Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-02 / 51. szám

1993. Március 2., Kedd Magazin ÉSZAK-Magyarország 9 A zsidó népesség alakulása Budapest (MTI) — Mindössze a közelmúltban adódott lehetőség olyan nemzetiségi és etnikai ku­tatásokra, illetve adat-összeál­lítások készítésére, amelyekre az elmúlt 45 évben nem volt mód - tájékoztatta a Központi Statiszti­kai Hivatal az MTI-t. Most ké­szült el az az összeállítás, amely területi részletességgel mutatja be azsidó népességszámának ala­kulását az 1830-as évektől 1941- ig­Tekintettel arra, hogy a magyar- országi zsidóság nagy része a Holocaust áldozata lett, ezért ez a kötet tulajdonképpen emlékkö­tet is. Tartalmazza az azokra az évekre vonatkozó adatokat, ami- kor-például 1910-ben-atörténel- mi Magyarországon 910 ezer, 1941-ben a trianoni területen 404 ezer, illetve a megnagyobbodott ország területén 725 ezer izraeli­ta vallású személy élt. Ám a Holocaust ennél sokkal több em­bert érintett, hiszen az 1941. évi XV. törvény típusa alapján 62 e- zer keresztény vallású személyt is zsidónak kellett tekinteni. 1938 és 1941 között számos olyan terület is magyar közigazgatás alá került, ahol jelentős volt az iz­raelita lakosság aránya. A népes­ség számának alakulását meg­ítélni, a veszteségeket megállapí­tani, történelmi elemzést készí­teni elsősorban az 1941. évi or­szágterület szerint részletezett adatok alapján lehet. Az 1941-es területi részletezés azért is fontos, mert a II. világháború be­fejezése után nagy volt a lakosság vándorlása. A megmaradt izraeli­ta vallású - vagy keresztény val­lású, ám korábban zsidónak mi­nősített - személyek közül számo­sán a szabadulás után nem ere­deti lakhelyükön, hanem Ma­gyarország jelenlegi területén folytatták életüket.___________ Japán autóipari átalakulás Tokió (MTI) — Túlságosan sok a beszűkült japán autópiacon vetél­kedő cégek száma, ezért a szak­emberek azt jósolják, hogy egyre gyakrabban kötnek majd a gyár­tók termelési megállapodásokat, amelyek idővel elvezetnek a vál­lalatok összefonódásához. Az elmúlt két évben egy helyben topogtak az eladások és a szakma nem számít a piac kiterjedésére az idei évben sem. Tavaly történt meg először, hogy az egyik gyártó bedobta a törölközőt: december­ben jelentette be az Isuzu, hogy veszteségei miatt felhagy a sze­mélykocsik gyártásával. Igyasze- mélyautókat gyártó vállalatok száma nyolcra csökkent. A szi­getországban 11 cég foglalkozik autók, közöttük haszonjárművek gyártásával - egyes előrejelzések szerint lehetséges, hogy idővel három vagy négy nagy marad csak fenn a versenyben. Az Isuzu a Hondával szövetkezett a bejelentését megelőzően, vagyis saját márkanéven Honda kocsi­kat fog forgalmazni Japánban, il­letve négykerékmeghajtású sportautóit a Hondának adja át értékesítésre. A Nissan és a Maz­da szintén tárgyal autók közös ér­tékesítéséről, de számos más vál­lalat is foglalkozik a gondolattal, hogy a költségcsökkentés érdeké­ben ne csak a kész autók eladásá­nál, de az alkatrészek gyártásá­nál is másokkal ossza meg erejét. - A gyártók e próbálkozásokkal aligha lesznek képesek megol­dani az iparág szerkezeti gond­jait, így a tárgyalások idővel elve­zethetnek a tókeösszevonásokig, vegyesvállalatok létrejöttéig - mondják az autóipari szakértők. Népszámlálás Budapest (MTI) — A KSH kiad­ványsorozatban teszi közzé az 1990. évi népszámlálás eredmé­nyeit - tájékoztatta a hivatal az MTI-t. A sorozat eddig megjelent kötetei az össszeírás előzetes eredményei, majd a népszámlálás anyagából kiválasztott 2 száza­lékos mintán alapuló legfon­tosabb adatkombinációkat magá­ban foglaló információkat tartal­mazták. A holtak elől nem térhetünk ki Hősök parcellája a tetemvár polgári közös temetőben Fotó: Tarcali Béla Gyarmati Béla A boszniai háború sebesültjeit, halottjait mutatják - házigazdám sürgősen csatornát vált. Csak egy gombnyomás, s a szétlőtt városok, a megölt szeretteikre boruló em­berek helyett, valami vidám ve­télkedőt látunk, jól öltözött derűs közönséggel, sexis lányokkal. Csak egy gombnyomás... A távkapcsolót kezelő úr kicsit dühös csatornaváltáskor; kikéri magának, hogy neki halottakat mutogassanak. Nem akar tudni róluk. Micsoda ismerős gesztus ez! A tisztes magyar állampolgár elhessegette magától a zsidótör­vények nyomán feltoluló kérdése­ket, nem tudott a deportálásokról, nem hitt a doni vesztességekben, később elképzelhetetlennek tar­totta a választási csalásokat, s úgy tett, mintha fogalma sem vol­na az internálásokról, kitelepíté­sekről, törvénysértésekről. Nem szemet hunyni valami fölött, már ez is a bátorság egyik neme. Nem térhetünk ki semmi elől, ami kényelmetlen, kellemetlen, vagy elszomorító. A holtak elől külö­nösképpen nem térhetünk ki. Akár napjaink embervesztessé- geiről, akár a nagy háborúk, for­radalmak hőseiről, áldozatairól van szó. Lám, ismét itt a nagy dilemma? Hős, vagy áldozat? De hát csak a halálra is elszánt vitéz katona a hős? (függetlenül attól, hogy kik és milyen érdekekért küldték háborúba) vagy hős a bátorságá­val, helytállásával példamutató ember is?, aki éppen úgy lehet P. Kolbe, mint egy ukrán, román, vagy magyar paraszt, akit agyon­vertek ebben a században, mert nem akart lemondani a földjéről, vagy nem szolgáltatta be a vető­magot. Vagy Márainak van igaza, aki azt íija, hogy a hősiesség legtöbbször - és igazában - nem egyetlen hero­ikus gesztus. „A hősiesség - foly­tatja az író - legtöbbször és igazá­ban megszámlálhatatlan sok ap­ró, türelmes és következetes moz­dulat összessége; s e mozdulatok mind ugyanegy erkölcsi cél felé nyúlnak.” Jól megértettem, hogy május utolsó vasárnapján ezentúl azok­ra is emlékezni akarunk, akik egy erkölcsi cél érdekében apró, türel­mes és következetes mozdulatot tettek, azon időkben, mikor az életveszéllyel járt. így hát hős ter­mészetesen a szakasza menekü­lését utolsó töltényig fedező fiatal tiszt, de hős a munkaszolgálatos is, aki kézzel húzott szánkón menekíti embertársát, hős a hadi­fogoly, ki megosztja bajtársával utolsó falatját és hős az ellenséges katona is, ha őrzi a katonaerénye­ket, vagyis - soha, semmilyen kö­rülmények között - nem válik gyil­kos belőle. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szö­vetsége Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szervezete most azon munkálkodik, hogy az Ország- gyűlés május utolsó vasárnapját a HŐSÖK NAPJA-ként iktassa törvénybe. Hogy miért nem kezdtem mind­járt ezzel? Mert itt fészkel a gyanú közöttünk, mert minden szövet­ség, szervezet, csoport, mozgalom nálunk valamiféle különállást, tehát más szövetség, szervezet, csoport stb. tagjaival való kon­frontációt jelent, vagy jelenthet. Tárcái Bélával, a szövetség titkárával hosszan beszélünk er- ról. A HŐSÖK - abban az értelemben kezelve a fogalmat, ahogyan azt felvázoltam - senkik által ki nem sajátíthatnak! Az ország - a ma­gyar nép - kívánja őrizni emlékü­ket; azok a városi és falusi közös­ségek, melyek az elmúlt három évben ötven esztendő mu­lasztását pótolták emlékműveket állítva, emléktáblákat avatva - meggyászolván fiúkat, férjeket, apákat, testvéreket, akiktől nem kérdezték, hogy fel akarnak-e ül­ni arra a bizonyos szerelvényre, mely lehet, hogy virágdíszben, lehet, hogy szuroijyos őrök felü­gyelete mellett, de mindenképpen olyan útra vitt százezreket, mely­ről nem sok remény volt a vissza­térésre. Nem követhettek el heroikus tetteket - a nagy többség legalább­is nem -, de kondítsuk meg értük a harangot. Kéri Kálmán tábor­nok, országgyűlési képviselő - ez a sokat megélt öreg katona - vál­lalta a javaslat parlamenti előter­jesztését, hogy már a mostani május utolsó vasárnapját nyil­vánítsák ünneppé. S ezentúl min­dig szenteltessék meg ez a tavaszi vasárnap a HŐSÖK NEVÉVEL. Akik közeli temetőkben, távoli mezőkön, sűrű erdők jeltelen sír­jában, tengerek mélyén vagy bár­hol fekszenek, s bármilyen volt a hitük, a nemzetiségük, a bőrük színe. A tervek szerint az urivi emlék­mű avatásával egyidóben (erről több publikáció is elhangzott már a tévében) rendeznék meg a HŐ­SÖK NAPJÁT Miskolcon, mely, ha - minden illetékes úgy akaija - országos ünnepség lesz. Háború magyar földön XI. Ahogyan egy német tábornok látta az eseményeket Friessner német vezérezredes 1944 júliusában kapta megbíza­tását Hitlertől, hogy Románia, il­letve Magyarország területén ál­lítsa meg a szovjet hadsereget. A tábornok a koronatanú szándéká­val írta meg visszaemlékezését, mintegy mentséget és magyará­zatot keresve a vereségre. Az „Árulások, vesztett csaták”, a- melyből részleteket közlünk, a Co-Nexus Printer kiadásában je­lent meg és új összefüggéseket tár fel a magyarországi harcokról. Magyarország és a német politika Amíg Romániát hátrányosan érintette a Harmadik Birodalom revíziós politikája, addig Magyar- ország haszonélvezője volt ennek a politikának. Németországhoz fűződő viszo­nyának ezért más motívumai vol­tak, mint Romániának. Ráadásul Magyarország, amely Kun Béla idején saját bőrén tapasztalta a bolsevizmust, teljesen fogékony volt a Harmadik Birodalom anti- bolsevista dinamikája iránt. Ma­gyarország állítólag akarata el­lenére kényszerült ugyan belépni a háborúba, a szovjetellenes há­borúban való részvételének az volt az alapja, hogy - miként Horthy írja visszaemlékezésében - bár nem voltak területi követelé­sei Szovjet-Oroszországgal szem­ben, de azonosult Németország­gal a bolsevizmus elleni harcban. „Addig akartunk háborút viselni a bolsevizmus ellen, amíg érde- I künkben állt, vagyis tekintet nélkül Hitler háborús céljaira és nem az öngyilkosságig.” Romániában a kormány megdön­tésére törekvő ellenzék műve volt az áruló mesterkedés, Magyaror­szágon viszont maga az államfő volt az, aki „a harcoló szovjet csa­patoknak a békés lakossággal szemben tanúsított, leírhatatla- nul brutális” magatartásáról szó­ló beszámolók ellenére kénysze­rítve érezte magát, hogy Moszk­vához forduljon. Ha Horthy azt hitte is, hogy Magyarország nem köteles feláldozni magát a szövet­ségi hűség oltárán, ebbeli meg­győződését nem igazolja az az el­járás, amellyel a problémát igye­kezett megoldani. Horthy vissza­emlékezéseiben azt írja ugyan, hogy „mindig a finn és nem a román példa” lebegett szeme előtt, a gyakorlatban mégis más­ként festett a dolog. Már 1943-ban aztajánlotta az angolszászoknak, hogy „a németekkel szemben po­zitív dolgokra is vállalkozzanak”. - Később feltétel nélküli kapit­ulációt ígértek, és a Várban föl­szerelt titkos adó révén, egészen Horthy lemondásáig, kapcsolat­ban álltak a szövetségesekkel. Magyarország 1944. október 11- én elfogadta a szovjet feltételeket, és többek között arra is kötele­zettséget vállalt, hogy hadat üzen addigi szövetségesének, lefegy- verzi a német csapatokat és hadi­fogolyként kiszolgáltatja őket az oroszoknak. Ezt a fontos tényt hallgatja el Horthy az emlék­irataiban. Amikor Horthy arra hivatkozik, hogy Magyarország és Németor­szág szövetségét - az első világhá­borútól eltérően - nem pecsételte meg szerződés, csak egy olyan kormányzat magatartását vázol­ja fel, amely szívesen osztozik „ a biztos győzelem gyümölcsén”, de a vereségeket nem vállalja a szö­vetségese oldalán és nem látja akadályát, hogy az utolsó pil­lanatban kiváljon a közös harcból. Magyarország nem politikai nyo­másra lépett háborúba. A mes­terkélt különbségtétel a szerződé­ses szövetség és a fegyverbarát­ság között egy katona szemében nem más, mint szőrszálhasoga- tás. Antonescu marsall és Horthy el­marasztalható, mert nem merték megmondani Hitlernek, hogy szá­mukra elviselhetetlennek látszik a háború folytatása. Amíg Horthy inkább az árulás útját választotta, és nem sokkal a háborúba való belépés után nem csupán eltűrte, hanem támogat­ta a németellenes csoportokat, Antonescu magatartásának nyil­ván az a magyarázata, hogy - leg- belül csalódva és erejét veszítve - nem látott kitérési lehetőséget a sors elől. Magyarországgal szem­ben a német vezetés egyébként éberebb volt, mint Romániával szemben. Magyarország meg­szállásával már 1944 tavaszán megtette a szükséges intézkedé­seket a Kállay-kormány tervezett átállásával szemben. (vége) Clinton magyar származású tanára Washington (MTI) — Ahányszor Bili Clin­ton elnök a washingtoni Georgetown Egye­temen, a Külpolitikai Intézetben végzett ta­nulmányaira emlékszik, nem mulasztja el megemlíteni kedves tanárát, az intézet haj­dani vezetőjét. Sebes Józsefnek hívták és mindenki, így Clinton is tudta, hogy ma­gyar. Sebes atya ezt mindig is hangoztatta és nagy méregbe gurult, ha valaki, amint ez itt gyakran előfordul, összekeverte Bu­dapestet Bukaresttel - mondja barátja, kor­társa, Örsy László, egy másik, Washington­ban tanító jeles jezsuita tudós. Sebes a kí­nai mellett beszélt franciául, angolul, spa­nyolul, olaszul, németül, portugálul - termé­szetesen latinul és a kínai mellett értett más keleti nyelveken is. Sebes József a baranyai, nagypalli Schobert családban született 1915-ben és derűsen emlegette, hogy apja lócsiszár volt - em­lékezik a barát, a washingtoni Katolikus Egyetem jogász-professzora. Azt sem hall­gatta el, hogy a pécsi jezsuita gimnázium­ban évet kellett ismételnie, mert túl sokat focizott... Pécsről a kiemelkedő tehetségű fiatalem­bert az egyház Rómába, onnan pedig a jez­suiták kínai főiskolájára küldte tanulni. Egy spanyolországi esztendő után tartósan Kína következett volna, de közbeszólt a történelem. így Sebes Amerikába, a világ­hírű Harvard egyetemre került: a „paraszt­gyerek Pannóniából” ahogy magát emleget­te, ott szerezte meg a nagydoktorit, tör­ténelemből.- Disszertációjához olyan kérdést válasz­tott, amely hamarosan a világpolitika kö­zéppontjába került: az orosz-kínai határvi­ta eredetét, az 1689-es nercsinszki szer­ződés történetét. így feldolgozta azoknak a jezsuitáknak a feljegyzéseit, akik hajdan a tárgyalásokon tolmácsoltak. Kiderítette, hogy a tárgyaló felek sok mindent félreért­hettek és akkor vetették el az évszázados viszály magvát. így nem meglepő, hogy a hatvanas években, amikor Moszkva és Peking már szinte hadbaszállt egymással a vitatott területek miatt, az amerikai ma­gyar jezsuita professzort mind a szovjet, mind a kínai diplomaták nagy becsben tar­tották, hiszen többet tudott a történelmi háttérről, a tényekről, mind ők. - Hogy kinek adott igazat? - A kínaiak mellett volt, ezért bírálta is annak idején Washington orosz­barát politikáját - mondja a Székesfehér­várról származó Örsy, aki hetvenes éveiben is aktívan tanít Washington két kiváló egye­temén. A kínai forradalom megakadályozta , hogy Sebes atya - a rend eredeti tervei szerint - Kínában töltse életét, de az országgal mind­végig kapcsolatban maradt: feldolgozta a jezsuiták kínai munkásságának történetét, 1990-ben bekövetkezett haláláig felváltva dolgozott Washingtonban, Hongkongban és Rómában. Kutatásainak eredménye még kiadásra vár.- Milyen világképet kaphatott napjaink amerikai elnöke kedves tanárától? Örsy atya szerint Sebes nemcsak közvetlen egyé­nisége, hanem óriási tudása és nyitottsága miatt volt népszerű diákjai körében. - Mint sokrétűen képzett történész tudta, hogy nincsenek egyszerű válaszok és amerikai diák ritkán találkozhatott valakivel, aki annyira ismerte a Távol-Kelet történetét, kérdéseit, mint a magyar jezsuita. Pedig a szóban forgó egyetemen mindig is tanított az amerikai elit - Henry Kissingertól Ma­deleine Albrightig, Clinton elnök ENSZ- nagykövetéig. Sebes József mindig büszkén vállalta, hogy magyar és ezt tudnia kellett Bili Clintonnak is. A híres professzor egyébként évtizedek után is széles dunántúli ejtéssel beszélte az angolt... San Remo-i fesztivál San Remo (MTI)—Első ízben szerezte meg az elsőséget a San Remo-i popzenei feszti­válon egy rockszám. A mostani, 43. alka­lommal megrendezett versenyen Enrico Ruggeri „Mistero” (Misztikum) című dala lett az első. Az AP jelentése szerint az olasz állami televízióban sugárzott, négy estén át tartó eseményen a tévénézők telefonhívá­sai döntötték el a versenyzők közötti végső sorrendet. Ruggeri dala mögött a a második helyen végzett Cristiano De Andre előadá­sában a „Dietro La Porta” (Az ajtó mögött) című szám. A nézőközönség hangos nemtetszését fe­jezte ki a vasárnapi döntő után, amikor ki­derült, hogy Renato Zero vallási ihletésű dala, az „Ave Maria” nem az első, hanem csak az ötödik helyre került. Az új arcok kategóriában a tiszta hangú, 18 éves Laura Pausini nyert a „Solitude” (Egyedüllét) című dallal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents