Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-19 / 42. szám
Visszatekintéssel kezdjük szokásos hátoldali bemutatónkat. Az elmúlt héten nagy sikerrel mutatták be az Amerikai nindzsa című filmet az RTL plus műsorán A Melrose Place című amerikai sorozatban Jane diszkóban ismerkedik meg egy fiatal férfival (RTL plus, szombat, 17.45). Mivel férje elhanyagolja, el lehet képzelni, mi történik ezután A híres amerikai negyedben, Beverly Hillsben mindig érdekes dolgok történnek szombatonként az RTL plus műsorában 19.15-kor. Képünkön a sorozat főszereplői A Vörös Villám című amerikai fantáziafilm főhőse, aki képünkön látható, kettős életet él. Nappal egy rendőrségi laborban dolgozik, éjszaka pedig ő a Vörös Villám (RTL plus, vasárnap, 15.35) Mi a kedvenc műsora? Takács Imre, a hajdúszoboszlói közgazdasági szakközépiskola igazgatója- A negatívumokkal kezdem: nem tetszenek a megzenésített reklámok, mert úgy érzem, hogy alig van mondanivalójuk. Á másik: nagyon sok időt vesznek el a műsorok rovására. A Szerencse- kerék című vetélkedő tetszik, mivel látom is, aki versenyez, tehát van kiért szurkolni, izgulni, ellentétben azokkal a hasonló jellegű műsorokkal, ahol csupán telefonon halljuk a játékost. A neves emberek életútját bemutató sorozatokat is szívesen nézem, legyen az bárki; tudós, művész, aki jeleset, maradandót alkotott. Hiányolom viszont az olyan jellegű műsort, amelyik a gazdasági közgondolkodást alakítja. Tetszik némely sorozat, így az is, amelyik Karády Katalin főszereplésével készült s jelenleg is fut, ám véletlenül sem nézném meg a kommersz amerikai filmeket. Nagyon vágyom az értelmes humorra, mely sajnos hiánycikknek számít, s az Össztűz nekem kissé gyanús: a tapstól alig hallom a riporterek kényes kérdéseit. A rádió műsorait érdekesebbnek, változatosabbnak tartom. Nem is tudnék hirtelen kiemelni egyet közülük, mindet szívesen hallgatom. K. I. Klasszikusok a képernyőn Most aztán van belőlük elegendő. Elég ha a BBC maratoni hosszúságú, a teljes Shakespeare-drámákat bemutató sorozatára gondolunk, amely olyan kései órákban kezdődik, amelyeknek már csak a hallatán is ásítozni kezd a nem mindig Shakes- peare-rajongó tévénéző. A korai királydrámák után a későbbiek is színre kerülnek. A III. Richára második része szombaton 22.25-kor a TV-2-n, s őt követi majd VI. Henrik. Nemrég láthattuk a Háború és békét is Audrey Hepburnnel. A klasszikus irodalmi alkotások még akkor is megfilmesítésre ingerük a rendezőket, ha azok nem igazi drámák, legfeljebb csak igazán drámai művek. Nemrég láthattuk a Gina Lollobrigidával és Anthony Quinnel forgatott Notre-Dame-i toronyőr című Victor Hugo-alkotást a Magyar Televízióban. Kiváló film volt a maga nemében. Most a SAT-1-en amerikai tévéfilmen láthatjuk a megfilmesítést, amelyben Quasimodót szintén egy Anthony, de nem Quinn, hanem Hopkins alakítja. (Úgy látszik a képről, hogy ez egy kicsit testesebb, mint az előbb említett férfiú)..Képünkön azt a jelenetet láthatjuk, amelyik egyik drámai csúcspontja az alkotásnak. A szép cigánylány, Esmeralda (Lesley-Anne Down) enyhíti a templomszolga szenvedéseit, a pellengérre hurcolt Quasi- modónak inni ad, hogy szóróját oltsa. A klasszikus fiimi vagy tévéadaptáció persze nem mindig nyeri el a műítészek jóindulatát, azt mondják, kilúgozott, eltorzított formában kerül így az irodalmi alkotás a néző elé. Ez bizonyára igaz, de talán még mindig jobb, ha így nézzük meg, mintha nem is olvasnánk, nem is néznénk. G. J. A HÉT FILMSZÍNÉSZNŐJE Karády Katalin Ugyan volt már a hét filmszínésze a sokak nosztalgiájában előkelő helyet foglaló Karády Katalin, de most azért került erre a helyre, mert többünk számára új filmekben láthatjuk viszont. Akik a még idősebb generációhoz tartoznak, tanúsíthatják, hogy ezek a filmek sem újak, mindet bemutatták a harmincas és negyvenes években, csak eddig nem kerültek ismét a szemünk elé. Hogy mi ennek az oka, néha kétségtelen, néha pedig kétséges. Ahány film, annyi ok. Természetes, hogy amelyikben egy csendőr menyasszonyának a riválisát játssza el, nem mutatták be még akkor sem, amikor maga a művésznő már polgárjogot nyert az újra szerepléshez. Ebben ugyanis a csendőrség mint intézmény felma- gasztosulása is látható, s ez nem volt szalonképes akkor, amikor ember legnagyobb bűne, hogy horthysta katonatiszt vagy éppen csendőr volt. Azon sem csodálkozunk, hogy a korai magyar sci-fiben sem került előbb néző elé. Magunk között szólván az említett alkotás ugyancsak harmatosra sikerült, mondhatnánk rá, sem nem sei, se nem fi, csak egy kósza gondolat fiimi megjelenítése. A makrancos hölgy magyar úri középosztályra adaptálása sem igazán a művészi értékével fog meg bennünket, még akkor sem, ha a vetítéskor még sehol sem volt a Csókolj meg, Katám! című musical, amely szintén a könnyebb oldaláról dolgozta fel a Shakespeare-művet. Mindezzel persze a nézők nem sokat törődnek, nézik a sorozatot, amelynek vasárnapi darabja 15 órakor kezdődik a TV-2-n, s a címe: Machita. Gőz József
