Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Mindenes 1993, Január 2., Szombat Japán kommunisták, szocialisták Tokió (MTI) - A Japán Kommunista Párt szakított legendás vezetőjével: Noszaka Szandzotól megvonta a tiszteletbeli pártelnöki címet. Noszaka közel negyedszázadon át állt a párt élén, a kommunizmust szimbolizáló személlyé vált a szigetországban, most azonban kiderült róla, hogy még a második világháború előtt följelentette társait. A százéves tiszteletbeli elnök tettére a párt Moszkvába menesztett tényfeltáró küldöttsége derített fényt. Noszaka a Kom- internnél jelentette föl a JKP egyik vezetőjét, Jamonoto Kenzot, mondván, hogy a japán kormány számára kémkedik. Jamonotót ez alapján Sztálin 1939-ben kivégeztette. Az Akahata, a kommunista párt lapja számolt be hétfői számában a Párt KB döntéséről és arról, hogy az áruló veterán elfogadta a határozatot, elismerve, hogy a tények megfelelnek a valóságnak. Noszaka 1922, vagyis a Japán Kommunista Párt alapítása óta tagja a pártnak. 1931-ben került a Szovjetunióba és Moszkvában a Kominternnél tevékenykedett 1940-ig, amikor is Csou En-lajjal tért vissza Kínába és ott szervezte be a japán hadifoglyokat. A háború után tért haza Japánba és 1958-tól 1982-ig töltötte be a párt elnökének tisztét. Japán legnagyobb ellenzéki pártja hétfőn meghirdette a pártelnöki választásokat. Tanaba Makoto pártelnök váratlan lemondása miatt keres új vezetőt a Japán Szociáldemokrata Párt. - Az új korszak követelményének megfelelő politikai párt kialakítását és a párton belüli alapvető reformokat hirdetett meg az SDPJ ebből az alkalomból, de a japán politikai megfigyelők általában kételkednek abban, hogy puszta személycserével az ellenzéki párt képes lesz vonzó alternatívával előállni. A „baloldal krónikus frusztrációjával” küszködő párt - írja a Mainicsi Simbun - nem tudott népszerűségre szert tenni a kormánypárt iránti bizalmatlanság fokozódása ellenére sem, az emberek inkább hátat fordítottak a pártoknak. Kinevezett albán egyházi méltóságok Vatikánváros (MTI) - II. János Pál pápa Albánia egyházi vezetők nélkül álló egyházmegyéinek élére nevezett ki püspököket - jelentették be a Vatikánban. Közel öt évtizede ezek az első püspöki kinevezések a balkán országban. A katolikus egyházfő Shkodra egyházmegye érsekévé Franco Illia atyát, Dürres és Tirana érsekévé Rrok Mirdita, Pulati püspökévé pedig Robert Ashta atyát nevezte ki. Shkodra segéd püspöki tisztét ezentúl Zef Simoni atya tölti be. A tiranai apostoli nuncius, Ivan Dias ugyanakkor a pápai döntés alapján Dél-Albánia apostoli adminisztrátora lett - jelentette az AFP. A négy, püspöki rangban kinevezett egyházi méltóság közül ketten több évet töltöttek börtönben a második világháború és az egykori kommunista diktátor, Enver Hodzsa 1985-ös halála között eltelt évtizedekben. A 64 éves Zef Simoni 12 évet ült börtönben vallási tevékenységéért. Franco Illiát 1968-ban a Vatikánnak való kémkedéssel vádolták meg, s ezért húsz évig volt börtönben, illetve végzett kényszermunkát. Robert Ashta ugyancsak 11 év kényszermunkát tudhat maga mögött, míg Rrok Mirdita emigrációban élt és a New York-i albán emigránsközösség lelkészeként dolgozott. Albániában 1967- től teljes vallástilalmat léptettek életbe, amelyet csak két éve oldottak fel. Szent Lászlóért Alapítvány Gödöllő (MTI) - Egyelőre nem tudja tevékenységét megkezdeni a nemrégiben létrehozott Szent Lászlóért Alapítvány - közölte az MTI-vel Gödöllő város polgármestere, Gémesi György. A városi önkormányzat több tagja ugyanis nemrég a helyszínen járva azt állapította meg, hogy a most is folyó harcok miatt nincs lehetőség arra a munkára, amit az alapítvány önmaga elé kitűzött, nevezetesen az Eszék melletti, porig lerombolt vajdasági kis falu újjáépítésének segítését. Az alapítványt a gödöllői önkormányzat képviselő-testületének egyik tagja, Pesti Rudolfné alapította. Attila a krónikákban Attilának és népének világhíres nagysága a történelem világító fénye mellett sem kisebbedik. Honnan indul ki a hun nép világverő nagy útjára? Ázsia belsejéből, Kína szomszédságából mozdult meg a rettentő nagy népáradat s amerre húzódik, magával sodorja a népeket. A negyedik század utolsó felében Balambér király vezetése alatt meghódítják a mai Oroszország akkor leghatalmasabb népét, a keleti gotokat, a Dáciában lakó nyugati gótok pedig a római uralomnál keresnek menedéket a népeket elseprő áradat elől. Az ötödik század első felében lép előtérbe Attila, Mundzuk fia: ó teszi világhatalommá a hun birodalmat. A Kaspi-tengertől a Rajnáig, az alsó Dunától a Keleti-tengerig, ami nép e végtelen területeken élt: mind meghódolt világverő Attilának. A különböző fajtájú és vallású népeknek óriási tömege ismeri el urának, királyának Attilát és ezek a népek most egységes birodalomnak a népei; a világ, melyet ők Attila uralma alatt alkotnak, a keleti és nyugati római birodalomtól különálló nagy világ. S ennek a nagy, hatalmas világnak a közepe a Duna-Tisza rónasága. Ez a középpontja a hun birodalomnak. Itt volt valahol a hun birodalom fővárosa, s e fővárosban Attila halmon épült, fatornyos palotája. Magának a hun népnek nagy tömege a szarmata síkságon élt, a birodalom középpontjában csupán az előkelők vették körül a világverő hun királyt. Nagy nevezetességű történeti tény ez: a mai magyar föld ekkor volt először középpontja egy nagy, hatalmas birodalomnak. Akár a gyűlölet, akár a csodálat hangján beszél Attiláról monda és krónika: mind a két hang az ő világtörténeti alakjának rendkívüli nagyságát hirdeti, bizonyítja. O maga hiszi erős, vallásos hittel, hogy küldetése van ezen a földön; hogy a hódítás jogát egy felsőbb hatalom ruházta rá. Közös vonása ez a nagy Sasos melldísz Rakamazról. Korát a régészek a IX. századra teszik. Honfoglaláskori, de hasonlót viselhettek Attila vitézei is. Fotó: Farkas Maya dolgokra elhivatott embereknek, a világhódítóknak. Különösen jellemzi ez a turáni fajt, s mint Attila, később Dsingiz kán is Isten ostorának nevezte magát, kit Isten a bűnös népek ostorozására küldött. Nem csoda, ha a különben is gyengülő Róma féltette tőle világhatalmát. Félmilliónyi harcos került ki Attila népeinek rengetegéből s ezek a népek Isten kardjának csodálatos megtalálása után babonás hittel hitték, hogy ezzel maga Isten jelölte ki Attilát a világ urának. Ezzel a rettentő nagy haderővel indult „Isten ostora” 451-ben a nyugatrómai birodalom ellen, miután a keletrómai birodalmat és császárját, aki orvgyilkosságot terveit Attila élete ellen, porig alázta. Galliában, a catalaunu- mi, ma chalonsi síkságon ütközött meg Aetiussal, a római hadak fővezérével. A jósok azt jövendölték Attilának, hogy az ütközetnek nem lesz ugyan szerencsés kimenetele, de az ellenség vezére elesik. Ehhez a csatához hasonlót nem ismer a régi történelem - mondja Jordanes. Semmit sem látott, aki nem nézhette végig ezt a csodálatosan dühös, borzasztó és makacs küzdelmet, mely 165 ezer ember halálával végződött. Délután 3 órakor kezdődött a harc, s csak akkor szűnt meg, midőn az éj sötétjében barát és ellenség egymást nem tudta felismerni. Attila élete is veszedelemben forgott. Ha szekérvárába nem menekül, megöli, a vizigótok. Onnét fenyegette folytonos fegyverzörejjel az ellenséget, de Aetius sem merte megújítani a csatát, mely eldöntetlen maradt s melyben - a monda szerint - három napon át az elesettek lelkei is folytatták engesztelhetetlen tusájukat. Attila visszatért Hunniába, de már a következő év tavaszán Itáliát támadta meg. Aquileát, melynek bevehetetlen híre volt, földig rombolta, aztán Róma ellen indult. Itt állott meg a világverő Attila. A megrémült császár Leó pápát küldi elébe fényes porsóba zárták; fegyvereit, ékszereit melléje tették; kedves paripáját, leghívebb szolgáit, ős szittya szokás szerint, leölték, vele együtt temették éjnek idején egy közös sírba s emeltek föléje magas halmot. Még ki sem zöldült ez a magas halom, összeomlott a hunok birodalma, világverő nagy hatalma. Kitört a viszály Attila fiai közt a hatalom fölött s a meghódított népek egyszerre fölemelték fejüket. Itt volt a kedvező alkalom: megdönteni a hunok világhatalmát. Több ütközet után Pannóniában, a Netád-patak mellett volt a döntő ütközet. A gépidák, gótok, svévek, rugiok és herulok egyesült hadereje tönkreverte a hunok s a velük szövetkezett népek seregét. Ebben a csatában esett el Ellákh, Attila legidősebb fia s vele vagy harmincezer vitéz. A megvert sereg visszahúzódik az Al-Duna A székely rovásírás betűalakjai, amelyeket már csak néhány idős ember ismer. Sokan a hun műveltség máig élő bizonyítékának tartják. küldöttséggel, békéért könyörögvén. És Attila megköti a békét. Lemond a további harcról évi adófizetés fejében, hazamegy Hunnia földjére, fatornyos palotájába - meghalni. Nem asszonyi siránkozással és könnyekkel, hanem férfiak vérével gyászolták a nagy királyt. Holtteste fölött tort ültek, aztán arany, ezüst és vas koés Dnyepper mellékére. Amott, Kis-Scythia végén három fia telepedett meg Attilának: írnák, Emnedzur és Ultzindur, a Dnyepper mellékén pedig Den- gesikh, aki 469-ben a keletrómaiak ellen viselt hadjáratban esett el. Az ötödik század vége tóján már mind a déloroszországi síkságon tanyáznak a hunok. E. Kovács Kálmán Süvítő szél A Szelek Atyja napok óta a firmamentum kocsmájában féldecizik, kvaterkázik, azaz kortyolja, hörpinti, szürcsöli, iszogatja, nyakalja, vedeli a nektárt, meg-meghúzza az ezerpintes hordót, hol dohog, morog, zahorál, füstölög, hol dühöng, tombol, örjöng, tajtékzik.- Mit képzelnek a Földön ezek a toprongy emberek? Mivel áltatják maguk', és kinek néznek Éngem? Ha megsüti őket a Nap, egy kis gyenge, susogó szellő, páhogás, légáramlás, széljárás az óhajtásuk. Ha kutyáimat kieresztem, szélcsendért, szélárnyékért zaklatnak. Ha északi szelet küldök hozzájuk, útonálló idő miatt nyavalyognak, és déli szél a követelésük. Parancsolgatni merészelnek? Nekem? Megtanítom én őket kesztyűbe dudálni!- Misztrál fiam, az egykor századokra büszke franciák gőgje nem ismer határt. Nyargalj végig a Rhone völgyében, fagyos lehelleteddel, erőd mindivei űzd a tengerbe bárkáikat! Verd őket taijagosra, kvártélyozd agyukba a tébolyt, aprítsd dölyfüket alázattá!- Te meg Bóra, ne a felhőnyájakat pásztorold! Csapj az Adriába, hogy a szökőár az eget karcolja! Vigyél a hónod alatt záport, vihedert, zivatart, morzsold szilánkokra a hajókat, hogy fájó kínnal fájjon az ítéletidő, csömpölytől aggastyánig cidrizzen a hinc-hanc népség!- Nemere, te keletről támadj! Söpörd végig Ukrajna mezőig, ugorj át a Kárpátokon, mészárold, hóhérold, törd derékba az égig ágú fákat, Bukj le az anyaföldre ne tulipánozzanak többé kertjeik, zargasd a megbudultakat, féljenek, reszkessenek, rettegjenek, hadd makogják révületükben: elvégeztetett.- Te pedig, Tájfun, a Csendes-óceánon korbácsold csillagokig a hullámokat, felhőszakadással ciklonozd végig Kelet-Ázsiát, a legsivatagabb föld homokját szórd a mennybolt képébe, döntsd romba a sziklaszálnak vélt falakat, ne felejtsék el ott sem, a Fondorlelkek, ki azúr a Földön!- Hurrikán, te Indiába látogass, vegyél a hátadra fekete felhőket, förgeteg mossa fehérre sötét hajlandóságuk, öntsd ki házaikból az idegen isteneket imádókat, ne feledjék többé a Szelek Atyját, unokáik is rettegjék nevem!- Tornádó, Tornádó, mérhetetlen erők feszülnek benned, miért húzódozol a közszerepléstől? Amerikában a Világ Urának hiszi magát az ebhitű, szőrösszívű Kufárlélek, Agyba-főbe dicsérve önmaguk. Hirdetik: ahol ők élnek, ott van a mennyeknek országa. Kaliforniában, az örök tavasz tartományában a csúcsok csúcsáig nőtt a becsvágyuk. Bolondítják az univerzumot, hogy kinőttek az Isten markából: ki kell ábrándítani a Nagykutya urakat! Bölény szarvával, tigris fogával, elefánt talpával ugoij nekik, fiam, forgószéltölcséreiddel boronáid el palotáikat, Villám koma százezer nyilával üldözd a berezelteket, üvöltsenek az üvöltő szelekkel, jajgassanak a jajgató tengerrel, eleven szénnel, égőbb lánggal égesd a balamutákat, keser-, sanyar, szomor sorsukban hozzám imádkozzanak, a Szelek Atyjához! Kifújván magát, az Atyaúr így végezte beszédét:- Ne legyen gondotok afelől, a Nagyistenek mit szólnak mindehhez: atyátok tartja a hátát. A Kisistenek meg csak ámul-bámuldozzanak! Rajta, Fiúk! Kezdődhet a nemulass meg a haddelhadd! A Szél-gyerekek a firmamentum főterén tisztelettel fogadták atyjuk parancsszavát, amit rajtuk kívül csak a Költő hallhatott. A rengetegbajú világ újabb csapásaitól megrettenve, mielőtt a süvölvények elviharzottak volna, a Költő így fohászkodott:- Ó, Szelek Atyja, ki nagyhatalom vagy a Természet Erői között, könyörülj a sok sebből vérző halandókon, ne kívánd ártatlanok bűnhődését! Ó, Szelek Atyja, Hadak Ura, kíméld a jóakaratú embereket!
