Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-20 / 91. szám

Megyei Körkép 1993. Április 20., Kedd 4 ÉSZAK-Magyarország Munkaterület átadás Cigándon Fekete Béla Cigánd (ÉM) - Április 13. Vigasztalan, sze­szélyes idő, az eső dühödten ostromolja a vi­déket. Hideg van. Sárospatakot elhagyva Cigánd felé, gyérül a forgalom. Túl a tele­pülés utolsó házain, a kompig sarat dagasz­tanak a gépkocsik kerekei. Autók sorjáznak a kevésbé maszatos kupacok mellett, fel­hajtott gallérú utasaik csoportba verődve, ernyők alatt lepedőnyi térképet böngész­nek. A térség önkormányzatainak képvise­lői, a foldátadó és -rendező bizottság tagjai, a Strabag Hungária Építő Kft. szakemberei, a Vízügyi és a Miskolci Közúti Igazgatóság megbízottai. Folyik a leendő új Tisza-híd munkaterületének átadása. Közel kilenc hónapot emésztett fel a föld­tulajdonjog tisztázása, hogy megkezdődjék az érdemi munka. Mennyi volt és maradt mára az állami tulajdonból, mennyinek volt kezelője a már nem létező téesz, s mennyi jutott kárpótlásul a leendő újgazdáknak. Hiszen a folyó két partján, közel 18 és fél­hektárnyi földet „emészt” fel az új létesít­mény. Ezen az oldalon minden rendben. Az érdekeltek megegyeztek, s a kissé megko-' pott komp háromszor fordul az autóskara­vánnal a túloldalra. Bővül a társaság a dombrádi, a tiszakajári, kécskei képviselők­kel. Lassan kialakul a hídépítésre kijelölt terület, a hozzávezető, mintegy 5,5 km út helye, benne a híd félkilométer hosszúság­ban. Á kijelölő karók helyükre kerülnek, s Az új híd Cigándtól északkeleti irányba, Kécske előtt íveli át a Tiszát Fotó: EM-repró Laczó József a jelenlévők tovább tanácskoznak, vi­tatkoznak a következő munkafázison. A vaskos jegyzőkönyvek lassan megtelnek hitelesítő aláírásokkal. Nyugvópont csak­úgy a hídépítők, a közúti igazgatóság, mind a Tisza két partja mellett élőknek, akik a tél beálltát követően hosszú vargabetűket írtak le közúton, hogy célba jussanak. Az öreg, megfáradt komp lehet, hogy „múze­umba” kerül, de az is lehet, hogy más tájon könnyíti az arra rászorulók utazását. A késő délutánba csúszó procedúra véget ért. A leendő cigándi Tisza-híd ünnepélyes alapkő letételére várhatóan májusban kerül sor, s függetlenül a szeszélyes áprilisi időjárástól a közeli napokban megélénkül ez a táj, a kivitelező, a Strabag Hungária Építő lift. felvonulási épületei, vasszerke­zeti elemek, ezerféle anyag, kerül tárolás­ra ami biztosítja a tervezők elképzelését, hogy 1994 októberében a hídon megindul a forgalom... Moshatja kezeit az ismeretlen tettes Kiscsécs (ÉM) — Kiscsécsen, a Dózsa György úti vegyeskereskedést látogatta meg szombatra virradóra az az ismeretlen tettes, aki élelmiszert, italféleségeket, valamint tisztítószereket tulajdonított el mintegy ötvenezer forint értékben. S bár is­meretlensége folytán tanúvallomást egye­lőre nem tett, az már most tagadhatatlan: hosszú időn át lesz mivel mosnia kezeit... Tetten érték Miskolc (ÉM) — Az elmúlt szombaton tá­madt D. S., miskolci lakosnak az a sze­rencsétlen ötlete, hogy záróra után meglá­togatja a Tégla utcai italboltot. Vehemens qty-iLjov lá\rór» rncnrocf Iin77.á Í.Q látott, álmai A sógoroknak nem kell a magyar cement Amíg készül a szabályozás, megy, mendegél a cement. Ha nagyon lassan is. Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM - BG) — Nem azért, mert drága, és nem is azért, mert rossz minőségű, egyszerűen azért, mert csak. Az indok azért ennél kicsit bonyo­lultabb, de a lényegen nem vál­toztat, tehát április 16-án nulla óra nulla perctől ebben az évben hivatalosan csak százezer tonna magyar cement lépheti át az oszt­rák határt, a sógorok egy mil­ligrammal sem hajlandóak többet importálni tőlünk. A történet ott kezdődött, hogy mint annyi más ágazat az elmúlt években, a cementipar sem büsz­kélkedett azzal, hogy Magyaror­szág gazdaságának tartóoszlopa lenne, és csak azért vagyunk még úgy-ahogy egyensúlyban, mert a magyar cementnek nincs párja. Igaz ami igaz, nem is drága, minősége is megüti a nyugati színvonalat, mégsem kapkodtak utána különösebben, pedig hazai cementgyáraknak is elkelne a de­viza. Ebben az évben úgy tűnt, megmozdult valami. Ausztriából érkezett az igény Magyarország felé, kellene nekik nyolcvanezer tonna cement. Meg is indultak a tárgyalások, már-már nyélbe is üttetett az üzlet. A Hejőcsabai Cementipari Rt. a hírek szerint az igényelt nyolcvanezer tonna kiszállítá­sának jelentős százalékát vállal­ta. Volna. Mégpedig amiatt, mert az osztrák konkurencia példás gyorsasággal összefogott, és kitalpalta, hogy ál­lapítsanak meg erre az évre im­port-kontingenst, ami azt takar­ja, hogy 1993-ban Ausztria csak százezer tonna cementet im­portálhat Magyarországról. • Érthető is a pánikhangulat, elvégre tavaly a sógorok öt és fél millió tonna cementet használtak fel, ennek ez az említett nyolc­vanezer tonna majd’ 1,6 százalé­ka, következésképp, ha nem zár­ják le a sorompót, tömegesen fog­nak tönkremenni az osztrák ce­mentgyárak, rohamosan nőni fog a munkanélküliség. Ez természetesen minket nem érint, hiszen nálunk gyakorlati­lag a csillagos eget veri az élet- színvonal, az átlagfizetés lassan élre tör európai viszonylatban, és már csak pár nap telik el addig, amíg az utolsó két-három munkanélküli ismét álláshoz jut. Az is lehet azonban, hogy ez az in­tézkedés a húsmizéria analógiá­ja. Hátha szennyezett az a cement, sose lehet tudni, nem lappang-e a cementpor között néhány B-vírus vagy bármi más. Mindenesetre megindultak az egyeztető tár­gyalások, addig is csordogál a magyar cement osztrák terüle- tre.Á hejőcsabaiak április közepéig ötezer tonnát exportál­tak, de elmondásuk szerint ennek tízszeresét is vállalhatnák min­den különösebb gond nélkül. Az fel sem merül magyar részről, hogy esetleges irigység, piacfél­tés, vagy bármely más gyarló ok játszana szerepet a „cementhábo­rúban”. A haemophilia professzora a gyógyítás szakmai jövőjéről Kovács Judit Miskolc (ÉM) — A haemophiliai világnap alkalmából április 17- én, szombaton Miskolcon ren­deztek megemlékezéssel egybe­kötött nemzetközi szakmai ta­nácskozást, melyen a legneve­sebb hazai és külföldi szakem­berek vettek részt. 8Közöttük je­len volt prof. dr. István Lajos, a transzfuziológia miniszteri biz­tosa, a Magyar Haematológiai és Transzfuziológiai Társaság el­nöke is. A „haemohphilia magyar pápájaként” emlegetett profess­zort anynyira lekötik elfoglaltsá­gai, hogy a konferenciára tartva autótelefonján keresztül adott in­terjút lapunknak, ám ennek el­lenére készséggel válaszolt a fel­tett kérdésekre. □ Professzor úr, mi is voltaképpen a haemophilia? • Örökletes vérzékenységet je­lent, ami abban nyilvánul meg, hogy a betegnek hiányzik a véré­ből a véralvadást elősegítő nyol­cas, illetve a kilences faktor. Kü­lönösen nehéz betegség ez, mert ha nem pótoljuk ezeket az anya­gokat (sérülésnél, műtéteknél), akkor a páciens elvérezhet akár egy foghúzás során is. Másik következménye, hogy ízületi bán- talmakat okozhatnak a belső vérzések, melyeket a legenyhébb megerőltetés is kiválthat. Első­sorban a gyerekeket veszélyezteti ez utóbbi, hiszen ők még nem tud­nah n-rollcnrlrn rnnTirhllataikori. 37, A szolgálat új emblémája • Első és legfontosabb feladatunk a hiányzó faktorok biztosítása, melyek előállítása azonban igen költséges, s nagyon korszerű tech­nológiát kíván. Sajnos hazánk még importra szorul ezekből a ké­szítményekből, tavaly 2,2 millió dollárért vásároltunk nyolcas faktort (VIILF). A szükséges 15 millió egységből mindössze 4-5 milliót tudunk itthon előállítani, ami arra elegendő, hogy az elvér­zéstől megóvjuk a betegeket, a szervi, az említett ízületi leépülés megelőzésére azonban már kevés. Minél előbb szeretnénk tehát megoldani a vírusmentes faktor hazai készítését, a megvalósítás­ra - úgy tűnik -, talán már a kö­zeljövőben lehetőségünk nyílik. □ A készítmények előállításához természetesen elegendő vér kell. Tudomásom szerint küszöbön áll a nemzeti vérprosram reformja, lyi, de a regionális, országos érde­kek is érvényesülnek. Ehhez ke­vés, de jól felszerelt vérellátó állo­más szükséges (a tervek szerint 30 ilyet szeretnénk létrehozni), ugyanakkor a jelenleg működők közül egyet sem kívánunk meg­szüntetni. Fontos ezenkívül, hogy minden kórházban működjenek transzfuziológiai osztályok és szolgálatok, s legyenek a készít­mények gyári előállításához jól felkészült gyógyszerészeink, bio­kémikusaink. □ Mi a véleménye az úgynevezett pénzes véradásról, segíthet-e ez a vérellátásban? • Minden ilyen jellegű kezdemé­nyezés ellen vagyok, s nemzet­közileg is mindenütt hasonló a szakemberek véleménye. A térítéses véradás rengeteg veszélyt rejt magában, a pénz reményében ugyanis a donor eltitkolhatja betegségeit, amely­nek beláthatatlan következmé­nyei lehetnek. Erre a megoldásra általában a perifériára szorult, rossz körülmények között élők, rosszul, egészségtelenül táp- lálkozók, netán kábítószeresek, hadd ne soroljam, kik vállalkoz­nak. Mi az önzetlen segíteni akarás hívei vagyunk. Ezért is választottuk emblémánk egyik motívumául a pelikánt, melyről a monda azt tartja, hogy amikor már nem tudta etetni fiókáit, felhasította a mellét, s vérével táplálta kicsinyeit. Már elszálltak a szalonkák Mocsolyás telep (ÉM-K.L.— Amilyen változékony, szaka­szosan szaggatott volt a márciusi időjárás - olyan szakaszos, szag­gatott volt az első tavaszi vadász­esemény, a szalonkahuzás. Meg­késve is és csak kisebb csopor­tokban, alig néhány tucatot tett ki - a vadászok megfigyelése sze­rint - a nagy tavaszi vadászese­ményre érkező gyorsröptű mada­rak száma. Ez a húzás a korábbi évekhez képest is csekélyebb volt. Alig néhány vadásznak volt olyan szerencsés, hogy az alkonyatkor illetve a kora hajnali órákban nászrepülésüket végző hosszú- csőrű madarakat puskavégre kapja. A jelek szerint már „bejáratott” útvonala van a szalonkahúzás­nak. A legtöbbet belőlük most is a dél-bükki vidéken lévő Mocso- lyás-telep környéki ciheresekben figyelték meg, és kapták pus­kavégre. Az ottani Halomvár vadásztársa­ság a szerencsés vadásznak meg is adta a módját, hogy „felavas­sák”, illetve áldomással megtisz­teljék. A szalonkázás véget ért - a koráb­bi éveknél 10 nappal korábban kellett befejezni kilövésüket. A vadászok most a következő va­dászeseményre, a májusi őzbak- vadászatra készülnek. A vadcsa­pásokat figyelők már tapasztal­ták, hogy a bakok tisztogatják aggancsukat. Mintegy 20 nap kell, hogy a fejüket védő szőrből álló védőburoktól, azt fákhoz dör­zsölve megszabaduljanak. A fán „ejtett” jelekből aztán a vadászok következtetni tudnak az aggan- csok fejlettségére. Az őzbakok kilövésének rendjé­ben az idén a korábbiakhoz képest változás lesz. Május elsejétől szeptember 30-ig ugyanis csak a selejt bakok kaphatók puskavég- re. A kifejlett, golyóéretteket majd csak augusztus és szeptem­berben lehet kilőni. / Értelmiségi találkozó Miskolc (ÉM) — A Szabad De­mokraták Szövetségének miskol­ci szervezete értelmiségi talál­kozót szervez április 23-án, pénte­ken Miskolcon a Tudomány és Technika Házában. Mint azt a Magyar Bálint és Matyi László or­szággyűlési képviselők által alá­írt meghívón olvashatjuk, a napi tevékenységben s az Országgyű­lésben végzett munka során a szö­vetség igyekezett figyelembe ven­ni és érvényesíteni az értelmiség érdekeit, próbálta hozzásegíteni - a rendelkezésre álló szűk mozgás­téren belül - a felmerülő prob­lémák orvoslásában. Úgy hiszik, hogy mivel minden réteg a saját helyzetét ismeri a legjobban, saját maga tehet legtöbbet a vál­tozásért. Szeretnék tehát, ha a fórumon valamennyien elmonda­nák észrevételeiket, javaslatai­kat. Szocialisták — katonapolitika Jósvafő (ÉM) — A Magyar Szo­cialista Párt edelényi szervezete lakossági fórumot rendez április 22-én 17 órakor a jósvafői Műve­lődési Házban, ugyanezen a na­pon 19 órától pedig Edelényben, az Ifjúsági Házban. A fórum ven­dége mindkét helyszínen Keleti György, az MSZP országgyűlési képviselője, aki a szocialisták ka­tonapolitikájáról szól majd. Lakossági vitaest Ernőd (ÉM) — A Magyar Szo­cialista Párt mezőkövesdi szerve­zete április 22-én, csütörtökön 19 órai kezdettel „Van jobb út is?” címmel lakossági vitaestet rendez az emődi Művelődési Házban. A

Next

/
Thumbnails
Contents