Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

1993. Január 14., Csütörtök Sport E SZAK-Mag yarország 15 Nagy csatában — vereség Miskolc (ÉM) — A Miskolci Városi Sportcsarnokban 3000 néző előtt játszotta le utolsó Ronchetti Kupa csoportmérkő­zését a Diósgyőr női kosárlabda csapata. A piros-fehérek nagy csatában veszítettek. VALENCIENNES ORCHIES - DKSK 82-76 (45-43). Vezette: Antonijczuk (lengyel), Roth (ficyfrólr 1 DKSK: Wild 15, Ambrus 15, Bakai 29, Németh 2, Lakosa 12. Csere: Králik, Sitkéi 3. Edző: Király Sándor és Áron Balázsné. Kiemelkedő teljesítményt csak Bakai nyújtott. Kipontozódott: Wild, a 34. és Lakosa a 40. percben. Az ered­mény alakulása, 2. perc: 2-8- 12. perc: 24-28. 19. perc: 41-39. 28. perc: 58-55. 37. perc: 71-78. A franciák kezdtek jobban és sor­ra értékesítették lehetőségeiket. A Valenciennes zóna-, a Diósgyőr pedig emberfogásos védekezést alkalmazott. „Rázendített” a kö­zönség, miután Wild, majd La­kosa ért el 3 pontos kosarat. A vendégeké lett a lepattanók több­sége, így a diósgyőriek hosszú per­cekig az eredmény után „futot­tak”. A palánkok alatt foly a ki­szorítósdi, sok lökdöséssel, sze­mélyi hibával. A piros-fehérek egy-egy ellen sokáig tehetetlenek voltak, s mindezt csak a nagy­szerű napot kifogó Bakai ered­ményességével tudták ellensú­lyozni. A szünet előtt nagyon rá­kapcsolt a DKSK és átvette a ve­zetést, de a franciák rögtön fordí­tottak. A második félidő elején némileg „leült” a találkozó, a küz­dőjelleg domborodott ki. Ekkor pontatlan dobásokat és átadási hibákat láthattunk. A diósgyő­riek 3 pontos előnyt szereztek, aztán a rutinos és nagy tudású franciák fokozatosan elhúztak és végül biztosan szerezték meg a győzelmet. A DKSK így kiesett a további küzdelmekből, szégyen­kezésre viszont nincs oka. Egy távoli tempódobás után már az esetleges lepattanó labdára figyelnek a játékosok Fotó: Laczó József Értékelés Miskolc (ÉM) — Január 16-án Miskolcon, a Gyors étteremben tartja meg hagyományos évzáró­évnyitó értekezletét, majd csalá­dias összejövetelét a Miskolc Vá­rosi Labdarúgó Szövetség játék­vezetői bizottsága. Kezdés: 17 órakor. ______ A baúj szántói hírek Miskolc (ÉM) — Január 15-én, pénteken közgyűlést tart az Aba- újszántói KSE. A 18 órakor kez­dődő összejövetelre a polgármes­teri hivatal tanácstermében kerül sor. Napirenden az elnökség szak­mai-gazdasági beszámolója sze­repel. Az abaújszántói Sátor-hegyen a már régebben kialakított sípálya mellé a megyei sportigazgatóság támogatásával — az önkormány­zat és a sportegyesület hozzájáru­lásával — melegedő házat építet­tek. A nagyrészt társadalmi mun­kával megvalósított létesítmény 400 ezer forintot ér. A sífelvonó megfelelő mennyiségű hó esetén hétköznap 13, szombat-vasárnap pedig 9 órától üzemel. Száguldás a sivatagban... A Párizs — Dakar rally legjobb német egysége az ötödik nelven található, a felvételen a Weber, Hiemer duó látható, amint a Mitsubishi Pajeroval éppen Algériában „fu­rikáznak" Fotó: AP Lemieux rákbeteg New York (AP) — Megdöbbentő hír érkezett Amerikából: az úgy­nevezett Hodgking-kórban szen­ved, vagyis rákbeteg Mario Le­mieux, a kétszeres Stanley Kupa­győztes Pittsburgh Penguins ka­pitánya. Az orvosi bejelentés sze­rint a 27 éves jégkorongozónál azután állapították meg a rémisz­tő diagnózist, hogy a nyakából egy megnagyobbodott nyirokcsomót távolítottak el. A hivatalos közlés ugyanakkor tartalmazza azt a biztató megál­lapítást is, hogy a rákbetegséget korai szakaszában derítették fel, így 90-95 százalékos esélyt adnak Mario Lemieux-nek az életben maradásra. Dr. Charles Burke csapatorvos mindehhez hozzá­tette, hogy a következő egy hónap­ban a játékos folyamatos sugár- kezelést kap, és, ha semmi sem szól közbe, mintegy hat hét múl­va akár már ismét pályára is léphet. Búcsú nélkül lépett le a hajóról Kertész Erika a jövőjére gondolva döntött Miskolc (ÉM - DL) — A közel­múltban kisebbfajta meglepetés­petárda robbant Hejőcsabán. Kertész Erika, az NB I-es asztali- tenisz együttes játékosa ugyanis határozott: nem csinálja tovább, elég volt. Felvette a decemberi fi­zetését, leadta a szerelését, majd búcsú nélkül lelépett a hajóról. Mostanság elég sok furcsaság történik honi sportéletünkben, az viszont egyáltalán nem nevez­hető tipikusnak, hogy egy élvo­nalbeli versenyző ilyen hirtelen szedi a cókmókját, s istenhozzá- dot sem intve evez más vizekre. — Csak nem igazol más klubhoz'? — Ugyan! Szó sincs erről. — Valami mégis motiválta... — Ebben egyetértünk, nyomós okom volt, hogy cselekedjek. — Megismertetné ezzel a sportba­rátokat is? — Különösebb szenzációval nem szolgálhatok. Elégedjen megany- nyival, hogy hosszabb folyamat zárult le. — Ez így kevés... Annak a folya­matnak bizonyára voltak állomá­sai... — Ha ennyire köti az ebet a ka­róhoz..., megkísérelem a hátteret megvilágítani. Elöljáróban hadd szögezzem le: senkit nem akarok megbántani, sértegetni, ez nem az én stílusom. A baj már nyáron kezdődött, amikor megtörtént a csapatnál az edzőváltás. Az együttes tagjai nehezen barát­koztak az új trénerrel, ráadásul a foglalkozások egy idő után se­matikussá váltak. — Ön rutinos játékos, miért nem jelezte ezt? — Jeleztem. Ennek ellenére sem­mi sem változott. — Mire gondol? — Mondok egy példát: lemegyek délután a terembe, s csak az ed­zőmet találom, a többiek sehol... Érdeklődésemre azt a választ ka­pom, hogy miért tőle kérdezem, hol vannak?... Hát kitől kellene megtudnom? A szertárostól? — Ezek szerint nem jártak a leányok rendszeresen a csarnok­ba? — így is meg lehet fogalmazni. —Ne haragudjon, de ez kevésnek tűnik a szakításhoz... — Nincs partner, sok az üresjá­rat, hiányzik a fegyelem, az edző képtelen rendet tartani..., s erre azt mondja, hogy kevés?! Eláru­lok még valamit: nem volt kedves gesztus edzőmtől, hogy visszatar­totta a prémiumomat, s csak a megyei Top 12 elnevezésű ver­seny után adta át. — Vitatkoznom kell Önnel! Ha jók az értesüléseim, ez a pénz csak januárban lett volna esedékes, s a szakosztályelnök közbenjárására hozta előre a szponzoráló cég a ki­fizetést. Várhattak volna január 4-ig, azon az egy napon szerintem semmi nem múlott. — Menjünk tovább! Nyomja még valami a lelkét? —A kiszállásomat nem időzíthet­tem másképpen, mert januártól egy sportszerüzletben főállásban foglalkoztatnak, s a jövómet így jobban, megnyugtatóbb módon tudom megalapozni. —Nem vita tom, de könyörgöm, az időzítés! Pontosan a tavaszi nyi­tány előtt, amikor jönnek a CSB- találkozók, s az együttes a bent- maradásért harcol ? — Nekem ez így volt a jó, szá­momra ez jelentette a helyes megoldást. —Említette a sportszerboltot. Ma­napság nem egyszerű dolog egy ilyenbe bekerülni... — Értem, mire céloz. Nem titok, Hrabovszki László, a kft. egyik tagjának, volt edzőmnek köszön­hetem állásomat. — Mégis úgy döntött, hogy lelép a színről... — Elég volt, nem vállalom tovább a szélmalomharcot. — Akad példa elég, hogy a kettőt lehet egyeztetve is csinálni. Ez nem fordult meg a fejében? Legalább a szezon végéig segíthette volna csapatát! — így, a jelenlegi körülmények között ennek nincs sok értelme. —Áruljon el valamit: ha más edző dolgozna Hejőcsabán, folytatná? — Nem. Nekem már mások a cél­jaim, elég egy sportoló a család­ban. Lezártam életemnek ezt a szakaszát. Talán be lehetett vol­na fejezni másképpen is, de ez így jött össze... Versenykiírás az „Év legjobb megyei sportolója” címért Miskolc (ÉM) — Az „Év legjobb megyei sportolója” cím meghir­detői: Észak-Magyarország Lapkiadó Kft., a B.-A.-Z. megyei Sportigaz­gatóság, Szerencsejáték Rt, a B.-A.-Z. megyei Sportszövetségek Képviselete. A kiírók az alábbi kategóriákban hirdetik meg a versenyt: egyéni sportágak, ifjúsági és felnőtt (3-3 férfi és női sportolót díjaznak). A meghirdetett kategóriákra a me­gyei sportági szakszövetségek és a sportegyesületek írásban tehet­nek javaslatot január 15-ig. A kategóriák első, második és harmadik helyezettjei díszpla­kettet kapnak, a versenyzők edzői tárgyjutalomban részesülnék. A zsűri fenntartja magának a jo­got, hogy az egyes kategóriákban a gyengébb teljesítés esetén nem ad ki minden díjat, vagy egy-egy díjat megosztva ítél oda. A zsűri döntése után az érdekelteket írás­ban értesítik. Fontos tudnivaló, hogy a szavazócédula segítségé­vel bárki beküldheti javaslatait a következő címre: Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Sportigazgató­ság „Év legjobb megyei sportoló­ja” 3501 Miskolc, Széchenyi u. 103. Pf. 11. A kiíró szervek tehát — a koráb­bi évekkel ellentétben — a nyilvá­nosság bevonásával hirdetik meg a versenyt. S'- ......... SZAVAZÓLAP 1992 legjobb megyei sportolói Felnőttek Ifjúságiak Férfiak Nők Férfiak Nők 1 ___________ 1--------------- 1___________ 1 •••••••••••••••• 2....................... 2................... 2....................... 3 ....................... 3 _________ NÉZŐPONT Kolodzey Tamás A hazai sportéletben szerencsére akad­nak olyan vezetők, akiknek a véleményé­re mindig és mindenkor adni kell. Közé­jük tartozik a most hetven esztendős dr. Nádori László egyetemi tanár, ország- gyűlési képviselő is. A neves honatya a napokban — születésnapja alkalmából — hosszabb nyilatkozatot adott, „...úgy érzem, a sport nincs rosszabb helyzetben az országos átlagnál. A szakmai mun­ka hatékonyságának javításával lehet­ne emelni a színvonalat. Át kellene te­kinteni a méregdrága versenyrendszert. Túlzott luxusnak tartom, hogy az alsóbb osztályú csapatok tíz-tizenötször keresz­tülutazzák az országot, rengeteg szál­lás- és étkezési díjat fizetnek ki olyan versenyekért, amit a szomszéd város csapatával is le lehetne bonyolítani...” Vita sem lehet, a professzornak tökéle­tesen igaza van. Megyénk együttesei is sűrűn járnak például a Dunántúlra, s egy-egy ilyen kirándulás oda-vissza 7- 900 kilométert jelent. Mindezt „elvég­zik” az élvonalbeliek is, bár a hotelokat nem látogatják, inkább a buszokon éjszakáznak. A pazarlás ellen sokat tehetnek az el­ső- és másodosztályú küzdelemsoroza­tokat működtető szakszövetségek és a ligák. Ha kell „darabolják fel” hazán­kat, hozzanak létre kisebb körzeteket, a gyengébbek addig csak egymással vetél­kedjenek, amíg az ország gazdaságilag nem kerül egyenesbe. Á klubok szegé­nyek, sokba kerül a benzin, a buszok fenntartása, az étkeztetés, éves szinten tetemes összeg a ,,felvégről az alvégre” utazó játékvezetők díjazása és így to­vább. Az persze nem kétséges, hogy ebben az esetben ismét hanyatlik a színvonal. De ha az egyesületek, szakosztályok, csapa­tok életben maradásának ez az ára, a számlát állni kell. így olcsóbb. Mert a „termelés” esetleges újra indítása maj­dan a többszörösét emésztené fel. Csíki vezérletével Miskolc (ÉM) — Amint arról már szerdai lapunkban beszámoltunk, bekerült a Ma­gyar Kupa döntőjébe a Miskolci Hoki Club első osztályú jégkorong csapata. Hazai kör­nyezetben fogadták a Szeged HC gárdáját és nagy küzdelemben harcolták ki a tovább­jutást. MHC - SZHC 5-3 (2-0, 0-2, 3-1). Vezette: Bartha, Németh, Koleszár. MHC: Vad - Jeszenszky, Kubek, Juhász, Nagy 1, Krus- pan, Stas (1), Mészáros, Csiki 3 (1), Egyed (1), Szabó (1), Világi, Verba, Szentkúti 1, Tardi, Nyeste, Rácz. Edző: Biró Ignác. A mezőny legjobbja Csiki volt, jó teljesítményt pedig Vad, Nagy, Mészáros és Szentkúti nyújtott. Az első harmad után minden lefutottnak tűnt. Aztán a vendégek ráijesztettek az MHC-re, hiszen 3-2-re fordítottak. A haj­rában Csikijeleskedett, aki kétszer is „csen­getett”. A hazaiak nem játszottak jól, de nagyszerűen küzdöttek, nem ismertek el­veszett korongot. Az MHC 12-9-es össze­sítéssel került be a január 30.-ai fináléba. íme, a tavalyi esztendő labdarúgó trénere Németországban: a megtisztelő címet a 43 esztendős Winfried Schüfet érdemelte ki. Fotó: AP-archív

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents