Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
ESZAK-Magyarország 9 1993. Február 27., Szombat---------------Em Hétvége/Kitekintő i A washingtoni Fehér Ház Washington (MTI - K.E.) — Régi idők emlékeit és híres lakók rigolyáit őrzik a szobák Washingtonban a Pennsilvánia sugárút 1600 alatt, melyet a világ egyszerűen FEHÉR HÁZ néven ismer. A Ház mostanában töltötte be 200. életévét. Mindenekelőtt a méretek: a 26 négyzetkilométeres területen (ide számítva a parkot is) 132 szoba található. Az épület három részre tagolódik. A központi tömb az elnöké, itt lakik, és itt fogadja vendégeit. A balszámyon található az uszoda, jobboldalt vannak az irodák és a tornaterem. Az elnök csapata, a staff 428 tagú, ehhez jön a láthatatlanok száma. Becslések szerint több mint 2000 ember dolgozik az amerikai elnök „keze alá” azokban a föld alatti létesítményekben, amelyek több kilo-méteres folyosórendszerrel különféle irodákban és tanácstermekben végződnek a Pentagonban, a Hadügyminisztériumban, vagy a CIA, a titkosszolgálat központjában. És mindenekelőtt abban a különlegesen felszerelt teremben, ahol a híres vörös telefonok vannak, amelyekkel az elnök bármily pillanatban kapcsolatba léphet az államférfiakkal; a Stratégiai Operatív Központban, „az indítógombok termében”, ahonnan az elnök utasítására rakétasilók nyílnak meg, tengeralattjárók futnak ki, és bombázógépek startolnak vészes terhükkel. Mert ez is hozzátartozik a világ legjelentősebb szolgálati lakásának intimitásaihoz. Miért hívják Fehér Háznak? George Washington, az első elnök egy francia építészt bízott meg a palota tervezésével és kivitelezésével. Majd hosszasan vitatkozott vele, a francia ugyanis a Versailles-i császári palota bűvöletében élt, és így képzelte el az amerikai elnökök lakását is. Az épület alapkövét 1792. október 13-án helyezték le, s ez olyan nagy ünneplésnek sikeredett, hogy a kőművesek a sárga földig leitták magukat. Másnap, amikor dolgozni kellett, senki sem tudta, hová is tették a követ... És ez mostanáig sem derült ki, jóllehet azóta számosán ajánlkoztak, hogy megfejtik a titkot, akár ultrahangos vizsgálattal is. Aztán az elnök elzavarta a franciát, s a további munkát már egy ír, a 27 éves James Hóban irányította. Aki is mindent megváltoztatott, mert ö egy dublini palotában látta az amerikai elnökök számára méltó lakástípust. A ház falait Virginia szalmasárga köveiből építették, és egyszerűen csak Executive mani- son volt a neve. A Vezetői palota sárgás falai jól vizsgáztak az angolok 1814 évi támadásakor, ám a többi rész gyors helyreállítása azt kívánta, hogy ezeket a köveket is fehérre meszeljék. És attól fogva a White House, a Fehér Ház az elnöki rezidencia. A fehér színt jelképesen is értelmezték az építők... Az eltelt 200 esztendő során minden elnök itt lakott, kivéve az építtetőt, az elsőt. George Washington ugyanis nem érte meg a nyolc évig tartó munka végét. Bár mint a Ház és a lakók története tanúsítja, az építés-átalakítás sohasem szünetelt, minden elnök vagy a nejük letette a maga „építész-lakberendező” névjegyét. Alegutóbbi, jelentős átalakítás Gerald Ford nevéhez fűződik, akinek a hetvenes évek derekán uszoda kellett. És már tudni vélik, hogy Clinton is folytatja ezt a hagyományt. Olyan koncerttermet szeretne, ahol nyugodtan gyakorolhat kedvenc hang200 éves a ház, amely 8 évig épült. Makettjét 14 évig készítették. szerével anélkül, hogy bárkit is zavarna, vagy hogy kíváncsi fülek tanúi lehetnének, mit is fúj bánatában, örömében „Billy-sax”, ahogy a barátai nevezik az elnököt. Szellemjárás a Lincoln-övezetben És most lépjünk be a három- szintes épületbe ott, ahol a legfontosabb vendégek, államfők, nagykövetek érkeznek, az épület középső traktusán. A fogadóterem hangulatát Jacqueline Kennedy azzal kívánta fokozni, hogy értékes képeket hozatott a fehérarany falakra. Felette, ugyanilyen építészeti megoldásban található a Kék terem, amely a bútorok azúrkék színéről kapta nevét, a helység alapszíne ugyanis sarga. A berendezés James Monroe elnök ízlésére utal, Jefferson és Madison portréja pedig arra emlékeztet, hogy e két elnök ezt a helységet kedvelte a legjobban. Aki viszont a legdurvábban bánt vele, az Jimmy Carazért is, merthogy a szoba ajtaja többnyire nyitva volt. A kutya nyilván birtokon belül érezhette magát, lévén ez a szint az elnök lakosztálya. Pontosabban a keleti szárny az övé. A nyugati oldal viszont az emlékeké; ott van Lincoln, az első meggyilkolt elnök szobája, ahová később senki sem akart beköltözni, mert az a hír járta, hogy visszajár a szelleme. Tény, hogy a Lincoln-övezetbe ma is csak a takarítószemélyzet merészkedik, és sohasem világítják ki. Az Ovális szobától a hitvesi ágyig Elég lenne tehát néhány lépést tennünk az Ovális szobából, hogy a nappaliba, onnan pedig a hálószobába jussunk. Ésellenkezőlegis. Az Egyesült Államok elnöke a hitvesi ágyból néhány lépéssel az íróasztalához juthat. Cinikus emlékezők szerint ezt különösen Kennedy értékelte, aki Jackie asszony gyakori távollétét kihasználva, kedves hölgyvendégeit azonnal a A Lincoln-szoba; 1865 óta változatlan. Nem lakják és nem gyújtják meg a lámpáit. tér 9 éves lánya volt; a kis Amy ugyanis itt szeretett görkorcsolyázni, atyja nagy bánatá- ra. Még egyel feljebb már a híres Ovális terem található, az elnök dolgozószobája. Kennedy idején vált ismertté, nem utolsó sorban azzal, hogy ó volt az első elnök, aki beengedte a fényképészeket a munkahelyére. Mi több, engedélyezte olyan fotók tévesztését is, amelyeken a testvéreivel, Bobbal és Teddel, valamint McNamara hadügyminiszterrel ingujjban tárgyal - sorsdöntő ügyekről, úgy, mintha valamelyik menedzserirodában ülnének. A szoba meglepően kicsi. Egy mahagóni íróasztal, két karosszék és hat támlásszék jelenti a bútorzatot. És persze van televízió, különleges szatellitvételre kapcsolva. És itt a híres kandalló, amely akkor játszott teátrális szerepet, amikor Carter, mellé állva, pulóverben fejezte ki együttérzését a fázó nemzettel. No és a Reaganérában itt telepedett meg Nancy asszony ölebe. Tehette ezt nappaliba invitálhatta, sőt, tovább...Egyébiránt az elnöki háló szegényes benyomást kelt. Hiányoznak a pompás szekrények - ezek ugyanis a falban vannak, és kívülről nyitja a személyzet, hogy rendet tartson bennük. Nincs televízió! Az elnök külön fürdőszobát használ, következésképpen a First Lady is. Ennek rafinált berendezései, tükrei Jacqueline Kennedy párizsi jártasságára utalnak. A legpompásabb terem, egybehangzó vélemények szerint is a díszes ebédlő. Ez, érthetően, nem az elnöki szinten található. A tíz négyszögletes' asztalra arany kandeláberek árasztják a fényt. Adott esetben az asztalokat úgy helyezik el, hogy a kedves vendégek szemtől szemben ülhessenek, kettesével az asztalok oldalánál. Étkezésnél háromféle eszköz használatos. Grant, a múlt században arannyal téríttetett. Truman az ezüstöt választotta. Bush megelégedett azzal a modern étkészlettel, melyet Jacky Kennedy választott, igaz, pompás mestermunkáról van szó. A ház konyhája egyébként 1300 adag étel elkészítésére azonnal képes. Persze csak akkor főznek ilyen mennyiségben, ha a szabadban is tálalhatnak. Az ebédlőben legfeljebb 80 vendég ülhet asztalhoz. A felszolgálás 96 alkalmazottra vár, ók valamennyien a kötelező fehér libériában látják el teendőiket. A tömeg- étkeztetés egyébként sem jellemző a Fehér Ház történetére. Egyszer fordult elő, Buchanan elnök idején, a földrengés után, 1860-ban, hogy boldogboldogtalan beléphetett. A roham következtében megrongálódott a berendezés, a mu- ranói csillár is leszakadt... Ezt követően már csak Nixon hívott „tömeget”, 1300 vietnámi veteránt vendégelt meg, köztük volt foglyokat. Nagytakarítás Clintonéknál A díszebédló mellett két pompás szobába nyithatnánk be, mindkettő a bútorok és a falak színéről kapta nevét. Az egyik a Vörös, a másik a Zöld terem. Az utóbbit a királynők szobájának is hívják; négyszer lakott benne az angol királynő, egyszer a spanyol királyné, aztán a dán, a holland uralkodónő és az iráni császár neje. Ezen a szinten található a könyvtár. A százezer feletti kötetszám értékét különösen az adja, hogy közte van azoknak a szerződéseknek az eredetije, amelyeket az USA elnökei az elmúlt 200 évben kötöttek. A Fehér Ház természetesen rendelkezik mindazokkal a technikai berendezésekkel, amelyek a modern életformát a legmagasabb szinten biztosítják. Bár az alkalmi séta ezen a téren is beszédes példákkal szolgál. Az ételfelvonók még a múlt századból, Jefferson elnök idejéből valók. A villanyt 1891-ben vezették be, meleg víz 1853 óta van a falak közt, 1834-ig még folyóvíz sem volt. Az elnök tisztálkodásához szolgák hordták a kútvizet. 1848-ig petróleumlámpa világított, ezt gáz váltotta fel, majd amikor robbanás történt az ebédlőben, ismét visszatértek a petróleumra. A kandallók is régiek és tökéletesek. (Adams elnök neje, Abaigél asszony 1802 hideg telén azt kérte, hogy a díszebédlóben száríthassa a kimosott ruhát, olyan jól fűt a kandalló...) A Clinton nevű lakó tehát az ősszel megnyerte a lakáskiutalást. Tudatta, hogy nem tart igényt a Reagan-éra oly fontosnak tartott színháztermére, és azt is természetesnek veszi, hogy az elődje, Bush elviszi a miniatűr márványkatonáit. A helyre Chelsea lánya hozza a tévéből oly jól ismert miniteknóceit. Most ez a divat, és különben is azt tartják, hogy ez szerencsét hoz. A kék angyal... ... aki olykor-olykor ördög volt Marlene Dietrich egyetlen lánya, Maria Riva megírta édesanyja élettörténetét. A könyv - aszerint, hogy ki az olvasója - kegyeletromboló, leleplező és a gyermeki szeretet megcsúfolása. Dietrichet még senki sem mutatta ilyennek: önző, hiú, hisztérikus, alkoholista, gonosz, fogalma sincs arról, hogy milyen az igazi szeretet, képtelen megsimogatni a gyermekét, idős emberként is a múlt tragikus foglya. De vaj on miért írta le ilyennek a 68 éves asszony a világ előtt bálványként tisztelt édesanyját? A kérdésre tanulságos választ adott egy olasz magazinnak. „Sohasem volt úgy az édesanyám, mint ahogy másoknak is van anyja. Érzelmileg semmi kapcsolat nem volt közöttünk. Én Marlene Dietrich-kel tartottam kapcsolatot, nem az anyámmal. Az ő szemszögéből nézve: annyiban voltam alanya, hogy ó hordott ki. Egyébként mindenkivel úgy bánt - apámról és rólam van szó elsősorban - mint ahogy egy zsarnok királynő bánik az alattvalóival. Az udvartartásához tartoztunk, szolgáltuk, s ezért ő a jelenlétével, a hozzánk való leereszekedésével fizetett. A szeretetével ugyanis senkit sem ajándékozott meg. Én ezt nem tartottam különösnek, mert fogalmam sem volt, hogy milyen az igazi anya. Nem járhattam a gyerekek közé, az iskolát is ide számítva. Aztán, amikor már felnőttem, megértettem Marlene Dietrich tragédiáját: önző volt. Azt hitte, őt minden megilleti. Későn jöttem rá, hogy segítségre van szüksége és megpróbáltam mellette maradni.” Százhatvan pár cipő Tény, hogy Marlene Dietrich jelentős örökséget hagyott az egyszem lányára - aki a könyvvel kapcsolatos beszélgetés során sohasem mondta: „anyám” - csupán az ékszerek értéke eléri a 350 ezer dollárt, továbbá 160 pár cipőt, bundákat, boákat, különféle szépítőszereket, jelmezeket, táskákat. Arra a kérdésre, hogy nem valamiféle bosszuló szándék vezérelte egy, az életében szoborrá magasztosult nő emlékének lebontásában, Diet- rich lánya ezt válaszolta: „Hatvannyolc éves vagyok. Ha meg akartam volna bosszulni, előbb is megtehettem volna. Ő akarta, hogy írjam meg az életét. Azt mondta: Te, aki ismersz, mondd el az igazat, hogy elhallgattasd azokat, akik egy csomó hülyeséget hordtak össze rólam. Ézt az igazságot azonban, életében sohasem ismerte be.” Lehet arról beszélni, hogy egy gyermek nem bocsát meg annak, aki a világra hozta? S ha igen, miért? Dühből vagy törlesztésként”? „Tizenöt éves voltam, amikor egyedül hagyott egy olyan házvezetőnővel, akinek a szexuális vonzalmaival tisztában volt. Nos, egy éjjel ez a nő megerőszakolt. Még most is emlékszem a teste súlyára. Az elkövetkező hónapokban borzalmas módon ismétlődött az eset. Arra gondoltam, hogy valami megnevezhetetlen dolog miatt büntetnek. Engem nem úgy neveltek, hogy kérdéseket tegyek fel. Magamba zártam a titkot és személyes pokolként viseltem. Miért tartotta ezt a nőt és miért hagyott vele egyedül? Akarta is, hogy így történjen? Ha igen, miért kívánta, hogy szenvedjek? Ezek a nyomasztó kérdések végül is a teljes elkeseredéshez vezettek, az alkoholhoz.” Marlene Dietrich tisztelői azt is mondják, hogy a lánya tönkretett egy mítoszt, s mindezt szándékosan tette. Whisky és kábítószer rabjaként „Azt írták a könyv megjelenésekor, hogy jobban tettem volna, ha egy s mást kihagyok, inkább felejtenem kellett volna és nem kitárni Marlene Dietrich öregségének szeny- nyes részleteit. Az utolsó éveiben ugyanis csak az ágyban élt, whisky és a kábítószer rabjaként. Piszkosan, piszokban és nem volt hajlandó fürödni. De az életrajz igazi üzenete eljutott az olvasókhoz, ez a válaszom a vádakra. Á hamburgi repülőtéren megismert valaki és azt mondta: Köszönöm, hogy így írta meg. Ez megváltoztatta az életemet; én eddig sosem voltam képes az apám erőszakosságáról beszélni.” Maria Riva, Marlene Dietrich lánya négygyermekes anya. Arra a kérdésre, hogy a híres filmsztár lányaként megélt tapasztalatok alapján miképpen építette a gyerekeivel való kapcsolatát, így válaszolt: „Nagyon sokat tanultam Marlene Dietrichtöl. Megtanított mindarra, amit egy anyának nem szabad megtennie a gyermekeivel. És amikor meghalt, elsirattam az összes elveszett és pótolhatatlan szeretetet. Szenvedtem annak a halála miatt, aki igaz szeretetet sosem volt képes nyújtani. De ez egyidejűleg meg is gátolt abban, hogy anyaként elkövessem az ó hibáit.” Anya és lánya Fotók: Archív
