Észak-Magyarország, 1993. április (49. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. Április 13., Kedd Mindenes ESZAK-Magyarország 9 Pandadiplomácia Tokió (MTI) — Nemzetközi feszültséggel fenyeget Kína és Japán között a pandadiplomáciai fordulat: a japán nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium nem járul hozzá ahhoz, hogy az egyik tokiói állatkert mintegy tízmillió dollárt adjon kínai partnerének. A két ország közötti közeledést szimbolizálta, hogy néhány éve egy kínai és egy japán állatkert megállapodást kötött az óriáspandákra vonatkozó közös kutatásokról és arról, hogy megpróbálkoznak tenyésztésükkel is. Két kínai panda töltött azóta több hónapot e célból Japánban, amiért most a japán állatkert tízmillió dolláros adományt kíván adni kínai partnerének. A japán minisztérium azonban azt közölte, < hogy jogtalan a segélymegállapodás, mert azt a két állatkert anélkül kötötte meg, hogy kikérte volna a környezetvédelmi szervezetek véleményét. A vadvédelmi világalap véleménye szerint mindössze ezer óriáspanda él földünkön, ezért felelőtlenség, hogy Kína kölcsönadja a pandákat. A kínai kormány még pontos pandaszámlálást sem végzett, nincs távlati tenyésztési terve sem, így nem adhatja kölcsön az állatokat - mondják a szakemberek. Kevesebb munkanélküli Budapest (MTI) — A regisztrált munkanélküliek számának március végi csökkenéséről rendelkezésre állnak már elemzések, de ezek még nem telj es körűek - mondották az Országos Munkaügyi Központban az MTI érdeklődésére. Az elemzéseket jövő hét elején összesítik, akkor adnak információt a sajtónak. Mint ismeretes, a megyei adatok számítógépes összesítése alapján a közelmúltban jelentették be, hogy 7500-zal csökkent márciusban a regisztrált munkanélküliek száma. így a február végén regisztrált 705 ezer helyett 697.500 állás- nélkülit tartottak nyilván. A munkanélküliség évek óta nem csökkent, már az is eredménynek számított, ha csak kis mértékben emelkedett az állástalanok száma. Román király — bukaresti vízum Bukarest (MTI) — A bukaresti kormány engedélyezi Mihály egykori román királynak, hogy Romániába látogasson, feltéve, ha útja szigorúan személyes jellegű lesz - jelentette be csütörtökön a román külügyminisztérium szóvivője. Az exuralkodó szóvivője a Reuter brit hírügynökségnek a svájci Versoix-ból telefonon megerősítette, hogy a király a héten vízumért folyamodott a román szervekhez. Útjának célja, hogy - akárcsak tavaly-részt vegyen az ortodox húsvéti ünnepeken. Lábmosási szertartás Rómában Róma (MTI) — Tizenkét papnak mosta meg a lábát II. János Pál pápa csütörtökön az utolsó vacsorát felidéző misén. A szertartásra a Lateráni Szent János bazilikában került sor. A mise alkalmával a Szentatya felszólította a jelen lévő híveket, hogy pénzadományaikkal segítsék a bosznia-hercegovinai háború áldozatait. Az összegyűjtött alamizsnát átadták Oszentségé- nek. Reggel II. János Pál pápa Róma bíborosaival, püspökeivel és papjaival együtt tartott misét a Szent Péter bazilikában. Nagycsütörtök alkalmával a világ ÖRfszes naniához intézett leveléZsigmondi és a török veszély Benedek Elek Zsigmond személyében (1387- 1437) új uralkodó család került a magyar trónra: a Luxemburg- család. Második fia volt ő IV. Károly német császár és királynak. Gyermekifjú éveit a magyar, majd a lengyel udvarban töltötte, mint Mária jegyese s Lengyelország jövendőbeli királya. Vidám kedélyű, eleven eszű, kedves, megnyerő viselkedésű, nagyműveltségű ifjú volt s a lengyel urakkal hamar megkedveltette magát. Amikor azonban Magyarországra visszajött, az özvegy királyné megváltozott politikája következtében, itt tartózkodással fogadták, mivelhogy közelebbről nem ismerték. A bizalmatlanságot a komolyabb magyar urak szemében könnyelmű híre is növelte. Tizenkilenc éves volt, amikor megkoronázták s nem valami kecsegtető körülmények közt kezdhette meg az uralkodást. Alig hozta haza feleségét Budára, a délvidéken újra kitört a forradalom. Hosszas küzdelem után sikerült leverni a lázadó urakat, akik közül sokan elestek a különböző csatákban. De nézzük a nagy veszedelmet, mely a török hódítás képében fenyegeti az országot. Ez a veszedelem nem volt ismeretlen Zsigmond előtt, s éppen a délvidéki lázadás volt az, mely folyton akadályozta abban, hogy megfelelő haderővel induljon a törökre. Az pedig folyton nyomult előre s 1392-ben már a magyar határig jutott. És Zsigmond hiába kísérletté meg a keresztyén hatalmasságok szövetkezését, ebbeli törekvése meghiúsult. Bármerre fordul, mindenütt ellenségre talál. Bent az országban áll andó a zűrzavar s a királynak jóformán semmi jövedelme. Ott szerzi a pénzt, ahol találja s mert fiatal korának egyik jellemvonása a könnyelműség, meggondolatlanul zálogosítja nemcsak családi vagyonát, de az országnak is egyes részeit. Néhányszor megütközött a törökkel, de félbe kellett szakítania a hadakozást felesége halála miatt, a török meg felhasználta a kedvező alkalmat, elfoglalta a Havasalföldet s betört az országba is. Erre már a keresztény hatalmasságok is megmozdultak: most már nyilvánvaló volt, hogy Magyarország segítsége nem csupán Magyarország érdeke. A pápa keresztes háborút hirdetett. Magában az országban hatalmas magyar sereg verődött össze s jött a segítség mindenfelől: Velence, Anglia, Vencel német és cseh király (Zsigmond testvére), a Habsburgok, a görög császár, Fülöp burgundi herceg, mindezek pénzzel és haddal támogatták a magyar királyt. Kilencvenezer főre becsülték a szövetséges hadat, 140 ezerre a törököt: ez a két rengeteg haderő ütközött össze bolgár területen, Nagy Nikápoly közelében, 1396 szeptember havában. Zsigmond király maga vezette a szövetséges hadat, ez azonban nemcsak számban, de fegyelem dolgában sem mérkőzhetett a török sereggel, a- melynek éppen a szigorú fegyelem volt legfőbb erőssége. Szörnyű egy harc volt ez, a legjobb vitézek ezreinek holtteste borítá a csatatért, s a harc vége: a törökök fényes győzedelme. Maga a király egy dunai hajón menekült Konstantinápolyba. Egy esztendei bolyongás után került haza. Szerencsére, a török nem aknázhatta ki a nápolyi diadalt, meg kellett elégednie kisebb betörésekkel, mert Timur kán vad mongoljaival valósággal elborította Kisázsiát s a szó teljes értelmében halálos csapást mért ott a török uralomra. Most lett volna itt a kedvező alkalom, hogy kiverjék a törököt, ám erre nem volt Zsig- mondnak sem ereje, sem szerencséje. A pápa nemhogy segítette volna a török ellen, de nyíltan támogatta Nápolyi Lászlót a magyar korona megszerzésében. Valósággal felizgatta a magyar papságot Zsigmond ellen s megparancsolta a főpapságnak, hogy fosz- szák megZsigmondot a koronától. Ám a nemesség nagy tömege hű maradt koronás királyához s a főpapságnak cselhez kellett folyamodnia. Gyűlést hirdettek O-Bu- dára a főpapok s erre a gyűlésre nagy fegyveres erővel jelentek meg. A mit sem sejtő királyt meglepték a palotában s felszólították, hogy mondjon le. A király - királyhoz illően viselkedett e válságos pillanatban; elfogták ugyan s fogságra vetették Visegrádon, de a koronáról nem mondott le. A koronás király tizennyolc hónapi fogság után szabad lett s fogadta a megtért bűnösök hódolatát, aztán eljegyezte Cilley Ulrik Borbála nevű 9 éves leánykáját. Cilley Ulrik, mint a neve is mutatja, idegen ember. Stíriábóf jött Magyarországra s nagy szolgálatokat tett Zsigmondnak már a nikápolyi csatában s később is a király iránt való hűségének számosjelét adta. Sok hű embere volt ezenkívül még Zsigmondnak a főurak seregében, nevezetesen Stibor vajda, a Garayak, a Forgá- chok, Maróthyak, vele volt a köznemesség zöme, ám a rend és béke mégsem állhatott helyre az országban, mert Bonifác pápa tovább izgatott Nápolyi László érdekében. Afópapságnagy része most Nagyváradon, Szent László snjánál szőtt összeesküvést Zsigmond ellen, újra trónvesztettnek nyilvánították, a népet az alsó papság útján bujtogatták, de vajmi csekély sikerrel. A nép nem mozdult meg s a főpapok forradalmát hamarosan leverték a király hívei. Ekkor már (1400) húsz esztendő óta volt Zsigmond Magyar- ország királya. Húsz esztendei izgalmas küzdelem után mondhatta el: a pártütésnek, a forradalmaknak vége. Temérdek kárt o- koztak az országnak ezek a forradalmak, de volt egy hasznuk: komoly férfivá edzették a királyt, s ha rettentő küzdelmek árán tarthatta meg a koronát, meg is becsülte, sót mindig többre becsülte a német császári koronánál is, mely később szintén fejére került... Életben maradt a cári család Európai nyuszitalálkozó Az idén először rendezték meg Neubrandenburgban az Európai Nyuszik Találkozóját. A sok vidámsággal, mókával evéssel és ivással fűszerezett találkozót egyetemisták szervezték, s így nemcsak lányok öltöztek nyuszijelmezbe, de szép számmal fiúk is. A nagy attrakció persze az volt, hogy a városban elrejtett, mintegy 10 000 ajándékot felkutassák. Fotók: AP (MTI-Panoráma) — Az eddigi kutatók mind tévúton jártak. II. Miklóst és családját nem ölték meg 75 évvel ezelőtt Jekatyerin- burgban, s a Romanov házból származó utolsó orosz uralkodónak hasonló sors jutott osztályrészül, mint az utolsó kínai császárnak: 1958-ban természetes körülmények között bekövetkezett haláláig kertészként dolgozott. Az új, s bebizonyosodása esetén a történelemkönyvek átírását szükségessé tevő elmélet rigai történészektől származik, akik a napokban sajtóértekezleten ismertették kutatásaik eredményeit. Ana- tolij Grannyik, a Baltica Center munkatársa 1990-ben a Fekete- fpntipv nart.ián levő Szuhumiban laha az uralkodói család házi gyóntatópapja volt. Ő közölte a történésszel, hogy a bolsevikok nem végezték ki az uráli városban az utolsó Romanovokat, mivel tartottak attól, hogy a gyilkosság miatt még erőteljesebbé válik az Antant-országainak, köztük is elsősorban Nagy-Britanniának az intervenciója. II. Miklós végtére is unokatestvére volt VI. György brit uralkodónak. A cári családot tehát titokban Oroszország déli részére deportálták, és szigorú felügyelet alatt tartották. A Romanovoknak nevet is kellett változtatniuk, Beijozkin család lett belőlük, s az utolsó cár - akinek egyik kedvenc időtöltése a kertészkedés volt 1958-ban bekészült fényképfelvételeknek is, amelyek Andrejs Kislis, a lett igazságügyi minisztérium kriminológiai laboratóriumának munkatársa szerint minden kétséget kizárólag a Romanovokat ábrázolják. Kérdés, hogy a cári család sorsával eddig foglalkozó és a jekatye- rinburgi kivégzés tényét elfogadó történészek mit szólnak az új elmélethez. Ellenérveiket - márpedig azok biztosan lesznek - ez év nyarán kifejthetik, mert mint Ionas Berggolts professzor, a Baltica Center igazgatója a sajtóértekezletén közölte, Rigában nemzetközi konferenciát tartanak. Tfraz a szervezők szándéka sz.eA hímesfojást „termő" fa, Erika Hilken asszony bremeni kertjében díszeleg. A hajdani kis csemete évről évre nagyobb lett, s ma már tucatjával függnek ágain a szépen festett tojások. Cigánykesergő Gyöngyösi Gábor Előrebocsátom, sem a faji, sem a kisebbségi kivételezésnek nem vagyok híve, még akkor sem, ha néha úgy látszik. Azt tartom, hogy országom lakossága egyenlő kell legyen a törvény szerint, jogait illetően épp úgy, mint kötelességeit tekintve. Azt, aki valamelyik oldalt nézve érdemtelenül többet követel, csak azért mert úgy gondolja több jár neki, nem szeretem. Egyebet úgy sem tehetnék, mert itt csak a „nép” veheti kezébe sorsának irányítását, az egyes ember nem. Ennek ellenére úgy gondolom, ne engedje azt sem az egyes ember, hogy mások irányítsák az ő sorsát. Üvöltsön, szájaljon, ordítson, tiltakozzon, válasszon, de legalább menjen el szavazni, aztán majd kiderül, jóhoz kötötte e sorsának kötelét, vagy pedig nem. Lakatos Tibort, a sátoraljaújhelyi hagyományőrző cigány tánccsoport vezetőjét nyilván a cigánysághoz köti a sorsa. Ezt szereti, vállalja, évek óta csinálja, mégpedig jól, mégis megrövidítik - amint panaszolja. Mégpedig, ha gyanúm nem csal azok, akik az ország kiürülófélben lévő nagy bukszájából minduntalan pénzt akarnak adni a naplopó cigányoknak. Az ugyanis nem az ő pénzük, bőkezűen osztogatják tehát. Viszont azon a táncversenyen, ahol a cigány tánccsoport valóban pompásan viselkedik, miként legutóbb a Ki mit tud megyei szakaszán az Adyban, hirtelen iszonyúan szűkmarkúakká válnak. Nem adnak időt a cigányoknak színpad bejárásra, nem engedik tovább a csoportot - viszont egymást, helyesebben magukat helyben jutalmazzák, s e- .gyetlen olyan embert nem ültetnek a zsűribe, aki ismerné a cigány folklórt. Az úgynevezett néptánc kategóriából így a miskolci Adyban megrendezett versenyről két induló cigány csoportból egyik sem jut tovább. Ha nem érdemelnék meg, ez nem is lenne baj. Ha nem tudnak táncolni, csak azért mert cigányok, ne is jussanak tovább. De ha tudnak, s szinte a versennyel egyidóben éppen a televízióban szerepelnek kiválóan, akkor igenis, jussanak tovább. Az országos döntőbe kerülésüket ne akadályozza semmiféle önös érdek. A törekvő, szebbet, jobbat akaró cigányt ne bántsd, ne tedd ellenségemmé butaságoddal. Minden jóra érdemtelent találsz saját fajtád között is eleget. Török „újjászületési” program Biskek (MTI) — Törökország a legkedvezőbb kereskedelmi elbánásban részesíti Kirgizisztánt, finanszírozza a kirgiz gazdaság újjáépítését, segít a közlekedési és távközlési útvonalak bővítésében és szakemberek képzésében - jelentette ki biskeki sajtó- értekezletén Turgut Özal török államfő. A kirgiz elnökkel lezajlott találkozóján Özal közölte: Törökország különleges hivatalt állított fel, hogy „újjászületési programokat” dolgozzon ki az egykori szovjet Közép-Ázsia
