Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27 / 72. szám
14 ÉSZAK-Magyarqrszág — -------Riport------------------------------------------- 1993. Március 27., Szombat B otrányszagú privatizáció Egerben Hajszál híján ingyen jutott egy társaság az Egervin vagyonához Szarvas Dezső Eger (ÉM) — Meglepő dolgokat produkál a hazai privatizáció története, mely történetek okkal-joggal borzolgatják az ámuló állampolgárok idegeit. A történetek ugyanis arról szólnak, hogyan is kótya- vetyélődik el az a több mint kétezer milliárd forint értékű privatizálásra kijelölt állami vagyon, amely csak felhalmozódott, felépülgetett az elmúlt évtizedekben. Mely vagyon aztán a szemünk előtt íródik lefelé, „értéktelenedik” el, hogy aztán egynémely hivatalok csendes statisztál- ása mellett a valós, a felbecsült vagyoni érték töredékéért privatizálódjék. Nagy vagyonokhoz lehet jutni mostanában szép hazánkban. És jutnak is bizonyos csoportok, ki- sebb-nagyobb, speciálisan erre a célra alakult részvénytársaságok, kft-k, betéti társaságok, esetenként hathatós, tudatos, úgymond: felsőbb körökben eredeztethető segédletével. Mert most kell vagyonhoz jutni, most jelölődik ki, kié lesz a bolt, a kisebb- nagyobb gyár, üzem, s ezzel együtt kiké lesz is tulajdonképpen a hatalom. És az idő sürget, a kényszer, a késztetés óriási, mert aki most kiszorul, annak gyermeke, de gyermekének unokája is kiszoríitatott. Nézzük a tényeket Mondhatná a Kedves Olvasó, ne beszéljünk általánosságban. És igaza van. Nézzük a tényeket! Az Egervin privatizációs folyamatának eddigi történetét példának okáért. És ez a történet arról szól, hogy hajszál híján hogyan is került az egri borvidék, a hazai borászat egyik jelentős kereskedő és feldolgozó cége két és fél mil- bárd forintnyi vagyonával együtt tulajdonképpen ingyen egy konzorcium kezébe, amelynek tíz tagja összesen egymillió forintot áldozott a nemes célra, az Egervin megvételére. S hogy mégsem köttetett meg az üzlet, az nem elsősorban a konzorciumon múlott, hanem a hitelezőkön, akik bele- pöktek a szépen fővő levesbe. Az Egervin ugyanis az elmúlt években tönkrement, s több mint egy milliárd forinttal tartozik hitelezőinek, akik nem is kevesen, több mint nyolcszázan futnak a pénzük után. Ide tartozik - a hazai üzleti életben uralkodó morál és tisztesség példázataként -, hogy az Egervin csődje már 1991- ben nyilvánvaló volt, legalábbis a cég vezetői előtt, ennek ellenére a legnagyobb lelkinyugalommal kötötték meg a vásárlási szerződéseket az Eger környéki gazdákkal, az Egri Csillagok Termelő- szövetkezettel, az andomaktá- lyai, detki, gyöngyöshalászi, mo- nostorpályi, szentistváni termelőkkel. Pályázatot hirdettek A szerződéskötéseket követően, két hónap elmúltával már meg is kezdődött az Egervin felszámolása a Reorg Rt. vezényletével. ARe- org pályázatot hirdetett meg az Egervin eladására. Mindössze két ajánlat érkezett, az egyik egy Oxford néven bejegyzett torontói cég, amely 1,6 milliárd forint vételi ajánlatával megnyerte a pályázatot, ám amikor le kellett tenni a pénzt, kiderült, hogy egy huncut vasuk nincs, viszont hónapokig szórakoztak a Reorg Rt- vel, s persze spanolták a hitelezők idegeit, akik mellesleg vevők lettek volna az Egervinre, de hát pénz nélkül az nem megy. Legalábbis nem a hitelezőknek, amint azt majd később tapasztalhatjuk.- Egyetlen hitelező sem kapott egy fillért sem - mondja Koncz György, a szentistváni Dózsa Tsz elnökhelyettese. -Nekünkegyébként tizenhatmillióval sáros az Egervin, s mert a betakarításhoz, a szükséges munkák elvégzéséhez pénzre volt szükségünk, hitelt vettünk fel 30-40 százalékos Kis- és nagytermelők ezrei mehetnek tönkre Fotó: Szarvas Dezső kamatra. És nem csak minket, más hitelezőket is erre vitt a kényszer. Persze, ha nem titkolták volna el az Egervin vezetői a csődhelyzetet, akkor nem termeltetési, hanem borfeldolgozási szerződést kötöttünk volna, és akkor most a pénzünknél lennénk. S mert nem kaptak egy vasat sem, a hitelezők amolyan érdekvédelmi szövetséget alakítottak a Kvantum Bank közreműködésével azzal a szándékkal, hogy mint mondják: rákényszerítsék a Reorg Rt-ét, vegye figyelembe a hitelezők érdekeit is. Bőséggel a- kadt ugyanis példa, hogyan kótyavetyéltek el üzemeket, cégeket, s hogyan maradtak hoppon a hitelezők. Született egy úgynevezett adós-hitelezői megállapodás is, amelyben megfogalmazták: az 5 millió forint alatti hitelezőket 100 százalékban kifizetik; azok pedig, akiknek 5 és 10 millió forint közötti volt a követelésük, választhattak: vagy megkapják készpénzben a követelés 70 százalékát, vagy részvényeket kapnak a teljes követelésért. Am ebből az elképzelésből semmi nem valósult meg, ugyanis a megállapodás tartalmazta a következő kitételt: „amennyiben az Állami Vagyonügynökség a bíróság által kitűzendő egyezség megtárgyalásáig nem adja meg hozzájáruló nyilatkozatát, vagy nem nyilatkozik a megállapodásban foglaltak elfogadása tárgyában, akkor az a- dós - az Egervin - jogosult egyoldalú nyilatkozatával a megállapodásban foglaltaktól elállni”. Magyarán: jogosult semmibe venni az egész megállapodást. Az Állami Vagyonügynökség - ki tudja miért - nem is nyilatkozott. E helyett levelet küldött a Reorg Rt. címére, amelyben a tiszteletre méltó testület kifejezte véleményét: mert néki szimpatikus, e- zért javasolja, hogy az a vevő, a- mely az 1992 nyarán megejtett értékesítési tárgyaláson pályázatával a második helyre szorult, az kapja meg 500 millió forintért az Egervint szőröstül-bőröstül. Ez a pályázó pedig - a pályázat idején mellesleg még bejegyzetlen cégecske - az Agriavin konzorcium volt. Szabálytalan versenytárgyalás • Az a bizonyos versenytárgyalás pedig szabálytalan volt - mondja Koncz György. - Hiszen egyik pályázó sem tett le az asztalra egyetlen fillért sem, bemondásra, i két szép szemükért elhitték nekik, hogy komoly vevők. Most pedig lássunk csodát. Mert csodás átalakuláson ment keresztül a hajdani Agriavin konzorcium. A neve ugyanis mostanra Agriavin Kft-re változott, immáron bejegyeztetve a Cégbíróságon. Tíz budapesti illetőségű úr és úrhölgy (nevek a szerkesztőségben) dobta össze a társaság törzstőkéjét, a- mely fantasztikus összegre, egymillió forintra rúg, személyenként 2, 5, 60, 100 ezer forintnyi üzletrészekkel. Igaz, akad egy 810 ezer forintos üzletrész is. Na már most, az ÁVÜ átiratára a Reorg Rt. alá is írt egy előszerződést a társasággal, amelyben a felek kifejezésre juttatják, hogy 500 millió forintért eladatott és megvétetett az Egervin két és fél milliárd forintot érő vagyona. A kérdés csak az: elegendő-e az egymillió forintnyi törzstőke a 2,5 milliárd forintnyi vagyonért? Világos, hogy nem. Még arra sem elegendő, hogy a társaság leppen- gesse az 500 milliós vételárat. És íme csodák csodájára, segített a csoda. Egy banknak álcázott jótékony tündér sietett a társaság segítségére, s a józan észnek, az üzleti szabályzatnak, az érvényben lévő jogszabályoknak, a törvényeknek ellentmondva, hajlandó volt 500 millióval meghitelezni a csodás társaságot. Borzolódnak az idegek Mindezeket megtudva, mint mondani szokták, betelt a pohár. Már mint a hitelezőknél, akik némi számolás után villámgyorsan átlátták: ha az üzlet létrejön, akkor eredeti követelésüknek csak a töredékéhez jutnak hozzá. Amikor pedig kiderült, hogy jókora adag hab is van a tortán, ugyancsak felborzolódtak az idegek. Az a bizonyos hab pedig az a tény, hogy az Agriavin tulajdonképpen ingyen jutott volna az egész vagyonhoz, ugyanis az Egervin számláján található még 300 millió forint készpénz, s csaknem 500 millió forint értékű, gyorsan értékesíthető borkészlet is pihen a pincékben. Az ideges hitelezők - bár egyre többször érkeztek óvatosságra intő, figyelmeztető hírek bizonyos helyekről, miszerint erős pártnyomás, óhaj áll az üzlet mögött -, a főügyésznél megtámadták a Reorg Rt. és az Agriavin Kft., közötti előszerződést, s kérték, rendeljen el vizsgálatot. Egyrészt azért, mert a Reorg Rt. nem kért bankgaranciát a pályázóktól; másodszor pedig azért, mert a Reorg Rt. a törvényben előírt nyilvános pályázat helyett külön megállapodásban, áron alul akarta értékesíteni az Egervin vagyonát. Talán a várható botrány miatt. De tény, hogy az üzlet eddig még nem köttetett meg. Időközben ugyanis a Reorg Rt. február 15-i határidőre fizetési biztosítékot kért az Agriavin tói. Az Agriavin viszont - bár kezében volt a vásárlási előszerződés - nem fizetett.- Most, hogy a két pályázó „elszállt”, nincs vevő az Egervinre - mondja Bakos Antal, az Egervin megbízott igazgatója. - A Reorg Rt. letörölte a táblát, új helyzet teremtődött, új, nyilvános tendert írnak ki, s mindenki pályázhat, akinek pénze van. Hogy mégis milyen összegre íródhat ki a tender, még nem tudni. Ám tény, hogy az Egervin va- gyonbecsléssel kimutatott eszközértéké 2 és fél milliárd, amivel szembenáll az 1,3 milliárdos a- dósságállomány. Tehát a józan ész és a tisztesség úgy kívánná, hogy a tendert, legalább erre a valamivel több mint egymilliárdos vagyonra írják ki. Arról már nem is szólva, hogy bár a csődhelyzet, s a vásárlás körül terjengő botrányszag megtépázta a cég hírnevét, az Egervin azért a világpiacon ismert, bevezetett cég. S ennek anyagiakban nehezen kifejezhető értéke van.- A hitelezők meglehetősen eltérő érdekeket képviselnek - mondja az igazgató - hiszen csak egy részük szőlőtermelő, akik szorosan kötődnek a szőlőtermeléshez, illetve a bor értékesítéséhez. A hitelezők másik része az állami büdzséhez kapcsolódik. Ezért aztán nyilvánvaló, hogy az új pályázaton elsősorban az anyagiak, a pénz teremt majd versenyhelyzetet, rangsort. Aki többet fizet, az megkapja, elviszi a vagyont. Érzik a veszélyt A termelő hitelezők természete-' sen érzik a veszélyt. Szerintük az új tender kiírása ismét botrányos helyzetet teremt majd. Bizonyos történésekből arra következtetnek, hogy a politika alaposan be- letenyerelt az Egervin privatizációjába. Ezért aztán ók is a politika segítségét keresik egy országgyűlési képviselő személyében, aki várhatóan kiteregeti majd a szennyest a Parlamentben. De hát nem is ez lenne a lényeg - mondják -, hanem az, hogy az Egervin mihamarább működőképes cég legyen, mert enélkül kis idő múlva kisebb-nagyobb szőlőtermelők ezrei mennek tönkre, leíródhat, megszűnhet a tájegység szőlőkultúrája. Állítják, tisztességes tulajdonosi struktúra csak abban az esetben jöhet létre, ha nem írnak ki új tendert az Egervin értékesítésére, mert ily módon újra teret engednének a szerencselovagoknak. Jó megoldás lenne, a térség kistermelőinek többségét integráló szövetkezeti tulajdonlás. Ennek feltételeit meg lehetne teremteni. De ki tudja, mit hoz a jövő. Mindenesetre: a meccset még nem fújták le. Kárpótlási jegy-ígérvény Rathy Sándor 4 Budapest (ISB) — A kárpótlási jegy-ígérvény bevezetése bizonyosan meggyorsítaná a kárpótlás folyamatát - állítja határozottan Glattfelder Béla. A Fidesz agrárgaz- dasagi szakértője által benyújtott önálló képviselői indítvány szerint az ígérvény bevezetésével a szövetkezetek tulajdonképpen privatizációs hitelhez jutnának, amelyet később az árverések során megszerzett kárpótlási jegyekkel törlesztenének. Törvényjavaslatának indoklásakor Glatt- felder kijelentette: napjainkban a kárpótlás igen nehézkesen halad, s a földárverések is jelentősen elmaradnak az eredetileg tervezett ütemtől. így a szövetkezetek is csak lassan jutnak hozzá a kárpótlási jegyekhez, s ezért nem tudnak részt venni az élelmiszeripar privatizációjában. A javaslat lényege tehát az, hogy a szövetkezetek a kárpótlásra kijelölt földjeik után aranykoronánként 500 forint értékű ígérvényt kapjanak, s ezt felhasználhassák a privatizáció során. Üzletrészt, illetve részvényeket vehessenek rajta, például a tejipar, vagy a gabonaipar tulajdonosi szerkezetének átalakításakor. Kérdésünkre válaszolva a képviselő elmondta, az ígérvény - hasonlóan a kárpótlási jegyhez - kamatozna, s minden szövetkezet számára igényelhető lenne. A törvénytervezet szerint az ígérvényt a kárpótlási hivatalokban kellene kérni, s a hivatalok 15 napon belül a szövetkezetek rendelkezésére bocsátanák az „értékpapírokat”. A visszafizetés Glattfelder szerint a következőképpen történne: a megelőlegezett hitel fejében az árveréseken a kárpótlási hivatal mindaddig bevonja a kárpótlási jegyeket, ameddig értékük el nem éri az ígérvény összegét. Ha a szövetkezet az utolsó árverés végén sem tudja törleszteni a hitelt, akkor a fennmaradó összeget 15 napon belül készpénzben vagy kárpótlási jegyben fizetné meg az illetékes hivatalnak. A kárpótlási jegy-ígérvényről szóló törvényjavaslat meglehetősen komoly vitát váltott ki a parlament mezőgazdasági bizottságában: a kormánypárti és ellenzéki képviselők megerősítették, a kárpótlás meglehetősen ellentmondásos, s ezért az esélyegyenlőséget megtartva, jó lenne kidolgozni egy, a folyamat gyorsítását szolgáló törvényjavaslatot. S bár a bizottság nem értett egyet a Glattfelder-féle javaslattal, mégis úgy döntöttek, megkérik az Igazságügyi Minisztériumot, dolgozza át a javaslatot, majd azután ismét tárgyaljanak róla. A javaslat egyik ellenzője, Zsupos Lajos (MDF) kifejtette: a kárpótlást gyorsítani kell, de véleménye szerint a jegy-ígérvény bevezetése hosszadalmas folyamat lenne, s ezalatt már a kárpótlás is előrehalad annyira, hogy nem lesz szükség az új rendszer bevezetésére. A képviselő másik érve szerint pedig mindenkinek - az egyéneknek is - lehetőséget kellene adni az ígérvény használatára. Ezzel szemben Juhász Pál (SZDSZ) elmondta: a kárpótlás során hátrányos helyzetbe hozták a szövetkezeteket, s ennek következtében nem tudnak kellő súllyal részt venni a húsipar, tejipar és malomipar privatizációjában. Éppen ezért módosítani kellene a szabályokat, s ezáltal is segíteni a szövetkezetek vásárlási pozícióit. Valós érték alatt Miskolc (ÉM)—Kitűzték az első tárgyalás időpontját és ennek alapján a miskolci Megyei Bíróság dr. Tomay László bíró vezetésével április 14-én 10 órakor kezdi meg a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat ügyének tárgyalását. Emlékezetes, hogy a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat (MVV) ügyében képviselői interpelláció alapján indult ÁVÜ-vizsgálat. Az megállapította, hogy a cég privatizációja során alulértékelés történt, azaz a miskolci vállalat ingatlanai jóval a valós üzleti érték alatt kerültek magántulajdonba. Az üggyel az ÁVÜ Igazgatótanácsa többször is foglalkozott. Az interpellációt követően a testület azt vizsgálta, hogy a pályáztatás körülményei korrektek voltak-e, a versenyeztetés a hatályos törvények szellemében zajlott illetőleg, hogy volt- e másnak is módja tudomást szerezni az o- lasz befektetőn kívül a privatizációról, vagy esetleg egy eltitkolt, á háttérben zajló tranzakció történt. A kérdés azért különös jelentőségű mert felveti a külföldi befektetők jogbiztonságát. Ha ugyanis a tender korrekt volt, akkor elkerülendő az utólagos vizsgálat, mert azt az érzetet keltené, hogy létezik egy olyan feljebbviteli fórum, ahol az ÁVÜ vezető testületének döntései megtámadhatók. Az alapos vita után az Igazgatótanács úgy határozott, hogy azMW-t államigazgatási felügyelet alá vonja és a cég élére vállalati biztost nevez ki.
