Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

1993. Március 23., Kedd Szólástér ÉSZAK-Magyarország 13 Blicc Még szerencse, hogy a megálló­ban észrevettem, nincs nálam a bérlet, pótolhattam mulasztáso­mat. Hála az égnek, volt mit kilyu­kasztanom, amikor fblszálltam a buszra, az MKV tulajdonát képe­zőjárműre, ahol természetesen az első dolgom volt, hogy jegyemet érvényesítsem. Sárga kis érték­papíromat érzéssel a lyukasztóba csúsztattam, a fekete műanyag- csőrt elmozdítottam. Mindent úgy csináltam, ahogy az elő van írva. De valami kis por­szem kerülhetett a gépezetbe, mert a jegy beragadt, nem akart kijönni. Öklömmel oldalba zördí- tettem hát a szerkentyűt, ami nyomban kattant is egyet, jelezve oké, minden rendben. És rendel­kezésemre bocsátotta az én kis menetjegyemet, amit haladékta­lanul zakóm zsebébe csúsztat­tam. Mint aki jól végezte dolgát, kényelmesen helyet foglaltam. A legnagyobb lelkinyugalommal bámultam ki az ablakon. Kis túl­zással azt is mondhatnám, elége­dett voltam. Szemem se rebbent, amikor az ellenőr megállt fölöt­tem és csorbítatlan hivatalosság­gal a jegyeket és bérleteket kérte. Hát Istenkém, az a dolga. És en­gedelmesen nyújtottam átmenet­jegyemet, amit ott rögvest tüzetes vizsgálatnak vetett alá, mint szövetmintákat tudományban megőszült professzorok. „Ez nincs érvényesítve!” - közölte a végső konklúziót. „Már hogyne volna” - ellenkeztem szelíden, iga­zam tudatában. Érdeklődő és kár­örvendő arcok fordultak felém. „Van rajta lyuk!?” - nyomta az or­rom alá a bűnös cetlit. „Nincs, nincs rajta” - nyöszörögtem lefor­rázva, mert válóban nem volt ra­jta lyuk, mint egy szűz lányon, annyi se. „Talán nem működik a lyukasztó” - próbálkoztam bátor­talanul. De a lyukasztó működött. Az ellenőrnek szép kerek lyuka­kat lyukasztott. „Hát persze, én javítottam meg, amikor oldalba vágtam!” - futott át agyamon. De már nem volt mit tenni. Lyuk nem volt, bliccelőnek találtattam, el is nyertem méltó büntetésemet. Persze a pénzbírság volt a kisebb. Ezt csak megkoronázta a megszé­gyenítés, a hangos kioktatás. Az egész busz minket nézett. Aki volt már hasonló helyzetben, tud­ja milyen nyomorult érzés. Mint­egy két éve ennek. Akkor megfo­gadtam, ellenőr ebben az életben nem fog rajtakapni, nem fog megalázni! Azóta „örökbérlettel” járok. Csókoltatlak, MKV! Fecske Csaba Tömörintés Az újságírók mindig irigykedve gondolnak azokra az írókra, akik maguk választhatják meg, hogy milyen teljedelemben számolnak be egy-egy eseményről. „Próbál­nák csak meg huszonöt sorban!” - szokták mondani. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a miskolci MSZP frakció március 19-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy csatlakozom a szocialistá frakcióhoz. A tájékoztatón el­mondtam, hogy a rendszerváltást megelőzően az általam is képvi­selt szociáldemokrata elveket is felvállaló SZDSZ országos alapító tagja lettem. Az MSZP megalaku­lását az állampárton kívüliek ter­mészetes gyanakvásával fogad­tam. A választásokat követően az SZDSZ fokozatosan jobbra toló­dott, a szociálliberális elveket val­lók margóra vagy azon is kívülre szorultak. így lettem én is az ön- kormányzaton belül független képviselő. A miskolci közgyű­lésben is megtapasztalhattam, hogy az egyetlen következetesen szociáldemokrata értékeket kö­vető párt az MSZP, így elveim megváltoztatása nélkül csatla­kozhattam a frakciójukhoz. Természetesen ez is egyfajta sű­rítmény a sajtótájékoztatóról. Most nézzük meg, hogyan tömö­rített az ÉM tudósítója: „Latrán Béla elmondta, hogy nem előz­mény nélküli a kapcsolatfelvétel, múltja is az MSZP-hez köti.” Eny­hén szólva ez nem ugyanaz. Egy barátom találóan mondta: Te, ez a cikk visszamenőleg beléptetett az állampártba. Latrán Béla önkormányzati képviselő Felelet az alpolgármesternőnek Ruszkabányai András Miskolc önkormányzati képvise­lői februárban egy iratanyagot kaptak kézhez, a közgyűlés ügy­rendjébe korábban felvett „szo­ciális koncepció” helyett. Az a- nyag, .Miskolc Megyei Jogú Város Szociálpolitikája” címet viseli, tervezet voltára utaló jel nélkül, előterjesztője Halász Rózsa alpol­gármester. Rendkívül fontosnak tartom, hogy városunknak jól kezelhető, bőséges adattára, szakmai elem­zései, döntési alternatívái legye­nek a város szociális problémái­nak kezelésére. Ezért, bár képvi­selőtársaim többségéhez hasonló módon, nem vagyok a téma szak­értője (gépészmérnök vagyok), az anyagot gondosan tanulmányoz­tam. A helyzetet elemezve éreztem kényszert a hozzászólásra, az elő­terjesztésből kiérezhető partta­lan szociális demagógia elleni fel­lépésre. Hozzászólásomban kimutattam néhány alapvető számadat súlyos hibáját, rámutattam több fontos alapadat hiányára. (A vizsgálat rétegek birtoklási, vagyoni hely­zetének, a fekete, láthatatlan jö­vedelmeknek, a vállalkozásból szerzett jövedelmeknek figyel­men kívül hagyása, stb.) Megállapítottam, hogy az előtárt anyag nem alapul azon a szakmai dolgozaton, amelynek megren­delésére az Önkormányzat ko­rábban intézkedett (szociális tér­kép), mert ez a tanulmány még el sem készült. Rámutattam arra, hogy az előterjesztő következ­tetései hibásak, nem logikusak. Úgy találtam, hogy szakmai szempontból sem engedhető meg történelmi elnevezések önkényes használata, mert zavart kelt. Hibának és hiánynak éreztem, hogy a város saját szociális intéz­ményrendszerét nem vizsgálja, viszont kritika nélkül bővíteni kí­vánja. Nem találtam gazdasági­lag megalapozottnak az anyag 20. oldalán közölt szociális alap­elveket. Mindezek alapján ügy­rendi javaslattal éltem: Javasoltam, hogy a közgyűlés minősítse részletes vitára alkal­matlannak, vegye le a napirend­ről és készíttessen újat. Továbbá, hogy az előtárt anyag hibái és hiá­nyai miatt szakmai segédanyag­ként való forgalmazásával a köz­gyűlés ne értsen egyet. Indítvá­nyoztam vizsgálat elrendelését a város szociális intézményeinél, szociális ügyekkel foglalkozó hi­vatali szervénél, tisztségviselőjé­nél. Ha az anyag részletes vita során jelentős és tömeges módosítással fogadja el a közgyűlés, soha nem lesz teljes értékű. Viszont egy új előterjesztés figyelembe veheti a most elfogadott szociális tör­vényt, a megérkező segédanya­gokra támaszkodhat, némi szak­értelemre, a szakértő külső szem­lélő friss észrevételeire. Javaslatom alapján nem kerül a kíváncsian és türelmetlenül várakozó szakmai közvélemény elé városunkat dehonesztáló, fél­kész, gyermekbetegségekkel ter­helt munka. Bizony én ezt az elkészült előterjesztést szégyel­lem. A meglévő szociális intézményi és döntési rendszer vizsgálatának tapasztalatai egy jobb rendszer kialakításához jelentős segít­séget adhatnának. Ennyit a hozzászólásról, ami az alpolgármesternö izzó dühét kiváltotta. Véleményemet semmiféle párt- politikai szempont sem befolyá­solta, személyes érzelmek még kevésbé. Viszont nem vagyok haj­landó semmiféle, a város sze­génységére hivatkozó, abból jól megélő szociális lobbi kiszol­gálójává válni. Sajnos van ilyen. Városunkban az 1993. évi 756 millió forintos szociális költségve­tésből 246 millió forint az intéz­ményrendszer bér és bérteher rá­fordítása. Tehát minden szociális célra fordított 1000 forintból a város több mint 325 forintot saját dolgozói útján költ el. Az in­tézményrendszer alapos ok nél­küli bővítése ezen az arányon csak ront, hiszen az anyag a forrá­sok növelésével nem foglalkozik. Az előterjesztés készítőinek meg­kérdezésekor kiderült, hogy az a- nyag nem alapul az 1993. február 26-án megjelent szociális törvé­nyen, ahogy Halász Rózsa sejteti. Tisztáztuk, hogy az igaztalan ál­lításával szemben, a vita állásától függetlenül a hivatal szociális munkája folyamatos. Tehát a „vi­ta elmaradása” „100 ezer válasz­tó” „húsába” nem „vág”. Metud- tuk, hogy a város vezetése nevé­ben előterjesztett anyag pénzügyi feltételeiről senki nem konzultált a város pénzügyi szakembereivel, a pénzügyi feltételek nincsenek összedolgozva a már elfogadott költségvetéssel. A tervezet végre­hajtásához az önkormányzati Hi­vatal több osztályának közremű­ködése, jelentős munkája szük­séges. A közreműködéssel terhel­ni kívánt osztályok vezetői arról nyilatkoztak, hogy velük senki nem egyeztetett, nem kérték véleményüket a rájuk róni kívánt feladatok teljesíthetőségéről. Végül kiderült, hogy az előter­jesztés előkészítésén több in­tézmény, osztály dolgozott, mint­egy 1000-1500 oldalnyi nyersa­nyag, adatszolgáltatás áll rendel­kezésre minden további mun­kához. Továbbra is remélem, hogy a város mielőbb jó szociális alap­szabályozással fog rendelkezni. Olyannal, amiben elkülönülnek a mindenkor támogatandó eleset­tek (igen öregek és gyermekek, szellemi és testi fogyatékosok), az aktív élet folytatásához időszakos támogatásra méltó személyek és családok, az igen általános és re­latív „szegény” fogalommal szem­ben. Kialakul a támogatandók megkeresésének, felkutatásának rendje. Remélem a támogatás módja a város egyes helyein meglévő szép hagyományokon, tapasztalato­kon alapul. Úgy vélem, a közgyű­lésen elhangzott javaslat szerint a város szociális koncepciója szé­leskörű vitában válik kiérleltté. Talán egy ilyen vita része lehet ez a kis írás is. (A szerző a miskolci önkormány­zat MDF-frakciójának tagja.) Van mód és lehetőség a kilábalásra Elnökségi ülést tartott a Tokaj- hegyaljai Szóló- és Bortermelők Egyesületének Elnöksége. Az ülé­sen megtárgyaltuk az Egyesület­ben végzett szakmai munkát: szőlő és pince kataszterv készíté­sét, szőlőművelési módok kialakí­tását a gyakorlatban a minőségi bortermelés érdekében. Borversenyt rendeztünk, ezen fo­lyamatok eredményeinek megíté­lésére. A szőlőtermelésünk elin­dult a különleges minőségű bor­termelésirányába. Ez egy nagyon nehéz, kín-keserves folyamat, mert a minőséget még sok egyéb tényező is befolyásolja, de a biz­tos piaci pozíció megszerzése ér­dekében ezen az úton kell halad­ni. Ezt az utat jáija Szepsi István mádi szőlő- és bortermelő, elnök­ségünk tagja, aki tapasztalatairól egy cikkben remélhetőleg tudja majd tájékoztatni a termelőket az Észak-Magyarország napilap ha­sábjain. Másik témánk, szőlő- és borter­melő tagjaink érdekvédelmének megteremtése volt. Megállapítot­tuk, hogy ennek a feladatnak nem tudtunk eleget tenni. Ennek több oka volt, ezek közül a fő okok:- elvitt minket a borkombináti herce-hurca. Míg ezzel voltunk el­foglalva, magunkról elfeledkez­tünk, jóllehet az egyéni szóló- és bortermelők kezében van a tokaj- hegyaljai termőterületek 80 szá­zaléka,- a néhány pinceszövetkezetnek eladott pince és berendezésének vásárlása olyan terhet jelentett a pinceszövetkezeti tagok részére, hogy jelenleg nincs tovább pénz a fejlesztések megvalósítására,- a tokaji bor dömpingáron való megjelenítése a piacon, még éve­kig gondot fog okozni, mert úgy leértékelték a termékünket. Van mód és lehetőség a kilábalás­ra, de ne a más érdekeiben lép­jünk, hanem a sajátunkéba. Konkrét témáink: pinceépítés, tá­mogatási lehetőségek keresése 1993 évben, politikai szervezet mellett való elkötelezettség kér­désének megtárgyalása, tisztázá­sa, a borminősítés és a borvizs­gálat feltételeinek megteremtése Tokaj-Hegyalján, a kistermelő bor minimális árszintjének meg­határozása. Ezek mind olyan kérdések, a- melyekben nem lehet a termelők érdekében tudtuk és belegyezé­sük nélkül dönteni. Az áprilisi közgyűlésünkön pedig le kell ten­ni a voksot a fenti kérdésekben, mert érdekeinket csak így védhet- jük meg. Ezért kérjük, hogy az újonnan alakult pinceszövet­kezetek küldjék el képviselőjüket Tokajba a Polgármesteri Hivatal tanácskozó termébe, ahol 1993. március 31-én kibővített elnöksé­gi ülést tartunk a fenti témákban. Czakó Béla elnök A Kádár-hagyaték ügyében... ...bátorkodom nyilvánosságra fel­keresni e lap nagyrabecsült mun­katársát, Gyöngyösi Gábor urat. Tisztelt Úram! Szíve joga, hogyan vélekedik most Ön Kádár János személyes hagyatéka és életvitele felől, amennyiben vélekedése ma­gánhasználatra készül. Kíváncsi lennék, milyen glosszát ima, ha a hajdani puha diktátor hagyatéka pénzértékben csilla­gászati számokkal lenne jel­lemezhető. Jómagam itthonról láttam olykor azt az embert. Közvetlenül soha sem láttam. Lehet, hogy annyit sem tudok róla, mint aki mesz- sziről csodálta és védte. Ám, soha sem vettem észre, hogy ő ezt a személyes igénytelenséget tün­tető módon a kirakatba tette vol­na. Talán ezért is van, hogy utólag tudtuk meg, mennyivel érte be javak dolgában. Kedves Uram! Jézus Krisztus pu­ritánsága nem lehetne esetleg iránytűnk az életszemléletben? - Hiszen Ó nem akárki előtt képvisel bennünket! Soha se bírtam megérteni, miért van az a kiáltó ellentét Krisztus egyszerű, hívságoktól mentes élete és a mai ember életgyakor­lata között. Ha még egyszer eljön közénk, szent haragjában szétver itt minden cicomát és pompát. No de ne hasonlítgassunk tovább egy ateistát az Isten fiához. Hogy miránk, magyar árvákra mit hagyott örökségbe az idegen hatalmat kutyahűséggel kiszol­gáló diktátor? - Valamivel többet, mint amit a nagy világégés után e hazában örököltünk. S hogy e nép mit fog örökölni minőségileg más, nagyratöró életvitelt követő vezetőitől, (akiknek élethelyze­téhez közelíthet) az majd kiderül. Nyilvánvaló, hogy a javak után való törekvésünk egyre biztosab­ban foszt meg bennünket azoktól a maradék tulajdonságainktól, ami alapján még valamennyire is embernek érezhetjük magunkat. Minél gazdagabbak leszünk a javakban, annál üresebbek lélek­ben. Ez nem lehet másképp. Ezt Krisztus is így tanította. - Hiába. Csókolózás ügyében teljesen osz­tom a véleményét. Nem véletle­nül alakult ki a közízlésben ez az elutasító ellenérzés a férfiak egy­más közötti csókolózásával szem­ben. Búzás István Szendrő Fő az egészség! Kezdeti fejcsóválásomat egyre inkább az őszinte elképedés váltja fel, ha a különféle bio-, natúr- meg még tudj' Isten milyen ét­rendekről, kúrákról, vagy a „csodadoktor” -hirdetésekről hallok. Igazából nem is a jelenség a meglepő - amit egy ismert publicista AKT-nak (Agresszív Kóklerek Támadása) aposztrofált, hiszen ez csakúgy épülőben lévő demokráciánk gyer­mekbetegségeihez tartozik, mint például a „Home Shopping”, és tiszteletre egyáltalán nem méltó társai. Szamoijira inkább az a már-már össznépi mazochista mozgalom a megdöbbentő, amely az ilyen kuruzs-hirde- tések nyomán kibontakozóban van. Hát ennyire végtelen az emberi hiszékenység? Egy Tipikus Hirdetés: „Ma 14 órától, X helyen rendel dr. Ihaj-Csuhajovics de Úgyis Becsaplakov természetgyógyász, Raszpu- tyin, Nostradamus, a vasorrú bába, vala­mint minden rendű és rangú varázsló, boszorkány, egyenesági leszármazottja!” (A valóságban egy ukrán munkanélküli, aki ilyen trükkös módját választotta a disszi­dálásnak, és körülbelül annyira doktor, mint én.) Az eredmény szinte minden esetben garan­tált, (ami kivételesen igaz is, hiszen akinek dr. Becsaplakov kezelésbe veszi például a bokáját, az kínjában egy időre minden más nyavalyáját elfelejti.) Ezután a páciensnek már csak néhány ezer forintra, és jó adag szerencsére van szüksége, hogy lehetőleg a saját lábán sikerüljön hazabotorkálni. Na és itt vannak az étkezések! Hajaj! A sze­rencsétlen magyarnak már egyetlen öröme, a töltöttkáposzta megkeseredik a szájában, ha meghallja, hány évet vehet el az életéből az ilyen mérgező anyagokkal teli kalória­bomba! A szója az igen! Meg a sok különféle kerti gizgaz, az ökörfarokkórótól a nadra­gulyáig! (Vakarák, mindegyikbül tíz marék...) Az nem számít, hogy az ilyen koty- valékoknak már a szagától is a guta üti az embert, de legalább biztos lehet benne, hogy bio-étkezik, és ilyen módon minimum száz évvel tovább fog élni. (Persze Hernádi úr szerint ennek a duplája sem kizárt, HA mindezek mellé még a csillagok konstellá­ciója is kedvező!) HA! HAHA HA! Nos hát, hölgyeim és uraim, minden rendű és rangú kuruzslók, szélhámosok, csont­kovácsok és egyebek! Ne higgyék, hogy Önök találták fel a spanyolviaszkot és a „csodakúrákat”! Karinthy Frigyes már 1920-ban közreadott egy ilyen kúrát, ame­lyet Önök is megirigyelhetnek, és amelyet (ingyen és bérmentve) ajánlok szíves fi­gyelmükbe: „A szeretőmnek arca kék legyen És kétoldalt csurogjon lefelé Hideg barackot egyék véresen. Meztelenül egy kémény tetején. Két lábujja közt tartson egy topázt És a fajén öt darab smaragdt. (...) Langyos teában üljön homlokig És énekeljen régi éneket És zongorázzon régi hegedűn, Amíg a türkisz-serleg szétreped. Hajába főtt gyémántok üljenek, Egyik füléből lógjon két agát, Másik füléből lógjon öt narancs S HA MEGUNJA, AKASSZA FÖL MAGÁT. Én addig is eszek egy jó szaftos marhapör­költet, megiszok rá egy korsó hideg sört, és legalább néhány percre próbálok elfeled­kezni erről a munkanélküliséggel, létbi­zonytalansággal, Bio-Natur-Shoppingok- kal teli, keserves világról. (Remélhetőleg ez többet javít a közérzetemen, mint egy pofa svédkeserú). Szepesi Sándor Mezőkövesd Toleranciáról Tordán 1993 a tordai országgyűlés 425. évforduló­ja. A tordai parlament határozatai jelenté­kenyen hozzájárultak az egyetemes szelle­mi élet fejlődéséhez, hiszen az európai de­mokrácia és tolerancia magvait vetették el törvénybe foglalva a lelkiismereti és val­lásszabadságot. Tordán március 20-án több erdélyi társadalmi, politikai és egyházi szervezet emlékünnepélyt és nemzetközi tudományos tanácskozást szervezett ebből az alkalomból. A rendezvény hivatalos ven­dége mások mellett Pozsgay Imre ország­gyűlési képviselő, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke és Bíró Zoltán a nemzeti demokraták társelnöke. A két politikus több meghívásnak eleget téve Nagyváradon, Ko­lozsváron és Marosvásárhelyen is láto­gatást tesz. A nyilvános politikai fórumokon feltehetően nemcsak a magyarországi, ha­nem az erdélyi magyarságot foglalkoztató politikai kérdések is napirendre kerülnek. Méreg Tivadar NDSZ sajtóiroda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents