Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
1993. Március 10., A mátyásmadár Cigány Tódor fogott egy mátyásmadarat, a nyelvét fölvágta, megtanította beszélni, s kivitte a piacra, hogy eladja. Odament hozzá egy dadogó, s megkérdezte:- Tu-tu-tu-tud-e-e-e ez aaaa mama-madár be-be-beszélni?- Ha csak úgy tudna, mint kegyelmed, mindjárt kitekerném a nyakát. A talány Vallásórán arról magyarázott a tanító, hogy Isten mindenütt jelenvaló és mindent tud.- Az nem lehet, tanító úr kérem - szólt közbe Katángi Jancsika - mert akkor miért kérdezte, hogy „Ádám hol vagy?” ___________ A bibliai alma Katángi Jancsikát váltig szoktatták otthon, hogy ne a kezével egyék, hanem használja a kanalat, a kést, a villát. Vallásórán Jancsikát szólította föl a tanító, hogy mondja el szépen, miért harapott Ádám almába.- Mert nem volt bicskája! - felelt Jancsika. A különbség A vétek és a mulasztás közötti különbségről magyarázott a tanító az iskolában.- Mondok egy példát. Ketten megyünk egy hídon, én és Katángi Jancsi. Tegyük föl Jancsi fiam, hogy te belelöksz a vízbe. Mit követtél el ez esetben?- Vétket - felelte Jancsika.- Helyes. Látom érted a magyarázatot. Most arra felelj, hogy mikor követnél el mulasztást?- Ha nem lökném be a vízbe a tanító urat. Segíts magadon Cigány Tódornak se pénze nem volt, se meleg ruhája, majd megvette az isten hidege a szabad ég alatt. Hiába kéredzkedett be ide vagy oda, a parasztok féltek, hogy meglopja őket, nem engedték a kemence mellé. Végső elkeseredésében torkaszakadtából kiáltozni kezdett:- Tűz! Tűz! A falu népe ijedten rohant ki az utcára. Ott látták Tódort s megkérdezték tőle, hol a tűz.- Magam is azt szeretném tudni - felelt amaz - mert fölötte fázom. A bor eredete A bort Noé találta ki unalmában. Hat állat vérét keverte össze. A hat állat az oroszlán, a tigris, a medve, a disznó, a majom és a galamb volt. Ez a hatféle vér mutatkozik meg a részegek hatféle természetében. Van ki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen mint a tigris, düledezik mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlón bujálkodik, vagy olyan szelíd mint a galamb. Apja fia Kandurkának, a dúsgazdag posz- tókereskedónek volt egy tízéves fia. Amellett, hogy a gyereknek minden jóból tízannyi jutott, mint más gyereknek, nevelónó ügyelt föl rá. Mikor Kandurka Tivi meghallotta, hogy a nevelőnő havi tíz forintot kap, megkérdezte az anyját, hogy miért húzza ezt a szép fizetést.- Azért, fiacskám, hogy vigyázzon rád.- Tudja mit, édesanyám - mondta a kis Tivi - fizessen nekem öt forintot, s én majd vigyázok magamra. Fogadalom Nagy csapás az, ha egy sokgyerekes háznál eltörik az egyetlen mosdótál. Katánginé hát rettentően megszidta Jancsikát, amiért a tálat eltörte.- Csak ez egyszer meg ne verjen, édesanyám - mondta Jancsika - inkább megígérem, hogy soha többé meg nem mosdom. Szerda-------------------Elmés Mulatságok E löljáró beszédein az elmés mulatságokhoz Kolozsvári Grandpierre Emil Azok az elmés mulatságok, melyeket a cím ígér, voltaképpen anekdoták. Mi magyarok, mindenkor anekdota-kedvelő nemzet voltunk. Anekdotáz- tak íróink, képviselőink, ügyvédeink, nem is beszélve a táb- labírákról, kiknek az egyik legkedvesebb foglalkozásuk volt. De anekdotáztak parasztjaink is, amit már sokkal kevesebben tudnak. Ma olyan történetet értünk anekdotán, mely többé-kevésbé valószínű, s aminek valamilyen tartalma vagy tanulsága van, amellett megnevetteti, vagy legalábbis mosolyra készteti aki hallja, vagy olvassa. Az anekdota mindig nevelő célzatú, még a vaskos, még a borsos anekdota is az, mert évezredes, egészséges népi humorával hasznosan örvendezteti az elmét, figyelmeztet a fonákságokra, s derűvel önti el a lelket. Az anekdoták valóban „hasznos mulatságok”, mert ki a fonákon, a rosszon gyakorta nevet, maga kevésbé hajlik rá. Ezekből az apró történetekből derűs gyakorlati bölcsesség árad, filozófia van tehát bennük. S az anekdotáknak ezt a vonását a gyűjtők maguk is hangsúlyozzák azzal, hogy sűrűn hivatkoznak Demokri- toszra, az időszámításunk e- lőtti negyedik században élt görög bölcsre, ki legfőbb jónak a jókedélyt tartja, s ebben aligha tévedett. Mint a tanító úr kulacsa Szombaton a föld alakjáról magyarázott a tanító. A gyerekek sehogy sem fogták föl, hogy a föld gömbölyű. Más tárgy nem lévén keze ügyében, a tanító gömbölyű forma kulacsát rántotta elő a zsebéből, s azon magyarázta, hogy a föld ilyen alakú, csak éppen nyaka nincs. Akis Katángi Jancsi tátottszájjal követte a szemléltető előadást.- Megértetted, Jancsi? - kérdezte a tanító.- Igenis, tanító úr - felelt a gyerek.- Úgy vigyázz, hogy hétfőn téged kérdezlek. A csengő megszólalt, a gyerekek hazamentek. Vasárnap a kis Jancsi bort vitt az apjának a kocsmából. A söntésnél találkozott a tanító úrral, ki ugyanazon ügyben kereskedett ott. Csak hát ezúttal nem gömbölyű, hanem négyszögletes kulacs volt a kezében. Azt töltette meg pálinkával. Elgondolkozott a kis Jancsi erősen a látottakon. Hétfőre azonban már mindent világosan elrendezett az elméjében, s mikor a tanító föladta a kérdést:- Milyen a mi földünk? - és őrá mutatott, Jancsi habozás nélkül válaszolt:- A mi földünk olyan, mint a tanító úr kulacsa, hétköznap gömbölyű, vasárnap négyszögletes. Vagy kelmed, vagy én Mátyás király vadászat közben ‘ltévedt. Egy darabig bolyongott i sötét barlang erdőben, s bizony lem egykönnyen keveredett vol- ía haza, ha egy véletlenül eléje mkkant paraszt nem kalauzolja, szokása szerint a király beszédbe degyedett a paraszttal. Kérdezte síről arról, legfőképpen afelől, niként vélekedik a királyról. Ugyan kívánnám én egyszer a ni híres királyunkat látni - mondta a paraszt - hadd lám olyan ember-e mint a többiek.- Én most éppen hozzá tartok, gyere velem - biztatta Mátyás. Eltűnődött a paraszt, aztán megtudakolta:- Miről ismerszik meg a királyunk?-Arról-magyaráztaneki Mátyás- hogy mikor mindenki leveszi a kalapját, ó még akkor is fenn tartja. Nemsokára Buda vára elé értek, hol már nagy tömeg gyűlt össze. Mikor megpillantották Mátyást, levették a kalapjukat mindannyian, kivéve a királyt magát, meg a parasztot, ki elbámészkodott.- No - kérdezte Mátyás a parasztot - tudod-e már, melyik a király?- Vagy kegyelmed, vagy én - felelt az - mert mindenki másnak fö- detlen a feje. Tarkabarka történetek Egyszer Mátyás király megkérdezett egy hetvenesztendős vén banyát:- Mondja, lelkem, hány esztendős korukban vesztik el az asszonyok a szerelmi hajlandóságukat? Mire a vén banya megvonta a vállát: - Én erre érdemes választ adni nem tudok. Nálam idősebbet kérdezzen felséged. * Folyóparton állott az akasztófa. Két elítélt várakozott a tövében, gyászos sorsa beteljesülésére. Aztán munkához látott a hóhér. Hurkot vetett az egyik elítélt nyakába, s húzni kezdte gyakorlottan fölfelé. Csak hát a kötél elszakadt, az ember a vízbe esett, s úszva sikeresen megmenekült. A másik elítélt ekkor így szólt a hóhérhoz:- Aztán engem jól kössön meg, kend, én nem tudok ám úszni. * Egy vargalegény megházasodott, s a hatodik hónapban a felesége gyermeket szült neki. A szomszédok nem hagyták az eseményt szó nélkül. Mikor már nagyon nagyra terebélyesedett a szóbeszéd, a vargalegény elment a szomszéd- asszonyhoz s ezt mondta: - Téved kend, ha azt hiszi, hogy a gyermek született időnek előtte, merthogy a menyegző volt későn. * Egy földesúr megkérdezett egy sokgyermekes, szegény parasztot, hogy s mint megy a sora? Mire a paraszt ezt felelte:- Úgy élünk mi odahaza, akár a mennyországban. Örült a földesúr, hogy nem panaszt hall, s tovább faggatta az embert:- Mindenetek megvan hát?- Minden, kivéve az ételt meg az italt, mert az a mennyországban sem használatos. * Vallásórán a tanító Katángi Jancsikát szólította föl:- No, fiacskám, meg tudnád mondani, hány az Isten?- Három - felelt Jancsika. A tanító dühre gerjedt, összeszidta Jancsikát s ráparancsolt, hogy menjen haza s mondja el, ami történt, az édesapjának. Hazafelé Jancsika összetalálkozott Szemes Petivel.- Tudod-e hány az Isten? - kérdezte tőle Jancsika.- Egy - felelt Peti okosan.- Nehogy a tanító úr elé állj ezzel • a tudással - óvta Katángi Jancsi a barátját - én hármat mondtam, s még az sem volt neki elég. * Akasztófára ítéltek egy embert Rátót szomszédságában. Megvolt az ítélet, a bűnös nem szökött meg, csupán akasztófa kellett volna, hogy az ítéletet végrehajtsák. Követséget küldött hát a bíró Rátótba, hogy az akasztófát megkapja kölcsönbe. A rátóti bíró meghallgatta a kérelmet, aztán megrázta a fejét:- Xkasztófánkat kölcsönbe nem adhatjuk, mert magunknak, és gyermekeinknek is szükségünk vagyon rá. * Megtudta a rátóti bíró, hogy a legények a kocsmában rosszat mondtak felőle. Meglátott a piacon egy legényt, ki részt vett az italozásban, s a megszólásban kérdőre vonta, hogy igaz-e.- Kétszer annyi rosszat is elmondtunk volna kendről - felelt a legény - csak hát elfogyott a borunk. ÉSZAK-Magyarország 9 Csata előtt a pap vitézségre buzdította a katonákat:- Legyetek méltók dicső őseitekhez - kiáltotta - aprítsátok bátran az ellenséget, hogy nevetek megmaradjon a késő utókorra. S a haláltól se rettegjetek, mert bizony mondom néktek, kik a dicsőségnek mezején elesnek, fényes lakomában részesülnek odafönt a mennyekben. A kapitány kiadta a parancsot a rohamra. A katonák elindultak, egyedül a pap nem mozdult:- Hát kegyelmed, tisztelendő urunk, nem jön velünk a mennyei lakomára? - kérdezte egy baka.- Nem mehetek, fiam, ma böjtölök. A jobb kezem- Hány kezed van, fiacskám? - kérdezte a tanító Katángi Jancsitól.- Kettő.- És melyik a jobb kezed? Jancsika maga elé tartotta a kezét, s miután megvizsgálta kellőképp, így felelt:- Mind a kettő jó. A második feleség Rövid özvegység után Katángi uram másodszor is megnősült. Esküvő után bevezette az asszonyt a házba, s így szólt a gyerekekhez:- Itt az új mama, akit megígértem nektek.- Édesapám - szólalt meg némi szemlélődés után Jancsika - téged csúnyán becsaptak. Ez a mama egy cseppet sem új. Iskolai látogatás Söveges tisztelendő úr ellátogatott az iskolába, hogy ellenőrizze, miként teljesíti kötelességét a tanító.- No, fiacskám - fordult az első sorban egy gyerekhez - ki teremtette ezt a nagy világot?- Hátrább tessék kérdezni, tisztelendő úr - felelt a gyerek - nekem a zsoltárokból kellett készülnöm.
