Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
Lelkigyakorlat a „Vasútvidéken” Miskolc (ÉM) — A nagyböjt időszaka a befelé fordulás ideje, mikor a keresztény ember „végignézi” életét, összehasonlítja azt Krisztus tanításával, és megpróbál közelíteni felé. Ilyenkor sok templomban lelkigyakorlatot tartanak. A Szent István templomban az elmúlt évben egy jezsuita szerzetes prédikált, jövőre pedig valószínűleg Szabó Ferenc, a Vatikáni Rádió volt munkatársa, több könyv szerzője jön majd. Most Holczer József plébános Seregély István egri érseket kérte meg, hogy tartson előadásokat a híveknek. A lelkigyakorlat március 25-26- 27-én lesz az esti, hatórás szentmisén. Témájaként az érsek úr a bűnbocsánat és az Eukarisztia szentségét választotta. Ebben a templomban érsek- főpásztor most először tart lelki- gyakorlatot. (Érdekesség, hogy 1943 szeptemberében, a templom szentelésén kisgyermekként szeretett volna részt venni a mostani érsek, de olyan sokan voltak ott, hogy nem fért be a templomba.) A lelki- gyakorlat három napján délután öttől hat óráig Seregély István gyóntatni is fog. 1993. Március 24., Ő érettünk szenvedett Brenner János emlékhelyért Szombathely (ÉM) — „Az Istenszeretőnek minden javára válik”. Ez a szentpáli gondolat, újmisés jelmondata kísérte végig Brenner János egész életét. Szombathelyen született 1931- ben, 1955-ben szentelték pappá. Szerzetes szeretett volna lenni. Vértanúvá lett. De sokáig emlékezni sem volt szabad rá. A győri szeminárium folyosójáról még a fényképét is leszedték. Pedig „mindössze csak”annyi történt, hogy 1957 decemberében mint papot beteghez hívták. Éjjel gyalog indult el Zsida község felé Rábakethelyről, az úton megtámadták, s harminckét késszúrással megölték... O megélte Krisztus szenvedését. De talán már készült rá, hiszen naplójában olvashatjuk: „...tudom azt, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.” Az elmúlt évben, halálának 35. évfordulóján tisztelői keresztet állítottak azon a helyen, ahol megölték. De emlékkápolnát is szeretnének állítani, csak arra még nem gyűlt össze a pénz. Ezért kérik azokat, akik tudnak és akarnak áldozni a kápolnára, tegyék meg a következő címen: Brenner János emlékhely alapítvány, Agrár Innovációs Bank Rt. Soproni területi fiók ügyfélforgalmi számla, Szentgotthárd 479-98966. Szerda Hitélet „Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld le minden álnokságomat. Tiszta szívet teremts bennem oh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." í s íj i. i.. m .i., 1.1. j Beszélgessünk a nagyböjtről Miskolc (ÉM - DK) — Hamvazószerdától Húsvét vasárnapig tart a nagyböjt ideje - kezdi válaszát Heidelsperger István a Szent Anna templom káplánja, mikor megkérem, foglalja össze röviden, amit erről az időszakról tudni kell. Ez a bűnbánat, a felkészülés időszaka. A keresztény ember igyekszik minél jobban átadni magát Istennek, annak az Istennek, aki egykor Húsvét előtt szintén készült arra, hogy önmagát érettünk odaadja. Negyvennapos böjttel erősítette a lelkét. □ Viszonzás volna tehát a mi bűn- bánatunk? • Igen. Szent Pál is írja, hogy Isten előbb szeretett minket, mint mi őt. Viszonzásképpen ilyenkor a keresztény ember megpróbálja végigjárni a Keresztutat is, melyet Krisztus végigjárt. Természetesen nem szenvedhetünk úgy mint ő, de kicsit tudunk vele azonosulni. a Ha. böjtről beszél az ember, általában az jut eszébe, hogy péntekenként nem illik húst enni. De ez ma már kicsit komolytalannak tűnik... • A böjtnek ezt a részét manapság inkább az idősebbek tartják. A fiatalok mentalitásukban próbálnak közelíteni Istenhez. Nekem például nagyon könnyű hús nélkül étkezni, hiszen nem szeretem. Inkább az a feladatunk, hogy minél többet abból, ami a miénk odaajándékozzunk valakinek, mindenfajta elvárás és kérés nélkül. QMég csak nemrég született Jézus, és már a halálára készülünk. Érdekes ez, hiszen annak idején közben eltelt 33 év... • Életünk ünnepek köré csoportosul, ezekre óhatatlanul és akaratlanul jobban odafigyelünk, felkészülünk rájuk. Mert ha egyik napról a másikra érnének, nem is lennének ünnepek. A felkészülés valami olyasmi, mikor a zenészek hangolnak koncert előtt, hogy utána csodálatos harmónia szólalhasson meg. Ez a harmónia az emberek életében is nagyon fontos, úgy kell éreznünk, hogy megérkeztünk valahová, különben könnyen szétfolyik, semmivé lesz az életünk... Közben meghalnak az őseink, születnek az utódaink. És minden évben emlékezünk rájuk. Ha már elfelejtkezünk valakinek a haláláról, csak akkor hal meg igazán... □ De Krisztus halálában benne van a feltámadás is... • Természetesen más a földi emberre és más Jézus K'isztus halálára és fóltámadására emlékezni. A fóltámadással Krisztus megmutatja, hogy van továbbélés, s hogy milyen is az. □ Mit ajánlhatunk föl neki ebben az időszakban? • Bármit. Elsőáldozóknak tartottam hittanórát, s megkérdeztem tőlük, tettek-e valamilyen föla- jánlást most, mikor Jézus érettünk készül meghalni. Az egyik kislány azt mesélte el, hogy a testvére focizott, s mikor már negyedszer rúgta át a szomszédba a labdát, a szomszéd mérges lett, nem adta vissza, sőt nagyon megszidta mikor átmászott érte a kerítésen. Aztán még egyszer átment a labda. A fiú már nem mert átmenni, így húgát küldte. Aki felajánlotta a szidás vállalását Krisztusért, és nagyon büszke volt, hogy így segített a testvérének... Egy negyedikes kislegény azt mondta, most néhány napig ő viszi el testvérét az iskolába, így segítve szüleinek... Nincs olyan ember, aki örömmel vállal áldozatot, de szeretetből lehet vállalni! ü Bár böjti időszak van, mégis nagyon sok bált rendeznek ilyenkor. Szabad ezeken részt venni? • Ha valamelyik közeli hozzátartozója haldoklik, elmegy egy ilyen rendezvényre?... A fiataloknak biztosan teher ez, de aki igazán vallásos, nem megy el szórakozni ilyenkor. □ Akkor nagyon kevés lehet a vallásos fiatal... • Nagyon kevés! □ Hittanórákon van valami, ami csak erre az időszakra jellemző? • Most például lesz. Pénteken, 26- án este fél hétkor az István barlangnál találkoznak a miskolci fiatalok, és gyertyás körmenetet rendezünk a lillafüredi kis kápolnánál. Mert kellenek bizonyos külsőségek is. Ez a keresztút közelebb áll a fiatalok mentalitásához, mint a templomi körmenetek, a rendkívüliség jobban vonzza őket. Am az életünk nem a rendkívüliségekből tevődik össze, hanem a hétköznapi keresztútjainkból... Virágsirató és Zsoltárok - hittel Ózd (ÉM - K.M.) — A közelmúltban az ózdi evangélikus gyülekezetben irodalmi előadást tartott Gajárszky Magdolna költőnő, a budapesti Deák téri gyülekezet tagja. A résztvevőket, a vendégeket Tóth Melinda lelkipásztor köszöntötte. Majd Misuta Márta, az irodalmi est szervezője mutatta be a költőnőt és két verseskötetét: a Virágsiratót és a Zsoltárokat. Gajárszky Magdolna Budapesten született, emlékszik az „omnibusz tetejére”, a Sony boy dalára az első hangos filmben. Tíz évesen a szállodai Korzón járt a barátnőjével a walesi herceg sarkában. Jól emlékszik az 1935- ös jamborie-ra, látta Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius pápát. A budapesti olasz hősi temetőben matróz ruhában sorfalat állt II. Viktor Emánuel királynak. Egy pódiumon énekelt Bartók Bélával. A történelem nagy viharát élte át. Tizenhat évesen „költőnek” nevezték, első „kötete” egy kékfedelű iskolai irka volt, amibe a harmadikos tanító nénije íratta le meglévő verseit. Édesanyja, Hafner Margit, közeli rokona volt Philip Hafnernak, aki ismert bécsi költő, dalköltő volt. Műveit Kossuth is fordította. Az írás minden biztatás ellenére sem lett a kenyere. Jobb is talán - vallja -, mert így nem kényszerült megalkuvásra... A versírás azonban mankó maradt egész életében. 1962 óta életének minden napja ajándék, 37 évesen ugyanis szembe nézett a „kaszással”. Férje vadászrepülő volt. Gaijánszky Magdolna hosszú évekig az íróasztal-fióknak írt. Örül, hogy versei ma már napvilágot láthatnak. Több verséből is kicseng, hogy hit nélkül nem lehet élni: „...Isten, Atyám vagy, én kicsiny gyermeked, miképp hódolhatnék méltón Neked? Térdreborulva mondanék imát, mely körüllengené a menny trónusát. Istenem, vigyázz rám, őrizd lelkemet, önts szívembe reményt, szeretetet, szálljon jó angyalként közénk le a hit s legyen végre béke itt, e földön itt...” Szikszói stáció Fotók: Dobos Klára É SZAK-MAGYARORSZÁG 9 Keresztútj árás Dobos Klára A legmegdöbbentőbb stáció? Nem hiszem, hogy túl sokan gondolkoztak azon, melyik is lehet. Igazából még én sem. A Keresztút úgy megdöbbentő, fájdalmas és szörnyű, ahogy van. És úgy csodálatos. Jézus Krisztus áldozata az emberekért. Az ember szenvedés-vállalása az emberekért. A megfeszített szeretet. Ferences harmadrendi keresztút a Minő rita templomban Áldozatot mi is hozhatunk embertársainkért. Hozhatnánk. És Jézus Krisztusért, Istenért. „Mert amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek”... Ha akkora szenvedést nem is vállalunk, mint ő, de kisebb áldozatok beleférnek életünkbe. Áldozat az is, mikor nagyböjti időszakban végigjáijuk, végigelmélkedjük K'isztus keresztútját. Ilyenkor a templomokban összegyűlnek a hívek, s megállva a festett vagy faragott, díszes vagy egyszerű, művészi színvonalú vagy csak egy lelkes hívő által készített kevésbé művészi stációk előtt. A külsőség nem sokat jelent. Hiszen nem a képre figyelünk, hanem befelé fordulunk. Mi is végignézzük életünk egyes állomásait. De a keresztútj árás nem a múltba tekintés, sokkal inkább előre kell figyelni ilyenkor. Mert most hordozzuk az életünket, most szeretnénk azt szebbé, jobbá tenni. A legmegdöbbentőbb stáció? Nem tudok „választani”. De érzem, azt kellene mondani: mikor meghal a kereszten. A legvégső áldozat. Órákon át viaskodik a halállal, szenvedése közben megalázzák, s emberként kiált az égre: Istenem Istenem, miért hagytál el engem!... Meghal. Mégsem tudom ezt kiemelni. De várom, hogy valaki mondja... A legmegdöbbentőbb stáció? Mikor először esik el a kereszttel. Kolléganőm véleménye ez, úgy érzi, rettenetesen megalázó a helyzet. Barátom mondja ugyanezt, indokolja: előrevetíti a további szenvedéseket. Mikor már teljesen elveszíti erejét, uralmát a teste fölött, zuhan lefelé, halála felé... És a mi megmentésünk felé. Mert mi közönséges emberek a saját magunk bűnei miatt botladozunk és esünk el újra és újra. A mi hibánk, a mi Saját Akaratunk. Melybe itt a földön Isten sem szól bele. De Jézus azért vállalta a bukást, hogy minket felemeljen, „...lába elé terülsz a csőcseléknek, föl sem nézhetsz már arcába az égnek. Nem tűrjük el, hogy föntebb légy minálunk, a magunk szennyes szintjére cibálunk.” A legmegdöbbentőbb stáció? Mikor Jézust a keresztre szegezik. A templom orgonistája gondolja így, kimondhatatlan kínokat állhatott ki ekkor Jézus. Mikor ő figyelmetlenebb, kevésbé gondol a stációkra mert a következő dallamsorok elvonják gondolatait, itt akkor is mindig mélyen belehasít a fájdalom. A fizikai kín. „Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett, Tajtékot ver lába körül a gyűlölet.” A legmegdöbbentőbb stáció? Mikor az édesanyjával találkozik, és mikor halála után leveszik a keresztről, s Szűz Mária ölébe teszik - mondja egy édesanya... Mikor Veronika letörli Jézus arcát - mondja az írónő. Jézus valóságos emberként szenvedett, és így azok az emberek állhatták hozzá közel, akik nem gúnyolták, hanem együttérzésükről biztosították. Ahogy Cirenei Simon, aki vitte a keresztjét, vagy Veronika a kendővel. „Ó Istenarc, kegyetlen kínzásoktól éktelen! Méltó ki lenne Hozzád? Egy gyenge nő: Letörli véres orcád a keszkenő.” A legmegdöbbentőbb stáció? Pap ismerősömet kérdezem, gondolkodás nélkül válaszol: mikor Jézus meghal a kereszten. Olyankor önkéntelenül is térdrehull az ember, nem csak azért, mert úgy szokás... Csodálkozom. Pedig erre vártam. Mesélni kezdi: nagyon sok ember utolsó pillanatánál voltam jelen, mikor feladtam a betegek kenetét. Sokszor átéltem az utolsó görcsös kézszorítást, mikor azt érezve halt meg valaki, hogy Jézus kezét fogja. Ezek a pillanatok felejthetetlenek. És ezek lendítenek tovább a hitemben...
