Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

1993. Január 6., Szerda Abaúj Tájain ÉSZAK-Magyarország 5 Sínen a gáz Alsóvadász (ÉM) - Tavaly még egyáltalán nem volt biztos, hogy Alsóvadászra is eljut a gáz a kö­zeljövőben. Hiszen azt ajánlot­ták nekik, csatlakozzanak rá majd később az encsi vezetékre. Ám ez roppant költséges lenne, sokkal olcsóbb (és logikusabb), hogy a szikszói gázvezetékhez kapcsolódjanak. A tanulmányterv elkészült, e szerint megvan a lehetősége Alsóvadásznak (és Homrogd- nak) hogy a szikszói vezetéken kapják a gázt. Ez nyomásfoko­zással megvalósítható. A lehetőség tehát adott. Az önkormányzat a költségvetésből tízmillió forintot különített el erre a célra, a családoknak 50 ezer forintot kell majd befi­zetniük. S reménykednek pályá­zati pénzekben is. A szikszói téesztől különvált kis termelőszövetkezet nagy ered­ménye, hogy nem ment csődbe. Ezért már kevésbé fontos, hogy a készpénz reményében eladják a Szikszón lévő műhelyüket, úgy határoztak, hogy felhasználják inkább munkahelyteremtés céljára. Legalább annyi jövedelmet kell termelniük, hogy az állagmeg­óvást fedezni tudják. A hasz­nosításáról folynak a tárgyalá­sok, a cél, hogy minél több em­bernek jusson ott munka. Kicsi a falu, de fantasztikus Pere (ÉM) - Nincs egy terme­lőszövetkezetük, egy ipari lé­tesítményük, nincsenek másfaj­ta gondjaik, mint a többi tele­pülésnek. Van viszont egy boltjuk, egy presszójuk, egy ivójuk, két vál­lalkozójuk, tavaly augusztus óta önálló, 1-6 osztályos, harminc- három gyermeket okító álta­lános iskolájuk, egy óvodájuk, és az összesen négyszázötvennégy lakostól százezer forintot alig meghaladó helyi adójuk. Gaz­dálkodnak hát az állami támo­gatásból. Méghozzá nem is olyan rosszul. Bár Pere 1976-tól két évvel ez- előttig társközség volt, mégis úgy tűnik, hamar beletanultak az önállóságba. ,Általában óriási, ritkaságszám­ba menő teljesítményt várnak az embertől, de a mi települé­sünk nagyon kicsi, nem tudunk fantasztikus dolgokat produkál­ni. Elég eredmény, hogy Pere kezd önálló arculatot ölteni - mondta a falu jegyzője, dr. Orosz László. Pedig elég fan­tasztikus a fentiek ismeretében vállalni a két intézmény, az óvo­da és az iskola minőségi fenn­tartását, és emellett természete­sen szinten tartani a település életét. És még beruházásba is fognak, igaz pályázati a pénzből. Három millió forintot fordítanak arra, hogy új, nyolcvan fős konyhájuk legyen, ahol a település óvodá­sainak, iskolásainak és öreg­jeinek főzik majd minden nap a friss, meleg ebédet. Tízórai Szikszó (ÉM) - A legtöbb is­kolában készül iskolaújság, vagy a szünetekben az iskolarádió műsora szórakoztatja a diá- kokat A szikszó Szepsi Csombor Már­ton Gimnáziumnak újságja is van, most készül a Fele Se Lő harmadik száma, de emellett működik a saját „televíziójuk” is. Minden szerdán a nagy­szünetben láthatják az iskola tanulói a Tízórai című műsort. Az alig néhány hónapos szer­kesztőségnek egyelőre csak egy videokamerája és egy zártláncú televíziós rendszere van. De ha a nemrégiben beadott pá­lyázaton sikerül pénzhez jut­niuk, megvásárolhatják a vá­gógépet is, és így már színvona­lasabb műsorokat tudnak készíteni. Félidőben a falukutatás A kányi kertek alatt már az országhatár húzódik Cserehát (EM - FG) - Bár egy térség gazdasági, társadalmi helyzete nem kötődik szorosan a közigazgatási határokhoz, és már régen meg is szűntek a járások, mégis csak úgy tudjuk a legegyszerűbben meghatároz­ni a falukutató tábor helyét, ha a volt edelényi illetve encsi já­rást említjük. Úgy pontosít­hatjuk tovább a helyet, hogy a Bódva-, a Hernád-völgy és az országhatár által bezárt három­szög százhuszonöt falujában jár­tak az elmúlt két nyáron a Cse­reháti falukutató tábor résztve­vői. Az MTA Regionális Kutatá­sok Központja Eszak-magyar- országi Osztálya, a Falufejlesz­tési Társaság és a Csereháti Településszövetség kezdeménye­zésére meghirdetett tábor első „fordulójában”, 1991 nyarán nyolcvan csereháti településen kezdődött el a felmérés, majd az elmúlt nyáron a további huszon­öt faluba jutottak el a kutatás­ban résztvevő egyetemisták, főiskolások, szociológusok, tár­sadalomkutatással foglalkozó szakemberek. A helyszíni mun­ka jelentős része befejeződött, viszont a kutatás még nem zá­rult le. Az eddig szerzett tapasz­talatokról, a továbblépés lehető­ségeiről a tábor vezetőjével, az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja Eszak-magyarországi Osztályának vezetőjével, dr. G. Fekete Évával beszélgettünk.- A csereháti falukutatótáborok történetét onnan kezdhetném, hogy a Csereháti Településszö­vetség aktív tagjaként is, és ku­tatóként is érdekelt a téma. Az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz 1991-ben adtuk be az Elmaradott térségek integrá­lódási lehetőségei B.-A.-Z me­gyében című pályázatot. így kaptunk támogatást a munka megkezdéséhez. Mivel nincse­nek megbízható információk er­ről a területről, mindenképpen ki kellett találni egy információ- gyűjtési módszert. Egyetemis­taként, kezdő kutatóként ma­gam is részt vettem falukutató táborokban, tehát nem volt min­den előzmény nélküli a tábor gondolata. Persze, azokból a nyári portyázásokból nem min­dig született kézzel fogható eredmény, most viszont éppen az volt a fő cél, hogy minél több adatot gyűjtsünk össze a vizs­gált területről. Azt is hozzá kell tenni, hogy az egyetemistáknak nem fizettünk ezért a munkáért, inkább arra törekedtünk, hogy igazi tábori hangulat alakuljon ki. Az egyik fő alapelv az volt, hogy minél alaposabban megismerjenek egy-egy falut. Nagyon irigyeltem az egyete­mistáktól, hogy három-négy napot ott tudtak tölteni a fal­vakban, ott éltek, éjjel-nappal együtt lehettek a falu lakóival. Nem szerezhetünk olyan mély benyomásokat, ha csak egy-egy beszélgetésre utazunk oda. Itt kell megjegyeznem, hogy rend­kívül segítőkészek voltak a pol­gármesterek, a falu vezetői. Na­gyon sok helyen még az egyete­misták ellátásáról is a falu gon­doskodott. Ennek az volt az „ára”, hogy letettem a nagyes­küt: az ott'készült anyagokat megkapják a települések. Ézt az ígéretemet még mindig tartom, csak a feldolgozás borzasztóan elhúzódik, illetve a ’91-es tábor értékelésével meg kellett várni a tavalyit, mivel egy egész terület vizsgálatáról van szó, és együtt kell lezárni a kutatást.- Harmadik tábort már nem szerveznek ?- Lesz tábor '93 nyarán, sót még további terveink is vannak. Az első kettőnél az volt a lényeg, hogy tényfeltáró munkát végez­zünk a területen. Ez megtör­tént. Illetve két viszonylag na­gyobb település, Szendrő és Boldva, valamint a városok ki­maradtak ebből. Egyrészt nem volt annyi emberünk, másrészt nem lehet ugyanolyan módszer­rel vizsgálni a városokat, mint a falvakat. Ha elkészülnek az elemzések, értékelések, a követ­kező nyáron elsősorban a kont­rollálás miatt megyünk vissza a falvakba. Ott megbeszéljük, mi történt a felmérés óta, mit sike­rült a tervekből megvalósíta­niuk, illetve ha még valamivel ki kell egészíteni a falura vonat­kozó elemzést, azt is megtesz- szük. Ez a munka már keve­sebb, viszont szakavatottabb embert igényel. Abaújdevecser múltjáról is az öregek tudnak a legtöbbet mesélni- Mi történik az elkészült doku­mentumokkal?- Ez egyrészt a kutatóintézetünk tudományos muftkája, illetve a Csereháti Településszövetségen belüli munkám részeként sze­retnék ebből valami kézzel fog­ható, a térség fejlesztését elő­mozdító segédeszközt is készí­teni. Egy olyan kiadványt sze­retnénk megjelentetni, mely tartalmazza a falurajzokat, a település legfontosabb jellem­zőit, ezek egyrészt KSH adatok, másrészt a saját gyűjtéseinkből származnak. Ä falurajzokhoz az egyetemisták munkáin kívül a saját forrásokat is fel kell hasz­nálnom. Olyan stílusúra terve­zem a kiadványt, hogy azt vál­lalkozási kézikönyvként hasz­nálhassák. A térség iránt érdek­lődő befektető láthassa, milyen fejlesztésben gondolkoznak a helyiek, ehhez milyen hátterük van természeti kincsekben, ha­gyományokban , egyáltalán mi­lyen erőforrások vannak a tele­püléseken, beleértve ebbe a de­mográfiai mutatókat is.- Mikorra várható a kézikönyv megjelenése?- A kutatási anyagot az évvégéig le kell zárni. Addig tehát a kiad­vány kézirata is elkészül. De hogy ebből mikor lesz könyv, az már nehezebb kérdés, mert erre már nincs pénzünk. De ameny- nyiben sikerül elfogadtatni en­nek a „kiajánló” könyvnek a fontosságát, talán a helyiek tá­mogatják a kiadást, illetve azok a személyek, és intézmények is, akik érdekeltek a vállalkozás­ban.- Kik készítik az elemzéseket?- A tanulmányrész elkészítését az osztályunk szervezi, de na­gyon sok külső munkatárs is részt vesz a munkában. A gaz­dasági kérdések értékelését dr. Fehér Alajos, a gödöllői egyetem kompolti kutatóintézetének igazgatója végzi, az ágazati érté­kelésben közreműködik dr. Dor- gai László, aki már szintén jó is­merője a Cserehátnak. A kistá­janként elemzést dr. Süli-Zakar István, a KLTE Társadalomfóld- rajzi tanszékének vezetője ké­szíti. A természetföldrajzi érté­kekről és lehetőségekről szóló tanulmány már itt van az aszta­lomon, ezt dr. Szabó József, a debreceni egyetem Természet- földrajzi tanszékének vezetője írta.- A táborok jövője kapcsán már utalt arra, hogy további terveik is vannak...- A falukutató táborokban vetődött fel, hogy mennyi üresen maradt ház van ezekben a fal­vakban, és jó lenne ide rendsze­resen visszatérni, kialakítani egy falukutató bázist. így most azt tervezzük, hogy megveszünk egy kis alsógagyi házat. Mivel annyira gyér ezen a területen az információs rendszer, másoknak is szüksége lehet különböző felmérésekre. Ezeket a kutatá­sokat kvázi bérmunkában vé­gezhetnénk. Egyébként már je­lentkeztek is ilyen igénnyel. Emellett olyan kulturális cent­rumot lehetne itt létrehozni, ahová a régi falukutató hagyo­mányokat felújítva társada­lomtudósokat, szociográfiával foglalkozó írókat, falukutatás iránt érdeklődőket hívhatnánk meg. A választásnál nem elha­nyagolható szempont volt az, hogy Alsógagytól légvonalban körülbelül öt kilométerre van Gagyvendégi, és a településszö­vetség az ottani kúriát vásárolta meg innovációs centrum, terü­leti gazdaságfejlesztési iroda céljára. Elgondolkodtató az is, hogy egy nagyobb léptékű terv­ben, hogyan lehet ezeket a kis láncszemeket összerakni. Hi­szen viszonylag kis területen be­lül itt van Szanticska is, és így már erre a három helyre na­gyobb projekteket lehetne készí­teni. De ez is pénz és energia kérdése. A hejcei kapu Fotók: Dobos Klára Magvaszakadt családfa Abaúji történetek (ÉM) - A Fulók címere egy kantárt tartó páncélos kart ábrázol, rajta egy sas, tőle jobbra hatágú csillag, balra holdsarló... A család okleveles nyomai a 14. század elejéig nyúlnak, mikor nevük még He- gyallyai volt. A Fuló ragadványnév ugyanezen század végéről származik, később állandóvá is váít, csak az előnév különbözött az egyes ágaknál. Hegyallyai Fuló fiainak Zsigmond király 1406-ban új adomány címén ajándékozta Radvány fa­lut. 1440-ben ezt a birtokrészt Radványi István fiai vásárolták meg, 70 forinton és 33 új dénáron. Egy évszázad múlva Csontos Demjén magvaszakadtán Korlát, Fuló György magvaszakadtán Gibárt Szendi Fuló Mihályra szállt. Élhettek volna békében a „Fuló-birtokok” és tulajdonosaik, ha 1594-ben Fuló György nem követ el gyilkossági kísérletet az akkori nagyváradi püspök ellen. De elkövetett, s ezért büntetésből fejváltság- ba a püspök testvéreié lettek a kérési és radványi birtokok. Fuló Pál özvegyét 1598-ban a tatárok mindenéből kipusztították, javait elpré- dálták, őt magát is összevagdalták, elhur­colták, s csak magas pénzösszeg ellenében bocsátották szabadon. Hogy ki tudja fi­zetni zsarolóit, el kellett adnia fulókércsi földjeit. A „Fulók” közül a megye sok tisztviselője került ki. A család egyik tagja, Fuíó Miklós pedig részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, melynek leverése után Pozsonyban halálra ítélték. Ezt még túlélte. De az időt ő sem tudta legyőzni. A megye területén a család utoísó tagja Fuló Julianna volt, aki 1878-ban életének 99. évében halt meg Hernádbüdön. Még a munkahely is drága Novajidrány (ÉM) - A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetből tavaly decemberben „egyszerű” Szövetkezetté alakult gaz­daság, a már évek óta nyugatra (többek között Németországba, Hollandiába, Ausztráliába) is dolgozó Abaúji Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Kft., az iskola, az óvoda - és kész is. Ilyen röviden elin­tézhető a novajidrányi munkalehetőségek felsorolása. A környező települések sem igen tudnak segíteni, mezőgazdasági beállítottságú az egész környék. Marad hát (már amennyi maradt belőle) Miskolc: a drótgyár, a Digép. Hiába van olyan messze a me­gyeszékhely (körülbelül 50 kilométer), mégis a többség ide ingázik be nap mint nap. Manapság viszont már jó, ha az itt alkalmazottak egy-másfél hetet dolgoz­nak egy hónapban. Ráadásul - mint azt mindannyian tapasztaljuk bőrünkön - az újabb áremelés után az utazás is még drágább. Kérdéses, kifizeti-e a cég ezek után is ezt a „fölös” költséget? És ha igen, vajon meddig kell neki ilyen drága mun­kás? Ha nem, meddig kell a dolgozónak ilyen drága munkahely? Most, január ele­jén a település 1500 lakójából (ebben már a csecsemők is benne foglaltatnak) 220 a munkanélküli. Novajidrány másik nagy problémája egé­szen világvárosi, ugyanaz, mint New York óriási gondja: csapnivaló a közbiztonság. A Garadnán székelő két körzeti megbí­zottra ugyanis még öt falu jut, nem lehet­nek ott mindenütt, nem teremtehetnek mindig csak ők rendet. Hogy mégis legyen valami „happy end” hatása rövid beszámolónknak, nem feled­kezhetünk el a gázprogramról. Megvolt a felmérés, a szükséges megbeszélés, elkészült a tanulmányterv. Úgy túnik hát, valóra válhat reményük, és Encsen túl (de még Tornyosnémetin innen) Novajidrá- nyig is eljut majd a vezetékes gáz. Falugyűlés Forró (ÉM) - Falugyűlést tartanak ja­nuár 11-én (hétfőn) este fél hattól a forrói kultúrházban. A gyűlés témája a kétéves képviselőtestületi munka lesz. A felvetődő kérdésekre, a községi és egyéni prob­lémákra a helyszínen válaszolnak a falu vezetői. A gyűlés témája lesz a csa­tornázás is, hiszen ehhez a pályázati pén­zek mellett szükséges lesz a lakossági hozzájárulásra is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents