Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

1993. Március 3., Szerda--------------- Araúj Tájain R egéltek a várak Encs (ÉM) — „Vannak várak, melyek rablóbandák fészekéivé váltak, kínzókamráik, börtöneik, iszonyú szenvedésekről regélnek, az összegyűjtött, az összerablott kincsekhez vér tapadt. Más várak a kultúra otthonai, boldog sze­relmesek meghitt fészkei voltak. Fény és árnyék, ragyogás és ko­morság - ezek a várak.” így ajánl­ja figyelmünkbe a Magyar Várku­tatók Egyesülete és a Hungária- Európa Alapítvány Csorba Csaba rövidesen megjelenő Regélő vá­rak című könyvét. Ha nem is ismerhették meg a kötet teljes anyagát, de rendkívül gazdag ízelítőt kaptak belőle azok, akik részt vettek március 1- én az encsi Közművelődési Intéz­mények népfőiskolái előadásán. Csorba Csaba, a Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Levéltár igaz­gatója színes diák segítségével, az épületekhez kapcsolódó mondák felidézésével mutatta be a felvidé­ki várak történetét. A népfőiskola következő ren­dezvénye március 8-án délután fél ötkor kezdődik. Ekkor Gál Sándor, Kassán élő író, lapszer­kesztő a felvidéki magyar iro­dalom múltjáról és jelenéről tart előadást. ______ A fekete rózsák Novajidrány (ÉM) — A cigány hagyományok ápolása és a kul­turális értékek átörökítése érde­kében alakult meg a novajidrányi Fekete rózsa hagyományőrző együttes. Mindazokat, akik szeretnék meg­ismerni az együttest, vagy éppen „csak” jól akarnak szórakozni, szeretettel váiják a március 6-án, szombaton délután öt órára az encsi művelődési házban megren­dezendő koncertjükre. Kollégiumi fonó Encs (ÉM) — Fittyet hányva a naptárra március 4-én este a Váci Mihály Gimnázium kollégi­umában lucázni fognak a diákok, sőt lakodalom is lesz, s hogy a „dologról” se feledkezzenek meg: fonóba indulnak a lányok és az or­sót kapkodó legények. Hagyomány már, hogy minden évben megrendezik a kollégisták honismereti vetélkedőjét, ennek keretében elevenítik fel a régi abaúji szokásokat. Hajdú Ju­lianna, a kollégium vezetője ké­résünkre elmondta, hogy négyé­ves ciklusonként Abaúj néprajzá­val, természeti értékeivel, tör­ténelmével és műemlékeivel is­merkednek a diákok. Azt sze­retnék, ha többet tudnának szű- kebb pátriájukról, mint amennyi a történelemkönyvekből megta­nulható. A vetélkedőre a szülők, nagyszülők bevonásával készül­tek fel a kollégisták. Az idei esz­tendő témája: Életmód, nép­szokások Abaújban. A vetélkedő zsűrijébe meghívták Borsos Istvánt, a gimnázium igazgatóját és Szabó Sándornét, aki évek óta vezeti a kollégium népművészeti szakkörét. Csatornahálózat pályázati pénzből Forró (ÉM) — A legutóbbi forrói önkormányzati ülésen a pénzügyi bizottság megtárgyalta és elfo­gadta a helyi költségvetést. Napi­renden van a gázprogram, illetve a szennyvíztisztító- és csator­názási program. A tervek ké­szítése folyamatban, a meg­valósítás anyagi feltételeihez most készülnek a pályázatok. Mint a polgármester elmondta, saját erőből nem képesek ilyen nagy befektetést megvalósítani, a szennyvíztisztítás és csatornázás legalább nyolcvanmillió forintba fog kerülni. S a lakosságot nem akarják tovább terhelni, de nem is tudnák, hiszen nagy a mun­kanélküliség. A gerincvezeték ki­alakítására, remélik, jut majd ele­gendő pénz a pályázatokból, ám a belső rendszer kiépítését társu­lati formában szeretnék meg­valósítani, ehhez már fel kell használniuk a lakosság és az önkormányzat pénzét. Diákotthon — diák otthon Pecze János, a gönci általános iskola igazgatója Az iskola aulájában a tanulók által készített János vitéz-illusztrá­ciókból láthatunk kiállítást Gönc (ÉM - FG) — Annak idején bizonyára ezer és egy érvvel bi­zonyították, hogy miért jobb, ha diákotthonba költöznek az álta­lános iskolás gyerekek. Pedig valószínű, ugyanannyit fel tud­tak volna sorolni amellett is, hogy miért helytelen körzetesíteni az iskolát, miért nem szabad elsza­kítani a szülői háztól a gyer­mekeket, milyen fontos az, ha egy faluban van iskola. Az idő megoldotta a vitát. így műit időben mondhatjuk, hogy 240 kis­diákot költöztettek a környező településekről Göncre. De ma már egyetlen lakója sincs a diák­otthonnak. Azt hihetnénk, hogy a gönci Károlyi Gáspár Általános Iskola igazgatója, Pecze János méltat­lankodni fog a diákotthon meg­szűnése miatt. De azzal fogad, hogy maga sem tartotta helyes­nek a körzetesítését. Ha ke­vesebben járnak is a gönci ál­talános iskolába, nagyon örül an­nak, hogy önállóan képes működ­ni a kékedi, a telkibányai iskola. Annak ellenére, hogy a diákott­hon '91-ben megszűnt a szabad iskolaválasztásnak köszönhető­en ma is járnak telkibányai, aba- újvári, zsujtai, pányoki gyerekek a gönci iskolába. S hozzájuk jön még ötvenöt diák a településen működő állami Gyermekotthon­ból, így jelenleg 430 tanulója van az iskolának. Hogy mi vonzza ide a diákokat? Természetesen többen vannak, akik mert itt kezdték el, itt is sze­retnék befej ezni az általános isko­lai tanulmányaikat. De nagyon sokan jönnek az iskola jó híre mi­att. Tavaly például a matematika tagozatos osztályból egyetlen tanuló kivételével mindenkit fel­vettek az első helyen megjelölt középiskolába. így nem igen gon­dolnak arra a szülők sem, hogy engedjenek a hatosztályos gim­náziumok „csábításának”. Ugyancsak ritkaságszámba megy, hogy ilyen nagyságú tele­pülésen az angolt tanító magyar tanárok mellett angol tanár is tanítja a nyelvet. Sőt, Deborah Morgan nem csak a gyerekekkel foglalkozik, azoknak a tanárok­nak is segít a nyelvtanulásban, akik most járnak átképzőtan­folyamra. Az idei esztendő egyébként a magyar népdal és a számítástechnika jegyében zajlik a gönci iskolában. Olyan foglal­kozásokat szerveznek, hogy a tanulók megszeressék a magyar népzenét, hogy minél több nép­dalt megtanuljanak. És ezeket „vigyék is haza”, hiszen a szülők sem ismerik már eléggé ezeket a dalokat. A számítástechnikai program keretében pedig a szak- tanterem C-16-os, és C-64-es gépeihez újabb, korszerűbb IBM- gépeket szereznek be. De a diákotthon sem teljesen ki­használatlan. Bár lakói legin­kább csak nyáron vannak. Kü­lönösen az ország távolabbi te­lepüléseiről jönnek ide nyaralni gyerekek, pihenni, tanulni a fel­nőttek. Az elmúlt nyáron Gönc adott ott­hont a Zempléni Rajztanárok Alkotóközösségének, itt laktak az Ybl Miklós Építőipari Főiskola hallgatói, akik a nyári gyakorlat keretében felmérték a település építészeti értékeit. Egyelőre az iskola működteti a diákotthont, de bízva az idegenforgalom fel­lendülésében, talán lesz majd vál­lalkozó, aki bérbe veszi az épületet. A válás után ismét együtt Felsővadász (ÉM) — Felső­vadász, Kupa, Gadna, Abaújlak, Gagyvendégi és Gagybátor régi jó körjegyzőségi társak voltak, míg el nem váltak. Az idén azonban már önálló körjegyzőséget működtet a két gagyi település, ám természetesen együttműköd­nek régi társaikkal, hiszen nem haraggal váltak el. így várhatóan Gagyvendégi és Gagybátor is vál­lalja a maga részét a Fel­sővadászra tervezett egészség- ügyi központ anyagi terheinek viselésében. Az önkormányzatok jelentős beruházásba kezdenek a szokás szerint nem túl gazdag költ­ségvetés ellenére. Igaz, keresik még a lehetőségeket, de egyelőre még nem találtak semmilyen pá­lyázati lehetőséget, hogy csök­kenthessék terheiket. A tervek szerint a mostani orvosi rendelőt és lakást alakítják át, laboratóriummal, modern mű­szerekkel bővítik, és helyt kap benne az anya- és csecsemővédel­mi szolgálat is. Jelentős köny- nyebbség lesz ez a lakosságnak, hiszen a legegyszerűbb rutinvizs­gálatért is Szikszóra kellett eddig utazniuk, ott kivárni sorukat, majd vissza. És ez egészséges em­bernek is tortúra, nem még beteg­nek. A szolgálati lakást egy új épület­ben helyezik el, és itt kap otthont az állatorvos is. Ha nagyobb zökkenők nélkül sikerül elkez­deniük az építkezést, akkor az új lakásokba már ebben az évben beköltözhetnek lakóik, az egész­ségügyi központot pedig jövőre adják át. A városvezetés mintapéldái Bakonyi Béla Szerencs ugyan a zempléni vidék kapuja, de miután sokban hason­lít az abaúji Encshez, érdemes együtt foglalkozni velük. Mindkét helység városi életének premier­jét éli -, alapozzák jövőjüket. Községemből, Abaújszántóról nyugat felé tekintve csaknem egyenlő távolságra vannak: balra Szerencs - jobbra Encs. Szívem­hez nőttek e kedves városkák, melyekben összesen 30 évet dol­goztam kulturális munkakörben. Február utolsó hetében mindkét településen rendkívüli esemé­nyek történtek: Szerencsen majd­nem tragédia következett be, er­ről a megyei és fővárosi lapok és a televízió is tudósított, Encsen pedig az öregekről való gondos­kodást mutatta be a város a gon­dozóotthon felavatásával. Érthetetlenül kérdezzük, modern építészeti korunkban hogyan történhetett, hogy az erős szélvi­har ledöntötte a szerencsi egész­ségügyi intézmény és szociális otthon két 30 méteres kéményét. De szerencsére az emberi lélekje­lenlét megelőzte a tragédiát: Tímár János fűtő a kazánok áramtalanításával megakadá­lyozta a beláthatatlan következ­ményekkel járó robbanást. Emberfeletti az a gyors in­tézkedés is, amit dr. Bobkó Géza igazgató főorvos produkált a szo­ciális otthon lakóinak és bete­geinek gyors elhelyezése érde­kében. Mindezt kegyetlen téli idő­ben, villámszerű intézkedéssel. Szinte újra működőképessé tette a szociális otthont és egészségü­gyi intézetet. Ez az emberi helyt­állás mintapéldája, amit mi kívülállók csak csodálhatunk. Encs város békés hétköznapjait éli. Csaknem a szerencsi ese­ménnyel egyidőben gondozóott­hont avatott a térség,képviselője G. Nagyné dr. Maczó Ágnes és jöt­tek vendégek Szepsiből, a szlo­vákiai testvérvárosból is. Nagy lépés ez előre, mert megoldották húsz idős ember teljes ellátását, létrehozták az idősek klubját. S így 13 munkanélküli is újra munkához jutott. Elgondolkodtató a két szomszéd vár Szerencs és Encs fejlődése, az önkormányzatok helytállása a városok fejlesztése érdekében. Ha egy idős ember eljut a két telepü­lésre, s visszaemlékszik a máso­dik világháború utáni időszakra - szinte törölheti szemeit: élő való­ság ez? Új városok születtek a régiek helyén. Egyértelműen tapasztalható, hogy Szerencs és Encs fejlődése tartalmas városi életvitelt is fel­mutat, s ez mindkét helyen ön­magáért beszél.- Gimnáziumaik a régiók közép­fokú oktatási centrumaivá vál­tak.- Általános iskoláikban a zenei ok­tatás egyre nagyobb teret hódít.- Az üzletek gomba módra sza­porodnak és minőségük is egyre jobb.- A közművelődése mindkét he­lyen megújult.- Szerencs az új művelődési köz- ponban az ismeretterjesztés, mű­vészeti munka kialakításában, s a bevezetett művészeti találkozók hagyományaiban (pávakörök me­gyei találkozója, országos férfi­kari találkozó), példát mutat, s a város lakosságát választékosán szórakoztatják a bel- és külföldi vendégszíntársulatok.- Encsen hagyománnyá lettek a művészeti táborok, a város me­gyei centrumává vált a kereszt- rejtvényfejtő-versenyeknek.- Mindkét városnak van pedagó­gus vegyeskara, melyek országos elismerést érdemeltek ki az év­tizedek során.- Nem közömbös érték, hogy a testvérvárosok mozgalmában több külföldi várossal tartanak gyümölcsöző kapcsolatot. Mindezen eredmények azért szü­lethettek, mert önkormányzataik emberséggel munkálkodnak, fo­lyamatosan tájékoztatják ter­veikről a lakosságot is. ÉSZAK-Magyarország 5 Nemesi nyomozatok Abaúji történetek Kázsmárk (ÉM) — Major György az 1726. évi nemesi nyomozatkor tanúkkal igazolta, hogy családját III. Ferdinánd nemesítette meg egy armalisban, mely azonban a zavaros időkben megsemmisült. A tanú- vallomások alapján a család az armalisták sorába felvétetett. Major György egyébként a II. Rákóczi Ferenc szabadságharc idején Rákóczi zász­laja alatt szolgált, ám 1710-ben a császár hűségére esküdött, hol mint hadbiztos a császári hadak élelmezésénél, a halmai és nagykinizsi hidak építésénél, a Kassa ost­romzárolására kiküldött seregek elszállá­solásánál segédkezett Miskolcon, Sepsiben, Göncön, Szendrőben. A béke helyreállása után a megyénél dolgozott csendbiztosként, Felsó-Kásmárkon lakott 1737-ben bekö­vetkezett haláláig. Györgynek egy fia volt, József, aki 1771-ben a maga és négy fia részére nemességi bi­zonyítványt kért Abaúj megyétől. Leg­idősebb fiának, Istvánnak két gyermeke volt. Az idősebb, József, Újhelyben tevé­kenykedett prédikátorként, a kisebbik, Sá­muel pedig hadnagy volt Berencsen, ahol lakott. Sámuel fia, János honvéd száza­dosként küzdötte végig az 1848-49-es for­radalmat. Később csekély apai örökségét felh asználva tanulmányainak élt, letette az ügyvédi vizsgát, s az emberektől megbe­csülve, lelkiismeretesen végezte feladatát, míg meg nem halt. Legalábbis így mondja Csorna József, az Abaúj-Torna vármegye nemes családjai címmel 1897-ben megjelent könyvében. S megtudjuk azt is, hogy ha karmában görbe kardot tartó oroszlános címerrel találko­zunk, arról a Major családnak kell eszünkbe jutnia. Népdal és biológia A gálán Fotók: Dobos Klára Encs (ÉM)—Gulyás Noémi a Petőfi Sándor Általános Iskola nyolcadik osztályos tanu­lója. Egyelőre. Hiszen itt közeledik a búcsú, Noémi már beadta felvételi lapját a miskol­ci Földes Ferenc Gimnáziumba. Biológia tagozatra jelentkezett, de ha ez nem sike­rülne, a matematika tagozatot próbálja meg, s ha - ne adj' Isten - még ez sem való­sul meg, akkor is a miskolci gimnáziumot választja, nem tagozatos osztályban foly­tatná tanulmányait. Az igazgatója szerint minden esélye meg­van a sikeres felvételire, hiszen végig kitűnő tanuló volt. Szinte minden tárgyból kiváló. Ám mégis érdekes ez a biológia (és matema­tika) tagozat, hiszen Noémi leginkább talán ének- és furulyatudásával tűnt ki társai közül. Mi is a Miskolci Nemzeti Színházban, az amatőr gála záróelóadásán hallottuk csiki székely dalokat énekelni. A szereplés nem volt új számára, hiszen az iskolában is sokat és szívesen szerepelt, legyen bár próza, tánc vagy ének a fellépés „tárgya”. Az iskolában kihelyezett zenetagozata van a miskolci Egressy Béni Zeneiskolának, Noémi most a furulya tanszak utolsó osz­tályát végzi. Uraly Márton tanítja neki a hangszert, Panyiné Cserpák Tünde pedig a szolfézst. Azért biológia tagozat ide vagy oda, semmiképp' nem szeretné abbahagyni az éneklést, zenélést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents