Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

1993. Március 10., Szerda Abaúj Tájain É SZAK-Magyarország 5 Születés, halál Forró (ÉM) — A szokásos szil­veszteri hálaadásra készítette el az elmúlt év statisztikáját dr. Szutorcsik József plébános. Ezek szerint összesen 39 keresztelőt és 23 latin szertartású temetést tar­tottak 1992-ben Forrón. A két szám összevetése után azt mond­hatnánk: jó arány. De a plébános ennél részletesebb statisztikát is készített. Amint az a Forrói Krónika legutóbbi szá­mában írja: „a forrói helyzet és ennek tisztánlátása «szükségessé teszi a forróiak két rétegre osztá­sát, vannak ugyanis magyar- és cigányszármazású forróiak. Te­szem ezt a felosztást annak tu­datában, hogy Forró egész népe Isten népe, mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájunk szívén ott van Urunk vérének egy-egy cseppje, - de nem vagyunk egy­formák, ez is igaz, hiszen ujjunk sem egyforma, - ki tagadhatná!” Nézzük ezek után a számokat: tavaly 17 magyar- és 22 cigány­származású gyermeket keresztel­tek a római katolikus templom­ban. Ugyanebben az időszakban eltemettek 19 magyar- és 4 ci­gányszármazású forróit. A statisztikai adatok tanulmá­nyozása után többek között a kö­vetkezőkre jut a plébános: „Nagyon komoly, életbevágóan fontos ügyről van szó! A szó szoros értelmében az Életről... Ha a ma­gyarok száma Forrón évről évre csak egy-egy kis lépéssel fogy, a cigányszármazásúak száma pe­dig ehhez képest két-három nagy lépéssel növekszik, nem nehéz el­képzelni Forrónak ötven év múl­va összeálló képét... Nem az a baj, hogy a cigányszármazásúaknál viszonylag sok gyermek születik, és sokkal kevesebb a haláleset,' - hanem az a baj, éspedig nem is ki­csi, hogy a magyaroknál kevesen születnek. A statisztika rideg számai kö­nyörtelenül jelzik a nagy bajt: az Élet törvénye elleni manipuláció, a Világ divatja érvényesül a mi fa­lunkban is, és nem az Életnek, nem az élet Urának szándéka, - nem látva, nem számolva a követ­kezményekkel. Márpedig az Élet elleni vétek menthetetlenül meg­bosszulja önmagát, az élet Urá­nak közvetlen beavatkozása nél­kül.” _____ E isele-képek Szikszó (ÉM) — Számos egyéni ás csoportos kiállításon láthatta már a nagyközönség a miskolci Eisele Gyula alkotásait. Művé­szetére a természethű, naturális ábrázolás a jellemző. A természet és az élővilág mindig nagy hatás­sal volt témaválasztására. Derűs színvilágú festményei nyugal­mat, idillikus hangulatot árasz­tanak. Szikszón a Petőfi Sándor Művelődési Központban március 16-ig Eisele Gyula alkotásaiból látható kiállítás. Gönci alkotótábor Encs (ÉM) — A Zempléni Rajz­tanárok körének gönci alkotótá­borában készült alkotásokból rendeznek kiállítást az encsi Vá­rosi Galériában. A tárlatot ma délután négy órakor Pecze János, a gönci Károlyi Gáspár Általános Iskola igazgatója nyitja meg. A megnyitó műsorában közre­működnek a Váci Mihály Gimná­zium tanulói és a Kazinczy Ferenc Általános Iskola furulyazeneka­rának tagjai. A kiállítást április 3-ig tekinthetik meg. Sing Singers Encs (ÉM) — A debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem kamarakórusa, a Sing Sin­gers énekegyüttes ad hangver­senyt március 13-án, szombaton este 6 órától a Városi Művelődési Központban. A műsorban néger spirituálék, madrigálok mellett ahazai és kül­földi kórusmuzsika remekei hall­hatók rendhagyó, szórakoztató feldolgozásban. A belépés díjta­lan. Szárazvölgyi böjti szelek Csörnök Mariann Kázsmárk (ÉM) — A Száraz­völgyben hidegen fújnak a böjti szelek. Lehet, nem hidegebben, mint máshol, de szabadon száll­hatnak végig a mezőkön, felkap­va és az utakra hordva a szántók­ról a porrá vált földet. Meghajtják a villanyvezeték miatt féloldalas­ra vágott útmenti fenyőket, végig- szánkáznak a Vasonca még min­dig vastag jegén, és az ajtónyitás miatti csöppnyi huzatot felhasz­nálva félig leszakítanak a kázs- márki református templom csúcs­ívei alól egy ablakszárnyat. A polgármester arcán épphogy át­fut egy apró rezzenés:- Le kell venni, mielőtt végleg ki­szakad és az üveg is összetörik - mondja. Hisz’ ki tudná jobban Bortnyik Bélánál, ez csak apró­ság, pici - és talán nem az utolsó- ürömcsepp egy amúgy is keserű italban.- Beázik a templom, látni jól a foltokat. Erősen megviselte a te­tőszerkezetet, meg kellene csinál­tatni, mielőtt leszakad. Most még közvetlenül nem veszélyes, össze­gyűlhetnek a hívek az istentisz­teletre. De ez a szél is megmozga­tott néhány palát a hátsó részen, az sem használ neki. Lépni kelle­ne mielőtt igen sürgőssé válik. Nem akarjuk, hogy tönkremen­jen, mint a parókia. Az önkormányzat felajánlott 500 ezer forintot a templom felújítá­sára, ha az egyház hozzáteszi a hiányzó 700 ezret. A műemlékvé­delmi felügyelőség nem tud segí­teni, a püspök úr válaszát még várják. Pedig szép a templom. És főleg régi. A felújítási táblák kö­zött az elsőt 1667-re datálták. A karzat régi feliratát ugyan lefes­tették, valószínűleg az utolsó, az 1956-os felújítás alatt, ám a szí­nes növényi minták régóta érin­tetlenek. A legöregebbek talán még meg tudnák mondani, me­lyik mit jelképez, ám a fiatal kázsmárkiak már nem ismerik fel az Édenkert fáit.- Nem akarok én rosszat monda­ni, mert így is halljuk elég fóru­mon, hogy az önkormányzatok ve­zetői csak panaszkodni tudnak, de létre hozták az irodákat, köz­pontokat, azután csak a mi nya­kunkba varrták az ellátásból ki­kerülő munkanélkülieket - mond­ja a polgármester, és maximum­ra csavarja a fűtést hivatalában, hogy felmelegedhessenek az erős szélben átfújt tagjaink. - Ráadá­sul félretájékoztatták az embe­reket, mert nem 4800 forintot kapnak, hanem ennyire kell kie­A régi Péchi-kúria szebb jövőről álmodik Fotók: Fojtán László gészítenünk jövedelmüket. És ez bizony különbség. Kázsmárk 913 lakosa között sok az öreg, a többgyermekes család, a munkanélkülek aránya 40, az inaktívaké 50 százalékos. Pályá­zaton nyertünk kétmillió forintot, de nem kaphatjuk meg, mert ja­nuár óta csúszik a településért létrehozott jóléti alapítvány be­jegyzése. Pedig gépeket vennénk, úgy oldanánk meg a szemét és a szippantott szennyvíz szállítását, hogy három embernek munkát adnánk. A karzaton az Édenkert fái Ez az egyik legnagyobb gondunk:, a hulladéktároló. Egy agyag ala­pú homokos gödör kint a határ­ban, ahová földút vezet. Ha nincs fagy, vagy szárazság, szinte lehe­tetlen kijutni oda. De 2 millióba kerülne az út. A tároló ráadásul kárt okoz a népeknek. Fantaszti­kus helyen van, jár a szél ki-be, hordja onnan a hulladékot, el­szennyezi a környező táblákat. Tavaly kétszázezer forintért kö­rülvettük az egészet földárokkal, de még mindig nem tökéletes. Most, hogy bevezettük a vizet, jó lenne szikkasztásos rendszerrel megoldani a szennyvízelhelye­zést, de az túl sokba kerül. A körjegyző asszony, Barotányi Györgyné közben lebonyolított egy telefont, a marasztalás elle­nére indul vissza az apró hivatal másik szobájába. Van épp elég dolga. Azért az ajtóból még vissza­fordul.- Beszéltél a polgárőrségről? Kiderül, a választások után sorozatban törtek be a hivatalba, ellopták a műszaki berendezése­ket, összetörték a törhetőt, még a tetőről is ellopták a hangszórót. Azután megelégelték a vezetők, vettek riasztót, megszervezték a negyvenfős polgárőrséget, „kive­rekedtek” maguknak egy körzeti megbízottat autóval, rádióval együtt. Azóta sokkal jobb a hely­zet. Az intézményekben. Mert a mezei lopásokat szinte lehetetlen megakadályozni, és ki tudja, mi­kor romlik odáig a helyzet, hogy sor kerül a lakóházakra is. És már megint itt tartunk: óriási a munkanélküliség. A polgármes­ter fordítaná vissza a beszélgetés fonalát: a régi ebédlőből idősek napközi otthonát csinálnak, a diákok pedig ezentúl az iskolában étkezhetnek. Megjött a Héra Ala­pítványtól a támogatás, három év alatt 46 millió forintot nyertek pá­lyázatokon, ingyen óvodáztat- nak, félárú a napközi. Lassan rév­be ér a gázprogram, a terme­lőszövetkezettel közösen tejfel- dolgozót, sütödét terveznek. De hát hiába vannak jó terveik, ha nincs rá pénz. Pedig ez is munka­helyet teremtene... Hiába, nem lehet elfelejteni, hogy egyre nagyobb a nem is regiszt­rált, a pályát elkezdem sem tudó munkanélküliek száma. Hiába lett a mindennapok része, a szám­adatok alapján támadt döbbenet és a tehetetlenség fájdalmas ér­zése még mindig velőig hatol. Akárcsak a Szárazvölgyön hide­gen keresztül száguldó böjti szél. Encs (ÉM)—Az encsi Petőfi Sán­dor Általános Iskola 1990-ben vette fel a nagy költő nevét. Hagyomány már, hogy a március 15-i ünnep közeledtével megren­dezik az iskolában a Petófi-napo- kat. Az intézmény munkájáról, és a rendezvénysorozatról a követ­kező tájékoztatást adta lapunk­nak Takács László, a Petőfi Sán­dor Általános Iskola igazgatója: - A fügödi és a gibárti tagisko­lákkal együtt jelenleg 445 tanuló ismerkedik a tudomány világá­val, az emelt szintű matematiká­val és a nyugati nyelvekkel. Pá­lyázatunk alapján reményünk van arra, hogy szeptembertől há­rom évre amerikai tanár érkezik hozzánk. A fa- és rézfúvós tagoza­ton közel száz tanuló emelkedhet ki az abaúji középszerűségből. A következő tanévtől kezdődően az ütős tagozat beindítását is tervez­zük. Szeretettel váijuk a környék tehetséges tanulóit. Tanulóink, tanáraink örömmel adnak koncertet, vagy tartanak rendhagyó énekórát a vonzás- körzet bármely iskolájában. Sze­retném kiemelni az iskola sport- tevékenységét is, ezen belül az úszást, mely jól illeszkedik a test- nevelési órák és a sportfoglalko­zások rendszerébe. A Petófi-napok rendezvénysoro­zat keretében március 12-énavat- juk fel az új iskolazászlót, melyet Jenei István szülő adományozott az intézménynek. Ezen a napon délelőtt tíz órakor körzeti szintű szavalóverseny kezdődik az ináncsi, a mérai, a forrói, a perei és a testvér, Ka- zinczy-iskola tanulónak részvé­telével. Délután két órától város- környéki földrajz szaktárgyi ver­seny lesz. Ugyancsak ekkor rendezzük meg a mindig nagy sikert arató tanár­diák labdarúgómérkózést és a háziúszóversenyt. Március 13-án- immáron negyedik alkalommal- rendezzük meg a megyei úszó utánpótlásbajnokságot. A ver­senyre meghívtuk a Vízművek SC, a Miskolci Postás SE, az Ózdi Kohász SE úszóit, érkeznek versenyzők Tiszaújvárosból, Ka­zincbarcikáról és Kassáról is. Meggyőződésem, hogy intézmé­nyünk tevékenységében, eredmé­nyeiben az önkormányzat megér­tése és támogatása is tükröződik, melyet ezúton is szeretnék meg­köszönni. A.Z encsi Petőfi-napok így fújják a „petőfisek" Fotó: ÉM-archív Számok és tények Léh-Rásonysápberencs (ÉM - CsM) — Egy hátrányos helyzetűvé nyilvánított kis település életéről ugyan mi olyat lehet írni, ami teljesen új, ami máshol nem történhet meg? Telnek a napok egymás után, lassan enged a föld, kezdődhet a kerti munka. De egyre több a munkanélküli, egyre kevesebb a pénz. Az önkormányzatnál is. Ha tervez­nek valamit, és pályázhatnának rá, akkor sem biztos, hogy sikerül a beruházás 10 vagy 20 százalékát, az „önerőt” előterem­teni. Ami igazán jelentős a település éle­tében, a víz, a gáz vagy a telefon bekötése, esetleg út vagyjárda építése, az is általános, a legtöbb kis falu ezzel kezdte önálló életét. Valahogy így van ez Léhen is, Rásonysáp- berencsen is. Léhen 497 ember él. Ebből 64 munkanél­küli. Van kétcsoportos önálló óvodája, első- második osztályos iskolája. Harmadiktól már Kázsmárkrajámak át akisdiákok. Mű­ködik a háziorvosi és védőnői szolgálat, van orvosi lakás. Alakul az ivóvízhálózat, épí­tettek utat. Viszont nincs falugondnok, mert még nincs autójuk, és nincs postájuk, crossbarba bekapcsolt telefonjuk és vezeté­kes gázuk. A Matáv-program és idei pályá­zataik segítségével talán pótolhatják ezeket a hiányosságokat. Rásonysápberencset eleve három telepü­lésből hozták össze valamivel több mint fél évszázaddal ezelőtt. Most már egyetlen ön­álló intézménye nincs. Óvodásai Léhre jár­nak, két tantermes, 1-4 osztályos iskolája a kázsmárkinak tagiskolája, felsősei pedig Baktakékre járnak. A dolog pikantériája, hogy ha egy rásonysápberencsi nem az ott­honi osztatlanba akarja járatni gyermekét, akkor - a változatosság gyönyörködtet ala­pon - Kázsmárkra viszi, ám mihelyt felsős lesz, irány Baktakék! Mindebben segít a jó öreg Robur, ami naponta viszi és hozza a gyerekeket. Jellemző még: van egy műemlék templo­muk, egy szintén műemlék kastélyuk, ami évek óta üres, és új gázcseretelepük. Pró­bálnak minél többet segíteni az időseknek, a gyermekes családoknak szociális étkez­tetéssel, segélyekkel, kedvezményekkel. Am ezeknek az önkormányzatoknak kicsi a költségvetésük, kevesebb adó fut be, és ezért hiába az erőfeszítés, a legnagyobb se­gítségre, munkahelyek teremtésére egyál­talán nem telik. És így egyre több a mun­kanélküli, egyre kevesebb az. adó. Ezentúl, az új szociális törvény szerint, a munka- nélküli ellátásból kikerülők jövedelmét is az önkormányzatoknak kell kiegészíteni. Tehát még kevesebb pénz jut másra. Úgy tűnik, a kör szép lassan bezárul. Nemcsak Rásonysápberencsen, nemcsak Léhen. Tanulmány a föld tegnapjáról Encs (ÉM - FG) — A Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei szervezetének gondozásában lá­tott napvilágot a Borsod földrajzi évkönyve című kiadvány kilencedik kötete. Az évkönyv egyik tanulmányában dr. Má- dainé Dudás Ilona az encsi városkörnyék művelésági megoszlásának változásait vizsgálja az 1895., 1935., és az 1966. év adatai alapján. Bár a vizsgált időszak távol esik napjainktól, mégis több olyan adatot találunk a tanulmányban, melyek ma is hasznosíthatók. S hiába történt annyi vál­tozás az elmúlt évtizedekben, az alapvető természeti adottságok állandóak. Amikor a térség jövőjéről gondolkodunk, nem hagy­hatjuk figyelmen kívül a következőket. Ez a vidék „természeti erőforrásaiban sze­gényes. Erdőtalajainak többsége kilúgo­zott, az ÉK-i területen a talajréteg vastagsá­ga sem kielégítő: sekély, köves. Erodált, gyenge termőképességű talajai lehetetlen­né teszik a magas színvonalú termelést. A talajerózió mértéke különösen a Cserehát területénigen magas, desokproblémátokoz a Zempléni-hegység Hemád felé eső pere­mein is. A Hemád-völgy öntéstalaja vi­szonylag jó termőképességű, de kis terület­re jellemző. E táj vegetációs időszaka rövidebb, kisebb a hőmennyiség, kevesebb a napsütéses órák száma. Mindez korlátozza bizonyos növényi kultúrák elterjedését. Nem csodálkozha­tunk, ha egy 1972-es felmérés szerint az ak­kori encsi járás 41 termelőszövetkezete kö­zül csak 11 gazdálkodott az országos átlag szerint, 30 erősen az átlag alatt.” Mindezek után nem csodálkozhatunk azon a következtetésen sem, amire a tanulmány szerzője jut. Az úthálózat, a szántóföldi gaz­dálkodás, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a rétek, legelők, erdők számbavétele után ar­ra figyelmeztet, hogy e tájnak létkérdése, hogy növelni tudja a népességmegtartó ere­jét. És ez a tanulság napj ainkra is érvényes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents