Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

1993. Január 11., Hétfő Gazdaság ESZAK-Magyarország 7 Vélemény a vádról Budapest (MTI) - Nincs olyan szerződés, amely a Mezőbankot arra kötelezte volna, hogy finan­szírozza a Dárius Rt. gyárépítési programját. A Mezőbank Rt. csupán arra vállalt kötelezett­séget, hogy megpróbál egy több bankból álló konzorciumot szer­vezni a Dárius által tervezett építkezések befejezésére. E kon­zorciumot azonban - a bankok vonakodó magatartása miatt - másfél év alatt sem sikerült létrehozni - mondotta Bakos István, a Mezőbank Rt. vezér­igazgató-helyettese azzal kap­csolatban, hogy a Dárius Rt. csütörtöki közgyűlésén a kishi­telezők elhatározták: az rt. igaz­gatósága indítson pert a Mező­bank Rt. ellen szerződésszegés miatt. A vezérigazgató-helyettes emel­lett hangoztatta: a Dárius Rt. nagy összegű hitellel tartozik a banknak. 1991 nyarán egy 120 millió forintos hitelt folyósítot­tak a Dárius Rt.-nek, azonban a társaság - többszöri átütemezés ellenére - azóta sem fizette ki a hitelt a pénzintézeteknek, sem annak kamatait. A tőketartozás a kamatokkal és a késedelmi kamatokkal együtt napjainkban már elérte a 240 millió forintot. Betett a kétkulcsos Budapest (ÉM) - A Danubius Rt. ez évi nyereségét - a vártnál nagyobb mértékben - kedve­zőtlenül befolyásolhatja az új kétkulcsos áfa-rendszer. Az áfa­törvény a szállodai szolgáltatás eddigi 15 százalékos általános forgalmi adóját 25 százalékra emelte. Az ételek forgalmi adója 0 százalékról 6 százalékra válto­zott. Betegh Sándor, a Danubius Hotels Rt. elnök-vezérigazgatója elmondotta, hogy a Danubius Rt. a részvények nyilvános for­galomba hozatala előtt, a társa­ság tevékenységéről szóló tá­jékoztatóban már az rt. gazdasá­gi tevékenységével kapcsolatos kockázati tényezők között je­lezte: az akkori törvényterve­zetben az ötcsillagos szállodákra vonatkozó tervezett adókulcs kedvezőtlenül érinti a vállalatot. Az elfogadott adótörvények vi­szont a vártnál nagyobb mérték­ben csökkenthetik az rt. gazda­ságos tevékenységét. A társaság az 1993-as szerződéseit a nem­zetközi idegenforgalmi gyakor­latnak megfelelően, már tavaly júniusban megkötötte, ezért a Danubius az áfa-felemelést nem tudja teljes mértékben ven­dégeire továbbhárítani. A hotel­vállalat a működési költségek ésszerű csökkentésével, áreme­lésekkel, az értékesítési struk­túra megváltoztatásával törek­szik a nyereség várható csök­kenésének megakadályozására. Betegh Sándor elmondta: a Danubius Rt. nettó nyereségét mintegy 815 millió forintra ter­vezték az idén. Az előrejelzett intézkedések alapján, a kom­penzálások eredményeként a nyereség csak 100 millió forint­tal lesz kevesebb. Az elnök­vezérigazgató eredményként könyvelte el, hogy a szálloda-cég január 4-én visszafizette összes, fejlesztésre felvett hitelét. Megújuló MTESZ Budapest (MTI) - Lezárult a MTESZ szervezeti megújulásá­nak folyamata a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetségi Kamarájának pénteki vezetőtestületi ülésén. Az érdekvédelmi szervezet szö­vetségi tanácsának tagjai ugyanis kinevezték a szervezet új ügyvezető igazgatóját Halmai László személyében. A vezetőváltásra a MTESZ szer­vezeti és működési korszerű­sítésének érdekében volt szük­ség. A korábbi főtitkár, Tóth János megbízatásának lejártá­val nyugdíjba ment. Újjáéledhet a kohászkodás Ozdon Ózd (ÉM - I.S.) - Az elmúlt év utolsó hetében írtunk arról, hogy Ózdon most már nemcsak a Kohászati Üzemeket, és az Acélmű Részvénytársaságot jegyzik (?), hanem az újonnan alakult Ózdi Acélárugyár Kft.-t is. Ez, egyelőre elvben, de a nemis oly távoli jövőben gyakor­latilag is azt jelentheti: az észa­ki - valamikori - iparvárosban a kohászkodás újjáéledhet. Ha semmi más, ez minden bizony­nyal reménykedéssel töltheti el az ózdiakat - mégsem törlik a várost a kohászkodás évszáza­dos térképéről. Az ipari kormányzat pedig „beseperheti az elismerést”, mégsem hagyta magára a várost. (Az persze más kérdés, hogy a vaskohászatot sújtó recesszió indokolja egy me­rőben új vaskohászat létreho­zását, akkor amikor Diósgyőr is halódik, de itt és most vélhetően a jövő konjunktúráját lovagol­hatják meg.) Egyébiránt a legújabb ózdi kft. 10 millió forintos törzstőkével alakult meg, a Corvinbank Rt., az Ipari Kockázati Tőke Kft., az Állami Fejlesztési Intézet, s a Borsod megyei I. számú Jogta­nácsosi Iroda Egyesülés rész­vételével. Teljes bizonyossággal mondható, hogy az említett tár­saságok azért fogtak össze, mert kedvezőnek ítélték a kanadai Hatch Associates Ltd. tanulmá­nyát, amelyet az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium kérésére készítettek el a tengerentúliak. Különben a kanadaiak egyéves előkészülettel és fél éves hely­színi tanulmányozás után készí­tették el az ózdi kohászat szer­kezetátalakításának tanul­mánytervét, amelynek megvaló­sulása esetén 1995 elejétől le­hetőség nyílik az ózdi kohászat újraindítására, és a térségben összesen mintegy 4 ezer vasipari dolgozó foglalkoztatására. Évtizedek óta ez az egyetlen olyan alapos tanulmány, amely a magyar kohászat helyzetének teljes elemzésével, az ózdi kö­rülmények részletekbe menő vizsgálatával, a belső és külső piacok lehetőségeinek kutatásá­val valóban előrevetíti egy ózdi kibontakozás lehetőségét. A Hatch-nél számos Magyaror­szágról származó tudós és me­nedzser dolgozik, tőlük szárma­zott a kezdeményezés az ózdi kohászat megmentésére. Tulaj­donképpen nem is megmentés­ről, hanem egy teljesen új és valóban gazdaságosan, csúcs- technológiával működő acélipari üzem megvalósításáról van szó. A hulladékból dolgozó elektro- acélműhöz öntőmű és hengermű kapcsolódna; a racionálisan egy­más mellé telepített üzemek a lehető legkevesebb energiát fo­gyasztanák. Az ózdi kohászat még álló egységei, a nagyolvasz­tó és az acélmű hasznavehe­tetlen, az egész komplexum egyedüli értéke, a viszonylag még mindig korszerűnek mond­ható rúd- és dróthengermű, amelyik Magyarországon egye­dül képes az építőipar számára betonacélokat gyártani. Éppen ezért az új miniacélművet terü­letileg az Ózd határában lévő rúd- és dróthengermű mellett rendelkezésre álló szabad te­rületen tervezik felépíteni; ez a két üzem is kapcsolódó része lenne a technológiai folyamat­nak. Ezzel egyszer és mindenkorra lemondtak a város közepén, „terpeszkedő” monstrumokról, egyszer ha lesz valakinek pénze arra, hogy lebontsa, megteheti. Tudniillik a lebontás is milliár- dokat emészt fel. Az elkészült megvalósulási ta­nulmány 90 millió dolláros fej­lesztési költséggel számol, ez azonban igen rövid idő alatt megtérül: az előkészületi mun­kákat is számítva már az idén megkezdődne az építkezés, 1995-ös üzemindulással számol­va 2000 végéig kifizeti magát. A miniacélmű évente félmillió ton­na acélt gyárthat, ebből a rúd- és dróthengermű évi 400 ezer A kohászat „híres" kéményei a város szívében. A kohász­kodás újjáéledhet, de már e kémények nélkül. Fotó: Fojtán László tonnát dolgozna fel, tehát gon­doltak a Peko Acélipari Művek és a szintén megrendelők sorába tartozó ózdi Finomhengermű nyersanyag igényének kielégítésére is. A befektetéshez szükséges pénzt vélhetően német és amerikai cégek segítségével teremthető elő. A hitelek megszerzéséhez egyharmadrész saját tőkének kell rendelkezésre állni, erre pedig fedezetet nyújtanak a működőképes ózdi berende­zések. Foglalkoztatási szempontból azért jelentős a terv, mert 600 ember számára közvetlenül ad munkahelyet, nem beszélve ar­ról, hogy maga az építkezés is emberek százainak foglalkozta­tását biztosítja. A város és a tér­ség szempontjából pedig azért meghatározó jelentőségű, mert a különböző részvénytársaságok­ban, a még mindig vasiparból élő három és fél ezer ember szá­mára is biztos jövőt kínál. Az agrárválság és a kiút Az SZDSZ véleménye: gyermeteg a kormány agrárpolitikája Budapest (EM) - Mezőgazda­ságunk 1991-ben kirobbant vál­ságát történelmünk és a világ­piac nagy átrendeződése okozta. A válság tartóssá válásában azonban döntő szerepe van a kormány gyermeteg agrárpoliti­kájának és a kormánypártok ál- tai kierőltetett törvények átgon­dolatlanságának - hallottuk a Szabad Demokraták Szövet­ségének Budapesten megtartott sajtótájékoztatóján. A válság te­remtette bizonytalanság és pénzhiány körülményei között végrehajtott privatizáció nem vezethetett a mezőgazdasági üzemrendszer megújulásához. Hiszen hiányzik az a világos po­litikai koncepció, azok a szerve­zési elvek és az a kormányzati szerepvállalás, amelyek segí­tenék az élelmiszeripar megren­delő szerepének újraéledését; a vertikális integráció tönkrement technikáit pótló új szervezeti, köztük valóban új szövetkezési formák kialakulását; a pénzin­tézeti rendszer elakadt átala­kulási folyamatának folytatását, hogy a mezőgazdasági tevé­kenység vállalkozási hálózatok formájában is finanszírozható legyen. (Enélkül még a ked­vezmények és támogatások sem •téríthetők hatékonyan.) A mezőgazdasággal kapcsolatos törvényhozás a kárpótlási tör­vény gazdálkodói gyakorlattól elszakadt dogmatizmusa és a törvény ügyetlen végrehajtása miatt kényszerpályára került. A földtulajdon és az egyéb terme­lőeszközök tulajdona mesterkél­ten elválasztódott, s a tulajdo­nosok száma három-négyszerese a mezőgazdaságból élők számá­nak. Mindez pedig tartósság teszi az üzemrendszer bizonytalanságát (és így hitelképtelenné a ter­melőket); menekülésre készteti a tőkét (még a falusi kismeg­takarítókat is kivárásra kész­teti); újra és újra föllobbantja a falvakon belüli ellentéteket és ezzel kiszolgáltatja a mező- gazdálkodást a politikai élet hullámzásainak; illúzióvá teszi azt, hogy a földjelzálog intéz­ménye számottevő segítséget tudjon adni a mezőgazdaságnak. Az SZDSZ saját konstruktív hagyományainak megfelelően vallja, hogy ma csak a meg­kezdett út gyors végigjárásával, a hiányzó intézmények céltu­datos kiépítésével lehet elérni azt, hogy két-három év alatt ki­jussunk az ügyetlen politika mi­att elhúzódó válságból. Ezért a pillanatnyi feszültségekkel bíbe­lődő törvényhozásnak azt ajánl­ja, hogy figyelmét koncentrálja: a szétszórt tulajdonú parcellák egyesítését, közös használatba adását megkönnyítő tagosítási törvényre; a játékszabályokat tisztázó szakmai törvényekre (Földtörvény, Erdészeti, Vadá­szati, Bor-, Állattenyésztési, stb); a szövetkezeti törvény olyan formájú megújítására, amely megkönnyíti az új funk­ciójú szövetkezetek (feldolgozó, értékesítő, és hiteltársulások) nyugateurópai normák szerinti létrejöttét; az Agrárpiaci Rend­tartás intézményrendszerének gyors kiépülését. A MEDOSZ az átalakulásról Budapest (MTI) - A mezőgaz­dasági szövetkezetekkel és a szövetkezeti munkavállalókkal szembeni súlyos és indokolatlan diszkriminációnak tarja a Me­zőgazdasági, Erdészeti és Víz­gazdálkodási Dolgozók Szak- szervezeteinek Szövetsége (ME­DOSZ) azt a decemberben elfo­gadott törvényt, mely a megyei földművelésügyi hivatalokat fel­hatalmazza a szövetkezeti áta­lakulások törvényességének el­lenőrzésére. A MEDOSZ elnök­sége közleményt juttatott el az MTI-hez. A testület érthetetlen­nek és sértőnek találta, hogy az egységes cégbírósági törvényességi felügyelet rendszerét megtörve, kizárólag a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulásának ellenőrzésére vonnak be államigazgatási szer­veket. Az elnökség véleménye szerint a törvény gazdálkodási bizonytalanságot okoz a szövet­kezeteknek. Ez az érintett munkavállalók számára a leghátrányosabb, hiszen tovább fokozza a már elviselhetetlen létbizonytalansá­got és gerjeszti a kezelhetetlen agrármunkanélküliséget.---------JEGYZET----------­Ú tit Marczin Eszter Az év első napjaiban a gazdasági mi­niszter lemondásával volt tele a német sajtó. Nem múlhatott el valamire való hírműsor, vagy politikai magazin az ünnepek után amely ne foglalkozott volna Jürgen Möllemann távozásával, illetve annak körülményeivel. A politikus lemondásának végső oka a mi fogalmaink szerint tulajdonkép­en nem égbekiáltó bűn. A gazdasági tárca feje ugyanis „egyszerűen csak* lobbizott. Tekintélyét, pozícióját fel­használva - még az elmúlt év elején - a németországi szupermarket láncola­tokat arra biztatta, hogy új terméket vezessenek be üzleteikbe. Mindez'még nem lett volna probléma, ha az új cik­ket gyártó kölni cégben történetesen nem érdekelt a miniszter úr felesé­gének közeli hozzátartozója. Ez az apró momentum adta a dolog pikantériáját, melyet a sajtó természe­tesen ott sem hagyott figyelmen kívül. Az esetet megszellőztették és a kis hó­golyónak látszó ügy végül hatalmas lavinaként sodorta magával a német gazdaságpolitika első emberét. Az exminiszter lemondása után kö­zölte; elismeri mulasztását, de ez még nem indokolná posztja feladását. Súlyosabban esik a latba, hogy szemé­lyét a támadások kikezdték és ha a minisztérium élén maradna az terhet jelentene a kulcsfontosságú tárca szá­mára. Hát kérem ők ott Európában már csak így csinálják. Megtanultak nyer­ni és alkalomadtán a bukást is mél­tósággal viselni. Nekünk sajnos még mindkét területen rengeteg pótolni valónk van. Az Expó megvalósítható Budapest (ÉM) - Az 1996-os budapesti világkiállítás sikeres megrendezése érdekében mihamarabb szinkronba kell hozni a főváros és a programiroda fej­lesztési elképzeléseit, s a sarokpontokat meghatározva rövid időn belül együtt­működési megállapodást kell kötniük - véli Kassai Róbert, a Világkiállítási Fórum elnöke. A legfontosabb teendők között szerepel többek között a IX. kerületi volt MAV- pályaudvar területének beépítéséről szóló tenderek kiírása. Mint ismeretes, az előzetes pályázati felhívások már tavaly megjelentek, s azokra kellő érdeklődés mutatkozott. Mintegy 300 pályázó jelent­kezett a budai oldal - a 36 hektáros tény­leges világkiállítási terület - mélyépítési munkálatainak előkvalifikációs pályáza­tára is. Az 1,3 milliárd forint értékű meg­bízásra rövidesen megjelenhet a végleges tenderfelhívás. Még az idén versenyt kell hirdetni az Expó ideiglenes épületeinek tervezésére, illetve kivitelezésére is. Ez nem halogatható, hiszen az előregyártott panelek, vagy kész házak tervezése idő­igényes munka. Kassai Róbert szerint fel kell gyorsítani a Lágymányosi-híd épí­tését, s végső döntés szükséges arról, hogy 1996-ig hány forgalmi sávval, illetve vil­lamossal, vagy anélkül épül meg. A DBR- metró első szakaszát is be kell fejezni 1996-ig, hiszen nemcsak szükség van rá, de a világkiállítási terület közvetlen kör­nyéke a rendezvény alatt nem lehet épít­kezési terület. A szponzorálás tekinte­tében sürgős feladat, hogy egy lehetőleg multinacionális céget megbízzanak azzal, hogy a szerződéseket a Programiroda nevében megkösse. Meg kell oldani továb­bá az Expó PR-tevékenységét, vagyis a megfelelő médiákon keresztül, a megfelelő tájékoztatást meg kell adni. Jó lenne ki­találni annak a módját is, hogy a kis- és középbefektetők hogyan vehetnek részt a világkiállításban, s emellett a jelentős lakossági megtakarításokat is be lehetne vonni a finanszírozásba. Az Expó meg­valósíthatósági és finanszírozási terveit elkészítő Bechtel cég adatai szerint - ta­nulmányuk többek között kimondja, hogy még nincs késő, az Expó 1996-ig megva­lósítható - a rendezvényre 1990-es áron számolva több mint 50 milliárd forint áll rendelkezésre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents