Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16 / 13. szám
1993. Január 16., Szombat 8 ÉSZAK-Magyarország Ém Hétvége^Falujárás Egy kis helytörténet A község az Árpád-kori királyok idején nagy szerepet játszott megyénk életében. Az Örösur nemzetség birtoka volt. Valószínűleg ez a nemzetség építette templomát is, amely Szent Domokos tiszteletére már a 13. században fennállott. A falu nevét Scy- enne alakban írják az oklevelek, a 14. században ebben a formában szerepel, amint azt I. Károly 1311-ben kelt levelében olvashatjuk. Későbbi birtokosai a községnek a Se- nyeiek, a Károlyiak és a Tomo- riak. A Senyeiek egyik ága kihalván, a birtokot a másik ág kapja meg. Ez megszerzi a községben uradalmat szerzett Bojnicsics - más néven Horvát - család birtokát is. Egyéb birtokosok közül a Finkey, a Császtai, majd a Csabai és Vathai családok neve érdemel még említést. A Senyeiek igyekeznek kiszorítani ezeket a családokat a faluból. A család Péter nevű tagja az alis- pánságig vitte. Minthogy a zavaros időkben elvesztek a család oklevelei, Senyei Péter Thurzó György nádortól adományt kért és kapott, sőt a korábban a koronára szállt birtok is az övé lett. J°Senye élnia*»** r 11 egy hatalmas hársfa a falu főutcáján, a Máriássy kúria előtt. ÉletA korát két- háromszáz évre becsülik, göcsörtös törzsét három ember tudja együtt, kinyújtott karral átölelni. Gallyai tíz méternél is magasabban nyúlnak az ég felé. A természeti értéket már régebben védetté nyilvánították, de féltőn őrzik és óvják az egymást követő generációk is. Egy ki-csit Sajósenye létének jelképét, az élet folytonosságát érzik megtestesülni e fában. Ahogyan tavasszal rügyet bont, nyaranta virágba borul a hárs és illatát messzire viszik az esti szellők, úgy újul meg, küzd az életért és megpróbál bízni a jövőben a századok során sok vihart átélt, olykor teljesen elnéptelenedett kis település. Itt nem kell félni a lakosság elöregedésétől, hiszen a négyszáz lelkes településen ma több a gyermek, s a még tovább tanuló fiatal, mint ahány idős ember él a községben. A Miskolctól alig 15 kilométerre fekvő, ám mindig jelentéktelennek számító, sohasem önálló és hosszú ideig elmaradott falu életének nemrég egy új fejezete kezdődött el. A gyerekek szeretnek oviba járni Az iskolások Sajóvámosra járnak. A hajdani iskolaépületben - mely kívül-belül szép, rendezett és barátságos - évek óta működik az óvoda. Két esztendeje ez is önálló lett, s nagyon népszerű a családok és persze, a gyerekek körében. Egy-két kivételtől eltekintve valamennyi óvodáskorút beíratnak, azok pedig lelkesen találkoznak nap mint nap kis társaikkal, az óvónénivel és a dadusokkal.- A húsz-huszonkét gyerek 3 csoportot alkot. Bár valamennyien egy teremben vagyunk, mégis meg tudom oldani a külön foglalkozásokat is - mondja Juhász Zoltánné óvónő, az intézmény vezetője. - Ha például a nagy- csoportosokkal matematikázunk, akkor a kisebbek számára más elfoglaltságot adok. Legjobban azért a közös éneklést, a testnevelést, no meg az ábrázolásnak nevezett rajzolást váiják a gyerekek. Kötött sapka áll egy formára húzva az óvónéni asztalán, s egy sapkaalakúra kivágott lapon mintáznak most, ki-ki a maga kedvére és persze, az életkorának megfelelő készséggel.-Jó helyen vannak a gyerekek, az évek során érezhetően sokat fejlődnek. Talán az sem egy utolsó szempont a szülők számára, hogy aránylag kedvező térítési összegért megkapják a kicsinyek a háromszori étkezést az óvodában. Készül a sapka mintázata az oviban „Jó lenne egy kis fényt és melegséget adni...” A község egy hajdani kúriaépülete a református egyház tulajdonában van, s a 30-as évektől kezdve először mint szeretetotthon, majd mint egészségügyi otthon működik most már évtizedek óta. - Harminc férfi gondozottunk van, 18 évestől kezdve kerülnek ide, s innen általában már a végső utat teszik csak meg, a helyi temetőbe. Valamennyi értelmi fogyatékos, s annak is a legsúlyosabb fokozata. Legalább húszán vannak, akik nem tudnak önállóan öltözködni, tisztálkodni, enni sem. Néhány társuk van, aki segít nekünk a gondozásukban, ellátásukban - de rájuk sem számíthatunk rendszeresen. Kövér Imre, az intézet vezetője 1975-től dolgozik itt, s közben végezte el a teológiát. Munkatársaival - a hat gondozóval, valamint a helyi konyha, mosoda, varroda személyzetével - együtt mindent megtesznek azért, hogy egy kis fényt adjanak, örömet okozhassanak azoknak, akik számára nem adatott meg, SBSbI Ebéd előtti sétából térnek meg a gondozottak hogy kiléphessenek az árnyékból ... Itt egyébként csak küldetésből vállalnak munkát a gondozók, hiszen türelem, megértés és szeret nélkül nem lehet egy percig sem adni azoknak, akik hálásak minden szóért, mosolyért. Az intézetet 90 százalékban az állam tartja fenn, s gondozott tulajdonképpen bárki lehet, aki rászorul. Legtöbbjük - sajnos - sohasem élt családban, s akinek élnek hozzátartozói azok közül is egykét személyt keresnek fel, évente, kétévente egyszer. - Sokat segítenek a hazai és a külföldi egyházi gyülekezetek. Legutóbb is Németországból hoztam ruhaszállítmányt, a mikrobuszunkat holland testvérgyülekezettől kaptuk. Időnként felkeresik az intézetet, s ők mondták egyszer: ez a hely egy kis sziget, ahol talán többet adhatunk a gondozottjainknak, mint amit a legkorszerűbb körülmények között, a modern technikával el lehet érni... Az önállósággal jól kell sáfárkodni A község 110 háza hat utcában sorakozik, aránylag nem túlságosan nagy területen, hiszen gyalog is be lehet járni fél órányi idő alatt a települést. Első útján az idegen a templomot keresné, ám Sajóse- nyén nem magasodik a torony. Bár mindig vallásos emberek éltek itt, de a török időkben egyházi épülete is elpusztult, emlékét a Templomdomb őrzi. A Faluháza áll ma a település szívében. Tavaly novemberben avatták fel, s a létrehozásakor az a szándék vezérelte az önkormányzatot, hogy egy épületben kapjon otthont több közcélú intézmény.- A 13 milliós beruházáshoz felhasználtuk azt az 5,5 millió forintot, melyet a Sajóvá- mostól történő elválás után a vagyonmegosztáskor kaptunk - mondja Takács István, polgármester. - Igyekeztünk persze takarékoskodni is, meg felhasználtunk minden olyan lehetőséget, mely csökkentette a költségeket. A sajóvámosi székhelyű körjegyző, dr. Rátki Zsolt teszi hozzá: az épület terveit a Miskolci Távközlési Üzem tervező csoportja készítette, a kivitelező a sajóhídvégi szövetkezet szakcsoportja volt, melynek vezetője a polgármester. A kétszintes épületben minden kedden a polgármester tart fogadónapot, a hivatalos ügyek intézésére a körjegyzőt kereshetik fel hetente két napon a helybeliek. Van végre egy közösségi helyisége a falunak, amelyben legalább 150 ember vehet részt egyszerre valamilyen eseményen, találkozón. Még mindig ott áll a hatalmas, feldíszített karácsonyfa, mely igazi hangulatot adott a hosszú idő után először megtartott műsoros faluünnepen. Az orvosi rendelő és váró helyiségét is kialakították. Berendezésére már nem futotta, de a körzeti orvos megígérte: addig is hetente egy alkalommal legalább receptírásra átjön Vámosról. A tiszteletdíjas polgármesterrel együtt hat tagú képviselő- testület - átlagéletkoruk nem haladja meg a 40 évet - reménykednek abban, hogy hamarosan a rendelő is működhet. AMáriássy-kúriát visszaigénylő, Svédországban élő Si- monfíy Gyula éppen a jövő héten érkezik további tárgyalásokra a faluba, s akkor szó lesz ilyen célú adományozásról.- Talán sikerül egy-két éven belül még néhány tervünket megvalósítani. A megválasztásunk óta eltelt 27 hónap alatt történt fejlesztéseket is méltányolta a lakosság - ezt egyébként nap mint nap tapasztalhatjuk. Megépült a főutcai járda, beton gyalogjáró vezet a községi temetőhöz, elkészült a gázpalackot árusító telep, előrehaladott állapotban van a vízvezetékrendszer megépítése. Végre bekapcsolódhatott a község az ország vérkeringésébe is, hiszen ma már 40 előfizetője van a crossbar-rendszerű telefonhálózatnak. És most következik a gázbevezetés. Bár a családok számára eléggé nagy anyagi megterhelést jelent, mégis a többség csatlakozik a programhoz. A tervek már elkészültek, s a Miskolcról érkező vezetéket Sajóvámos és Sajósenye együtt szeretné megépíttetni. Éppen a napokban érkeztek pályázatok a munkálatok elvégzésére. A polgármester régi, tősgyökeres sajósenyei családok leszármazottja. Ismerik, s ő is mindenkivel igazán jó és közvetlen kapcsolatban van. Mint ahogyan a képviselőtestület tagjai is köztiszteletben álló és önkéntes munkával, mindenféle fizetség nélkül végezte eddig is munkáját. Nem kis ügyekben kellett dönteniük, de sohasem sajnálták rá sem az időt, sem az energiájukat.- A továbbiakban már látványos fejlődést aligha érünk el. Saját bevételi forrásaink szinte nincsenek, s ebben az évben várhatóan mintegy 7,6 millió forinttal gazdálkodhatunk. Gondolnunk kell arra, hogy az utóbbi időben nálunk is megjelent a munkanélküliség, s - bár szorgos és dolgos családok élnek itt, s az idős, egyedülálló embereket segítik a családok - szociális kiadásaink növekedhetnek. Sokat segített a falun, hogy bekapcsolódhattak a falugondnoki rendszerbe, megnyervén a kiírt pályázatot. A Peugeot típusú, 9 személyes mikrobusszal Rácz Ferenc falugondnok hozza az ebédet az óvodásoknak, beszerzéseket végez, kéthetente elviszi a szomszéd faluba a híveket a misére, istentiszteletre. Az emberek jobb közérzetéhez ez a tény is hozzájárul talán... A tájra jellemző korábbi népi építészeti stílus néhány szép példájával találkozhatunk Sajósenyén is. A díszes, boltíves tornáccal épült házak felidézik a múltat. Ám a tetőn megjelennek a parabola-antennák is. Az oldalt írta: Gyárfás Katalin Fotók: Fojtán László
