Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

1993. Március 20., Szombat Em Hétvége/Jelenidő ESZAK-Magyarország 7 Merre tart Magyarország... Interjú Pozsgay Imrével, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnökével Nagy Zoltán Pozsgay Imre mostanában gya­kori vendége az ország kiseob- nagyobb településeinek. Hall­gatja az embereket, válaszol az óketfoglalkoztató kérdésekre. A múlt hét végén Debrecenből jövet Miskolcon töltött egy fél napot és szívesen adott interjút az Eszak-Magyarországnak, a tőle megszokott alapossággal válaszolt kérdéseinkre. A kö­zelmúltbeli kisújszállási találko­zóról indult a beszélgetésünk. Számadás '92 - a népi politi­zálás esélyei címmel a múlt hó­nap végén kétnapos tanácsko­zást rendeztek Kisújszálláson a különböző magyar szellemi-po­litikai irányzatok képviselői, melynek aktív résztvevője volt Pozsgay Imre is. A találkozó után a helyeslő, egyetértő vissz­hangok mellett némelyek, főleg szocialista körökből, fenntartá­sokat is hangoztattak. Az első kérdésünk azt firtatta: mi erről, valamint a találkozó elő- és utóéletéről az NDSZ elnökének a véleménye? • Szerintem Kisújszállás jól sikerült, eredményes tárgya­lást folytattak azok, akik igénylik, akarják a párbeszé­det a politikai életben, és nem csak az átbeszélés hívei. Ugyanakkor az előkészületek során voltak baljós jelek. A legvészesebbnek tartottam az előítéletes gondolkodást, hi­szen még egy szó el nem hang­zott Kisújszálláson, már meg­történtek a megítélések. Ké­szek voltak a vélemények ar­ról, ami ott történik, azokról, akik ott részt vesznek. Fárad­ságot sem vettek arra, hogy utánanézzenek: egyáltalán hol, mikor kezdődött a kisúj­szállási szerveződés. Mert ha csak ezt figyelembe veszik, akkor látniuk kellett volna: Kisújszállás gondolata nem most keletkezett, hiszen több mint egy éve kezdték szervez­ni. Akkorra dátumozható, amikor még azok a kormány­pártokat, s bizonyos értelem­ben az egész közvéleményt megosztó viták szóba se kerül­tek, amelyek a Csurka-dolgo- zat, Csurka István kijelenté­sei után keletkeztek. Én ép­pen azt tartottam nagyon fontosnak, hogy bemutassam a nemzeti népi alapon való politizálást, mert vannak más, jobb alternatívái is, mint amilyenek felbukkantak ezekben az éles vitákban. Eh­hez mértem a mondanivaló­mat, így fogalmaztam meg gondolataimat is, remélem, ezek hamarosan nyilvános­ságra kerülnek, s nem kell különösebb magyarázat hoz­zá. Előítéletek nélkül Végül egy kicsit meglepett ez a fajta kényeskedés, amely a résztvevők névsorából kelet­kezett, mert ami miatt ezek a finnyás megjegyzések elhang­zottak, azok miatt bárkit, aki a megjegyzést tette is nyu­godtan elmarasztalhatnánk. Ezek parlamenti képviselők, ott ülnek az országházában, egy levegőt szívnak egymás­sal, törvénytervezetekről ter­jesztenek elő módosító in­dítványokat. Tehát itt egészén másfajta körök és kapcsolatok vannak, mint amilyet szeret­tek volna Kisújszállás ürü­gyén kiragadni az egészből. Hogy a szocialisták hogyan ítélik meg az öt képviselőjük megjelenését a tanácskozá­son, ez bizonyos értelemben belső pártügy. A közvéle­ményre ebből annyi tartozik, hogy én örömmel konstatál­tam: a szocialisták között égy erős, nemzeti vonzalmú elkö­telezettség, áramlat létezik. Én nem szólhatok ebbe bele, de ha a szocialista párti bará­taim helyébe lennék, akkor inkább egy új tájékozódási le­hetőségként és előnyként ítél­ném meg azt, hogy voltak szo­Fotó: Fojtán László cialisták is a kisújszállási összejövetelen, semmint hát­rányként. □ Merre Magyarország cím­mel a közelmúltban Pozsgay Imre előadást tartott Bu­dapesten a Kossuth klubban. Ez nem. kapott nagyobb nyil­vánosságot. Ezért kérdeztük vendégünket: merre is tart Magyarország a rendszervál­tás után, mikor meglehetős orientációs zavarok mutatkoz­nak a magyar társadalom­ban? • Nekem is ez a véleményem, hogy orientációs zavarok van­nak a társadalomban, de a pártokban is. Ez áttekinthe­tetlenné és bizonytalanná teszi a politikai viszonyokat. Igazán nem jóstehetségként akarom magamat bemutatni, de '90 novemberében az MSZP siófoki kongresszusához inté­zett levelemben én azt írtam, hogy nekem nem a szocia­listákkal van bajom, hanem az egész kialakult magyar párt­rendszerrel, amely a koraszü- löttség állapotából rögtön a cselekvési kényszer állapotá­ba került és ezek a koraszülött pártok, nen idejekorán jött politikai alakulatok, még sok kalamajkát okozhatnak a par­lamentben is, a közvélemény­ben is. Nem örülök annak, hogy ez a nézetem azóta csak igazolódik. Újabb alternatívákat! A magyar parlamentarizmus és a magyar többpártrendszer még nem befejezett. A szer­kezet még átalakulóban van. Ezért van esélye olyan kezde­ményezéseknek, mint a miénk, a nemzeti demok­ratáké is. Úgy véljük, hogy a következő, 1994-ben bekö­vetkező választásokon továb­bi választható alternatívákat kell felkínálni a választópol­gárnak, • hogy - egy kiáb­rándítóan hosszú és sok vál­sággal, viszontagsággal járó ciklus után - bízhasson a hol­napban, abban, hogy nem mindig kell félelemben és lét­bizonytalanságban élnie. Nem lennék igazságos ehhez a mögöttünk hagyott néhány esztendőhöz és szereplőihez, ha azt mondanám, hogy kizá­rólag az ó hibájukból történt így ahogy történt. Az átalaku­lás egész folyamata, az örök­ség, annak kezelése és sok minden egyéb szerepet játszik ebben a kavargásban, de le­hetett volna jobban csinálni. Ez a véleményem, s ha lehetett volna, akkor van ajánlat, ja­vaslat: hogyan lehetne jobban csinálni. Véleményem szerint lehet esz­közöket teremteni a javulás­hoz, de akkor néhány dolog­ban közmegegyezést kell elér­ni, ez ma szitokszónak számí­tó, népfrontos, meg egyéb megbélyegzéseket kap, holott nem kisebb és csekélyebb je­lentőségű történelmi szemé­lyiségtől, mint éppen Szé- chenyi Istvántól származik., aki az 1847-ben írt program­töredékekben kimondja, hogy egyetlen nemzet politikai rendszere sem állhat szilárd lábakon, amelyikben nincs néhány ügy, amelyben az egész nemzet közös, s ezt a közöst hagytuk ki a számítás­ból 89-90 fordulóján. □ Változnak az emberi vi­szonyok új és újabb kép for­málódik politikai személyisé­gekről. Az átalakulás összetett folyamatában vajon hogyan ítélhető meg, miként oldható fel a változás és a következe­tesség dilemmája? • Ez valóban engem, sze­mélyemet is érinti, hiszen az átalakulásnak résztvevője, bi­zonyos ügyeknek előkészítője is lehettem. Ez nagy adomány a sorstól, nagy teher is. Azt azonban gondolom: a politikai múltamat közvetlenebbül is­merők jól tudják, soha nem akkor változtattam nézetei­men és programomon, amikor ezt egy alkalmazkodási kény­szer, mármint egzisztenciális alkalmazkodási kényszer hoz- tamagával, ellenkezőleg, ami­kor magamat kockáztattam. Változás és következetesség Tehát, ha én eljutottam egy felismerésig, köztük addig esetleg, hogy én katasztro­fálisan tévedtem valamiben, vagy a világnézetem, a prog­ramom vagy a politikai elköte­lezettségem megválasztásá­ban, akkor ez a belátás azt is jelentette, hogy tüstént vál­toztattam. Függetlenül attól, hogy emiatt harcostársaimat, barátaimat veszíthetem el, akár az életemet elveszt­hetem, - voltak ilyen fordulók is -, ha erre a következtetésre jutottam, akkor kimondtam: megváltozott a véleményem. S ezzel talán azt is kimond­hatom: miközben politikai vereségek éppen úgy értek, mint mindenkit, vagy sokakat ebben az átmeneti korszakban a morális tőkémet nem éltem föl. S erre azért sok mindent lehet építeni a jövőre nézve is. Eszterházy Péter a tőle meg­szokott szellemességgel hasz­nálta ezt a kifejezést: nagy a tolongás a damaszkuszi úton, a pálfordulások ideje jött el. Én ebben nem vagyok oly szi­gorú, mint sokan, akik morali­zálnak. Azt mondom: különös kegy a sorstól, hogy én tény­leg életem kockáztatásával mondhattam ki valamit, ami­ért akkor még Isten tudja, mi járt volna, hogyha nem jól ta­lálom el a dolgot, de nem hi­szem, hogy az emberiség hő­sökből és lobogó forradalmá­rokból áll. Az emberek a min­dennapjaikat szeretnék élni, túlélni akarnak nyomasztó politikai és társadalmi viszo­nyokat. Ezért nem megvetés jár nekik, hanem tisztelet, hogy dolgoznak, teszik a ma­gukét. Tehát én nem tartozom azok közé, akik úgymond hő­sies pózt vágnak azért, mert megadta a sors nekik, hogy egy-két dolgot elmondhattak. A mindennapi embernek van alapvetően igaza, és ezért van érvényessége annak is, amit néha én tehetek a politikai életben, vagy a tudományos életben, mikor hogy osztják ki rám a feladatot. Annyit még, - az meg megint csak a demokrácia természetéhez tartozik -, hogy hívek és el­lenlábasok gyülekeznek egy- egy politikai személyiség köré, s eszembe jut egy manapság nagyon ritkán em­legetett orosz demokrata, Bjelinszkij, aki azt mondta: nincs gyűlöletesebb és al­jasabb figura annál, mint akit mindenki szeret. □ Pozsgay Imre országgyűlési képviselőként, egyetemi tanár­ként, és egy most szerveződő párt, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnökeként járja az országot. Tapasztalata sze­rint, miként alakul pártja be­folyása? • Az a reményem, s ezt mar szervezetek tucatjai tá­masztják alá, hogy jó nyomon vagyunk, amikor nemzeti de­mokratajelszóval, s program­mal kínálunk egy új alterna­tívát előbb emlegetett módon felmutatni a következő vá­lasztásokra. Esélyünket nagymértékben a jelenlegi parlamenti pártok teremtet­ték meg, s ha mi a magunk szervezésével, tájékoztató munkánkkal, a nyilvánosság­ban való részvételünkkel a vá­lasztópolgárt tájékoztatni tudjuk szándékainkról, akkor ez az esély tovább növekszik. Míg a rutinos és bevezetett de­mokráciákban parlamenten kívüli erőknek a parlamentbe jutni a reménytelenséggel határos - bár most már Nyu- gat-Európa is produkál ebben újdonságokat -, tekintélyural­mi rendszerek után az első garnitúrának megmaradni, majdnem a lehetetlenséggel határos. Erre nemcsak ma­gyarországi példák vannak, sokkal csekélyebb méretű gondokkal vészelte át a dik­tatúrát Görögország, Portu­gália, Spanyolország, mégis a diktatúra utáni második cik­lusra már egészen más gar­nitúra foglalkozott az ország irányításával, mint az el­sőben. Van ebben egyfajta tör­ténelmi sorsszerűség is, hogy felmorzsolódnak az elsők a nagy feladat hatása alatt, plá­ne, ha készületlenül éri őket. Ezt én nem cinikusan mon­dom, mert sosem tagadtam, én szívesen részt vállaltam volna az első ciklus felelősségében is, erre nem volt lehetőség, hát most teszünk egy ajánlatot a második ciklus idejére. Új párt formálódik Ugyanezen oknál fogva, míg általában hagyományosan működő demokráciákban tra­díciók szabják meg a választói magatartást és körülbelül 5- 10 százalék változtat vé­leményt egy választás idején - s ez dönti eí az egész választás kimenetelét, meggyőződé­sem, hogy nálunk a választó- polgárok legalább 70 százalé­ka új döntést hoz a 94-es választásokon. Ez megint azt kívánja, hogy legyen jelen né­hány új ajánlat. Ez is a mi esé­lyeink mellett szól. Mellet­tünk szól stílusunk is. Hig­gadtan, politikai hangoskodá­sok, szélsőségek, acsarkodá- sok nélkül szeretnénk ezt a kampányt megcsinálni. A magyar állampolgárokat és a magyar népet talán ismerjük annyira, hogy tudjuk a 110 decibeles ordítozás közepette is a mi halkabb hangunkra lesznek fogékonyabbak, mint az ordítozásra. Ez stílus kérdése is, meg összefügg a mi pártunk centrumjellegével. □ Mintha kaotikusnak mutat­koznának a pártok - legalább is egy részüknek • viszonyai. A centrumjellegű törekvések mellett mi a véleménye a szél­sők, a szélsőségesek esélyeiről? • Van esély a szélsőségek előretörésére, de eluralkodá­suktól nem tartok. A nép ed­digi magatartása azt mutatta, hogy a higgadt átalakulás mellett van. Hadd idézzek egy gyönyörű szép mondatot. Nem tőlem származik, ezért mon­dom, idézem: az országjárás közben Komlón voltam. Az egyik nagyvállalat éttermé­ben tartottunk nagygyűlést és a környékbeli, mecsekbeli fal­vakból is bejöttek néhányan. Egy kucsmás, amolyan jó be­szédű - ismerem ezt a típust - parasztember föláll és azt mondja: magukra szavazunk, ha megígérik, hogy újabb nagyobb fólfordulás nélkül ja­vulást hoznak. Ezt a parado­xont kellene megoldani 94- ben! □ Találó vélekedés, markán­san tükröz egy eléggé széles közvéleményt. A bányászat jogáról Budapest (MTI) — Az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottsága csütörtöki ülésén befejezte a bányászatról szóló törvényjavaslathoz beérkezett csaknem 300 módosító indítvány megtár­gyalását. Az előterjesztés az ásványi nyersanyagokat ál­lami tulajdonnak tekinti, és ezért a bányászat jogával az államot kívánja felruházni. A bányászati tevékenységet azonban koncessziós szerződéssel vállalkozásba lehetne adni. A kitermelt nyersanyag a vállalkozó tulajdonába kerülne, és utána bányajáradékot kellene fizetni. Nyílt területen hatósági engedély alapján lehetne kutatást, feltárást és felszíni kitermelést folytatni. Az új szabályo­zás egyaránt vonatkozna a szilárd ásványi nyersanyagok és a szénhidrogének bányászatára. A betegek érdekében Budapest (MTI) — Együttműködési megállapodást kötött csütörtökön a Magyar Orvostudományi Társasá­gok és Egyesületek Szövetsége a Magyar Kórház Szövet­séggel. Ez az első olyan egyezség, amely a MOTESZ és más hazai orvosszövetség között jött létre a hazai egészségügyi intézmények, az azokban dolgozók és nem utolsó sorban a betegek érdekében. A szerződés nyomán a jövőben a két szervezet között az élet minden területén szoros együttműködés alakul ki. Ennek egyik különösen fontos, aktuális eleme, hogy a két érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezet az egészségügyi reformmal összefüggésben fő feladatának tekinti egymás kölcsönös tájékoztatását, a tapasztalatcserét. Emellett egyeztetett állásfoglalások kialakításával, közös fellépéssel igyekeznek elősegíteni a reformmal összefüggő kérdések­ben az orvostársadalom érdekeinek képviseletét, a re­form minél teljesebb megvalósítását. Ferihegy biztonsága Budapest (MTI) — A Ferihegyi repülőtér - nyolcvan százalékos minősítéssel - biztonsági szempontból igen jó, de nem tartozik a kiváló kategóriába - mondta többek között Balogh József alezredes a repülőtér biztonsági főnöke a sajtó számára rendezett háttérbeszélgetésen. Mint utalt rá: Ferihegy biztonsága az utóbbi időben megszilárdult, a repülőtéri bűnügyekben 33 százalékos a felderítési arány. Sikerült megtalálni valamennyi tele­fonos bombafenyegetés elkövetőjét, akik többségükben gyermekek voltak. A biztonsági főnök hangsúlyozta: a repülőtér biztonsága csak más szervekkel együttműköd­ve tartható fenn. A háttérbeszélgetésen beszámoltak egy nagy kokainfogásról is. A közelmúltban egy külföldi szál­lító nagy mennyiségű kábítószert akart az országba be­csempészni tejesdobozokban. Sikeres álláskeresők Békéscsaba (MTI) — Békéscsabán az év eleje óta működő álláskeresők körének tagjai a munkaügyi központ szakembereinek a felkészítése nyomán szinte valamennyien állást találnak. Az álláskeresők körének egy-egy felkészítő kurzusára 10-12-en járnak, többségük érettségizett, s a sikeres álláskeresés módját tanulják meg. Miután az üres álláshelyek nyolcvan százalékát nem je­lentik be a munkadók, a klub tagjait arra tanítják, hogy hogyan lehet határozott fellépéssel, jó megjelenéssel, cél- tudatossággal munkát találni. Az első csabai csoportok tagjainak a nyolcvan százaléka heteken belül munkát talált, s a tapasztalatok szerint még sokan számíthatnak sikerre az ezután jelentkezők közül is. Békésben egyébként jelenleg 36.825 a munkanélküliek száma (17,9 százalék); egy hónap alatt 1.200 embernek tudott munkát találni a központ, s csak néhány százzal nőtt a további munkát keresők száma. Ez már a tavaszt jelzi - mondták a sajtótájékoztatón -, hiszen rövidesen kezdődik a mezőgazdaságban az idény­munka, s ezzel Békésben várhatóan csökkenni fog a munkanélküliek száma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents