Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

1993. Március 18., Csütörtök Mindenes ÉSZAK-Magyarország 9 Új folyóirat Budapest (MTI) — Újra megje­lenik A falu című folyóirat - jelen­tette be Elek Sándor, a Földmű­velésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, a szerkesztőbi­zottság elnöke szerdán sajtó- tájékoztatón. A falu című folyóirat a két vi­lágháború között a faluszövetség lapja volt. Most az Agroinform vállalta, továbbra is megjelenteti az újságot annak ellenére, hogy ez anyagilag nem kifizetődő szá­mára. A jelenlegi VIII. évfolyam 1. számát a kft. saját költségére adta ki, mintegy 1,1 millió forin­tos költséggel. Az első számban a szerzők fog­lalkoznak az EK vidékfejlesztési elképzeléseivel, a ihagyar önkor­mányzatok e téren szerzett tapasztalataival. A folyóirat az el­képzelések szerint negyedévente jelenik majd meg 3-500 példány­ban. A tervek szerint a kiadáshoz szükséges pénzt a későbbiekben egy e célra létrehozott alapítvány­ból fedeznék. Sztrájkhangulat Mátészalka (MTI) — Sztrájkot helyeztek kilátásba a Magyar Optikai Művek Mátészalkai Vízméréstechnikai Gyárának dolgozói, amennyiben nem kap­ják meg a követelt százszázalékos béremelésüket. A bérvita régóta tart a vezetés és a munkások között. Az egyezke­dések közben már volt egy kétórás figyelmeztető munkabeszüntetés is, de az sem közelítette az ál­láspontokat egymáshoz. Az alku­dozás tart, de ha a tárgyalások továbbra sem vezetnek ered­ményre, csütörtöktől sztrájk lesz az üzemben. A munkavállalók százszázalékos béremelés-követelésüket rend­kívül alacsony fizetésükkel ma­gyarázzák. Tűrhetetlennek tartják, hogy például a gyakorlattal rendelkező szakmunkások 70 százalékának a bruttó átlagbére alig éri el a ki­lencezer forintot. A pmrvezetés elismeri a béremelés-kérés jo­gosságát, a mértékét azonban túl­zónak tartja, hiszen ekkora költ­ségnövekedés a működőképes­séget sodorná veszélybe. A Tungsram tőkefeltöltése London (MTI) — Az amerikai General Electric 170 millió dollár új tőkét injekciózott bajba került magyar vegyes vállalatába, a Tungsramba, miután a cég alap­tőkéjével felérő veszteséget szenvedett el tavaly - jelentette szerdán a Financial Times című brit lapban Nicholas Denton bu­dapesti tudósító. Azt írta, hogy 24,4 százalékkal részvényes Ma­gyar Hitelbank Rt. ellenezte a tőkefeltöltést. Az injekció után a GE magyar- országi befektetése meghaladja az 500 millió dollárt, s ez sokkal több, mint amennyit az amerikai vállalat tervezett, amikor 1990- ben 150 millió dollárért megvá­sárolta a Tungsram 50 szá­zalékát. Most 75 százaléka van - olvasható a brit lapban. A Tungsram vesztesége tavaly 9 milliárd forint volt, 70 százalék­kal több, mint 1991-ben. Charles Pieper, a GE európai fényforrás­gyártó ágazata és a Tungsram vezérigazgatója szerint a veszte­ség oka a költségnövekedés, a forint magas árfolyama és az áta­lakítás ára. Túlszámlázás Budapest (MTI) — Több mint 36 millió forintos túlszámlázást ál­lapított meg az a napokban el­készült igazságügyi szakértői je­lentés, amely a Nagyvásár­csarnok felújítási munkálatairól készült számlák kifizethetó- ségének indokoltságát vizsgálta. A Fővárosi Önkormányzat ve­zetése által megrendelt vizsgálat múlt év decemberében kezdődött, s befejezését a szakértők egy hó­nappal meghosszabbították. A magyar sísport (vázlatos) története IV. A hazai síélet a második világháború idejében Fotó: Fojtón László Jeszenszky Géza Az 1938 és 1940 között végbement hatái-változások révén síspor­tunk fizikai létfeltételei radiká­lisan megjavultak, kétezres ma­gashegységek kerültek vissza az országhoz, fél évesre nőtt a sí­idény. Legelőször a Kassa környé­ki ezer fölötti hegyek, majd Kár­pátaljával az Északkeleti Kár­pátok olyan ismert vidékei, illetve csúcsai, mint a Verhovina, a Ménesül és a Pop Iván váltak is­mét Magyarország részévé. A II. bécsi döntéssel Észak-Erdély páratlan természeti adottságai, köztük téli értékei kerültek ismét elérhető közelségbe. Ma már nehéz volna megmon­dani, hogy az „országgyarapodás” nyomán általánosan érzett, túláradó öröm közepette hány magyar síző látta e gyarapodás súlyos árát, hányán mérték fól, mennyire bizonytalan e területek megtarthatósága. Az azonban bi­zonyos, hogy a MSSz kötelessége volt. megfelelni az új lehető­ségekkel járó feladatoknak. Nagy lendülettel kezdte meg előbb Kárpátalja (Volóc, Tiszaborkút és Körösmező környéke) fejlesz­tését, majd a második bécsi dön­tés után a Székelyföld (a Hargita, a Nagyhagymás-hegység és Gyil­kostó vidéke) remek téli adottsá­gainak a kihasználását. A Rad- nai havasokban, a 2300 méteres Ünőkő közelében fekvő Borsa- füreden megindult a Magyar Nemzeti Téli Sportközpont kié­pítése. A Szövetség és a tagegye­sületek az új magashegyi tere­peken számos pályát alakítottak ki, sáncokat építettek, sí- és me­nedékházakat létesítettek. Talán a legfontosabb volt a Lóhavason épített legeredményesebb hölgy- versenyzőnkről, Eleőd Anikóról elnevezett menedékház, nagy ed­zőtáborozások színhelye, Szent- Györgyi Albert kedvenc téli pihe­nője, ahol közismert edzőnk, Kovács Barna Dél-Erdélyből át­szökött édesapja volt a házigaz­da. Az újonnan bekapcsolt terü­leteken végzett lendületes mun­ka mellett alacsonyabb fekvésű terepek fejlődése sem állt meg. 1939-re, illetve 1940-re épült meg Dobogókőn, Lillafüreden és Gá­lyán a lesiklópálya, Bánkúton, Zircen és Sopronban síugrósánc, Nagy-Hideghegyen pedig a mene­dékház. Érdemes ezen elgondolkodni, úgy látszik akkoriban, amikor volt Erdélyünk, s az osztrák hegyek sem voltak drágábbak a haza­iaknál, jobban látták, hogy min­den hegységet ki kell használni, hogy az otthonhoz közel eső Már csak emlék az idei télről terepeket nem pótolhatják a tá­voli remek csúcsok. A felvidéki és erdélyi területekkel jelentősen megnőtt a MSSz tag­létszáma, a nagy hegyek között nevelkedett új tehetségekkel bővült az élmezőny. Az új viszo­nyok között, a meghosszabbodott síidényben follendült a verseny- sport. A változást jól érzékelteti, hogy a versenyeredmények a MSSz 1937/38-as Évkönyvében 20, az 1943-44-esben 64 lapot fog­lalnak el. A nemzetközi kapcsolatok a világháború kitörésével ugyan nagyon megritkultak, de néhány svájci versenyen erős mezőnyben szép eredményeket értek el a ma­gyarok, elsősorban Szikla Péter és Eleőd Anikó, továbbá Ha­rangvölgyi András, Szalay Lász­ló. A legjobb versenyzőkkel külön szövetségi edzők foglalkoztak, rendszeres edzőtáborok kereté­ben. Érdemes megemlíteni, hogy az ugrók edzője - álnéven! - a Magyarországra menekült 2. helyezett Stanislav Marusarz volt. Ezekben az években tovább erősödött a sízés tömegsport jel­lege. A középiskolások KISOK versenyein - részben szabó Zoltán sokéves szervezői munkájának köszönhetően - ezrek vettek részt, egyedül az 1941/42-es idényben 800-an szereztek jelvényt. Éve­ken keresztül a legeredménye­sebb a Toldy gimnázium volt. A hétvégeken hálókocsis sí-vonatok indultak Kárpátaljára, diákokkal népesültek be az egyszerű, fából épült hegyi menedékházak. 1943 őszén Kővári Károly vezetésével ezren vettek részt a Normafa kör­nyékén tartott szárazedzéseken. Komoly lendületet vett a síok­tatók képzése. A hegyi mentés és az elsősegélynyújtás ügye is meg­nyugtatóan alakult, legalábbis a főváros térségében, a Budapesti Önkéntes Mentóegyesület jó­voltából. Persze mindebben szerepe volt a katonai szempontoknak is, mert rájöttek, hogy a sízés az egyik legjobb kondicionálás, s persze a hadműveletekben is időnként ko­moly szerepe volt a sítalpon jól közlekedőknek. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy miközben a Radnai havasokban, az erdélyi Borsán megkezdődött az első magyar sífelvonó építése, s or­szágszerte sportkedvelők ezrei élvezték az 1943-as és 1944-es erős telek örömeit, Ukrajnában kétszázezer honvéd szenvedett az embertelen hidegtől, menekült a méteres hóban a sokszáz kilomé­terre fekvő haza felé. Mégis elmondhatjuk, hogy a vészterhessé váló időkben a ma­gyar sízők társadalma és a veze­tők döntő többsége egyszerre állt szemben a nácizmus gonosz szellemével és a vörös bolseviz- mus fenyegetésével. Nem tagad­tak meg az elődök nemes elveit, a sport demokratikus hagyomá­nyait, s részt vettek az üldözöttek bújtatásában, a szellemi és a fegy­veres ellenállásban. (Folytatjuk) Tavaszi teendők a kiskertekben Tóth Miklós Miskolc (ÉM) — Bár a tél végi -. kora tavaszi időjárás még akadá­lyozza a tavaszi munkák megkez­dését, mégis a legtöbb kiskerttu­lajdonos már ezen gondolkodik, tervezi a veteményeskert kialakí­tását. A tavaszi feladatok egyik lényeges eleme a gyomirtások elvégzése. Ebben szeretnénk né­hány tanáccsal segíteni. A tavaszi gyomirtásokban alap­vetően két technológiát alkal­mazunk, az úgynevezett vetés előtti bedolgozásos eljárást és a vetés után, kelés előtti kijutta­tást. Az első eljárásnál a vetéshez előkészített talajfelszínre perme­tezzük ki a gyomirtószert és a leg­rövidebb időn belül bedolgozzuk azt 8-12 cm mélyre. Ezek a készít­mények a kijuttatás után azonnal gázosodni kezdenek, s a bedolgo­zás után a talajszemcsék, rögök közötti teret töltik ki. így Jutnak el a csírázó gyomokhoz s pusztít­ják el azokat még csírázás közben. Ebből látható, a talajelókészltés minőségének és a bedolgozás gyorsaságának fontossága. Eb­ben a technológiában 2 készít­mény található, amely kisüzem­ben is használható (szabadforgal­mú kategória) az Olitref és Élu- balex. Ezek a készítmények első­sorban a magról kelő egyszikű gyomok ellen hatnak, s több kultúrában használhatók, példá­ul paradicsom, paprika, ká­posztafélék, bab, borsó. Ez a gyomirtási módszer nem igazán terjedt el a kisüzemi termesztés­ben, talán a bedolgozás igénye és a szerény szer választéka miatt. Jóval több készítmény tartozik a következő csoportba, maga a tech­nológia is sokkal elterjedtebb. Eb­ben a kezelési formában a kultúr­növény elvetése után, de annak kikelése előtt permetezzük a készítményt a talajfelszínre, ezt nem dolgozzuk be. Az idetartozó készítmények vízben jól oldód­nak, vizesoldatban veszik fel a csírázó gyomok, s ezeket pusztít­ják el. Az előbbiekből következik, hogy rendkívül fontos a talajelő­készítés jó minősége, az apró- morzsás talajszerkezet, és a talaj megfelelő nedvességtartalma, il­letve a 2-3 héten belül hullott 10- 20 mm csapadék. Sajnos ezek a készítmények száraz tavaszon, csapadékmentes időjárásban nem nyújtanak megfelelő hatást. (Például 92 tavaszán sem). Az idetartozó készítmények is­mertebbjei: Dual 720 EC, Acenit A, Stomp 330 EC. Ezek a majp-ól kelő egyszikű gyomok és néhány kétszikű gyomfaj ellen hatáso­sak. Ajánlott kombinálásuk két­szikű gyomok elleni készítmé­nyekkel, például Afalon, Maloran 50 WP, Patoran 50 WP. Az úgyne­vezett tankkombináció készítése előnyös a hatásspektrum szem­pontjából, s nem okoz gondot sem a kijuttatásban, sem a későbbi hatásban. Kiskertekben, ahol több kultúrát termesztünk kis- parcellán, szorosan egymás mel­lett, előnyös olyan gyomirtósze­rek használata, amelyek több kultúrában is alkalmazhatók. (Nincs szermaradék, amit el kell dugni, nem veszélyeztetjük a szomszédos kultúrát, esetleg a szomszédos parcellát, stb.). Ilyen készítmény a Stomp 330 EC, ami búza, árpa, vöröshagyma, borsó, bab, lóbab, burgonya, káposz­tafélék, fokhagyma, petrezse­lyem, sárgarépa, kömény, papri­ka, paradicsom, kukorica, cirok, dohány, gyümölcsfélék, dísznö­vény kultúrákban használható. Hasonló a Dual Kombi gyomirtó­szer, ami három hatóanyag kom­binációja egy készítményben, s az előbbihez hasonló területen használható. Dózisokról: általá­nos érvényű szabály, hogy kötött talajon az adott készítményből több kötődik meg, többet kell ki­juttatnunk, ugyanez vonatkozik a magas, szervesanyagtartalmú talajokra is. (A szerző gyombiológus) JEGYZET Fecske Csaba A cigarettaárus mosolygós, szőke fia­talember. Három éve, hogy feltűnt itt a piacon. Kopott, női biciklivel érkezett, a járda mellett ütött tanyát, a zöldséges kofák mellett, akik közömbösen szem­lélték, nem jelentett számukra konku­renciát. O volt az első, aki dohányt kezdett árul­ni. Egy camping-székkel, kis asztalká­val kezdte. Arra pakolta a Symphoniát és a Sopianaet. Csak ezt a két fajtát árulta, jóval ol­csóbban a fogyasztói árnál. Alit kis asztalkája mellett, ha esett, ha fújt, ar­cán békés, házőrző mosollyal, szája sarkában örökké füstölgő cigarettával. Idő múltán bővítette a választékot. Kapható volt nála büdös, keleti gyárt­mányú tüdőrepesztő éppúgy, mint márkás nyugati szívnivaló: luxus szi­varka, illatos pipadohány, agyonpá­colt, egészségkímélő cigaretták. Egy­szóval minden, amit csak el lehet füs­tölni. Újabban tisztítószerekkel, illatszerek­kel is foglalkozik. Az áruda is összkomfortosabb lett: prí­ma, tágas sátor alól kínálja az árut, job­ban mondva többnyire az alkalmazott­ja. Mert már van neki. S igaz barátja, Opel Astrája is. Reggel jönnek, kipakolnak szépen, be­kapcsolják a rádiót: kellemesen és per­sze hasznosan telik az idő. A főnök néha kocsiba vágja magát, elviharzik. Intézi a dolgait, szervezi az üzletet. Az alkal­mazott élelmes fiú, egyedül is el­boldogul. A minap Symphoniát kértem, nem volt. Kubai szivarra viszont rágyújthattam volna, ha éppen arra támad gusztusom. Hiába no, a világ halad előre. A fejlődés megállíthatatlan. Ugyan, hol van már a camping-szék, a rozoga asztalka ? Hol a biciklis cigaret­taárus. Koleszterinszint- * csökkentés dióval New York (MTI) — Eddig „kemény dió­nak” tűnt a koleszterinszint (vérzsirszint) csökkentése, de ha ezentúl elég diót eszünk, mindez könnyebb lehet majd. A legfrissebb amerikai kutatások szerint, jó hatással lehet egészségi állapotunkra, ha mindennapi étkezésünkbe bevonjuk a dióbél fogyasztását. Az erre utaló eredményeket a tekintélyes amerikai orvosi szaklap, a New England Journal of Medicine tette közzé. A vizsgálatokat 31-208 hívő adventistán végezték - ők ugyanis nem isznak és nem dohányoznak. A megkérdezettek 65 különböző ételre vonatkozó kérdésre válaszoltak. A Loma Linda Egyetem kutatóinak meglepetésére egy másik vizsgálat is bebi­zonyította: azok számára, akik hetente legalább öt alkalommal ettek diót, felére csökkent a szívinfarktus veszélye, azokhoz képest, akik csak egyszer ettek hét nap alatt dióbelet. E korábbi vizsgálatnál egyes orvosok kéte­lyeiket hangoztatták. Ma már ők is a „megtértek, a dióbélben hívők táborába” tartoznak. Egy még frissebb tanulmányban két csoport vizsgálati anyagát összegezték: az egyik hagyományos koleszterin-szegény diétát folytatott, de nem evett diót. A másik csoport hasonló ételeket fogyasz­tott, de napi kalóriabevitelük 20 százalékát dióbélböl fedezték. A diót nem fogyasztók csoportjánál - a diétá­nak köszönhetően - 6 százalékos kolesz- terinszint-csökkenést tapasztaltak. Amint dióval is kiegészítették étrendjüket, azon­nal további 12 százalékos koleszterinszint- csökkenést mértek náluk. Hogy miért? - ez még mindig tisztázatlan. A zsiradékok mennyisége mindkét étrendi csoportban azonos volt. Csak a milyensége különbözött. A dióbél igen jó forrása a telítetlen zsír­savaknak. Ha diót eszünk, akkor a telítetlen zsírsavak szintje 90 százalékkal nő, mindeközben a telítetteké 40 százalékkal csökken.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents