Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
1993. Április 20., Kedd Szólástér ESZAK-Magyarország 13 Mentsük meg Miskolctapolcát! Nyílt levél Miskolc város vezetőihez az üdülőhely jelenéről és jövőjéről Tapolca valamikor Miskolc virágoskertjének számított. Büszke is volt rá nemcsak a Tapolcán lakó, hanem minden miskolci állampolgár. Megnyugvást és kikapcsolódást érzett szombaton vagy vasárnap a betonpanel házakból ide kiránduló avasdéli, vagy belvárosi lakos. Ha valakinek külföldi rokona vagy ismerőse van és szépet, különlegeset akart neki mutatni - csak Tapolcára tudta vinni. Tapolca Európa-hírű barlangfürdője, strandfürdője és a különleges parkja a csónakázótóval minden idelátogatót visszacsalt a következő év nyarán is. Az ez évi nyári tapasztalat után lehet hogy csak múltidőben beszélhetünk ezekről? A tapolcai állandó lakos és a miskolci állampolgár is úgy látja, hogy Tapolcának nincs gazdája. Tavaly nyáron, ha este elment valaki sétálni a parkban vagy a csónakázótó környékére, minél előbb hazakívánkozott, mert ez a környék a csavargók paradicsoma volt. Hajnalban a Kupola-disco és a Hejő büfé vendégei összetörték a buszmegálló ülőpadjait, felborítva a buszmegálló lábonálló tető- szerkezetét is. A közterületen lévő szemetesládákat bedobálták a Hejő patak- baiMindezt büntetlenül csinálhatták. Jobb helyeken a vendéglátó tulajdonosa úgy alakítja ki vendégkörét, hogy azokra büszke lehessen, ne pedig szégyent hozzanak rá. Egyébként Tapolcán nincs egy olyan vendéglátóegység sem, ahová az itt üdülő vendég a pénztárcáj ának megfelelő vacsorára betérhetne, közben kulturált zenét hallgatva. A strandra jövők gépkocsijainak parkolása is a megoldandó feladatok közé tartozik. Mindenki minél közelebb szeretne megállni a strand vagy a barlangfürdő bejáratához. A megépített nagy parkoló ott állt kihasználatlanul két nagy szemetes konténer szeméttel, a Tapolca helységnév táblája után. Ezzel az volt a cél, hogy az ide látogató turistáknak már a látvány és a benyomás is kellemetlen legyen Tapolcáról, amint ideérkezik? Tapolca helységnévtáblája előtt, a Martos Flóra u. 85-87 sz-nál az útszéli füvet kaszáló traktor kidöntötte a Fenyő panzió reklámtábláját, mely még a mai napig is ott fekszik az árokban. Egész Tapolca vízvezeték közmű- hálózata elavult. Az önkormányzati választások után a tapolcai lakosok többsége azért akart Mis- kolctól különválni, mert érezte, hogy ez a jelenlegi gazdátlan állapot be fog következni. Az itt befolyt üdülőhelyi díjakat, parkolási díjakat (ami nyáron nem volt), vállalkozási adót itt akarta elkölteni Tapolca fejlesztésére. Ezek a pénzek most máshová vándorolnak, Tapolca pedig pusztul, haldoklik. Tapolcát olyan embernek kellene képviselnie, aki itt él. Látja a lakosok problémáját nap mint nap, és eljár azok ügyében. Mert vannak olyan dolgok, amit pénz nélkül, az emberek összefogásával is meg lehet oldani, ha látják az értelmét, és ha van aki ezt megszervezi, irányítja. Augusztus elején a Fenyő utcában több huszonéves fiatal egymást felbíztatva összefogott és rendbe rakták a Fenyő u. és Brassói u. kereszteződésében lévő nyilvános telefon környékét. Lekaszálták a füvet, kiszedték a gyomot, és felsöpörték az utcát. Gondolták, hogy azok a tapolcai lakosok, akik háza előtt a kerítést felnőtte a gaz, szégyenében legközelebb nem hanyagolja el háza- táját. De minden lelkesedés abbamaradt, mert akiknek be kellett volna állni a fiatalok soraiba, nem ezt tették, hanem kicsúfolták és kinevették őket. Én úgy érzem, ha Tapolcának gazdája volna, akiről látnák az emberek, hogy szívügynek tekinti Tapolca sorsát és ön- feláldozóan maga is részt vesz a szervezésben, akkor az eredmény nem maradna el.Sok helyre gépkocsival be sem lehet hajtani, csak az ott lakóknak. Az elmúlt nyáron itt is készült erre terv, ami a mai napig csak terv maradt. De még meg sem lehet kérdezni senkitől, hogy a megvalósítás miért maradt el, mert ha az állampolgár bead elintézésre egy levelet, több hónap eltelik, míg válaszol rá a polgármesteri hivatal. Ha a telefonhálózatot említjük, Tapolca telefon-ellátottsága elmarad bármely faluétól. A város vezetőinek is érdeke lenne, hogy Tapolca fejlődjön. Mitől váijuk, hogy külföldi üzletemberek jöjjenek a térségünkbe munkahelyeket teremteni, ha nincs számukra olyan környezet, ahol jól éreznék magukat. Ezt a levelet nem csak a személyes észrevételem miatt írtam. Ézzel több száz tapolcai állampolgár jogos kritikáját is tolmácsolom. Ennek megfelelően, most már többes számban kérnénk az illetékeseket, vagyis a Miskolc Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatalát, hogy szíveskedjen e lap hasábjain tájékoztatni a lakosságot a Tapolcán várható fejlesztés terveiről. Kelemen Feren Miskolc-Tapolca, Zilahi u. 10. Gondolatok a méretre szabott inflációról Negyedév eltelt, hamarosan megjelennek az első elemzések az idei inflációról. Eltérő adatok látnak majd napvilágot, ismét vádolják a sajtót, hogy rossz hangulatot kelt. Az olvasóban felmerül majd a kérdés, hogy kinek van igaza? Minden elemzőnek igaza lesz, mert az infláció méretre szabott. íme a kisembert sújtó képlet decembertől márciusig. A liszt ára 25-29 forintról 30-36 forintra emelkedett. Ezt követte az összes pékáru, ezért lett a kenyér ára 30-40 helyett 40-50 forint. Az infláció 20-25 %. A tej ma 25-26 forint helyett 32- 36 forintért vásárolható meg. Természetes, hogy a tejtermékek ára hasonlóan nőtt. Az infláció 25-30 %. A növényolaj ára 50-70 forintról 80-100 forintra kúszott, a zsír és a zsírszalonna követte. Az infláció 50 % feletti. A tavaly még 40-50 forintos cukor ma 60- 70 forint között vásárolható. Az infláció itt is 50 % körüli. Községünkben a víz ára 40 forintról 20 fillér hiányával 50 forint lett. A távolsági közlekedés 20 százalékkal drágult, hasonlóan a televízió előfizetés díjais. Nem sorolom tovább, mindenki tudja, saját bőrén érzi, hogy a napi szükséglettel összefüggő - fel nem sorolt - áruk és szolgáltatások ára minimum 6, de inkább 10-15 százalékkal szintén emelkedett. A nyugdíjasok kaptak 10 % nyugdíjemelést. Nem nehéz belátni, hogy a helyzetük tovább romlott. Sajnos nincsenek egyedül, a munkanélküliek, a bérminimum körül keresők, a több gyermekről gondoskodó szülők családtagjaikkal együtt azonos gondokkal küzdenek. Nem állnak rendelkezésemre pontos adatok, de az biztos, hogy az ország lakosságának jóval több, mint fele van azonos, nehéz helyzetben. Minél kisebb jövedelemmel rendelkezik valaki, jövedelmének annál nagyobb hányadát kénytelen létszükségleti cikkekre, szolgáltatásokra költeni, annál jobban sújtja az infláció. A lakosság nagy többsége ezért szegényedik el, ezért lesz a megálmodott középosztály várományosaiból napi gondokkal küszködő kisember. Ezért szakadt ketté a magyar tár- sadalom.Visszatérve a bevezetőre, válaszra vár, miért lesz „minden elemzőnek igaza”. Azért, mert vannak olyan cikkek, aminek az ára nem, vagy alig változik. Például egy autómárka három altípusát most 100,300 ezer forinttal olcsóbban lehet megvásárolni, mint tavaly, most „csak” 2, 2,5 millió forintba kerül. Hirdetik, hogy egyes luxus híradástechnikai és háztartási eszközök változatlan áron kaphatók, úgy 30 és 200 ezer között. De a fentieket nem a kisember vásárolna, ó keserűen, vagy indulatosan, csak a képernyőn találkozik vele. Ezekhez csak a „kiválasztottak” férnek hozzá, akik havi jövedelmüknek kisebb hányadát, talán csak 10,20 százalékát költi a napi szükségletek fedezésére. A megjelenő hivatalos adatot a kisembernek meg kell szorozni kettővel, hárommal, a kiválasztottnak osztani ugyanennyivel és ki-ki megkapja a saját inflációs mutatóját. Ez a méretezett, a pénztárca méretére szabott infláció lényege, a legkegyetlenebbül a vékony pénztárcájú kisembert sújtja. Benke Mátyás Szorgalmas munka nélkül nem megy Nyílt levél Szűcs Andrásnak Ausztriából Miskolcra Tisztelt Szűcs Úr! Elnézést kérek, amiért írok Önnek ismeretlenül. Azápr. 7-én megjelent Észak-Magyarban olvastam levelét, amin megdöbbentem, hogy Ön mit kér Szabad úrtól. Kiss József a nevem, Ausztriában élek 5 éve, nem szavaztam az MDF-re, sót senkire sem. Soha nem voltam semmilyen párt, sót KISZ tagja sem. 40 éves vagyok, feleségemmel és gyermekemmel élek itt. Azért választottam más hazát, mert a magyar „olcsóbb” réteghez tartoztam. Munkás voltam (kőműves), itt is az vagyok. Hát Uram elnézést, de Ön nem azt követeli, hogy munkát, hanem adj, adj, a semmiért, még többet! Ritkán járok Miskolcra, évente 2- 3 alkalommal, de azt látom és hallom, nincs munka. A nagyobb volt ismeretségi körömben is van olyan, aki segélyt kap,_és közben építkezésen dolgozik. Ők élelmes emberek, és övék a jövő. Inkább azt követeljék, akinek nincs munkája, ne segélyt adjanak csak úgy semmiért. Ennyit a munkanélküliekről. Most a munkásokról írok. Ők alakítsanak maguknak szakszervezetet, fizessék meg nagyon jól a vezetőt (a tagdíj 5 %-a legyen az övé), azért majd kiharcolja a 20 vagy több százalékot a munkásoknak. A nyugdíjasok tömörüljenek, és managerek segítségével, tisztes jutalékért megfialtatják a pénzüket. A hajléktalanok két részre oszthatók, az egyik akiket nem sajnálok. A lumpenekkel, alkoholistákkal, kábítósokkal nem is foglalkozom. A másik rétegbe esnek azok, akik válás, vagy más hasonló okok miatt kerültek ilyen helyzetbe. Csak Borsodban több száz hektár föld van megmúveletlenül. Düledező házakat az út mellett (Budapest és Miskolc között) is lehet találni. Tehát nem a tanyavilágban. Egy ilyen helyzetbe került ember ebből vásárolhatna - nem nagy összegért - és saját maga részére legalább élelmet termelne ezeken az elhagyatott helyeken. Az én életem sem volt könnyebb odahaza, és itt sem fenékig tejföl. Mint- • / ti __ S ajnos odahaza azt látják csak, ha hazamegy valaki, jól öltözött, szép autója van, na ez nyugat. Kérdik sokan mi miért nem élünk úgy, mint ők odaát? Vagy mint az új gazdag vállalkozók? Azért mert nem úgy kell dolgozni, mint otthon, hanem szíwel-lélek- kel, gyorsan, pontosan, hibátlanul és (ezekhez az árakhoz nem is olyan sok pénzért). AfeleségemjelenlegféléveöOkm- es körzetben nem talál munkát. Nem kap semmilyen címen pénzt (munkanélküli segély, szociális segély, stb). A kutyát nem érdekli, miből és hogyan élünk. Itt az az elv van, dolgozz vagy dögölj meg. A fiam 3 éves, még nem tudtam óvodába elhelyezni. Kertes házban lakom, az udvar bekerített, így nem kell mindig szemmel tartani a fiam. Hirdetést adtam fel, kifejezetten nyugdíjas nénit kerestem, akinek nem kell főzni, mosni, takarítani, csak a gyerekre vigyázni, amíg dolgozunk. Uram! Havi 30.000 Ft-ért nem olrí Iriintf VTlluíl azok a „szegény éhező nyugdíjasok”. Uram, mit gondol Ön a piac- gazdaságról? Ez itt természetes dolog. Tudnék Önnek sokat írni, ha érdekli, de a legfontosabb, a szemlélet rossz. Ne értsen félre, nem vagyok fajgyűlölő, mivel 5 év alatt én sokat szenvedtem az itteni fajgyűlölettel, idegengyűlölettel. De azért gondolja csak végig a magyar cigányság egy részének életét. Egyik segély a másik után, s mindez a semmiért. Helyes ez így? Senkit nem kényszerítenek fegyverrel arra, hogy gyermekeket szüljön. Csak legyünk őszinték, és lássunk tisztán. Kinek van a mai világban egy-két gyereknél több? És akkor kik számítanak nagy- családosnak? Ha a munkanélküli segélyt és időt megemelik, még nagyobb nyomor lesz, mint eddig- Ugyanis elképzelhető, hogy aki eddig becsülettel dolgozott kevés pénzért, ezután nem fog. Miért is dolgozna, mikor jár a munkanélküli segély, és amellett dolgozhat feketén, és talán Korunk hőse A villamoson utazva akaratlanul fültanúja voltam két ismerősöm beszélgetésének. Sajnos azt is ismertem, akiről szó esett. Talpig úriembernek tartottam mindig. Talpig! aztán azon felül... - Hallod mit híresz- tel magáról Lökött Bunkó Barnabás - kérdi egyik ismerősöm a másiktól - azt mondja, azért volt tagja a pártnak, hogy azt felbomlassza. Pedig mi tudjuk - folytatta -, sokáig nem volt körme, úgy kapart, a nyelve teljesen levékonyodott, szája kirojtozódott, végül a mellkasa egészen megkékült akár a szilva, addig döngette. Evvel a mutatványával az állatkert majomházának legérdekesebb produkciója lehetett volna mindannyiunk legnagyobb derültségére. Nálunk úgysem ismerte meg a munkát, csak a kenyeret. A végén már úgy viselkedett, mintha a passzát-szelet is ő fújta volna.- Ez még a darwini elméletet is megcáfolta. Nem a majomtól, hanem a rinocérosztól származik. Annak van ilyen vastag bőr a képén - állapította meg a másik ismerősöm. Majd az út hátralevő szakaszán a méregtől elsápadva, ökölbe szorított kézzel, némán nézték az ablak előtt elsuhanó panelházakat. Nem akartam közbeszólni, hogy elmondjam mekkorát tévedtek. Igaza volt, a bukás neki is köszönhető. Ugyanis amikor eljött a választások ideje, mi nem korábbi pártja programja ellen szavaztunk, hanem a gond az volt, hogy lelki szemeink előtt megjelent L.B.B. és hasonló karakterű elvbarátainak fizimiskája és már tudtuk - erre a pártra nem voksolunk. Most égy új pártnak az egyik anyagilag és erkölcsileg megbecsült élharcosa. Hogy melyiknek? Hát hol van a helye egy ilyen ízig- vérig becsületes, gerinces, elvhú magyar állampolgárnak? Nem nehéz rájönni. Hogy az nem baloldali? Na bumm, és akkor mi van? Az embernek mindig felül kell bírálnia önmagát. Márcsak elvből is. Viszont új pártja mostanában nem áll olyan szilárdan, mint a nagy váltás elej én, ezért rugalmasan megkezdte érdeklődését más pártok felé. A helyzete korántsem kilátástalan, hiszen kedves feleségét másik pártba, ügyes fiacskáját pedig egy harmadikba „íratta”. így az új nyerő pártnál mindenféleképpen ott lehet, hogy ismét eldicsekedhesse: Kérem, ha én nem lépek be oly önfeláldozó- an abba a pártba, ma ők kormányoznak. Kletz László Miskolc In memóriám Bárány Pálné „íme az Istennek ama báránya a ki elveszi a világ bűneit!” (János evangéliuma 1:28) „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a bárány, mely mészárszékre vitetik.” (Ézsaiás 53:7) Gondolom, Sajgó Gézának azóta is sajog a lelke - ha van neki - amióta Bertuskát a disznóólé késsel leszúrta. Ezzel szemben Bertuskának aligha fáj, hogy ilyen fiatalon kellett megválnia szeretteitől, és az élettől. Azóta talán valahol a felsőbb gyámügyi osztályról figyeli a gyá- molításra szorulókat és igyekszik a nyomorúságukon segíteni, vagy legalább eljárni érdekükben a legfelsőbb számvevőszék előtt. Sajgó Géza - mint az „Északiban olvasom- felajánlja a saját életét kárpótlásul a Ber- tuskáért, ezt, ha elfogadnák, talán Sajgó Gézának némi megnyugvást hozna, de Bertuskát aligha kárpótolja mindazért, amitől a gyilkos bajonett megfosztotta. Sajgó Gézának egyelőre be kell érnie a földi bírái ítéletével, a vádlottak padjára kell ülnie. Vajon mivel védekezhet, miért követte el szörnyű tettét? Ügy tudom, hogy az ostobaság csak akkor mentség, ha a beszámíthatatlanság fokát eléri. Viszont talán hivatkozhat rá, hogy - mint könnyen befolyásolható embert- felbujtották. Hogy kik a felbujtók? Ezt ítélje meg a Tisztelt Bíróság. Tény, hogy a magyar sajtóban és a suttogó, vagy a hangos propagandában (divatosan: médiák) alig olvas, vagy hall mást a jámbor olvasó-hallgató, hogy a mai magyar vezetők kiárusítják, tönkreteszik az országot. Mindent figyelembe véve talán érthetőbbé .válik, ha egy primitív gondolkodású ember- akinek éveken át ilyen propagandával tömik a fejét - úgy érzi, hogy meg kell torolni a sérelmét, éppen azon a vezetőn, aki hivatott volna arra, hogy segítsen rajta, és ezt mégsem teszi meg. Ezért javasolom, hogy Sajgó Béla mellé ültessék a vádlottak padjára a felbujtókat is! Csak ennyit kívántam mondani!
