Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
SZÓLÁSTÉR 1993. Február 24., Szerda 12 ÉSZAK-Magyarország MKV-válasz Az Észak-Magyarország 1993. január 27-i számának Jegyzet rovatában megjelent „Menetrendszerűtlen járatok” című cikkükkel kapcsolatban a következőkről tájékoztatom Önöket, illetve az utazóközönséget: A városi tömegközlekedéssel szembeni elvárások közül egyik legfontosabb minőségi követelmény a menetrendszerűség. Ez a mutató egyrészt a menetrendekben szereplő fordulók teljesítésével, másrészt a végállomások és megállóhelyek indulási és érkezési idő adataival jellemezhető. Miskolcon már 1987 óta olyan utasmenetrend készül, melyből néhány nagyon sűrű viszonylattól eltekintve (itt a követési idő szerepel), jól megállapíthatók a végállomásokról való indulások és kis utánaszá- molással a megállóhelyekre érkezések időpontjai. Az elmúlt évben (1992) a forduló teljesítési mutató kiemelkedően magas, autóbusznál 99,88 százalék, villamosnál 99,6 százalék (Budapesten ez például 99- 99,2 százalék.) Ezek az értékek azt jelentik, hogy a naponta tervezett, körülbelül 2600 forduló közül átlagosan 5 darab marad ki forgalmi vagy műszaki okok miatt. (Meghibásodás, személyzethiány, közúti baleset, esemény, stb.) A megállóba érkezés menetrendszerűségét nagyon sok forgalmi szituáció befolyásolja, (például egy 1-es viszonylaton közlekedő autóbuszt 18 darab forgalomirányító lámpa) melyeknek a menetidőre gyakorolt hatását nagyon nehéz kiszámítani. Azt tudjuk utasainknak ajánlani, hogy a menetrendi időponttól 1-2 perccel korábban érkezzenek a megállóhelyhez és ebben az esetben minden bizonnyal elérik a kívánt járművet. A járművezetőket havi 1000 forint körüli prémiummal ösztönözzük a menetrendi fordulók maradéktalan teljesítésére, illetve az indulási-érkezési időpontok betartására. Figyelemmel kísérjük a forgalomirányító lámpák működését, a forgalmi szituációkat, a megállóhelyeken le- és felszálló utasok számát és ennek megfelelően befolyásoljuk a menetrendek időadatait. Természetesen mindezen törekvésünk ellenére is előfordulhatnak forgalmi, műszaki és egyéb okok miatt késések, járatkimaradások, de ezek számának csökkentését az egyre korosodó járműállomány ellenére is fó feladatunknak tartjuk. Szilágyi István igazgató Leláncolt kutya Jó volna, ha a károkozók - amiről most sokat hallunk - „csak” őrültek lennének. Az elmebaj nem fertőz. A dühöngök betegsége azonban a szellemi érintkezéssel terjed hasonlóan, mint a spirocheta pallida. A lefolyása is hasonló, mint „annak” a betegségnek. Három stádiuma van. A primer stádiumra jellemző a deviancia, vandalizmus. Telefonfülkék törése, üléshuzatok tépése, jelzőlámpák szétverése, petárdák robbantása, verekedések provokálása, bármi, ami szemben áll a társadalmi normákkal. A szekunder stádiumra jellemző az egyéni és csoportos terror. Kézdivásárhelyról Makóra érkezett egy székely turistacsoport. Ismerkedni akartak a „anyanemzettel”. Egy szkinhed-csoport támadott rájuk és véresre verte őket. Salgótarjánban embert öltek, Budapesten arabokat vertek, egy lányt megkéseltek. Romániában bunkós emberek támadtak a városokra (főleg magyarokra). A történelemből ismerjük a „Kristály éjszakát”, a „Hosszúkések éjszakáját”. A tercier stádium az iszonyat kezdete. Sortűz, Gulag sziget, Auschwitz, vajdasági magyarok mészárlása, Hortobágy, jelenleg: szerb, horvát, iszlám vérengzés. Ugyanez más földrészeken. A kórt bacilusgazdák terjesztik. Könnyen felismerhetők nyilatkozataikból: ...„ha nem lesz törvényes felelősségre vonás, akkor lesz törvénytelen” (jogállamban). A rendszerváltásra a békés átmenet nem alkalmas, hirdetik. Vizsgáztatni akarnak magyarságból (A főideológus szláv őseit ugyan ki vizsgáztatta?) ...„mi állandóan mozgásban vagyunk, egészen addig, amíg az egész magyar élet a birtokunkba nem kerül”. Birtokba csak a kutya kerülhet. Ebből lesz a kutyaélet. Milyen az? Bárki megnézheti a Vologda utcai benzinkútnál a leláncolt kutyát. Név és cím a szerkesztőségben Egy kongresszus üzenete: együtt az országért Zaklatott és feszültségekkel terhes közéletünk, a pártok viharos, néha már botrányos ügyei miatt a választópolgárok belefáradtak a politikába. A sok, szép választási ígéret helyett a valóság keserű mindennapjait kell megérni millióknak, miközben azt is látják, hogy néhány politikusnak, politikai körökhöz közel állóknak hirtelen milliói, milliárd- jai lettek. Azt is látják, hogy kiárusítják az országot. Bagóért, és hogy ne is tudjuk mennyiért, titkosan kezelik! Ezért is értjük meg az elégedetlen munkásokat, alkalmazottakat, akik most vártak: jobbat és nem rosszabbat. A jelenlegi hangadó pártok súlyos örökségként hagyják ezt a politikai fásultságot is a gazdasági helyzet romlása mellett a következő kormányra. Sokkal rosszabb helyzetet, mint amit örököltek, és amelyre folyton hivatkoznak! Ez szomorú tény, de egyre inkább tapasztalható ennek felismerése és elutasítása, egy őszintébb, reálisabb, felelősségteljesebb, ugyanakkor határozottabb és főleg hozzáértőbb, békésebb politizálás elvárása, követelése, a gyűlöletkeltés elutasítása. Az Agrárszövetség közelmúltban megtartott II. kongresszusán is ezt tapasztalhatták a résztvevők. Üzenetértékű volt ez a kongresz- szus, viszont tárgyilagos hangnemével, szakmailag megalapozott elóremutatásával, a megoldás felkínálásával. Üzenetértékű az egyik borsodi felszólaló zárómondata is: Együtt az országért! Valóban semmi nem lenne fontosabb! Politikusaink megszívlelhetnék Nagy Tamás előadói beszédét, aki hangsúlyozta: nem „küldetéstudatra”, hanem tisztességes szolgálatra van szükség az ország gazdasági stabilitásának megteremtéséhez. Ehhez nem eladni kell az országot, hanem javait a polgárai javára és hasznára is hozzáértéssel működtetni. Az előző választás az ígéretek, a nagy blöffók és a nagyot mondások időszaka volt szakmai megalapozottság nélkül. Az eredményt érzékeljük... Akkor még nem figyeltek az Agrárszövetség szerény, de megalapozott javaslataira, ami már eddig is sokba került az ország lakosságának, de még mennyibe fog?! Ezért emelték például ötször (!) a cukor árát, miközben a termelők a répáért annyit se kaptak, mint azelőtt; de nincs tej, drága a hús, stb. fc Ezért bízunk abban, hogy a következő választás már a józan értelem, a szakmai realitásoké lesz, mert még egyszer négy év elvesztését már nem bújuk ki, de a lakosság sem a további terheket. Az Agrárszövetség programját kezdettől fogva a realitás és szak- szerűség jellemezte, és ezért bízunk a következő választásban. Az előjelekből ítélve ismét durva kampányra kell számítani, azonban remélni lehet azt is, hogy már nem lesz elegendő másokat szidalmazni, elutasítani, tudni is kell helyette jobbat tenni, s nem csak ígérni. Ebben is példaértékű volt a kongresszus. Nem támadott senkit, nem mások hibáit ostorozta, hanem a szakismeretekre alapozva a kivezető utat mutatta, és ajánlja a társadalom számára, de nem csak agrárkérdésekben. Az Agrárszövetség vállalja is elkötelezettségét az agrárügyek mellett, de a világszínvonalú, versenyképes mezőgazdaság érdekében. A balkáni szintre süllyedéstől szerette volna, és még ma is szeretné megkímélni az országot. Az Agrárszövetség ideológiai alapon el nem kötelezett pragmatikus programpárt messzemenően toleráns az eltérő véleményekkel szemben is. Tiszteletben tartja mások véleményét, az állampolgárok lelkiismereti szabadságát, elismeri a keresztényi és más vallási értékeket és tiszteli követőit. Sorainkban ott vannak a hívő keresztények éppen úgy, mint a liberális eszmék követői, de ettől még nem nyitunk meddő ideológiai vitákat, nem nyitunk platformokat, nem rekesztünk ki senkit. Valamennyien együtt szeretnénk dolgozni az ország felemelkedéséért. Az Agrárszövetség ebben a szellemben kíván együttműködni az ország sorsáért, jövőjéért felelősséget érző polgárokkal, pártokkal abban a reményben, hogy üzenete végre elér a mai kirekesztő, gyűlöletkeltő politikusok tudatáig is, és egy békésebb, együttműködésre készebb, a jövőnkért felelősségteljesebb és közösen valószínűleg eredményesebb politizálással segíti elő az ország gazdasági helyzetének javulását. EGYÜTT AZ ORSZÁGÉRT! az Agrárszövetség B.-A.-Z. megyei Választmánya Halló, itt Középhuta! Középhuta (EM) — A zempléni Háromhuta központja, legnépesebb településrésze Kö- zépnuta. A festői környezetben levő, s a hagyományokat mindmáig őrző község ma még meglehetősen elzárt a külvilágtól. Közvetlen telefonkapcsolata nincsen sem a hivataloknak, sem a magánelőfizetőknek. Az interurbán beszélgetést a 13 előfizető számára a sárospataki központ kapcsolja. Aki sürgősen szeretne fontos ügyben telefonálni, a középhutai Singócki Laszlónénál - Gizi néninél - várhatja, míg Sárospatak kapcsolja a kért számot a hívónak.Ez persze, nem olyan egyszerű a meglévő korszerűtlen, kézi kapcsolású rendszerrel. Patak még csak bejelentkezik, ám a hívó egyhamar aligha tud beszélni, légyen a telefonüzenet bármilyen fontos. Türelem kell, míg létrejön a beszélgetés. De nem kell az utcán ácso□ni, hiszen falun még él az a szokás, hogy yel kínálják az embert... Fotó: Fojtán László Hej, tükör összetörlek Érdekes riportra figyeltem fel a minap, a televíziós „Szószóló” c. műsorában. Atörténet dióhéjban: Egy bizonyos gimnázium, bizonyos diákja „sértő módon” írt tanárairól az iskolaújságban, ezért a lapot megszüntették, a diákot fegyelmi bizottság elé idézték, felfüggesztették és most évet kell ismételnie. Ennyi. „- Na és akkor mi van?” - kérdezhetik joggal, - Úgy kell az ebadta kőikének! Hát hogy jön ő ahhoz?! „Tevehajcsár”-nak titulálni például tiszteletreméltó tornatanárát! Még ha legalább „gulyásaként tisztelte volna meg, ami szakmailag hasonló, de egyúttal magyaros is, de menő, meg népnemzeti! Vagy esetleg „cowboy”-ként, ami ugyan nem magyaros, de menő, meg nyugati! Még hogy tevehajcsár?! Hát nem ismeri ez az elvetemedett ifjonc az ősrégi szabályt, amely már Nyilas Misi idejében is meghatározta a tanár-diák viszonyt?: 1. pont: A tanárnak MINDIG igaza van! 2. pont: Ha a tanárnak véletlenül MÉGSEM lenne igaza, automatikusan életbe lép az 1. pont! Dictum, factum, PUNKTUM! A szabál, az szabál! így van, a sza- bál, az szabál. Én azonban - mint néhai diák, es alapvetően rebellis beállítottságú egyén - vettem magamnak a bátorságot, hogy kicsit mégis elgondolkodjak a dolgon. „S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”... Eszembe jutott például, hogy egyes szavahihető tanúk állítása szerint a tanár is ember. S mint ilyen, ő is gyarló, vannak indulatai, hibái, hangulatai. Előfordulhat (és hányszor előfordul!), hogy indokolatlanul megszégyeníti, megalázza a diákot... vagy esetleg puszta emberi ellenszenvből úgy kibabrál vele, hogy a szerencsétlen évekig nyögheti e „múló _ szeszély” következményeit. És egy 17-18 éves, intelligens fiatal, kialakulóban lévő személyiségével, önérzetével, bizony nem mindig érti, miért kell neki mindezt eltúrnie?Aztán eszembe jutott néhány ifjúsági tévéműsor... Milyen kíméletlen, sértett arroganciával utasították vissza egyes pedagógusok a fiatal riporter eme tárgykörben puhatolózó kérdéseit: „Hogy a szerencsétlen, agyongyötört, alulfizetett, túlterhelt pedagógus töri magát, önfeláldozóan okítja a ne- hézfejú, rendetlen nebulókat, és akkor talán joggal elvárhatja...’’Ha pedig ne adj’ Isten nem túri el, és (még inkább ne adj’ Isten!) visszaszól valamit? Akkor ő egy szemtelen, pimasz, flegma kölyök, aki - ha nem akar évekig örök „megbélyegzetf’-ként, „fekete bárányaként bukdácsolni - jobban teszi, ha másik iskolát választ magának. És - ha már a gondolatoknál tartunk - meg kell mondanom, képtelen vagyok elvonatkoztatni a fentebb említett esetet, a sajtókörökben manapság szállóigévé vált „korbács-kockacukor” elmélettől. Vajon milyen hatással lesz egy esetleges újságíró-palántára, ha már ilyen fiatalon meg kell tanulnia, hogy ha szépítés nélkül leírja azt, amit gondol... azért bizony korbács jár!Nem is ragozom tovább. Végezetül csupán annyit ajánlanék Horger Antal úr tiszteletre méltó utódainak figyelmébe, akik kivont szablyával, oly vitézül védik megcsontosodott tekintélyuralmi rendszerüket, hogy... Hófehérke mostohája sem vált szebbé azáltal, hogy összetörte azt a bizonyos tükröt. No komment? Sz.S. Mezőcsáti polgári Teljes nevén a Mezőcsáti Községi- leg Segélyezett Nyilvánosjogú Koedukációs Magán Polgári Fiú és Leányiskola. 1934-ben létesült és a nyolc általános iskolatípus bevezetéséig sikeresen működő középiskola volt. Az iskolát dr. Antal Pálné Matós Ilona tanárnő alapította, s az első évfolyam végén 23 diák tett vizsgát, mire pedig mind a négy osztály beállt, az évvégi tanuló létszám már 143 volt. Sajnálatos módon az iskolaalapító 1935 évben elhunyt, sírja elfeledve a mezőcsáti temetőben van. De nem csak elfeledve, de teljesen megsemmisítve. Ugyanis a temetőt kezelő református egyház illetékese tájékozatlanságból a nyughelyét sírhelyként értékesítette, a rajta lévő márvány emléktábla eltűnt. Jogilag ez az eljárás nem kifogásolható, ugyanis 25 év elteltével újra kell megváltani a sírhelyet. Égyébként az időnkén t megrendezett évfolyamtalálkozók után, a volt tanítványok virágot helyeztek a sírra. Ha ezután lesz még ilyen találkozó, akkor a kegyelet virágait ugyan hová helyezik a hálás tanítványok? A sír ugyan megvan, csak abban az iskolaalapító hamvai felett egy hajdani polgári iskolai tanuló koporsója van elhelyezve, és persze a sírkő is óreá emlékeztet.Éz a törékeny nő nem csak egy tanárnő volt, nem csak egy megszállott vállalkozó - O egy ISKOLAALAPÍTÓ volt. A hála és hagyománytisztelet arra kötelezi a jelenlegi vezetőket, hogy emléktáblát helyezzenek el a temetőben, vagy az iskola helyén a kerítéshez közel, hogy az úton- járót is emlékeztesse a követendő múltra. Ez az intézet a Herczeg Ferenc - (ma Bacsó Béla) utcában, a mostani I-es számú óvoda helyén működött. Az épületnek a mostanitól szerényebb formája volt és a helyiségek elhelyezése is eltért a mai formától, ugyanis a mostani egysíkú építmény keleti végén egy derékszögű toldalékrész volt, amiben két tanterem működött. Az összes hasznos terület 214 négyzetmétert tett ki, ami 7 helyiségre tagolódott. Négy tanterem, egy gyakorlószoba, öltöző és a 15 négyzetméteres tanári szoba. (Az utolsó néhány évfolyam életét az akkor újonnan épített tornaterem is szebbé tette.) Sz.J. Békesség a jóakaratú embereknek!- címmel, a Magyar Cserkész- szövetség aláírásával - egyébként kedves kis riport jelent meg az Észak-Magyarország 1992. december 7-i számában, a betlehemi láng Hazánkba hozataláról -, ám a címben leírt idézet súlyosan téves.- Az 1963-ban megjelent Károli Gáspár Biblia (Lukács II. r. 14. verse) így szól: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat.”- Az 1975- ben megjelent, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ó-Szövetségi és Új-Szövetségi Szakbizottsága kiadású Bibliában pedig így olvashatói (Ugyancsak Lukács II. r. 14. v.) „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”- Apró eltéréssel, de logikáját tekintve, mindkét szöveg ...A FÖLDÖN BÉKESSÉG, ES AZ EMBEREKHEZ JÓ AKARAT-ot ír, - semmiképpen sem „Békességet a jóakaratú embereknek!”, hiszen a jóakaratúak egyik jellemzője a békesség. A bibliai mondat, az angyali kar éneke mindenkihez, általában az emberekhez szól. Mindenkinek békességet és jóakaratot kíván és nem tesz kivételt... Ha csak a jóakaratúakról lenne szó, akkor - talán - az emberek nagyobbik felét „kizárná” az evangéliumi kívánságból és üdvözletből. Éppen azoknak nem ,jutna” békesség és jó akarat, akik a legjobban rá vannak szorulva... Még az is „kivehető” a Bibliából, hogy ez a jó akarat, a Mindenhatóé az emberek számára és nem „csak” az emberek egymás iránti jóakarata. Tózaa István
