Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám

1993. Március 25., Csütörtök ESZAK-Magyarország 5 Zemplén Tájain Koszorúzás Sátoralj aújhelyen Sátoraljaújhely (ÉM) — A sá­toraljaújhelyi Városvédő és Szé­pítő Egyesület emlékünnepséget szervez március 27-én fél tizen­egykor II. Rákóczi Ferenc szüle­tésének 317. évfordulója tiszte­letére. A Rákóczi emléktábla előtt (Kazinczy út 25.) dr. Für Lajos honvédelmi miniszter mond ün­nepi beszédet. Jogutód nélkül Zemplén (ÉM)—Akadolyanter­melőszövetkezet Zemplénben is, amely jogutód nélkül szűnik meg. Azonban a megszűnés előtt több lehetőséget is igyekeznek kihasz­nálni, többek között a már meg­hirdetett reorganizációs hitelt is. Az ilyen szövetkezetnél tudni kell azt, hogy jogutód nélküli megszű­nés esetén a pályázatban elnyert támogatás igénybe vett részét visszafizetési kötelezettség ter­heli. Jogutódlással együttjáró szervezeti változásnál a jogutód szervezeteknek külön kérni kell a tárcaközi bizottság titkárságától a kamattámogatás és a vissza nem térítendő támogatás eredeti feltételek szerinti átvételét. Hálózat-bővítés Sárospatakon Sárospatakon a város bod­rogközi részében ottjártunk ide­jén kezdték meg a szenny­vízvezeték kiépítését. A Bodrog Menti Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat szakemberei markológéppel ásták az árkot kétszáz és százötven milli­méteres szennyvízelvezető mű­anyagcsöveknek. A több kilo­méteres hálózatot végül egy csőrendszerbe kötik be, amely vezeték a Bodrog alatta derítőbe viszi a városrész szennyvizét. Pihenő a határban Embereknek is, gépnek is kijár néhány percnyi megállás... Télutó - tavaszelő néztük a télben az opasz ágait. Ilyenkor még csak a fagyöngy, vagy a tavalyi termés-pamacsok híviák fel magukra a figyelmet. De bizony alig várjuk már, hogy a szemet gyönyörködtető lom­bok eldugják szemünk elől ezt a télidéző furcsa látványt... Lábon maradt egy tehenészet Nagyítóval keresik a jószágot a bodrogközi határban Húszmillióba kerül a rekonstrukció Viss (ÉM - SZD) — Két eszten­dővel ezelőtt, amikor dúskáltunk a tejben, mindenféle húsokban, nagy fejtörést okozott a mezőgaz­dasági, valamint a kereskedelmi tárca irányítóinak, mit is kezdje­nek a felesleggel. Nem is hosszú töprengés után kipattant a fejek­ből az isteni szikra, megszületett a tehenek fejére kitűzött 10 ezer forintos „vérdíj”nagyszerű ötlete; s ezzel egyidóben szerte az ország­ban tízezerszám vágták ki a ter­melők a sertéseket is, hiszen tartásuk, tenyésztésük jó ha null- szaldóra alakult, persze csak ak­kor, ha a húskombinátok egyálta­lán fizettek az átvett jószágokért. Amint kivágattak a marhák, s a sertések, kis idő elmúltával meg is jelent a francia tej és más külföl­di tejtermékek egész sora az üz­letekben, behozatott az országba sokezer tonna nyesedékhús is. Folytathatnánk a sort a búzahi­ánnyal és egyebekkel. A minap legújabb földművelésügyi minisz­terünk próbálta ugyan védeni a T. Házban a mundér becsületét, de hát érvelése olyannyira hiá­nyos volt, hogy még saját párthí­vei körében sem aratott osztatlan elismerést. Az viszont bizonyos­ság, hogy a padlóra küldött tée- szeknek, kistermelőknek vala­micskét segített a vérdíj, kellett a pénz műtrágyára, növényvédő- szerre, üzemanyagra. így aztán mostanság nagyítóval kell keres­ni a tehenészeteket, a hajdani élő, nyüzsgő állattartó telepeket. Pél­dául a Bodrogközben, ahol jobbá­ra üres istállókat, ólakat talál az ember. Valóságos csoda, hogy átvészelte az országszerte tapasztalható pusztítást a kenézlói Dózsa Tsz tehenészete, ahol egyetlen jószá­got sem vágtak ki. Igaz, a széles bodrogközi határban úgyszólván ez az egyetlen még működő, és ami fontos, prosperáló tehené­szet. A vissi telep pedig azért is megérdemli a megkülönbözetett figyelmet, mert ott az országban Fotók: Farkas Maya henészet vezetője. - A pusztítás­nak, a kivágásnak még a gondo­lata sem fordult meg a vezetés fe­jében, hiszen a téesz egész gaz­dálkodása mindig is a tehenészet­re épült, ezt szolgálja ki, illetve ennek van úgymond alárendelve a növénytermesztés is. Az évi, tehenenkénti 4300-4400 literes hozam tisztes eredményt adott, hiszen a téesz az elmúlt év­ben 5 millió forint eredményt pro­dukált, ami bár nem sok, de min­denképpen jó eredménynek szá­mít ebben az ínséges világban, amikor gazdaságok egész sora kerül igen súlyos helyzetbe, nem egy pedig a teljes fizetésképte­lenség, a felszámolás sorsára ju­tott. A kenézlőiek ugyanakkor be­ruháztak, a jövőt megalapozó fej­lesztésbe kezdtek, mert úgy vélik, hogy megmarad, együtt marad a gazdaság.- Most januárban adtunk át egy tízmillióért épült fejőházat, de hozzálátunk az egész telep kor­szerűsítéséhez, rekonstrukciójá­hoz, ami húszmillió forintba ke­rül. Szerintem, amit tervezünk, jó, hasznos dolog, tisztes nyeresé­get hoz majd - mondja a telepve­zető. - Mert lehetetlen, hogy tar­tósan pangjon a piac, ilyen nyo­mottak legyenek a felvásárlási árak. Majd csak rendbejön a teji­par szénája is, hiszen ennek jeleit már tavaly is tapasztalhattuk, amikor már a tejipar rendben, időben fizetett. Az már más kérdés, hogy meny­nyit. Igen nyomott áron vitték ugyanakkor a vágómarhát is, ha egyáltalán vitték. No, nem Mis­kolcra, ahol állandósult a hús­kombinát fizetésképtelensége, hanem az ország másik végébe, Szombathelyre. így aztán jóné- hány száz kilométert utazik a ke­nézlói vágómarha. Az utazás költ­ségeit megfizeti a szombathelyi felvásárló, feldolgozó, végső so­ron pedig a fogyasztó. De hát ez már nem a mi dolgunk. Ez van... Elkerülte a kést is egyedülálló magyartarka ál­lományt gondoznak, tenyészte­nek. Háromszáz gyönyörű állat adja a tejet és a pénzt, hiszen a tehenészet a szövetkezet egyetlen nyereségforrása.- Ha lemészároltuk volna a háromszáz magyartarkát, és a szomszédos telepen tartott hat­százas Holstein-fríz állományt, az a téesz végét jelentette volna - mondja Veress Gyula, a vissi te­Veress Gyula: Ez van Tokaji bor sikere Németországban Budapest (ISB - R.S.) — Kétna­pos rendezvényen mutatkozott be a múlt héten a tokaji bor Német­országban. A második konstanzi bornapok egyik díszvendége Kupa Mihály független képviselő volt, aki el­mondta, hogy a Bodeni-tó partján fekvő városban, a Hotel Kaim­ban igen nagy sikert aratott az el­sőként privatizált dúló, a Pajzos és a Megyer bora. A borokat egy német-francia cég vezeti be a nemzetközi piacra, s első lépés­ként az itteni vacsorákon mutat­tak be kétféle furmintot és egy hatputtonyos aszút. A rendezvé­nyek a nyár elején Münchenben és Párizsban, majd a tengerentú­lon folytatódnak. Az ötlet lényege az, hogy a borokat a magyar kul­túrával együtt mutatják be, most például egy hazai festő, Regős István képeivel társították a tokajikat. Kupa Mihály - a Tokaji Borlovagrend tagja - elmondta, az 500 éves Fritz Keller borke­reskedő ház, valamint a Hotel Halm által finanszírozott ese­mények hátterében az áll, hogy Németországban az idén magyar évet tartanak, s ez kitűnő alka­lom a hazai gasztronómiai és kul­turális értékek népszerűsítésére is. Ennek érdekében a képviselő egy üzletemberekből és újságírókból álló csoportot is meghívott a Hegyaljára.----------JEGYZET---------­/ 4 ve$énC<í ^ejedeíem Brösztl Gyula II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) egyenes folytatója, betetézője mindannak, amit ősei kezdtek, végeztek. Büszke volt mindkét családi ágon fejedelmi előkelő őseire, bizonyítják a vallomásokban írt sorai. Erdélyi fejedelemmé választása­kor a kolozsvári bevonulás alkalmával készített diadalkapun kilenc erdélyi fe­jedelmi ős (öt Báthori, négy Rákóczi) képmása szerepelt. Fiainak, Józsefnek és Györgynek már kevés történelmi sze­rep jutott és halálukkal a felsővadászi Rákóczi név kihalt. Rákóczi nővérének, Juliannának leányai és utódai az Er- dődyek, Almássyak vitték tovább a csa­ládi ágat a XVIII. század végéig. Sá­toraljaújhely melletti borsi várkastély­ban született. A gyermek Rákóczi több­ször megfordult városunkban, útban Sárospatak-Borsi-Munkács között. Ko­rán tudatában volt származásának, küldetésének. Az idegen szellemű neveltetés, a külföl­di utak hazájától távol sem tudták el­szakítani zempléni emlékeitől. 1695- ben hosszabb időt töltött ifjú feleségé­vel a Hegyalján, Szerencsen, Sárospa­takon és Sátoraljaújhelyen. Önéletírá­sából ismert, hogy 110 főnyi udvartar­tása, 44 főnyi fejedelmi testőrsége volt. A hagyomány is úgy tartja, hogy test­őrsége számára építette városunkban a Ronyva mentén az új utcát a maga „pa­lotásai” számára, innen magyarázták a későbbi Palotás sor elnevezést. Egyik uradalmi központja is volt Ujhelyen, a mai Barlang Borozó és a szomszédos Si- moga-féle ház, illetve a mai kilenceme- letes bérház helyén volt nagy dézsmás pince és uradalmi épület. A Rákóczi család birtokában volt a mai Kazinczy utca 25. számú ház, melynek homlok­zatán korábban is emléktábla állt és je­lenleg új tábla hirdeti a család helyi kapcsolatát. Az 1697-es hegyaljai felke­lés idején még elhárította a felkérést, hogy vezére legyen az elégedetlenkedők­nek. A vidékünkről indította szabadság- harcát, első katonai sikerét a zempléni zavadkai táborból. A megye népe öröm­mel csatlakozott nemcsak kényszerből, a fóldesúrhoz tartozó kötelességből, de önkéntes vállalásból, hűségből, tudván azt, hogy a vezérlő fejedelem nem magá­ért, hanem népe javára kezdte háború­ját. Bizonyítják ezt a levéltárban százá­val őrzött iratok, a hűségére áttért vá­rak, Tokaj, Sárospatak, Szerencs. A Rákócziak, különösen 11. Rákóczi Ferenc emlékét Zemplén népe, Sátoral­jaújhely lakossága nem csak megőrizte, de ápolta, ébresztette is. Múlt heti zempléni oldalunkban szá­moltunk be a csepp bodrogközi szép fa­lucska - Viss - egyik családjának hétköz­napjairól. A Lézer-család, ahol három ge­neráció él együtt egy portán - szívesen osztotta meg gondjait-bajait velünk. Ak­kor kértük, hadd kapja már lencsevégre a családot fotósunk. Az oldal készítésé közben elromlott a fényképet másoló be­rendezés, ezért most pótol|uk az ígéretet. Szívesen adjuk közre a kedves fotót, me­lyen a nagymama és az unoka látható. Légy boldog, Te csöppség! A hírből kimaradt... «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents