Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
Leveli 1993. Február 4., Csütörtök 4 ÉSZAK-Magyarország A feledékenységre nincs mentség? Az ÉM január 22-i számában olvastam egy írást „Keményít az MKV” címmel. Mondhatom, égnek állt a hajam. Nem a közlekedés drágulása döbbentett meg. Minden drágul, nyilván nem maradhatnak a közlekedés díjtételei sem a régiek. Ám a büntetés módja ijesztő! Nem a bliccelőket védem, dehogy. De akinek bérlete - netán korlátlan bérlete - van, az is ugyanolyan összegű büntetést köteles fizetni, mint akinek semmilyen jegye nincs. A gyilkos számára is keresnek, találnak mentséget. A feledékenységre nincs mentség? Feladata az MKV-nak ez ellen harcolni, különösen ilyen súlyos büntetéssel? Még azt is nehezen hiszem el, hogy a vállalat bevétele így lényegesen több lesz. Itt is a tisztességes emberekre jár rá a rúd? Mert a notórius bliccelők biztos, hogy nem változnak meg. Lesz olyan ember, aki a bérlet mellett szinte csak arra fog keresni, hogy kifizesse a bírságokat. Csak mert két kabátja vagy táskája van, amiket időnként váltogat. S ha már a témánál vagyunk, megemlítem, hogy önhibáján kívül bárki lehet bliccelő. Például sürgősen mennie kell valahová szombaton vagy vasárnap, dejegyet a közelben nem tud szerezni. Ilyenkor vagy elkésik, vagy gyalogol, netán kockáztat. S van amikor rákényszerül az utóbbira. Állítólag az ellenőröknél ilyenkor is lehet jegyet kapni. Okosabb volna, ha a vezető segítene ki bennünket. így kényszerbliccelők nem volnának és inkább kitűnne, hogy ki az, aki nem is akar pénzért utazni. Az MKV felettese egy kicsit megfékezhetné ezt a mohóságot! Tóth Józsefné Miskolc (A hivatkozott írás igencsak felborzolta a kedélyeket. Több olvasónk is megkereste rovatunkat levélben, telefonon, illetve személyesen, reagálva az MKV feledékenyekkel szembeni eljárására. A vélemények egyöntetűek: mindannyian túlzásnak (túlkapásnak) tartják, hogy egy kalap alá veszik a bliccelőket a feledékenyekkel.-szerk. megj.) Imádlak biztosító Korábbi években, ha valaki gépkocsival másnak kárt okozott, akkor a lovagiasság szabályai szerint átnyújtott egy betétlapot a károsultnak, amire a biztosító fizetett. (Más kérdés, hogy mennyit.) Mindent kulturáltan le lehetett rendezni. Lehetett, mert ma már új játékszabályokat találtak ki a szakemberek. A régi unalmas volt, semmi izgalom, semmi pezsgés. A haszonról nem is beszélve. De ma? Ha Alsókukutyin előtt az országúton gépkocsimmal kilövök egy kavicsot a szembejövő szélvédőjére és ő meg tud engem állítani (tessenek mondani, az országutak állapotáért és tisztaságáért senki sem felelős?), elismerem az okozott kárt, pedig teljesen vétlen voltam. Nos, emiatt a következő évben sokkal több biztosítási díjat kell fizetnem. Ha nem ismerem el, akkor jó esetben vita, majd hangzavar, rosszabb esetben egy kiadós ökölpárbaj által szerzett alapos nagy verés következhet. Különös tekintettel arra, hogy rendőr nincs a közelben, mert ő ilyenkor a felsőkukutyini hajtűkanyarban méri a gyorshajtókat. Végül nem mindig az igazság, de az erősebb feltétlenül győzedelmeskedik. (Hogy a jövőben - hasonló esetekben - én ne lehessek vesztes, beiratkozom egy önvédelmi kung-fu tanfolyamra. Arra is kíváncsi lennék, milyen jogon kötelezhetnek engem a kontómra egyoldalú szerződés megkötésére?) Viszont, ha nem okozok kárt - legalábbis bizonyíthatóan - a következő évben prémiumot kapok. (Ösztökélendő a becsület.) Ügyesen ki van ez találva. Mit is mondhatnék erre? Imádlak biztosító! Kletz László Miskolc Családi öröm Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy érzéseimet megosszam Önökkel. Azok közé a nagymamák közé tartozom, akiknek nagyon sok öröme van gyermekeiben, unokáiban. Igen boldoggá tettek, amikor viszontláthattam egyikőjüket a lapban, az „Esküvői fotópályázat” című összeállításban. Szépek a többiek is, de mint mindenkinek, nekem is a saját unokám a legkedvesebb. Nagy családunk minden tagjának meglepetést szereztek. Kónya Istvánná Taktaharkány BODNÁR ILDIKÓ rovata Rekviem egy postahivatalért A hivatalnak packázásai ellen már Hamlet, dán királyfi is lázadozott. Igaz is, mert ki szeret „nagyokos-szemellenzős” bürokratákkal vitázni, mikor úgyis a kezükben van a hatalom. Egy hivatalos helyiség van, amelyet még aránylag szívesen keres fel minden polgár, s ez a posta. Mert ha közvéleménykutatást végeznénk, hogy melyik fontosabb, az adóhivatal vagy pedig a postahivatal - a megkérdezettek 99 %-a az utóbbira voksolna. Ezért hitetlenkedve és megdöbbenve értesültünk arról a szomorú tényről, mely szerint rövidesen megszűntetik Miskolcon a Csaba vezér utcai postahivatalt. De hát miért van erre szükség? - kérdezi a több tízezer helybéli és környéki lakos. Kik voltak azok a „Napkeleti Bölcsek”, akik meghozták ezt a határozatot? Talán nincs postaforgalom? Az nem lehet! 1991-ben - a laikus is láthatta - nagyobb volt az ügyfélforgalom, mint az előtte való évben. Ez az arány 1992-ben ugrásszerűen még azon is túltett. Nem két, de csúcsidőben négy ember is találna itt magának elfoglaltságot! Mivel gyakran meglátogattam a postát, eleget láthattam és tapasztalhattam, hogy a két szegény alkalmazottnak néha arra is alig volt ideje, hogy elmenjen oda, a- ho vá még a közlekedés- és postaügyi miniszter sem a szolgálati fekete Mercedesszel jár. Divat a privatizáció, eladják az épületet! - ezt a választ kaptuk az érdeklődésünkre. Hm, mit lehet erre felelni?, Arany János szavaival élve: „Értem Uram, értem, csak fel nem foghatom!” Mert, miért nem biztosítottak már jó előre egy másik helyiséget? Három év múlva Expo. Mi csalja ide és tartja itt a külföldi tőkét? A fejlett infrastruktúra,jó kereskedelmi láncolat jó utak, stb., de a legfontosabb: a jó hírközlési lehetőség, azaz jó postahálózat. Tehát több kellene, de mi még a meglevőt is szétverjük! Hát, rombolni, azt még tudunk. A „kicsik” szétverik a telefonfülkéket, a „nagyok” az egész postahivatalt. Ha megszüntetik ezt a postát, hol találunk legközelebb egy másikat? Hát bizony, csak az Avason, vagy még messzebb, bent a városban. Nem tudom, hogy a „Napkeleti Bölcsek” előtt felrémlett-é annak a kisnyugdíjasnak az alakja, akinek a fia, lánya bujdokol széles e hazában munkát keresvén, mert szülőföldje nemhogy lakást, de még megélhetést sem tud neki biztosítani. Nos, ha ez az öreg nyugdíjas levelet akar írni a gyerekének, akkor a bélyeg 17 forint (később ez csak több lesz), a két vonaljegy oda-vissza 40 forint (később ez is emelkedik), aztán kell még boríték és levélpapír. Csak egy levél 60 forint! Meg lehet ezt magyarázni? Minden bizonnyal, mert ebben óriási gyakorlatunk van, de megérteni már nehezebben. Csörnök Jenő Miskolc Nyugdíjasnak lenni szép Január 27-én nyugdíjas fórumot tartottak Miskolcon a különböző nyugdíjas szervezetek. A résztvevők jövőjükre voltak kíváncsiak, amelyről ugyan pontos képet nem kaphattak, de sejtéseik lehetnek. Megtudhatták, hogy a kormány január 25-én nem tárgyalta a nyugdíjemelés ügyét. A beígért 14 százalékos emelés sem jelent annyit, amennyit kellene, ugyanis 10 százalék márciustól decemberig, míg 4 százalék szeptembertől decemberig szól. Összességében tehát nem éri el a 10 százalékot. (Az Országgyűlés napirendjén szerepel e kérdés, döntés az emelés mértékéről és időpontjáról a jövő héten várható. - szerk. megj.) Július elsejével a kórházi ellátásban kettéválik az aktív és krónikus ágyhasználók köre. A krónikus (elfekvő) betegek csak ápolást és gyógyszert kaphatnak térítés nélkül, egyéb ellátásért fizetniük kell. Az öregek szociális otthonában 5600 forint térítési díjat kell fizetni az ápoltaknak vagy a hozzátartozóknak. Kísérletek vannak a nyugdíjasok megosztására, elhitetve azt, hogy a kisnyugdíjas pénzét a nagynyugdíjas veszi fel, elsötétítve azt az igazságot, hogy a nyugdíj nem Juttatás”, hanem 3-4 évtizedes értékteremtő munka felhalmozódására járó kamat. Ők építették fel az új városrészeket, gyárakat, kórházakat, iskolákat, ingyen taníttatták a mai vezető diplomásokat. Mindezt, ki nem fizetett munkabérből. A ma nemzedéke ugyanezt teszi, de mi lesz, ha a következő generáció élősködőknek tartja őket? Fennmaradhat így az ország? Megtudhatták azt is a fórumon megjelentek, hogy a nyugdíjasok ügyeinek tárgyalásában minden más szerv részt vehet, csak éppen • •• saját képviseleteik, képviselőik nem. A nyugdíjas gyanakszik. A deficites gazdálkodásért ő fizet a legtöbbet. Arra gondol, hogy az Expo mibe fog neki kerülni. A társadalombiztosítás hiánya már most 80 milliárd. Arca komor, kedvetlen. Jut eszembe: egy parlamenti képviselő mosolygásra szólította fel a fancsali tömeget. Egy régi kép elevenedik meg előttem. 1944 októberében a regruták nótaszóval vonultak a laktanyába. A folyosón ott virított nagy betűkkel a fátum, miszerint: „a rohamtüzér élete rövid, de szép”. A szépség abban állt, hogy ébresztőtől takarodóig, a hézagidőket kitöltve nótázhattak. (A nóta kiszorítja a gondolatokat.) A „mosolyszózat” óta a helyzet romlott, itt az ideje, hogy du- dorásszunk. Sej, haj, nyugdíjasnak lenni szép... Csapó András Miskolc Havi kétszáz pengő... Miskolc (ÉM)—Annak idején, a nagyon „ánti”- világban még könnyen lehetett viccelni a kétszáz pengőcskével, ma már a középkategóriájú jövedelemmel se nagyon. Mit szóljanak akkor a minimál- bgrból élők vagy a kisnyugdíjasok, akik már a száraz zsemle előtt állva is gondolkodóba esnek. A több nap mint kolbász - mondás ímé valósággá vált, kiváltképp' akkor, amikor nyugdíjas veszi a bátorságot, hogy húsleveskét csináljon magának. Az pedig nemigen sikeredik hús nélkül, tehát elmegy a boltba, rá se néz a színhúsra, hanem elzarándokol az aprólékig. Meglátja a liba farhátat. Az már majdnem hús, ha enni nem is nagyon lehet belőle, de a leves olyan ízűvé válik, mintha húst látott volna. Aztán ránéz az árcédulára, és megdöbben. Már ez is annyiba kerül, hogy nagyon sokba. Azon már csak elmosolyodik halványan, hogy némi helyesírási hiba is csúszott az ártábla szövegébe. Fotó: Laczó József UFO-s sztori (ÉM - NZ) — A nyugdíjas öregeknek mindig van a tarsolyukban egy-egy szenzációs sztori, évekkel ezelőtt, történt felejthetetlen élmény. Kerezsi Béla kiváltképpen bővelkedik ilyenekben, hiszen több mint ötven évig szolgálta a közigazgatást, különböző helyi, megyei posztokon. Nos, a história éppen tíz éve, gyertyaszentelőkor esett meg vele.- Fonyba utaztam a Zempléni II. Rákóczi Ferenc Vadásztársaság gazdaságvezetőjéhez, Komjáthy Istvánhoz. Az azt megelőző év gazdálkodását, ügyvitelét néztük át. Akkor is hideg volt, még hidegebb, mint most. Node Pistáéknál jó meleg szoba várt, dolgoztunk vagy délután 2 óráig. Mikoris ránkszólt a háziasszony, Fekete Mária - az iskolában volt nevelő -, hogy most aztán már ideje ebédelni. Máig emlékszem a tyúkhúslevesre, a sült töltöttcsirkére, Fotó: archív nem ke vésbé a saj át termésű főnyi borra. Merthogy ez az ebéd aztán emlékezetes maradt számomra. Már borozgattunk, beszélgettünk, de még előttünk volt a tányér, villa, kés. A meghitt hangulatot egyszer csak egy éles csattanás zavarta meg. Elnémultunk. Néztük az asztalt. Előttem a kés két darabban. Felocsúdva nézegettük: fém színű törésvonal, semmi repedésre utaló jel. Mintha vasfűrésszel vágták volna ketté. Azóta is emlegetjük, mi okozhatta a rendhagyó esetet... A szerkesztői szobában nézegetjük a szóban forgó késről készített felvételt. Mire egy csattanás hallatszik az ablakon... No, megint itt vannak az UFO-k - nevetjük el magunkat. Béla bátyánk csak nézi az ablakot és halkan megjegyzi: - ha már itt vagytok, maradjatok csendben!.. Szerkesztői üzenetek Rontó Attila, Köröm: A tartósan beteg vagy szellemi fogyatékos gyermekiek) után többféle ellátást igényelhet a szülő. Felemelt összegű családi pótlékot a társadalombiztosítástól, rendszeres nevelési segélyt - melynek összege 1800 forint gyermekenként, ha az egy főre eső összeg nem haladja meg a 6426 forintot - az önkormányzattól és ápolási díjat, amit a jövedelemmel nem rendelkező szülő kérvényezhet szintén az önkormányzattól. Jövedelemnek számít a gyes, a gyed, a munkanélküli járadék, a táppénz, a nyugdíj, a nyugdíjszerű szociális ellátás is. * B.J. Miskolc: A szénjárandóság pénzbeli megváltására azok a nyugdíjas bányászok jogosultak, akik 1992. november 4-ig a nyugdíjas bányászokat megillető természetbeni juttatásra jogosultságot szereztek. Jogsegélyszolgálat Ma, február 4-én, csütörtökön délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.
