Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Leveli DOI-WS 1993. Április 1., Csütörtök Any a(ny elv) szomorí tók Elbűvölve néztük a hegyoldalt, ahonnan mérföldekre látszik az óriás fehér betűkkel ékeskedő felirat: Hollywood. Beszélgettünk az autóbuszmegállóban a filmvilág csodái­ról. Mellénk lépett egy hölgy, vízesésként zuhogott belőle a jókedv: „eszkjuz mi” (továbbra is angolul beszélt), ugye Önök magyarul beszélnek? Döbbenet. Igen, de mi­ből gondolja? Az én hobbim az, hogy vala­mennyi európai nyelven tudok köszönni, megköszönni, és felismerem, hogy milyen nyelven beszélnek. Felismertem, hogy ma­gyarul beszélnek. Ilyen tiszta hangképzés és a sok nyitott „e” a magyarra jellemző. Hangkazettáról gyakoriok. (Szerencse, hogy ezek a hangkazetták nem a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsoraiból ké­szülnek. Ez úgy hatna a fenti véleményre, mint a savas eső.) Prominens személyek /államtitkárok, kép­viselők, nyelvtanárok, újabban hivatásos ri­porterek/ úgy nyögdécselnek beszéd köz­ben, mint a pólyás kisbaba. Csúfolják az Ész és Szó harmóniáját. Pedig nem az iskolában tanulták, hiszen ezrek tanítanak a fejlett országokban, akik magyar iskolákban vé­geztek. Ilyen nyögdécselőkkel a „fejvadá­szok” nem állnak szóba. /Ők exportálják a magyar értelmiséget./ Ez csak az igényte­lenségjele, tiszteletlenség az anyanyelv és az értelmes hallgatóság iránt. Ezt csak te­tézik az olyan „önnemzett” szavak, mint: nép-nemzet, önkifejező demokrácia és egyéb torzók. De van kiút! A Magyar Szemlében ajánlja egy főtudor, hogy az iskolákban legyen kor­szakváltás. A kommunizmustól fertőzött pedagógusok helyett a nemzeti televízió végezze az oktatást, ami nem lesz „kötelező nyűg” a gyerekeknek, hanem élmény. Az ügy szóra sem lenne érdemes, mégis félő, ha ilyen szellemi csiszolattal valaki hoz­záférhet az oktatás ügyéhez. Akkor nem­csak az anya/nyelv/szomorítók fognak nyög­ni, hanem az egész „nép-nemzet”. A tudás és a bölcsesség milyen távol áll egymástól? Csapó András Miskolc Lakótelepi torzók A miskolci Jókai lakótelep pihenőpadjai aligha szolgálják a megpihenni vágyók kényelmét. Sa|nos bármerre sétálunk a városban, hasonló torzókba botolhatunk. Fotó: Fojtán László Sikeres Kenguru próba Alig három hónapja működő iskolánk, az edelényi Alapítványi Munkaiskola első or­szágos sikerét szeretnénk másokkal meg­osztani. Március 20-án mi is ott voltunk a Kézenfogva Gyermekszövetség tagjai ré­szére Kiskunfélegyházán rendezett Kengu­ru -próbán, ahol 10-12 éves korú tanulóink a tantervi anyagra épülő sor-és váltóverse­nyekben, valamint egyéni próbákban vet­tek részt. Velünk együtt 10 csapat verseny­zett az ország minden részéből. Csodálato­san éreztük magunkat és örömünk csak to­vább fokozódott, amikor kihirdették a vég­eredményeket. Csapatversenyben II. helye­zést szereztünk, míg fiú egyéniben Balogh Tibor II., lány egyéniben Tóth Barbara V. helyezést ért el. Okleveleket, kenguru ér­meket, labdákat és egy szánkót kaptunk és azt a lehetőséget, hogy másnapig ottmarad­hattunk szálláshelyünkön, ahol, minden térítés nélkül elláttak bennünket. így alkal­munk nyílt a városnézésre és meglátogat­hattuk Petőfi Sándor édesapjának mészár­székét, a Petőfi-házat valamint a Móra-há­BODNÁR ILDIKÓ rovata Liciten nyert gyomorfekély Vásárlói tapasztalatok a MITAX-ORGAN Kft-nél Mit ad a MITAX? — áll öles betűkkel az Észak-Magyaror- szágban a hirdetés. Tapasztala­tom szerint gyanútlan vásárlói­nak minimum egy gyomorfekélyt. (Igaz, ezt teljesen ingyen.) 1992. február 25-én léptem be a fent nevezett szervezet 3/II-es be­szerzési csoportjába a 30 142 sz. csatlakozási nyilatkozaton. (Be­lépési díj 1139 Ft.) A 24 hónapos futamidő, a kamatmentesség, a havi sorsolások és licitálások igen csábítónak tűntek, hisz én csak egy mai átlagbérből élő honpolgár vagyok. Kiválasztottam egy ülő­garnitúrát, potom 75 901 forin­tért, melynek havi részlete - 3162 forint - még megfizethetőnek tűnt. Az első meglepetés akkor ért, amikor közölték, hogy erre még rájön 0,5 %-os kezelési költség (nem kamat!), természetesen ha­vonta, így a részlet 3542 Ft/ hóra kerekedett. Fizettem is becsüle­tesen, amikoris 1992 novemberé­ben családi összefogás révén meg­nyertem a havi licitálást a még hátralevő 14 hónapnyi összeg fel­ajánlásával, amit december 1-én befizettem a MITAX-ORGAN Kft. irodájában. Ezután már csak ar­ra vártam, hogy a szerződésben garantált 14 napon belül megkapom az árut. De mivel an­nak híre-hamva sem volt, de­cember 20-a körül elmentem az irodába’érdeklődni, ahol (akkor még!) sajnálkoztak, hogy ugye jönnek az ünnepek, nyakunkon az év vége, a leltárak, legyek még türelemmel. Január 10-én újból érdeklődtem, s ismét megígérték, hogy utánanéznek a dolognak, máj d pár napon belül értesítenek. Türelmes ember lévén két hétig vártam, majd felkerestem a Kft.- t. Hát, nem igazán örültek nekem, de ígéretekkel most is bőven ellát­tak. S miután a „hírnök” ezután sem jött,- szégyenkezve - újból ér­deklődtem. Válaszuk ismerősen csengett. Ekkor már február 10-ét mutatott a naptár. Kértem, legalább tele­fonon értesítsenek, nekem sem öröm a nyakukra járnom és órákat várnom a főnökükre. Tü­relmem - miután sem rózsát, sem bútort nem termett - február 17- én fogyott el végleg. Aznap mint­egy másfél órát vártam az iro­davezetőre, aki megérkezvén az­zal próbált nyugtatni, hogy rög­tön utánanéz a dolognak. (Iste­nem, két és fél hónap nem volt elég rá?) Abban is megállapodtunk, ha most sem tud intézni semmit, visszakapom a pénzemet, így is lett, visszakaptam a bútor árát, de a pluszban befizetett 9107 forintot nem, azaz, mint mondták, kiderítik, hogy jár-e ne­kem. Kérdéseim - amik akkor és azóta is válasz nélkül maradtak - a következők: Mi alapján jár nekik a fél száza­lék, ha semmit sem nyújtottak cserébe? Pénzem egy évi haszná­latáért, miért nem vagyok kamat­ra jogosult? - írja Banka Jánosné miskolci olvasónk. * Mint azt a Hajduthonet Rt. mar­keting igazgatójától, Gyurka Miklóstól megtudtuk, a MITAX- ORGAN Kft. miskolci irodája de­cember 14-ei keltezéssel rendelte meg tőlük a Milano-lux ülőgarni­túrát, amiről 18-án értesültek. Mi vei december 20-a volt az utolsó munkanap az Rt.-ben, az előjegy­zéseket csak januárban vehették újra számba. S mert a bútoripari gyakorlat sze­rint az átfutási idő általában 8- 10, a legjobb esetben 6 hét, a gar­nitúrával leghamarabb február közepére készülhettek el. Ám mire a bútor meglett, panaszo­sunk - aki az egészről mit sem tu­dott - visszalépett, s így a miskolci iroda február 18-án lemondta a megrendelést. Igaz a beszerzési csoporttag - esetünkben Bankáné - és a MITAX Kft. között létrejött szerződés szerint, ha a termék piaci áruhiány miatt beszerezhe- tetlen és nincs mód helyettesítő vagy más típusú terméket fela­jánlani, egyik félnek sem róható fel a teljesítés lehetetlenné válá­sa. Ez bizonyára a magyarázat - netán a kibúvó? - arra, hogy nem tudták tartani a 14 napos kö­telezettséget. De hogy is tudták volna, amikor az igényt is meg­késve - december 1.. helyett csak 14-én - továbbították Debrecenbe. De leginkább az érthetetlen, hogy egy kereskedelmi tevékenységet folytató társaság, miért nincs tisztában a lehetőségekkel, s mi­ért nem tájékoztatja annak meg­felelően ügyfeleit? S egyáltalán, mindezekről miért nem volt infor­mációjuk? A leírtakhoz még annyit: hasonló tartalmú panaszos levelet kap­tunk Gál Éva putnoki olvasónk­tól is, aki decembertől vár egy Szintia szekrénysorra, s akinek úgy tűnik, szintén a pénzzel kell beérnie. Érdeklődéssel várjuk mindkét ügyben a Kft. válaszát. Mélyrepülésben a közbiztonság Alternatívák - a magántulajdon védelmére és sérelmére Mostanában egyre gyakrabban történnek magántulajdon sérel­mére elkövetett bűncselekmé­nyek. Magyarul: lopnak, rabol­nak, ahol csak tudnak. Kik azért, mert vérük diktálja, mások mert rá vannak utalva. Ezek pedig eleink jóvoltából egyre többen lesznek, mivel munkalehetőség még a láthatáron sincs, és ahogy ezt egy ügyeletes főokosunk mon­dotta volt, nem is lesz, mert az nem lehet megoldás. (Istenem, ha ez ilyen, akkor milyen lehet a töb- bi?)Élni megkell - mondják a sze­rencsétlenek - és teszik amit tud­nak. Ezt a réteget erősíti még leg- újabbkori honfoglalónk, a legáli­san és illegálisan hazánkban tartózkodó nem magyar szár­mazású munkanélküli had. Ezért van aztán a sok „hadd el hadd”! Itt vannak továbbá az ügyesebb szarkák is, akik mára tisztára mosva pénzüket tisztes ember­ként jelennek meg. Ha ők kerül­nek a horogra, hát Istenem. Ahogy jött a vagyon, úgy ment el. De az átlag, a többség, becsülete­sen dolgozik, húz, robotol és min­den vagyona a lakása, hétvégi tel­ke, esetleg olcsóbb, használt ko­összespóroltak, kuporgattak, azt egy óra leforgása alatt elviszik vagy megsemmisítik. Keményen megdolgozott telkecskéjükről pe­dig rendszeresen ellopják a ter­mést. Más vet és más arat. Ráadá­sul hogyan?! Előfordult, hogy a fát kivágva a földről szedték le a más termését. A tulajdonos téphette a haját, feltéve ha nem lopták le azt is. És mi történik, ha elkapja a tol­vajokat vagy betörőket? (Több al­ternatíva, a szimpatikusabb alá­húzandó!) 1. Odamegy és közli: ipi-apacs, te vagy a fogó, aztán lábait nyaka közé kapva tiszta erejéből, lélek­szakadva rohanni kezd - kifelé! 2. Amíg teljesen be nem reked, üvölt segítségért, rendőrségért, majd hiábavalóságát belátva se­gít kirabolni saját magát. 3. Fog egy közepes nagyságú és keménységű karócskát és azzal elmagyarázza a hívatlan jövevé­nyeknek feleslegességüket, mindezt egy-két lendületes su­hintással illusztrálva. Itt kell megjegyeznem, törvénye­ink jóvoltából az utolsó esetben a tolvaj, rabló úr sértettnek minő­sül, és jaj annak, ki asajáttulajdo- nát kívánta ily agresszíven védel- mű7m Wolirot+p olvashatott vnl­tést tenni. Ott aztán együtt keres­hetik a botot, amivel az illetékte­len behatolók nyomait üthetik. Ha mégis elkapják, ismét két al­ternatíva lép életbe. 1- Gyermek esetében megható- dottan, könnycseppekkel a sze­münkben barackot nyomunk pi­ciny fejére és szidjuk ezt a kemény világot. (Na, ezt bizonyos fajta emberek rendszeresen ki is használják, és közben jól szórakoznak rajtunk.) 2. Ha felnőtt, megy a börtönbe egy pár hónapra (többet nem kap, mert még kedvét szegné), ahol in­tenzív át- és továbbképzésben ré­szesül társaitól, kikerülve már ügyesebben folytatja áldottnak nem nevezhető tevékenységét. És a károsult? Ó mehet a kötél­verőhöz megvenni erős termékét, és felakaszthatja magát, feltéve ha maradt még kötélrevalója. Az ő valós kára ugyanis soha sem fog megtérülni. De ha az az istenadta állampol­gár saját maga próbálja megelőz­ni a bajt, vagy védeni magát, a- hogy tudja (pedig vannak, akiket kizárólag azért fizetünk, hogy bennünketvédjenek), akkoratör­vény teljes szigora lesújt - a káro­ßiilfvn A Viiír\Ö7ri mncr int. rnVlOÉT H Pilvax Klub A Nyugdíjas Klubbok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége felhívást intézett a nyugdíjas klubok vezetőihez. E szerint az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsa Brüsszelben ünnepélyes keretek között meg­hirdette, hogy 1993 az idősek és generációk közötti szolidaritás európai éve. A miskolci 10-es Sz. Általános Is­kola napközis tanszékének veze­tője, Horváthné Pozsonyi Szilvia, aki egyben a Miskolci Nyugdíjas Klub vezetője, élt ezzel a lehe­tőséggel, s az iskolában, a Pilvax Klub keretében biztosított tartal­mas és kellemes szórakozást a megjelent klubtagoknak. Először a március 15-i ünnepi műsort te­kinthették meg, majd a gyönyörű bécsi keringőt. Mindkettőt az is­kola tanulóinak igen színvonalas előadásában, amely a betanító ta­nárokat dicséri. Ezután meghí­vott előadóként Komáromy Éva, a Miskolci Nemzeti Színház mű­vésznője énekelt el néhány cso­daszép népdalt a jelenlévő diákok és idősek osztatlan tetszésére. A műsor után klubjelleghez méltó­an tej eskávé és keksz várta a hall­gatóságot. Beke Kinga Miskolc „Lungodrom” így nevezi magát az a cigány- közösség, amely Bőcsön 1992. dec. 18-án alakult. Az elnevezés magyarra fordítva Budai Berta­lan elnök szerint azt jelenti, hogy „Hosszú út”. A helyes fordításért felelősséget nem vállalok, de azért igen, hogy akik tagjai ennek a közösségnek, márciusban más­fél órás műsorral mutatkoztak be szórakoztató rendezvényükön. Az elnök bevezető szavaiban két pontban foglalta össze a szervezet feladatát. Szeretnénk, mint mon­dotta, egyfelől felújítani a cigányság hagyományait, más­felől mindent megtenni azért, hogy megtaláljuk helyünket a magyar társadalomban. Hogy ez megvalósuljon, több ismeretre és több tanulásra van szükségünk. A 226 lelket számláló bocsi ci­gányok közül a gyermekek sza­valtak, párban táncoltak és tréfás jeleneteket adtak elő. A kis ének­kart. Lakatos Pál vezényelte. Az énekszámokat és táncokat Laka­tos Alfréd elektromos harmo­nikával kísérte. Gondolva a „Hosszú út” elnevezésre, az jutott eszembe, hogy hosszú volt a ha­zánkba vezető út a cigányság szá­mára, de hosszú volt az az út is, amelyen ez a megvetett és le­nézett kisebbség eddig és ennyire eljutott. A kezdeti nehézségek le­küzdésében sokat tesz az önkor­mányzat Lippai Lajos polgár- mester vezetésével, akinek a ne­vét és segítségét az elnökség nagy szeretettel és tisztelettel emle­geti. A bocsi lelkész házaspár oda­adó, figyelemre méltó munkája is hozzájárul ahhoz, hogy hitokta­tás és részükre tartott istentisz­telet keretében a közösségi élet erősödjék.Lakatos Zoltán titkár szervező munkájának köszön­hető, hogy a Lakatos családban a négy fiútestvér Alfréd vezetésével részt vesz a zenekultúra terjesz­tésében. Hogy milyen hatása volt a másfél órás előadásnak? Jellemző az egyik bocsi lakos felszólalása: hát ez nem igaz! Ez nem lehet igaz! Már mint az, hogy az itt élő ci­gánylakosság ilyenre képes. M.K.B. Bocs Szerkesztői üzenet P.J. Kazincbarcika: Ápolási díjra a tartósan gondozásra szoruló személyek otthoni ápolását vál­laló hozzátartozók jogosultak. J ©gsegély szolgálat Ma, április 1-én, csütörtökön dél­után 4-6 óra között jogsegélyszol­gálatot tartunk Miskolcon, a Sai-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents