Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-02 / 27. szám

1993. Február 2., Primadonnák külföldön A sikeres éwégi szereplése után újabb szerződést kapott Hollan­diából Seres Ildikó, a Miskolci Nemzeti Színház primadonnája. Nagy Ibolya, akit leggyakrabban szintén primadonnaszerepekben láthatunk az elmúlt nyáron Né­metországban is bemutatkozott. A népszerű opera- és operettá­riákból összeállított műsora any- nyira megtetszett az ottani kö­zönségnek, hogy azóta rendszere­sen visszajár Bad-Nenndofbe és Bad-Neuenahrba. A jövő nyáron pedig júniustól augusztus végéig a két fürdővárosban fog vendég­szerepelni. Egy véletlen találkozásnak kö­szönhetően rövidesen a televízió­ban is láthatják Nagy Ibolyát a német nézők. A Dr. Oetker cég munkatársai egy reklámfilmhez kerestek szereplőket a magyaror­szági színházakban, így jutottak el Miskolcra is. Az elkészült pró­bafelvételek közül a szakemberek az övét találták a legjobbnak. A riporter: Szervét Tibor Tegnap este a Magyar Televízió élő színházi műsort közvetített a budapesti Komédiumból. Annak a furcsa helyzetnek lehettünk ta­núi, amikor az interjúalany vá­lasztotta meg a kérdező sze­mélyét. Verebes István, aki nem­régiben rendezte a Miskolci Nem­zeti Színházban Edmond Ros­tand Cyranóját Szervét Tibort, az előadás címszereplőjét kérte fel az interjú elkészítésére. Királynő a Kamarában Margitai Ági, akit legközelebb Schiller Stuart Mária című drámájában Erzsébet királynő szerepében láthatunk, a színházi munkája mellett a Színészka­mara ügyvivői teendőit is ellátja. Azért vállalta ezt a feladatot, mert nagyon fontosnak tartja a szakma becsületének visszaszer­zését, illetve megerősítését. Az utca hangja Megszokhattuk már, hogy es­ténként elhaladva a színház előtt * némi zenei aláfestéssel - Orosz Anna és Quintus Konrád hangja figyelmeztet, mit láthatunk a nagyszínházban, a játékszínben, a kamarában. Mivel februárban már nem lesz Cyrano-előadás, a játékszínben a Daliástól nyugat­ra című darab helyét is lassan átveszi a Júlia és a hadnagy, a ka­marában szintén újabb bemu­tatót láthatunk, ezért újabb han­gos reklám készül. Csonka Richárd, a színház akusztikai vezetője végtelenített szalagra rögzíti az újabb műsorajánlatot. S akik a következő hetekben „megszólítanak” majd az árká­dok alatt: Komáromy Éva és Dézsy Szabó Gábor. A tánc diadala A színház tánckara - Majoros Ist­ván, a színház vezető koreográ­fusa és Hegyesi Aranka koreog­ráfus, az Operaház magántánco­sa irányításával - új bemutatóra készül. Márciusban a Bartók-te- remben mutatják majd be A tánc diadala című barokk-estet. Énekkari gála Eddig csak a zenés darabok „mel­lékszereplőiként” láthattuk, hall­hattuk a színház énekkarának tagjait. Regős Zsolt karnagy irá­nyításával most önálló műsorra készül az együttes. A tervek sze­rint márciusban megrendezendő énekkari gálán a kórus tagjai szólistaként is bemutatkozhat­nak. Kedd Színlap Diplomamunka a nagyszínpadon Margitai Ági és Qiuntus Konrád a Stuart Mária próbáján Amikor Telihay Péter végzős főiskolai hallgatóként a Miskolci Nemzeti Színház vezetőinek fel­kérésére elvállalta a Stuart Má­ria megrendezését, egy kicsit ha­za is jött, hiszen itt él a családja, anyai nagyapja, Sárközi Sándor évtizedekig az itteni színház művésze volt.- Mérhetetlen rajongással visel­tetett a színház iránt - emlékszik vissza a nagypapára az ifjú ren­dező.- Gyakran mesélt a színházról, nem is vonhattam ki magam a hatása alól. Én voltam a leg­idősebb unokája, és a fejébe vette, ha már a gyerekeiből nem sike­rült, megpróbál az unokájából színészt nevelni. Elsősorban a művésziét legendáját kaptam tőle. Az érettségi után dramaturg szakra jelentkeztem, fel is vettek, de közben rájöttem, hogy nem ezt akarom csinálni. Szép lassan alakult ki bennem, hogy létezik a színházban olyan szakma, amit szeretek, és ez a rendezés. A dra­maturg szakon ’88-ban diplomáz­tam, és most fejezem be a ren­dezői szakot. ■A Stuart Mária bemutató a diplo­mamunkája. Az első igazi meg­mérettetése a szülővárosában lesz...- Amikor a színház vezetői fel­kértek erre a rendezésre, egy ki­csit megriadtam a feladattól. A ví­vódásom egyik oka éppen az volt, hogy miskolci vagyok. Amikor tíz évvel ezelőtt elkerültem innen, egyetlen dologban voltam nagyon biztos: hogy itt nem fogok dolgoz­ni. Tartottam attól, hogy hazám­ban bukott próféta leszek. Mind­amellett nagyon örültem a felkérésnek, mert a téma nagyon- nagyon érdekelt.- Mit kezd egy négy évszázados történettel egy huszonéves fiatal­ember?- Kiindulásként két főszempont szerepelt. A darabnak van egy rendkívül érdekes aktualitása. Az egyik alapdilemma: hogyan lehet egy új jogrendszert megal­kotni, legitimmé tenni egy jogta­lansággal, amely jogtalanság el­lentmond minden addigi hagyo­mánynak. Nálunk ez úgy jelenik most meg: hogyan lehet igazságot szolgáltatni anélkül, hogy más emberek jogi helyzete, a demok­ráciához fűződő elemi joga ne sérüljön meg. Másik dolog, ami nagyon izgatott, az a két nő figurája, akiknél ellen­tétesebb típus nem nagyon je­lenik meg a világ színpadain. Na­gyon leegyszerűsítve: Stuart Má­ria egy ösztönös lény, aki minden ízében uralkodó és nő. Ezzel szemben Erzsébet egy minden ízében racionális lény, és nőisé- gével rengeteg problémája van. Viszont uralkodnia kell, irányí­tani egy országot, úgy, hogy erre maga sem érzi alkalmasnak ön­magát. Ez az ő belső drámája. Mária a hagyományos jog szerint, és belső lénye szerint is alkal­masabb uralkodó. De az ösztönei miatt - éppen, mert nő - képtelen az uralkodás praktikus kritériu­mainak megfelelni. Képtelen irá­nyítani, életben tartani egy ál­lamapparátust, csak parancsolni tud. Érzsébet ezzel szemben igazi machiavellista, aki képes folya­matosan kontroll alatt tartani döntéseit. Nem véletlen, hogy a híres angol parlamentarizmus Erzsébet uralkodás alatt vert gyö­keret. Erzsébet, Schiller szándé­ka szerint, nem szimpatikus, de történelmileg ő a progresszív. Má­ria, annak ellenére, hogy szim­patikus, hogy „övé a dráma”, igazi konzervatív. Az emberi kapcsolatok értelme­zése szempontjából újdonságnak számít, hogy az eddigi Stuart Mária-elóadásokon idősebb fér­fiakat szerepeltettek. Nálunk fia­talemberek vannak az idősebb Erzsébet körül, a fiatal Mária ellen. Ősbemutató: Júlia és a hadnagy A cím kissé megtévesztő: mese­szép szerelmet, halovány rózsa­színbe csomagolt történetet sej­tet, sőt az alcím - holtomiglan, hol­todiglan - is ezt erősíti. Viszont már az előadás első jelenete el­igazít bennünket: nagyon is va­lóságos történet ez, és nehezen találhatnánk ennél maibb prob­lémát. Egy hideg, szeles reggelen két munkanélküli beszélget a Moszk­va téri „emberpiacon”. Kovács úr azzal kezdi a mondókáját, miért is lett annak idején katonatiszt. Ő tehát az egyszervolt hadnagy. Júliát viszont egyelőre nem is­merjük. Ilyenkor még alszik. Egy mulató táncosnője állandó éjsza­kás... Annyira ismerős alaphelyzet, hogy szinte ki tudjuk találni a folytatást. Németh Ákos önma­Thúróczy Éva és Földi László a Júlia és a hadnagy próbáján gunkkal szembesít bennünket. Az embertelen viszonyok között meddig vagyunk képesek meg­őrizni az emberségünket? Meg tudjuk-e óvni legszebb érzésein­ket? Mit érnek a holtomiglan, hol­todiglan ígéretink? Hogyan tu­dunk kijutni saját sorsunk csap­dájából? A Júlia és a hadnagy munkanél­külieknek meghirdetett nyilvá­nos főpróbája február 12-én este fél nyolckor kezdődik. A bemutató előadás pedig másnap este lesz. Júlia szerepében Thúróczy Évát láthatjuk, Kovács Ferenc had­nagy Földi László lesz. A további szereplők: Locskai Andrea, Mol­nár Anna,_ Juhász Katalin, Sze­gedi Dezső, Kulcsár Imre, Lerch Tamás, Mátyás Jenő, Bodor László, Udvardi-Lakos Márton és Farkas Sándor. Jelmezeket Ruttka Andrea (m.v.) tervezte. Az előadás vendégrendezóje Dávid Zsuzsa. Pletykák a Rónaiban „Amikor a függöny felmegy, kö­rülbelül este fél kilenc van egy kellemes májusi estén - így szól a szerző instrukciója. És nagyjából ez minden, amit biztosan tudha­tunk ennek a fergeteges estének történetéből. Egy elegáns New York környéki házban a házigaz­dák tíz éves házassági évfor­dulójára egy házaspár érkezik ezen a bizonyos estén - ám csak az átlőtt fülű férjre bukkannak a hálószobában - a feleséget és a ház személyzetét, továbbá magyará­zatot a történetre - nem találnak. Mindenesetre az új és új érkező házaspárok egyre mulatságosabb helyzetbe kerülnek, mert a cél: eltitkolni valahogy a történteket - őrült hazudozásba kergeti a je­lenlévőket. S mikor a színre egy rendőr is betoppan - a helyzet az abszurdig fokozódik...” - így ajánl­ja figyelmünkbe a Miskolci Nem­zeti Színház műsorfüzete Neil Simon Pletykák című vígjátékát. A mű történetéhez tartozik, hogy a Játékszínben nagy sikerrel ját­szott Daliástól nyugatra című darabbal együtt - bostoni ösztön­díjasként - fordította magyarra ezt a vígjátékot is Téli Márta. A Pletykák magyarországi ósbemu­Várkonyi Szilvia és Matus György tatója az elmúlt év végén Zala­egerszegen volt. Ott Halasi Imre rendezésében Ilyen nincs címmel mutatták be a darabot. A miskol­ci előadás vendégrendezóje Schlanger András. A díszleteket és jelmezeket Zeke Edit tervezte. Az előadásban szereplő „házas­párok”: Orosz Anna és Somló Ist­ván; Fehér Ildikó és Matus György; Várkonyi Szilvia és Dé­zsy Szabó Gábor; Horváth Zsuzsa és Ábrahám István. A rendőrök szerepében Honti Györgyöt és Hajducsek Györgyit láthatjuk. A nyilvános főpróba február 6-án, a premier pedig február 7-én este hét órakor kezdődik a Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi kama­raszínházában, a Rónai Sándor Művelődési Központban. ÉSZAK-Magyarország 9------------GONG------------­é hdéáeé Mint a függönybe gabalyodott lám­palázas színész, valahogy úgy keresem a kiutat saját ellentmondásaimból. (És hasonló elszántsággal kerestem ezt a hasonlatot is.) Erősítgetem magamban, hogy csak az előadás a fontos. Csak az az érdekes, ami a színpadon történik. Ami a szín­falak mögött van, az márbelügy, mitöbb magánügy, esetleg politika. Mert mita­gadás, időnként a politikai csatározá­sok is elérik Thália templomait. De a színház nem lehet meg közönség nélkül. S ahhoz, hogy az emberek bemenjenek az előadásokra, szükség van a hírve­résre. így viszont már a nyilvánosságot is be kell kalkulálni. Meg aztán érdekel is bennünket mindaz, ami a színházban történik. A jólértesültek szívesen elcse­megéznek a színészek magánéletén. Egy-egy kellemesen pikáns pletyka csak fokozza a közönség érdeklődését. És olykor jól jöhet egy kis botrány is. Egy ici-pici műbalhé. Ilyenkor persze ártat­lanemberek is kaphatnak pofonokat. De akik a plakátokon szerepelnek, azok­nak azzal is számolniuk kell, hogy néha bajuszt rajzolnak a képükre. De ennek már semmi köze sincs a művészethez. Időnként mégis be kell kukucskálni a függöny mögé. Mert ugyan honnan tudnánk, hogy mi készül a színházban, s mikorra öltöztessük ünneplőbe a lel­künket?! Stuart Mária szerepében Varjú Olga Először büszke-szép virágként láttuk, majd e földön járó üzletasszonnyá változott, aztán elhitette velünk, hogy az összes hiúk között ö a leghiúbb hiú, a legtudósabb tudós, és ugyanazon a színpadon még kígyóként is megjelent. így mutatkozott be először Mis­kolcon Varjú Olga - egyetlen estén öt sze­repben. A legközelebbi bemutatón Stuart Mária sze­repében láthatjuk. Ezt a feladatot az em­berek egymáshoz való viszonya, az emberi kapcsolatok önmaga számára is fontos új­raértelmezése miatt tartja rendkívül ér­dekesnek. Nagyon sokan csak Stuart Mária és Erzsébet kapcsolatára figyelnek, pedig ennél sokkal bonyolultabb viszonyrend- szerre épül az előadás. Nem lehet rangso­rolni ezeket a találkozásokat. Számára Stuart Mária az az ember, aki megpróbál­ja megfejteni a sorsot. A Schiller-mű politi­kai vonatkozásai már kevésbé foglalkoz­tatják, ahogyan napjaink parlamenti csatározásai is hidegen hagyják. Nem olvas új ságot, nem néz tévét, mert véleménye sze­rint ezek nem tükrözik azt, amiben élünk. Amikor terveiről kérdezem, röviden annyit mond, nincsenek. Majd magyarázatképpen hozzáfűzi, hogy nem tud jószívvel tervezni, mert állandó katasztrófa-érzete van. Arra törekszik, hogy minél jobban elvégezze pil­lanatnyi teendőit. És „csak” jelen akar lenni saját életében. Sokat vár önmagától: sze­retne egyre jobb, egyre teljesebb színésznő lenni. „Az összeomlásig megpróbálok minden téren fegyelmezetten részt venni a saját életemben. Végszónak is jó lehet, hogy Stuart Mária is igyekszik fegyelmezetten elviselni az összes lehetetlenséget, és meg­próbál méltósággal meghalni...” Az oldalt írta: Filip Gabriella Fotók: Jármay György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents