Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
14 ESZAK-Magyarország Szólástér 1993. Január 23., Szombat Juhász József Szarajevóban Valaki még lakott itt a nyáron, hol gyér tüzét táplálta a nap, s a széthullott tollak és pihék újra vánkossá fújták magukat és terpeszre a karos nyáriszék. A sárga cégér mikor felnyögött: szél cibálta a felpuffadt dögöt, téglafal itta vére vörösét, s émelygő szagon lopózott elő törött kilincsen száradó velő. Fagy és nyomor is itt fészkelődött motoszkálva egy lukasra égett zománctalan tál fenekén, ahol aszalt svábbogár potrohán vakon tűnődött a rozsdaenyészet. Segíts jó Uram, lásd az egészet! Valaki még lakott itt a nyáron, de a lépcsőket hiába járom: pusztulást talál a szív és az ész, e romokon már halál legelész... Tiszteletbeli tagunk: Iliescu A pécsi székhelyű Magyar-Román Baráti Társaság elnöksége 1992. december 8-án kibővített ülésen foglalkozott Ion Iliescu, a vele történt találkozó alkalmával kinyilvánított, szándékával úgy döntött, hogy tiszteletbeli tagként felveszi a társaságba. A hazai hírorgánumok már 1992. november végi tudósításaiban is „szenzációs tényként” közölték, hogy Iliescu a nála látogatáson volt pécsi delegációval közölte: olyannyira megnyerte a társaság eszméje, hogy maga is kész belépni soraiba. „Jelképek üzenetei” címmel 1992. december 7-i magyarországi lapokban Kocsis Tamás, az MTI szemleírója erről így vélekedett: „Miért lépett be Iliescu elnök a Magyar- Román Baráti Társaságba? Saját szavai szerint azért, mert rendkívül fontosnak tartja atársaságmunkáját, mivel az egyszerű emberek - román és a magyar polgárok- közötti barátság építését tekinti tevékenysége fő céljának. Politikai céljaival összhangban tette meg ezt a szokatlan lépést Iliescu? - Semmi ok feltételezni az ellenkezőjét - úja Kocsis -, hisz Románia államfője - politikus. Persze nem ezen a gesztuson múlik a két ország kapcsolatainak jövője, de Iliescu lépése olyan jelkép, ami ellen aligha lehet kifogása bárkinek, aki a magyar-román viták rendbetételét kívánja.” Mégis, egynémely magyar és román állampolgár megdöbbent azon, hogy Ion Iliescu felvételét kérte a Magyar-Román Baráti Társaságba. Miért? Mit kellett volna tennie a pécsi elnökségnek? Azt mondani, hogy: „nyet”? Ugyan hová vezettek az eddigi örökös „nyet”-ek? Lehet Ion Iliescut szeretni, vagy nem szeretni, ám attól a tény tény marad: nevezetesen, hogy Románia alkotmányosan megválasztott elnöke. Márpedig egy külföldi államfő méltányos és teljesíthető kívánságát sehol a világon nem szokták visszautasítani: ez az udvariasság elemi szabálya. S kiváltképpen nem, ha egy másik, szomszédos ország iránti baráti megnyilatkozásáról van szó. Egy ilyen gesztust visszautasítani, felért volna egy ar- culcsapással. így hát 1992. december 8. óta- elvileg! - „sérthetetlenek” a társaságunk romániai tagjai, éljenek Kolozsvárott, vagy Bukarestben, Déván vagy Vasluiban, vagy akárhol másutt, hiszen ugyanahhoz a társasághoz tartoznak, amelynek immár Románia legmagasabb közjogi méltósága is tagja. Iglói Gyula a társaság miskolci tagja Héra segélyezés Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság tájékoztatja az érintett önkormányzatokat és a lakosságot, hogy működési területén a HÉRA segélyezési akciójogosultjainak felmérése befejeződött; az adatokat a HÉRA Alapítvány számára továbbítottuk. Ennek alapján területünkön az érintett családok száma: 34174, az érintett gyermekeké: 104 924. Tekintettel arra, hogy az országos felmérés még nem fejeződött be, kérjük az érintettek szíves türelmét a segély gyermekenkénti összegének megállapítását, illetve a kifizetés időpontját illetően. A segély átvételéről minden érintett személyre szóló értesítést kap az illetékes ön- kormányzattól, melynek kézhezvételéig az állampolgároknak további teendőjük nincs. ÉMÁSZ Rt. Sajtószabadság, demokrácia, mezőgazdaság Válasz dr. Csikász Zoltán úr észrevételeire (ÉM. 1.16.) Tisztelt Csikász Úr! Megtisztelő számomra, hogy figyelemre méltat, de bő terjedelmű észrevételeivel sem cáfolta meg véleményemet, sőt, nem is azzal foglalkozik. Ürügyet keresett saját teóriái kifejtéséhez. Amit vitat, ahhoz nekem nagyrészt semmi közöm, én minden mondatomért vállalom a felelősséget, és a nagy nyilvánosság előtt is hajlandó vagyok megvitatni. (ÉM. XII. 16. és I. 9.) Azt mindenesetre tisztelem, hogy névvel bírál, mert eddig elvbarátai névtelenül telefonáltak, fenyegettek, álnéven írtak. Tiszteletben tartom eltérő véleményét is, de ezt kifejthetné úgy is, hogy nem sért senkit, nem bújtatja véleményét egy látszólagos bírálat mögé. Áz én írásomra csak hivatkozik, de nem cáfolja. A médiaügyben sokan nyilatkoztak hasonló véleménnyel, választhatott volna más „ellenfelet” is. Engem választott, ennek bizonyára oka van. Az ok pedig valószínű az, hogy engem kell elhallgattatni. Minden eszközzel, mert az AGRÁRSZÖVETSÉG nyílt, őszinte, gyakorlatias politizálása és növekvő népszerűsége régen szálka, sőt erős tüske, nem nehéz kitalálni, kinek a szemében... Ezek után nézzük a cikket: Barátnak szólít - köszönöm -, de elvbarátok nemigen lehetünk, amíg ennyire egyoldalú felfogása van a sajtószabadságról, demokráciáról és a mezőgazdaságról. Úgy vélem, a gondolatmenetével és a logikájával baj van. Nem lehet mindent összemosni, összekeverni, le sem írt gondolatokra egy szép hasonlattal, oda nem illő - válasznak feltüntetett - véleményt igazolni. Én nem szószólója, tagja vagyok az AGRÁRSZÖVETSÉG-nek, tisztségviselője is. A szószóló általában másokat képvisel, én viszont az adott esetben csak a magam nevében nyilatkoztam. Más cikkeimben is főleg a mezőgazdaság, az ország jövőjével foglalkoztam, nem a múlttal. Nem védtem a „tegnap igazát”! Annak megítélése a történészekre tartozik. A váltásról annyit: örüljünk, hogy nálunk békésen omlott össze a rendszer, de ne akarják, hogy a gazdaság is összeomoljon. Hogy mennyire indokolt volt a sajtószabadság féltése, azt a közben napvilágot látott új műsortervek is igazolják. Ha valaki mégis kételkedne, hallgassa meg újra a cikk megjelenése napján elhangzott 168 óra műsorát, azt a műsort, amely az elmúlt rendszer lebontásáért már akkor többet tett, mint a mai, hangos - akkor még zömében lapuló - urak együttvéve. A média mindennek az oka? Lehet, de nem hinném, hogy azért zártak be gyárakat, azért van munkanélküliség, azért ment tönkre a mezőgazdaság és emelkednek az árak, mert ugye a médiák... Éppen az a baj, hogy a médiákkal foglalkoznak és nem Diósgyőrrel, Ozddal, a mezőgazdasággal. Aztán: én félek-e és mitől? Ezt többször is kérdezte. Nos, az újságcikkektől, mások véleményétől nem. Azt meglehet vitatni. Éd- dig nem féltem, csak féltettem a mezőgazdaság jövőjét (nem múltját), és féltettem az ország lakosságát azoktól a gondoktól, áremelkedésektől, munkanélküliségtől, amelyet a hozzá nem értő politika rázúdít, és amely mérsékelhető lett volna. Most egyre inkább félek, pedig nem vagyok fontos személy, de ha már engem is életveszélyesen fenyegetnek csak azért, mert nem értek egyet a mai kormány politikájával, a szélsőséges gyűlölködéssel, akkor itt van mitől. Abban egyetértünk, hogy az érzelmek helyett az értelem irányítsa tetteinket, de nem hiszem, hogy ez az intelme rám vonatkozna. Ajánlja a koalíciós partnereinek. Sajnálom és mélységesen elítélem azt, hogy a becsületes magyar emberek legószintébb nemzeti érzéseit politikai célokra kihasználják, és a világon nem tapasztalt módon saját hazánkon belül is kirekesztik, elvitatják a magyarságukat azoktól, akik nem állnak be a fújolók, az ordítozok, a félrevezetettek közé. Magyarságunkat, hazaszeretetünket tetteink bizonyítsák! Egyetértünk abban, hogy ma a Deák Ferenc-i bölcsességre nagy szükség lenne, de ki tehet arróí, hogy a hatalmat gyakorló politikusainkból ez nagyrészt hiányzik. Ami pedig engem illet, ma is mezőgazdasági szakembernek érzem magam, három szakdiplomával. Nemcsak voltam téesz- ben, ma is ott vagyok, a tagság bizalmából tisztségre is megválasztva. Az, hogy én traktoron ültem-e, mellékes, de megnyugtathatom, egész közelről ismerem a fizikai munkát is, traktorral is tudok dolgozni, de ez csak rám és a munkatársaimra tartozik. Megjegyzem: valótlan állításai miatt hitelrontásért beperelhetem, esetleg úri módon nem törődöm vele. A tulajdonnal kapcsolatban meg kell nyugtassam, a tulajdonosoktól nem félünk, de attól igen, hogy a hozzá nem értő kormány és az Önhöz hasonló kibicek ennek normális, jövedelmező működését lehetetlenné teszik. Nem bírják elviselni, hogy az ország csaknem egymilliós szövetkezeti tagságának többsége továbbra is a szövetkezetek mellett döntött. Önök ezeket szét akarják verni, ha eddig még nem sikerült, de azt nem mondják meg, mi lesz azután, és mi lesz az önálló gazdálkodásra már nem képes szövetkezeti tagok százezreivel. Ha megmondják, mi is segítünk szétverni, de addig, amíg nincs helyette semmi???... Hogy mi lett volna, ha...? Sokszor feltették már a kérdést a történelem során, de ez értelmetlen. Én is tudom mi lett volna, ha az angolok szabadítanak fel bennünket, és Magyarország is elfogadhatja a Marshall-segélyt. Nem hiszem, hogy csak az akadályozta meg ebben a jobb sorsra érdemes országunkat, hogy én és Hankiss úr „eltévelyedtünk”. Tudomásom szerint sem Truman, sem Churchill, sem Sztálin nem egyeztette elképzeléseit egyetlen magyarral sem. A mezőgazdaságot érintő kérdésekről, törvényekről, az átalakulásról szerintem beszélt a rádió és televízió. Nem hinném azonban, hogy Hankiss úr lenne a felelős azért, hogy ezeket a törvényeket azok sem értik, akik meghozták, mert ha értették volna, nem hozták volna meg. Azóta is csak magyarázzák, módosítgatják és közben nem lesz, vagy drága lesz a kenyér, a tej. Remélem, hogy az AGRÁRSZÖVETSÉG (nem agrár párt!) valóban győzni fog. Köszönöm, hogy ezt Ön is megelőlegezi, mert azt sajnos saját zsebén érzi a bevásárló háziasszony - városi és falusi egyaránt -, hogy a koalíció agrár- politikája megbukott, csak az a baj, hogy a fogyasztók fizetik a számlát és nem ők. Emiatt vannak nyugati élelmiszer árak, keleti bérek mellett. Megkímélhettük volna ettől az országot, ha eredeti javaslatainkat figyelembe veszik. Most helyrehozni is nehéz lesz. Erre elvbarátai csak most ébredtek rá, új mezőgazdasági programot hirdetnek meg. Ugyanezt megírnám az új kormánynak is, ha ilyen rosszul gazdálkodna. Akkor is fogok Jajgatni”, ha élek, és ha a szakterületek, a demokrácia porcelánboltjában az új kormány is ilyen durván csörtetne. Abban valószínű igaza van, hogy ma Magyarországon nem a baloldaltól kell félni. Erről se írtam, de amiről igen, az se ok arra, hogy erről csúsztatva élcelődjön. Nem vagyok „újságíró”. Egy sort se írnék, ha a dolgok úgy mennének, ahogy kellene, ahogy illene hozzáértő kormány esetén. Hát ezért szeretnék én független médiákat, sajtószabadságot, nyílt, őszinte demokráciát és fejlett mezőgazdaságot. Az, hogy mi a valóság, ki hogyan ítéli meg, lehet nézőpont kérdése, de bízzuk az olvasókra, ki igyekszik itt és kit félrevezetni, ki akarja a tömegtájékoztatást és mire felhasználni. Tisztelettel: Szilágyi Adolf AGRÁRSZÖVETSÉG B.-A.-Z. megyei elnöke Megőrizni és megtartani Nincs pénz új hídra Sajóecseg (EM)—Lassan egy éve, hogy a sajóecsegi Sajó-hidat lezárták, mivel a rajta való közlekedés életveszélyessé vált. Mint megtudtuk, egyelőre nincs 200 millió forintja a KPM-nek eqy új híd megépítésére, de vizsgálják annak lehetőséget, hogy a jelenlegi helyén milyen más megoldassa! (és kis köhséageljlehetne a forgalmat újra beindítani. A híd végleges sorsáról februárban várható végleges döntés. Fotó: Fojtán László A volt politikai üldözöttek közleményei Négy évtized után újra földtulajdonos lesz a falvak népe. Az új helyzet új gondokat szül, ezek közül kettővel már régebben foglalkoztam, most egy harmadikról kívánok szólni. A követendő példaként gyakran emlegetett nyugati gazdaságokban erőteljes birtok koncentráció megy végbe. Például az USA mezőgazdaságában 1935-ben 6,8 millió farm volt, 50 évvel később, 1986-ban 2,4 millió. Évi átlagban 80 ezer farm ment tönkre. Eközben a farmok átlagos területe 62 hektárról 173 hektárra nőtt. Történt mindez olyan országban, ahol egy átlagos farm gépeinek és eszközeinek értéke 400 ezer dollár körül van, az állami támogatás évi összege eléri farmonként a 25 ezer dollárt. Hasonló a helyzet Nyugat-Eu- rópában is, ahol szintén tapasztalható földbirtok koncentráció, bár a farmok átlag területe csak 17 hektár. Az állami támogatás farmonként, évi 5-6 ezer dollár között van. (A statisztikai adatokat dr. Mayer Zoltán egyetemi docens „Tények az USÄ mezőgazdaságáról” - című tanulmányából vettem át.) A nálunk ma tapasztalható állapot lényegesen eltér a fentiektől. A földtulajdon átlagos területe meg sem közelíti a nyugati farmok területének átlagát. E tekintetben hazánkban az 1940 előttinél is kedvezőtlenebb helyzet alakul ki. Gondoljunk csak az állami gazdaságok dolgozóinak 20 aranykoronás juttatására, vagy a földtulajdonnal nem rendelkező, volt tsz. tagok 1,5 hektáros részesedésére. Az árverési összesítők statisztikai adatai is jóval 100 aranykorona átlag alatti tulajdonszerzésről tanúskodnak. A most egyéni útra térő gazdák nem rendelkeznek gépekkel, az átalakuló szövetkezetek részeinek zöme elhasznált állapotban van. Az igényelhető kölcsönök kamata 20-30 százalék, miközben a mező- gazdasági termelés várható tiszta jövedelme 10 százalék körül alakulhat. Ebből egyenesen következik, hogy jelentősebb kölcsön felvétele a legbiztosabb út a bukáshoz. Felmerül a kérdés, hogy mit lehet tenni? Véleményen szerint azt, amit a címben leírtam: megőrizni és megtartani a földet. Művelni, ahogy a helyzet, a helyi körülmények engedik, vagy lehetővé teszik. Összefogva, egymást segítve, úgy, ahogy tették apáink, nagyapáink évtizedeken át, élve a bérbe adás, a részesművelés lehetőségével is, ha kell. Már jelentkeznek a szegénység vámszedői. Ma a kárpótlási jegyet gyűjtik a névérték 60-70 százalékáért, holnap a földet veszik, hektáronként néhány ezer forintért, a gazdasági felemelkedés biztos tudatában. Ezért kell a földet megőrizni és megtartani, egy jobb jövő reményében, hogy a majdani haszon ne az üzéreké, a haszonlesőké legyen. Benke Mátyás A „Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetsége közli az országban és külföldön élő tagságával, hogy országos központi irodájának címe és telefonszáma megváltozott. Új cím: Budapest, 1126 Or- bánhegyi u. 8. Új telefonszám: 1-350-770. A bajtársi szövetség felhívja mindazon állampolgárok figyelmét, akik 1951 és 1956 közötti időszakban, származásuk miatt (kulák) katonai behívóval munkaszolgálatra vonultakkal, hogy parlamentünk rendezte, törvényben a kárpótlásuk ügyét. Kárpótlásként a valóban leszolgált időre az első évre havi 500 forint nyugdíjkiegészítésre jogosultak, minden további évre havi 250 forint. Ezt kérni kell a megfelelő nyomtatványokon a Kecskeméti utca 12. alatti Kárrendezési és Kárpótlási Hivataltól. Felvilágosítást és segítséget mi adunk. Válaszborítékos leveleiket váijuk Bp. 1126 Orbánhegyi út 8. szám alatti irodánkba. Telefon: 1-350-770.
