltunk, szí­vesen elvállalnánk a legnehezebb munkát is, - sorolta a pergő be­szédű Ricsák Gézáné - de nekünk már csak a reménytelenség, a ki- látástalanság jutott osztályré­szül. Az embert két esztendeje küldték el az akkori Lenin Kohá­szati Művekből. Az első évben még 11 ezer 902 forint munkanél­küli segélyt kapott, a másodikban már csak 8400-at hozott a postás. Áprilisban lejár a segély ideje. Nem tudom, mi lesz velünk pénz nélkül. Lehet, hogy éhen halunk, s előfordulhat, hogy a házat is elárverezik a fejünk fölül, hiszen a törlesztőrészletet sem tutijuk már fizetni. Hiába van központi fűtés ebben a házban, nincs fánk, szenünk, hogy begyújtsunk a ka­zánba. Egyedül a gyerekek szobá­jában tüzelünk egy rossz kis vas­kályhában, mert ők mégsem fáz­hatnak nap, mint nap. Ricsákék egy miskolci rokonuk biztatására mondták el sérel­meiket szerkesztőségünkben. Az elmúlt évi villanyfogyasztásért rendszeresen fizették az áta­lányt. Majd lesetek a székről, a- mikor tavaly októberben kézhez kapták a végszámlát, s azon to­vábbi 23 ezer465 forintot követelt tőlük az ÉMÁSZ. Ilyen nagy ösz- szeget egyszerre képtelenek vol­tak kifizetni, ezért részletet kér­tek. Az áramszolgáltató engedé­lyezte is számukra, hogy négy­szerre tudják le az összeget.- Az első részletet még feladtam, de a továbbiakat már végképp nem tudtuk állni - halljuk Ricsák Gézánét. - 1993. január 28-án aztán kiszálltak az ÉMÁSZ em­berei és mivel képtelenek voltunk átadni a maradék 17 ezer 750 forintot kikapcsolták az áramot. Jó másfél hónapig villany nélkül maradtunk, sötétben vakoskod- tunk. A polgármester, Tóth Berci Jucika néni Fotók: Farkas Maya pedig nem akart segíteni rajtunk. Hiába adtunk be kérvényt, nem fizették ki a villanyszámlát, pedig mi vállaltuk, hogy részletenként visszaadjuk a pénzt. A cigányok­nak nincs segítség, bezzeg a pol­gármester rokonainak kiutalj ák a segélyeket! Kénytelenek voltunk eladni a gyönyörűszép szobabú­torunkat, hogy kifizessük az adósságot. Amíg élek, siratni fo­gom azt a szekrénysort. Mint megtudtuk, Ricsákéknál mostanában a 11 ezer 800 forin­tos családi pótlék körül forog az élet. Ha azt megkapják, havonta egyszer kerül hús a fazékba, majd kifizetik az adósságot. A gazdasoron a „ parasztok” ugyan­is adnak hitelt, annak, akiben még megbíznak.- Rágalom, alaptalan vádaskodás Ricsákék állítása - mondja Tóth Bertalan Tornyosnémeti polgár- mestere. - Kínosan ügyelek arra, hogy a valóban kiterjedt rokonsá­gom tagjai még véletlenül se jut­hassanak segélyhez. Az viszont igaz, hogy nem fizettem ki helyet­tük a villanyszámlát. Ilyen ma­gas összegű segélyt senkinek sem nyújthatok, mert akkor mi lenne a többiekkel? Egyébként is el­határoztuk, inkább természet­beni juttatásokkal támogatjuk a rászorulókat, mert tapasztala­taink szerint a készpénzben nyúj­tott segély egy-kettőre a kocsmá­ba vándorol. Ezért inkább kifi­zetjük valamennyi gyermek ét­keztetési költségét, és a kisdiákok ingyen térítés nélkül juthatnak hozzá a tankönyvekhez tansze­rekhez. Valóban igaz, hogy Tor­nyosnémetiben majd 50 száza­lékos a munkanélküliség, de sok emberen nem tudunk segíteni, mert «szinte minden idejét a kocs­mában tölti. Elveszítette tartá­sát, akaratát. A polgármesteri hi­vatal nemrégiben meghirdette: 1 holdnyi földet bárkinek kibériünk a település határában, ha haj­landó azt megművelni. Azt hiszi tolongtak a jelentkezők? Sajnos Ricsákéknál is iszik a férfi. A polgármester ígéretéhez híven elkísér Jucika néni házához. A kertben elszenesedett kukorica- góré jelzi már csak a tűz pusztí­tását. Elbeszélgetünk a csak las­san megnyugvó háziasszonnyal, aki megjegyzi, a szorgalmas em­berek a legnehezebb időkben is boldogulnak valahogy. Tóth Bertalannal rövid sétát is teszünk a faluban. A főtér, a ka­tolikus templom közelében egy térdre esett férfit pillantunk meg. Hiába próbál meg felemelkedni, ittassága, vagy inkább részegsége miatt egyetlen kísérlete sem sike­rül. Később már meg sem próbál­ja, négykézlábra ereszkedve bam­bán bámul a világra.- Sajnos ilyen is van - mondja a polgármester. - Am egy másik ré­teg a faluban már azt tervezi, hogyan éljen meg az új körül­mények között. Ok délcegen, ki­húzott derékkal járnak. Albionra tettek a Világjárók Miskolc (ÉM - Nyl) — Kapasz­kodnak az elmúlt években alakult kisebb, magántulajdonban lévő utazási irodák. Miután több ezer alakult belőlük, a „nagyok” ha­mar rájöttek: ennek a fele sem tré­fa, a kicsik alacsony árai megölik őket. Összefogtak hát, s némi ha­tást gyakoroltak az idegenforga­lom hazai irányítóira. Az eredmény meg is lett: számos, a kicsiket szinte drákói szigorral sújtó rendelkezés lépett életbe tavaly. Igaz, ezekkel kigolyózták, kigolyózzák a be nem jegyzett, úgynevezett fekete utazási „iro­dákat” is, amivel ezeken kívül mindenki egyetért, legfeljebb a bevásárló turisták egy része nem. De a békát nyelik a bejegyzett „kicsik” is, s még koránt sincs vége... Kapaszkodik tehát mind­egyikük, ki erre, ki arra a lóra tesz, hogy fennmaradjon. A Világjárók például legújabban „Albionra”... • Mi is igyekszünk több lábon áll­ni a kiutaztatásban is - mondja Polyefkó István és Urbán Dénes, a miskolci „Világjáró” Utazási Iroda két ügyvezetője. - Ha itt, helvben nem is, országosan sike­olyan magyar gyermek és diák beszél viszonylag jól angolul, akik a Világjárókkal jutottak el neves angliai nyelviskolákra, tanulták a hétköznapi nyelvet angol csalá­doknál. □ Netán ezért lett egyik idei fő célpontjuk Anglia? • Tudni kell, hogy tavaly sokan pihentek szervezésünkben apart­manokban az olasz és a görög tengerparton, noha utóbbi szer­vezése a jugoszláviai állapotok miatt visszaesett. Aztán: népsze­rűek voltak a Loire-völgy kasté­lyaihoz indult útjaink is, nem­különben az észak-olasz körutak, amelyek Velencét, Rómát és a Va­tikánt érintették. Mivel megszer­veztük a Szent Péter székesegy­házban a pápai audenciát cso­portjaink részére, igen sok római katolikus utasunk volt, s remél­jük lesz az idén is. (Ez a hatnapos út egyébként elviszi utasainkat Assisibe, a Szent Ferenc bazili­kához, vagy például San Maríné­ba és Velencébe is.) Mert minde­zeknek az utaknak a szervezését a nehézségek dacára is folytatj uk, sőt idei programajánlatunk új kínálatokkal bővül. Például az □ Ez az elnevezés olyan sejtelmes, mint maga Albion... • Egy kilencnapos, autóbuszos, szerintünk nagyon szép útról van szó. Az utasok odafelé fél napot töltenek Kölnben, majd megis­merkednek London leghíresebb nevezetességeivel, eljutnak Lei- cesterbe, Oxfordba, Cambridge- ba, vagy például Shakespeare szülővárosába, Stradfordba, ahol még a Királyi Shakespeare Szín­házat is felkeresik. Hazafelé Brüsszelt tekintik meg az utasok. Amikor erre a „lóra” tettünk, az «is eszünkbe jutott, hogy sok olyan szülő, aki velünk utaztatta angli­ai nyelvtanfolyamra gyermekét, nem látta még Angliát. Nos, most itt az alkalom. Az első csoportot május 25- én indítjuk Miskolcról. □ Mennyi iskolás utazik az idén Önökkel angliai nyelvtanfolyam­ra? • Eddig már mintegy 2 ezren je­lentkeztek az ország minden ré­széből. Biztos, hogy ez a szám még nő. Pláne, ha a fentebb említett ang­liai útra összejönnek a felnőtt cso­portok, ha a szülők is megismerik Londont és környékét, s tudiák É SZAK-MagYARORSZÁG 5 Még mindig tél Bánkút (ÉM-DK)—Szombaton csodálatos napsütésben, kiváló pályákon síelhettek a sport barátai, üzemeltek a felvonók is, nem volt semmiféle fennakadás. Esetleg annyi lehetett a probléma, hogy a síelőket úgy „lepirította” a napocska, hogy később kenő­csökkel „nyalogathatták sebeiket”.Tavassy Viktor a bánkúti turistaház vezetője el­mondta, hogy a hóviszonyok vasárnap is u- gyanolyan jók voltak, bár az idő kicsit kö­dösebbre fordult. De jóval kevesebben men­tek fel, mint az előző nap. Ennek egyik oka­ként azt tartják, hogy a televízió közölte: Magyarországon nem lehet síelni. Nem tud­ják, honnan vehették az adatokat, hiszen ők minden nap tájékoztatják a meteoro­lógiai szolgálatot a hóviszonyokról, sporto­lási lehetőségről. Tehát a hír ellenére fehér lesz még egy dara­big a Bükk. Az erdőben most 40 centiméter a hóvastagság. Az elkövetkező néhány nap­ban még biztosan lehet síelni. A megijedt szürkéié esete Miskolc (ÉM-BG) — B. Dénesnének még soha az esze ágába sem jutott, hogy valami­képpen vétsen a hatályban lévő törvények ellen, félelme azonban mégis a vádlottak padjára ültette. A középkorú asszony közel kilenc évvel ezelőtt kötött házasságot B. Dé­nessel. A kezdetben kiegyensúlyozottnak mutatkozó együttélés azonban romlásnak indult. Ennek egyetlen oka volt, hogy a férj - féltékeny természetű lévén - egyre gyak­rabban gyanúsította hitvesét azzal, hogy nem csak ót árasztja el szeretetével. A fél- tékenységi drámák eleinte még csak vitat- kozásszerűen zajlottak, később azonban a férj fizikai erejét is bevetette, hogy felesé­géből vallomást csikaijon ki. Áz ütlegek elől az asszony gyermekével együtt többször is elköltözött a közös lakásból, még válópert is indított, de a veszekedéseket követően e- lőbb-utóbb mindig megbékéltek egymással. A nyugalmas időszakok azonban egyre rö- videbbekké váltak, és B. Dénesné tavaly au­gusztusban ismét albérletbe költözött, a- melynek címét gondosan titkolta félje előtt. B. Dénes azonban kiderítette felesége tar­tózkodási helyét, és rendszeresen meg is je­lent a lakás előtt. így történt ez tavaly ok­tóber elején is, amikor a délutáni órákban először szép szóval kérte bebocsáttatását a lakásba, majd drasztikusabb eszközökhöz folyamodott, és kiszakította helyéről a bel­ső biztonsági láncot. Az asszony ekkor a szomszédba menekült, hogy rendőrségi se­gítséget kérjen, de a kiérkező rendőrök B. Dénest már nem találták a helyszínen. B. Dénesné ekkor megjavította a biztonsági láncot, mintha sejtette volna, hogy félje a nap folyamán még megjelenik. Ez be is kö­vetkezett este hét órakor. A követelőző fér­jet még az sem rémítette meg, hogy felesége egy kést tart a kezében, igyekezett a félig már nyitva lévő ajtón keresztül behatolni a lakásba. B. Dénesné megijedt, hogy a félje bántalmazni fogja, ezért félelmében mellbe szúrta a férfit, majd látva, hogy B. Dénes összeesett, átrohant a szomszédba, hogy hívja a mentőket és a rendőröket. B. Dénes életét csak a gyors és szakszerű orvosi el­látás mentette meg. A megyei bíróság bűnösnek találta B. Dé- nesnét életveszélyt okozó testi sértés bűn­tettében, ezért kétévi börtönbüntetésre ítél­te, amelynek végrehajtását kétévi próba­időre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Gondolja meg, biztos úr, ennél korszerűbb

Next

/
Thumbnails
Contents