Észak-Magyarország, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

4 ÉSZAK-Magyarobszág Halló! Itt Bocs Nem Bős, hanem Bocs, Borsodban. Van már telefonunk, bekötötték. Hogy mennyibe ke­rült? Hát nem olcsó mulatság. De most már tudunk egymással kommunikálni, mert u- gye ez is fontos. Meg aztán, ha orvos, men­tő, rendőrség, tűzoltóság igénybe vételére kényszerít az élet, tudunk élni a lehetősé­gekkel. Hogy örülnek-e az emberek? Na­gyon. Boldogságtól és megelégedettségtől sugárzó arccal újságolták, hogy egészen mo­dem készüléket kaptak. Igaz, a használata egy kicsit komplikált. Nem egyszerű az an­gol megjelölésű billentyűk között kiismerni magunkat. És hátra van még a memorizá­lás. Ezt is meg kell tanulni. A MATÁV két lehetőséget kínált a szerző­désben: rendelkezési jogot, vagy 3 éves díj- kedvezményt. Mindenki döntött a saját be­látása szerint. Hogy ez utóbbi - mármint a díjkedvezmény - mikor lép életbe, ma még bizonytalan. Annyi azonban bizonyos, hogy minden igényt és kényelmet kielégít. Azt szoktuk mondani, hogy megfizethetetlen, hogy minden pénzt megér. Feltéve, ha van rávaló. Lehet, hogy némelyek számára ilyen áremelkedések mellett valóban megfizet­hetetlen. Arról is illő számot adni, hogy rövid két esz­tendő alatt óriási léptekben halad falunk­ban az infrastruktúra kiépítése. Van veze­tékes ivóvizünk, gázfűtés nagyon sok lakás­ban. A községi utak több szakaszon új burkolatot kaptak. A szemetet hetenként elhordják. És most itt a telefon. Az önerős fejlesztéshez 350-en adták hozzájárulá­sukat. Tagadhatatlan, hogy a bocsi önkor­mányzat Lippai Lajos polgármester elnök­lésével már eddig is tette a dolgát a falu boldogulására. Csak így tovább a megkez­dett úton! Murányi Kiss Barnabás Bocs Időt és hőfokot A miskolci Corvin utcában az időről két­szeresen tájékozódhatnak a járókelők, uayanis a mutatós óraszerkezetet hőmérővel is ellátták a kivitelezők.- Szerkesztői üzenetek ­Szirmai olvasónknak: Ha minden jól megy és július 15-ig megtörténik a műszaki áta­dás, már ebben az évben gázzal fűthetnek otthonaikban a szirmaiak is. Egyébként március 31-e a gázépítési tervek benyújtási határideje, amit pályáztatás, majd kivite­lezés követ. A tavaszi lakógyűlésen - mely­nek időpontjáról értesítik a lakosságot - minderről bővebben szó lesz. * Bogdán Jánosné, Miskolc: Köszönjük véle­ményét. Gondolataival találkozhat la­punkban. * „Kismama” jeligére: A várandósági pótlék megelőlegezett családi pótléknak is tekint­hető, hiszen a gyermek megszületésének hónapjától felváltja azt az azonos összegű családi pótlék. * Körömi olvasónknak: A pénzügyminiszter 33/1991. (XII.18.) PM rendelete nemcsak a televízió előfizetési díj megfizetése alól mentesülők köréről rendelkezik, hanem ar­ról is hogy: „ha a díjfizetésre kötelezett be­jelentési, illetve fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a díjat egyszeri 10 000 forint pótdíjjal együtt köteles megfizetni.” Levelezes 1993. Február 11., Csütörtök Eszak'Migymrszág, BODNÁR ILDIKÓ rovata Nem szégyellem, vállalom A rendszerváltás óta nagyon ke­veset hallani az úttörőmozgalom­ról. (Pedig van!) Talán azért, mert manapság minden cikis, ami a ré­gi rendszerhez kötődik. A koráb­bi úttörővezetók közül is sokan behúzták a nyakukat, főleg azok, akik főállásban tevékenykedtek. A sajtó is inkább csak a cserké­szekkel foglalkozik. S noha sem­mi bajom a cserkészekkel, mint régi úttörővezető, szeretnék né­hány gondolatot elmondani. Azzal kezdem - még mielőtt bár­ki is megvádolna -, hogy soha nem voltam és most sem vagyok tagja egyetlen pártnak sem, de ha az lettem volna, akkor sem szégyell­ném, mert meggyőződésből tet­tem volna. Mint ahogy azt sem, hogy húsz éve vagyok út- törővezetó. Miért és mit is szé­gyelljek rajta? Azt, hogy míg más a hétvégi házát, butikját épít­gette, a Balatonba lógatta a lábát, addig én minden nyáron (ingyen) sátortáborba vittem a gyereke­ket? Vagy azt, hogy míg más a tanítás után a krumplifóldjét kapálgatta és a nyulait etetgette, addig én (hülye) majd' minden délutánomat a gyerekekkel töl- töttem és vetélkedőt, versenyt és egyéb szabadidős programokat szerveztem nekik? Hát nem szé­gyellem! És közben egyetlen egy­szer sem jutott eszembe, hogy ez­zel a pártot szolgálom ki! A nyak­kendő színébe és három sarkába sok mindent bele lehet magya­rázni. Ez is hit kérdése, mint a- hogy az is, hogy egy korty bor és egy falat kenyér valakinek a teste. Nekem a piros szín egy a többi közül és nem magyarázok bele semmit. (Egyébként megsúgom, a zöld szín sem makulátlan.) Remélem elhiszik, hogy nem én , és nem is a gyerekek tehetnek ar­ról, hogy negyven évig csak egy gyermekszervezet lehetett. Bár lett volna több és lett volna konkurencia. Mivel manapság csak a cserké­szekről hallani, sokan azt hiszik, megszűnt az úttörőmozgalom. Kevesen tudják, de jelenleg is több mint ezer gyermekszervezet működik az Országos Úttörőszö- vetség keretein belül, ami 70 ezer gyermeket jelent. És ma már nincs semmiféle „központi” meg­kötöttség. Magunk választjuk meg a jelképeket, a programot és azt, hogy ki lehet tagja a szerve- zetnek. Mert eddig „fentról” el­várták, hogy 99,9 százalékos le­gyen a tanuló-úttörő arány, de most mi tettük fel olyan magasra a mércét, hogy csak az lehet tag, aki igazán kiérdemli. Például is­kolánkban a 140 tanulóból most 35-en tagjai a szervezetnek. Per­sze hozzáteszem, a kollegák sem nagyon tolonganak, de nem is baj, csak az csinálja, aki szívesen és önként teszi. És hogy mit akarunk? Azt, mint eddig! Becsületes, hazaszerető, természetet kedvelő, egymást segítő, edzett ifjúságot, illetve o- lyan programokat, ahol a gye­rekek hasznosan töltik el szabadi­dejüket. És semmi ideológia! Biz­tos vagyok benne, ha valamikor cserkész lettem volna, most velük szimpatizálnék. De engedtessék meg, hogy nekem az úttörő iránt legyen nosztalgiám. Mint ahogy azoknak a volt tanítványaimnak is, akikkel ha találkozom, mindig szívesen emlékeznek a régi táborokra, kerékpártúrákra, ver­senyekre és rendszerváltás ide, rendszerváltás oda azt mondják, jó volt úttörőnek lenni. Mező István földrajz-rajz szakos tanár ____________________Homrogd S zéchenyi ne álljon a vesztőhelyen Szó sincs róla, nevezetes helyet néztek ki a városházi szakembe­rek és a pesti művészek az 1994- ben felállítandó miskolci Széche- nyi-szobomak. Csaknem három évszázada még ott állt a vesztő­hely, ahol 1698. Mindszentek ha­vának 4. napján a miskolci hóhér pallossal lecsapta Kondai Kis Mi­hály miskolci főbíró fejét. Mi volt e rettenetes tett oka? Mai szó- használattal élve: tipikus koncep­ciós per, a tanácsbeliek jól meg­szervezett akciója. Egy kora őszi napon, 1698. szeptember 19-én lakomára hív­ta meg a főbírót egy jómódú gaz­da az avasi pincéjébe. Este ki­lenckor a főbíró jó hangulatban búcsúzott el a négy férfitől és egy csinos Orsik nevű asszonytól, a- kit Miskolcon azidóben „rosszhí­rű személynek” tartottak. Az Avas-alatti „Szepessy halastava partján újra összetalálkozott Or­sik asszonnyal, aki a vacsoráról gyorsan utána sietett. A sötétben az asszony a főbírót a parti bozót­ba, egy rozzant kerítés tövébe húzta. A kerítés másik oldalán már ott várakozott a házigazda és három vendége, hogy tanúja legyen a paráznaságnak.” És a né­gy tanú másnap feljelentést tett! Az eljárás gyors volt, a vármegyei szék jóváhagyása után a főbíró fe­jét a Felső-város piacán - a ter­vezett Széchenyi-szobor helyének közelében - Miskolc hóhéra nagy nyilvánosság előtt lecsapta. Noha Tompa Mihály „A miskolci bíró” című költeményében a paráz- naság körülményeit másképp ír­ta meg, a per iratainak a végzetes lakoma felel meg. Az ügyben ta­núskodó pincegazda hivatalt ka­pott, Orsik asszonynak nem esett baja. Kondai, aki egyszerű szár­mazású volt, már nem volt többé akadály, hogy 1699-től ismét gaz­dag és nemes emberek legyenek a város főbírái. Visszatérve a hely jelenlegi fel- használásához: most ott egy öt lámpás, díszes kandeláber áll. Öt lámpa egy ötszögű emelvényen: ritkán adódó „tisztesség” egy hátrább helyezendő lámpaoszlop­nak! Majd, ha (helyén) már ott áll Széchenyi és ércszemeivel mere­ven a Hunyadi u. 3. szám mellet­ti üres-füves térre nézve látja, hogy nini, ott van egy tér! - akkor már későn lesz. Aztán majd újabb 300 év múlva olvashatják utó­daink, hogy milyen koncepcióból fakadt a mai helyválasztás? Ha­csak a közszemlére kerülő szobor helyéről a város lakossága és köz­gyűlése másként nem határoz. lg lói Gyula Miskolc Kenyeret a szánkból Ma már nemcsak a gyárakat, a földeket adjuk el idegeneknek, hanem a kenyeret is a szánkból (szánktól), hogy mások éljenek. Nagyon hiányolom, hogy nálunk nincs tervszerű gazdálkodás. Ez az oka annak, hogy egyes ter­mékekből túltermelés van, ami gyakran gazdasági válsághoz ve­zet. így fordulhatott elő, hogy az elmúlt évben nagyobb mennyi­ségű kenyérgabonát exportál­tunk, annak ellenére, hogy meg­vártuk volna az évi termést és megfelelő tartalékról gondoskod­tunk volna. A miniszter urak ar­ra hivatkoznak, hogy az ország­nak szüksége volt a pénzre. Úgy látszik, egyesek jobban éheznek a pénzre, mint a kenyérre, elfeled­vén azt a szólásmondást, misze­rint pénzzel nem lehet jóllakni. Jó lenne, ha az illetékesek végre le­vonnák a megfelelő tanulságot és a tandíjat nem a néppel fizettet­nék meg. Pirigyi András Cigánd Korlát(lanul) Színhely Miskolc, Bajcsv-Zsilinszky utca, pár lépésre a Soltész Nagy Kálmán ut­cai forgalomirányító jeuőiámpáktól. Fotók: Fojtán László Emlékezés Görgey Artúrra Görgey Artúr születésének 175. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi megemlékezést tartott a Hadtör­téneti Intézetben. Katona Tamás államtitkár és Kosáry Domokos professzor, va­lamint történészek, tudományos kutatók, igen értékes beszédeket mondtak az ünnepi megemléke­zésen. Szépszámú hallgatóságot, teltházat vpnzott ez a nem min­dennapos ünnepség. Görgey Artúr elvitathatatlan érdemeire világítottak rá a szónokok. Megis­merhettük Görgey igazi arcát, valamint hősies harcát is ezekből az előadásokból, melyek 4 órán keresztül lebilincselték a hall­gatóságot. Másnap, január 29-én, délután 14 órakor a Kerepesi temetőben kis ünnepség keretében került sor Görgey sírjának megkoszorú­zására. A Miskolci Görgey Artúr 13. gyalogezred baráti közössége helyezte el a síremléken koszo­rúját, ugyanakkor a Magyar El­lenállási Szövetség keretei közt működő „Görgeysta” fegyveres ellenállók szintén elhelyezték ko­szorújukat a síremlékre, melyet 1935-ben a Miskolci 13. Görgey Artúr gyalogezred állított fel. Ä Mezőkövesdi Öregdiákok Baráti Köre, valamint az Ellenállók ne­vében dr. Sárközy Zoltán ny. fóle- véltárnok méltatta Görgey törté­nelmi szerepét és érdemeit. Február 19-én ugyancsak Sár­közy Zoltán tart előadást a Mező­kövesdi Öregdiákok Baráti Köré­nek szokásos havonkénti „talál­kozóján” Görgey Artúrról a Keleti Károly utca 22. sz. alatt, délután 4 órakor. Minden érdeklődőt sze­retettel hív és vár a baráti kör. Aradi Tibor ' ügyvezető elnök Szponzoroknak köszönik „Moccanj!” jelszóval hagyomány­teremtő játékos sportvetélkedőt rendeztünk január 30-án isko­lánkban. Szponzoroknak levél­ben kerestük meg a hemádné- meti polgármesteri hivatalt, köz­ségünk üzemeit és vállalkozóit, akik anyagi hozzájárulásukkal segítették a verseny lebonyolí­tását. Szeretnénk köszönetét mondani azoknak, akik meghallgattak minket és támogatták ennek a vidám hangulatú délelőttnek a sikeres lebonyolítását. a Hernádnémeti Alt. Isk. tantestülete Hivatalért kopogtat a posta Az ÉM február 4-i számában „Rekviem egy postahivatalért” címmel megjelent írással kap­csolatosan álláspontomat az aláb­biakban közlöm: A Csaba vezér utcai épület nem a Miskolci Postaigazgatóság keze­lésében van, azt csupán bérlőként használja a hivatal. 1992 nyarán új tulajdonossal kötöttem szer­ződést, egyidejűleg az épület megvásárlását is kezdeményez­tem, ez azonban - tekintettel ar­ra, hogy más kedvezőbb ajánlatot tett - nem valósult meg. A jelenle­gi tulajdonos f. év február 28-ig já­rult hozzá a postahivatal műkö­déséhez, ezért egy, a térségben építendő szolgáltatóházban igye­keztem az elhelyezést megoldani. Mivel itt is csak bérleti jogot sze­rezhetünk, hosszú távon ez sem jelent megnyugtató megoldást. A tárgyalások kezdetén megkeres­tem a városi önkormányzatot egy bérbe vehető vagy megvásárol­ható ingatlan biztosítása érdeké­ben, de választ ez idáig nem kap­tam. Megállapítható tehát, hogy az épület eladása és ennek következ­tében a postahivatal bezárása minden erőfeszítés ellenére tör­tént. Továbbra is keresem a meg­oldást a hivatal megnyitása érde­kében, mivel a cél nem a szolgál­tatások leépítése, hanem a mind színvonalasabb ellátás biz­tosítása. Kertész István igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents